Ma takarítás közben épp a Nintendo 64-es gyűjteményem darabjait nézegettem, mikor rájöttem, hogy mennyi nagyszerű játékkal nem is játszottam azóta, mióta keservesen beszereztem őket az ebay-ről. Kapásnak ott van a Perfect Dark N64, vagy a Legend of Zelda: Majora’s Mask, amelyekhez ráadásul memóriabővítőre (a 4 MByte méretű Memory Expansion Pak) is szükség van. Azt hiszem, hogy a The Orange Box Xbox 360-as kompilációját félretéve, előkapom majd az egyik Nintendo 64-et, és leporolom ezeket a gyöngyszemeket. Anno már az Legend of Zelda: Ocarina of Time zseniálisan szép és hangulatos világát is imádtam, talán így lesz a Majora’s Maskkal is… habár érdekes módon az általános vélemény ezzel a játékkal kapcsolatban az, hogy túlzottan nehéz, sőt: bele lehet keveredni az állandó időutazásnak köszönhetően. Fene se tudja, de mindenképpen ki fogom próbálni.
Ekkor találtam rá a VideoGamePriceCharts.com szerzőjének, JJ Hendricksnek a legújabb publikációjára, amelyben a legritkább és legértékesebb Nintendo 64-es játékokat elemzi. A cikkíró érdekes témát feszeget, mert amellett, hogy az import beszerzéseket is említi, főként olyan címeket említ meg, amelyek közül sokra nem gondoltam volna akkor, ha azt kérdezik tőlem, vajon mely játékok a Nintendo 64 felhozatalának legjobbjai? Azt mondjuk sejtettem, hogy a Starcraft 64, a Conker’s Bad Fur Day, vagy a Mario Party 3 biztosan ott lesz a legjobbak között, de pl. sohasem gondoltam volna, hogy a Clay Fighter 63 1/3, vagy a Worms Armageddonért képesek akár 100-120 dollárt is adni a gyűjtők, miközben a Sin & Punishment japán importja is mindössze csak 50 USD-t ér. Mindenesetre érdekes és tanulságos olvasmány, amely után garantáltan átértékeli mindenki a saját gyűjteményének értékét.
[Személyes vélemény: a videojáték gyűjtemény szvsz mindig egyfajta személyi önkifejezés, hiszen elsősorban nem a trendet, hanem magának a játékosnak a rajongási szintjét, érdeklődési körét, stílusok iránti behatárolását kell, hogy tükrözze. Ezért totál természetes, ha a kötelező beszerzések mellett személyes és egyedi kedvenceink is vannak (sőt, jobbára csak ilyenek akadnak), amelyek nem mindig a most expensive és most rared kategóriából kerülnek ki. Az úriember pl. a Star Wars Racert, és a Turok Dino Huntert sem említi, pedig mindkettő program kiváló játék hírében állt a kultikus N64-es felhozatal kapcsán.]
