Nem is tudom, mivel kezdjem: majd két hónapja történt meg a pillanat, hogy kényszerpihenőre adtam a fejem. Bár eleinte ágálltam ellene, a fáradtság és a kimerültség utólagosan igazolta a helyes döntésemet. Idő kellett ahhoz, hogy életem eddig talán legkomolyabb írói kreálmányát, a Resident Evil Unofficial Guide-ot tető alá hozzam. Rettenetes meló volt, de a beleőszülés helyett kivirultan, életvidáman léptem ki belőle. A súlyos helyzeteket megtartom rossz emléknek, hiszen mi másba sorolhatná be az ember a menekülős-zombihentelős rémálmait? Biztosan azt gondoljátok, így utólag vicces ez a momentum, de ami vele járt… na azt senkinek sem kívánom. Mindegy, a lényeg, hogy vége van: Vacak is talált új gyakorlati helyet időközben, így végre ugyanúgy a helyére kerültek a dolgok, mint korábban. Az őszi falevelek hullásával egy pillanatra eszembe jutottak azok a szép, bealvós, tea-kortyolgató, takaró alá begubódzó esték, mikor az ember tudomást sem vesz a kint tomboló mínuszokról. Előkerülnek a kártyák, a baráti összejöveteleken használatba vett táblás társasjátékok, vagy épp a konzolok, úgyhogy reményeim szerint nagyon jó időszaknak nézünk elébe!
Munka tekintetében úgy tűnik, az 576 Konzol szekere szépen fut: sikerült átvarázsolni a korábbi híroldalt egy barátibb, közvetlenebb blog-szerű képződménybe, amelyet mára az olvasótábor többsége is elfogadott. Persze akadnak még három kommentes kirohanások, és vérpistikés anyázások, de ők az a réteg, melyet tiltani igen, nevelni azonban nem lehet. Személy szerint örülök a változásnak: ez jó lehetőség arra, hogy az olvasók magával az íróval és annak minden erényével/hibájával megismerkedjenek, hiszen az oldal formálása mellett egy-egy szeletet saját magunkból is hozzáadunk a bejegyzésekhez. A magánvélemény státuszt a fiatalabb korosztály azonban gyakran képes figyelmen kívül hagyni: ilyenkor aztán jön a flame, a fanboyizmus és az újság színvonalának becsmérlése – szerencsére azonban már van annyira erős a tisztelt publikum, hogy magától is helyre teszi, mitöbb: kirekeszti az arra érdemtelen látogatót. Annak is szívből örülök, hogy kissé döcögősen ugyan, de elindulhatott Magyarország legdinamikusabban fejlődő játékos portálja, a gamer365 égisze alatt. Az egykori xbox365-ből, barátokból és ex-576-osokból (amely alól csak én vagyok kivétel, mivel még mindig tartom a frontot “odaát”) álló csapat folyamatosan csiszolódik és alakul, mint ahogy maga az oldal is. Nagyon sok újítást, Magyarországon még nem látott érdekességet kívánunk bemutatni a közeljövőben, melynek egy része már elérhetővé vált, másrészt még várni kell rá. Amellett, hogy az 576 Konzol.hu mellett az 576 Konzolt, mint újságot is támogatom a még mindig vezetett árkád Retro rovatommal, eddig két irományt fabrikáltam össze újdonsült munkahelyemnek. A GTR2 PC-s autószimulátorról szóló anyag azért is érdekes, mert néhány napos bénázással sikerült Mo. első kommentátoros alámondással megfejelt videótesztjét előállítani, amely még nem kiforrott formában ugyan, de szorosan merít a hozzá kapcsolt szöveges tesztből is.
Ezt megelőzően született meg az oldal nyitócikkjei közé emelt és legnagyobb örömömre jó kritikát kapott Metroid Prime 3: Corruption előzetesem: a leadás után ért hidegzuhany sokkra és egyben örömre is okot adott: a Retro Studios eredetileg Wii nyitócímként titulált játéka mégsem jelenik meg a premierkor, mondván több idő szükséges a tökéletes munkamenet befejezéséhez. Ez eleinte kissé csalódottan érintett, ugyanis főként kedvenc hősnőm kalandjaira alapoztam volna a Wii vásárlást, de a negatív élménytől eltekintve belülről valami lelki nyugalom töltött el. A jelenleg aktuális 2007. március 30.-ai megjelenési dátum fényében több, mint három hónap áll rendelkezésre az Austin-beli csapatnak a befejezéshez. Ennyi idő alatt még szebbé, tartalmasabbá és maradandóbbá lehet fejleszteni egy programot – ha ez szükségeltetik a fejezet lezáró harmadik rész beteljesüléséhez, hát áldásom rá. Sokkal jobban járunk így, mintha egy befejezetlen, bugos és kiábrándító alkotást kapnánk kézhez. A Zelda-vonal viszont teljes kudarc: az utóbbi hetekben alaposan elgondolkoztam azon, vajon biztosan órákon keresztül akarok-e hadonászni a Wiimote-al, keresve a klasszikus epizódok sugallta hangulatot és játékélményt. Úgy döntöttem, kivárok: meglátom, milyenek lesznek a visszajelzések és jövő tavasszal, a Metroid témával egyidőben visszatérek a kérdésre. Addig is lesz mivel múlatnom a felesleges időt (amiből megintcsak nincs sok)…
