game.[sarok] – Raziel és a többiek

Úgy másfél hete sikerült kivégezni a Legend of Zelda: Twilight Princess Gamecube verzióját – bár nem volt túlságosan nehéz játék, a hossza azért elegendő volt ahhoz (walkthrough nélkül, természetesen), hogy az egyszeri játékost elriassza a Hyrule földjének megmentéséért vívott harctól. Azt azonban nem értem, hogy a Japánok számára mi volt ebben nehéz: tipikus Zelda, Twilight Zone csavarral, gyűjtögethető bogarakkal, Itemekkel és egy gyönyörű történettel – ráadásul normál nehézségi szinten is kifejezetten könnyű játékmenettel. Minden különösebb erőlködés nélkül, csupán alig 65 óra alatt csúcsra járattam(tuk) az ifjú Linket, aki kitudja már hányadszor szerezte meg a Master Swordot és náspángolta el a vörös szakállú Ganondorfot. Bár a mesének vége, egyelőre nem érzek késztetést ahhoz, hogy elkezdjem – sokkal inkább a Wind Waker, illetve Minish Cap azok, amik felkeltették az érdeklődésem… persze mindent csak sorjában, előbb még más téren is csodás kalandok várnak a gyűjteményem legfelső polcán.

Kezdetnek itt az egy hete beszerzett Legacy of Kain mítosz két gyöngyszeme, a Soul Reaver 2 (PS2) és az ötösfogat lezáró epizódját képező LoK: Defiance (Xbox). Furcsa világ Nosgoth, Raziel, Kain és Moebius kálváriája: annyira kusza és szövevényes, hogy még magyar nyelven is alig lehetne nyomon követni – nemhogy angolul. Pedig a játék döbbenetesen hangulatos, a maga árnyvilágos, vámpír eredetű fejlődéstani megvalósításával (itt ugye a Vámpír szemével látott spektrális szellemvilág az, amit az új Zelda-ban a Twilight Zone testesített meg), a Raziel-Kain közötti feszültség kibontakozásával és a számtalan logikai fejtörővel megbombázott játékmenetével igencsak felcsigázza a látó- és hallóidegeket. Az első két epizód korai nagy kedvenc volt játékos összejöveteleink alkalmával, így itt az ideje, hogy végleg kijátsszuk és tisztába tegyük a Kain mítosz momentumait. Ebben pedig sem az irdatlanul szaggató Colin McRae Rally DIRT és Tomb Raider: Anniversary PC-s inkarnációja sem akadályozhat meg (előbbi ismét bebizonyította, hogy egy két és fél éves PC-nek semmi létjogosultsága nincsen a mai számítógépes játékos társadalomban – utóbbi viszont egyben meg is cáfolta ezt…).