SiD barátommal (aki mellesleg nagy NTSC fan) épp arról beszélgettünk a minap, hogy egyáltalán nem hátrányos az NTSC játékok létjogosultsága a PAL területeken. Amellett, hogy az európai kiadások rendszerint késnek, tartalmilag megnyírbáltak, külcsíni negatívumoktól is szenvednek. Az amcsi dobozok, tokok és fedéltervek például a japáni társaikkal együtt lazán lemossák a fantáziátlan európai változatokat, akármelyik játékot is nézzük. Vegyük példának a Metroid Prime 2: Echoest. Japánban már az elnevezés is sokkal hangzatosabb: a fedlapról a Dark Echoes vigyorog vissza, és akkor a hátsó borító szép kidolgozását meg sem említem. Az amerikai változat kivételesen ebben az esetben sokkal látványosabb: dombornyomott samus figura, hologramos festékkel átitatott papírra nyomva – ahogy mozgatod a tokot, a fény hatására előbújik az Aether bolygó sötét darkos atmoszférája. Bámulatos. Ahogy megláttam, már tudtam, hogy nekem is kell egy ilyen.
A sort azzal is folytathatnám, hogy kintről beimportálva az árak is sokkal barátságosabbak: amellett, hogy igazi 60Hz-es verziót kapsz (ez sok PAL-os cuccban kinyissz), a játékot eredeti formájában olcsóbban szerezheted be – igaz, egyszer be kell importálni a tőkét egy freeloader-be, de a cucc már egy (!) játéknál behozza az árát, az összes többiben pedig nyereséget termel. Ez a régiómentes cuccok (NDS-GBA) esetében feleslegessé is válik, de a nagykonzolos gyűjteményeket még mindig érdemesebb NTSC verziókból felépíteni. Én most pontosan ezt fogom tenni: Resident Evil 4 (tudvalevőleg messze a GC-s a legszebb), Legend of Zelda: Twilight Princess (az NTSC minden előnyével együtt) és a brutál borítójú Metroid Prime 2: Echoes (ez pedig tisztán az exkluzív tok és egyedi mivolta miatt) rendelésbe fogok a közeljövőben – utóbbi kivételével ezek a gyöngyszemek még hiányoznak a saját Gamecube gyűjteményemből (igen, még mindig kölcsön Zeldával nyomom…
