Egy ideje már dolgozom a C64 PSU+ nyomdokain az Amiga PSU+ tápegységemen is, amit most, néhány hónapnyi kísérletezgetés után sikerült befejeznem. Ez egy alapvetően Mean Well RT65B alapokon nyugvó példány, így a központi kapcsolózüemű áramköri részt most nem én készítettem, az gyakorlatilag egy kész termék. Ellenben, hogy feljavítsam, készítettem hozzá egy több lépcsős ripple-noise-EMI zavarszűrő áramkört, amely amellett, hogy mindhárom feszültségágat külön-külön kezelve szűri és simítja, egy ún. crowbar-jellegű zéner diódás túláram és túlfeszültség védelmet is tartalmaz, szintúgy háromfelé szeparálva.
Zajszűrés
Először is, a zajszűrő áramkör: a Mean Well (és a többi gyártó) kapcsolóüzemű tápegységei bár ipari-orvosi besorolást kapnak, a működési elvükből fakadóan rendkívül magas a ripple-noise, azaz a jel-zaj értékük. Ez az olyan szenzitív, analóg felépítést követő áramköröknél, mint az Amiga 1200 interferenciát, zajt, hullámosságot és hasonló, akár szemmel látható problémákat (szemcsézettség, csíkozódás, kép- és hangproblémák) is okozhat a videó-audió és egyéb áramköri elemekben, sőt!
Alkalmanként instabilitást és fagyást is generálhat. Ez az érték az RT65-B datasheetje alapján 80-120 mVpp (millivolts peak-to-peak: azt a teljes feszültségtartományt jelenti, amelyet egy jel bejár a legnegatívabb csúcstól a legpozitívabb csúcsig, tehát a zaj interferenciát mutatja) körül alakul az adott feszültség-ágtól függően, ami elég magasnak számít. Ezt az értéket sikerült nagyjából 85-90%-ban lecsökkenteni egy hosszabb, több revíziót és verziót megélt tervezési nirvána után. A méréseket szkóppal végeztem előtte-utána és terhelés közben is, így konkrét képet kaptam arról, hogy a saját Amiga 1200-asom alatt hogyan teljesít ez az áramkör valójában. Négy változat készült, végül az 1.4-es nyerte el a végleges formáját.
Hogy működik ?
Na, de hogy is működik ez a gyakorlatban? Anélkül, hogy a jelfeldolgozás mélyébe mennénk, a lentiekben nagyvonalakban összefoglalom, mi is történik, miután a tápegységből a kimeneti feszültségeket (+5V, +12V, -12V az áramköri IN csatlakozójába vezetem). A lentiek mindhárom feszültségágra igazak.
- A befolyó áram egy biztosítékon halad át (ennek fontos szerepe lesz a későbbiekben a védelemnél), amely után egy adott teljesítményű ferritgyöngy és egy kerámiakondenzátoron folyik át. A ferritgyöngyök a nagyfrekvenciás zajokat csillapítják, a ferrit elé tett kerámiakondenzátor pedig a nagyon gyors tüskéket már a belépésnél levágja, hogy a ferrit hatékonyabban dolgozhasson.
- Az LC szűrő részben (az L1-L3 toroid induktorok, valamint párjaik, a Low ESR C1, C3 és C5 elektrolit kondenzátorok) a tekercsek kapcsolóüzemű zaj fő sávját (a tíz-száz kHz tartományzt) törik meg, az 1000nF-es LOW ESR elkók pedig a maradék alacsonyabb frekvenciájú hullámosságot nyelik el (kis soros ellenállás, alacsony ripple)
- A párhuzamosan kötött kerámia kondik a jel közép-magas frekvenciáját szűrik meg (ahol az elkó már induktívabb), így széles sávban lesz kicsi az impedancia
- A zéner diódák (clamp) és a mellettük levő soros ellenállások normál üzemmódban ugyan némák, de túlfesz-tüske esetén gyorsan lefogják a feszültségcsúcsot, a soros ellenállás pedig védi a zénerdiódát az nagy impulzus áramtól
- A kétoldali GND-layer és a stitching via-k rövid visszavezetési utat és alacsony parazita impedanciát biztosítanak, ami kevesebb zajt, hurkot és stabilabb szűrést eredményez
- A toroid tekercsek és az árnyékolt layer alatta nem szór a környezetre, a réz keepout-tal elkerüli a közeli örvényáramokat/kapacitív csatolást, ezáltal szintén hatékonyabban működik.
A szűrőlánc
Ezek együttesen egy többlépcsős szélessávú szűrőláncot adnak: tüskevágással, csillapítással, ripple csökkentéssel, nem beszélve a biztonsági túlfesz-túláram védelemről. Utóbbihoz szükséges a zéner / clamp és a biztosíték páros – ugyanis ha túlfeszültség keletkezik a bemeneti irányból, a megfelelő teljesítményű zénerdiódák kinyitnak – ezáltal zárlat keletkezik az adott ágon, ami azonnal kivágja a hozzá tartozó biztosítékot és így gyakorlatilag megszakítja a kimeneti áramkört, ezzel védve az Amiga felé néző oldalt. Crude, but effective by it’s design – szokták mondani és tényleg az. Ha a biztosíték kiment, attól az áramkör nem megy tönkre, csupán a biztosítékot kell cserélni és feltétlen ellenőrizni a Mean Well oldalt, miért keletkezett ez a probléma. Megyjegyzés: magában a Mean Well-ben is van ugyan védőáramkör, így ez a védelem egy második vonal, ha az első kudarcot vallana.
… és a külső burkolat ?
Ahogy a C64 PSU+ projektemnél, az Amiga PSU+ esetén is terveztem egy teljesen egyedi burkolatot, amelyben mindennek helye van. Öt panelból áll főleg azért, mert a Mean Well RT65-B-n található metrikus csavarlyukakat, furatokat vettem alapul és ehhez találtam ki egy biztonságos rögzítést. A doboznak van egy szellőzőrácsokkal ellátott talpa – a kit tartalmaz egy tartókonzolt magához a tápegységhez: ezt először az MW RT65-B aljára kell rögzíteni a megfelelő csavarokkal, majd az így egybeépített keretet már hozzá lehet csavarozni szépen a magasításokkal kialakított, ehhez tökéletesen, mm pontosan passzoló doboztalphoz.
A harmadik panel magához a szűrőáramkör elhelyezéséhez és rögzítéséhez szükséges: először a keretet rögzítjük a tápegységhez az oldalsó csavarokkal, majd a keretre kerül fel szintén 4 db csavarral maga az összeépített panel. A keret elég vastag ahhoz, hogy a panel alsó forraszpontjai, az alkatrészek lábai és a tápegység felső burkolata között 3-4mm távolság legyen, de ezt segítendő 300 mikronos mylar fólia is rögzíthető az aljához (nem szükséges és egyébként is, lefogja a levegőáramlást). Az utolsó darab maga a felső burkolat és benne a felső, 2mm-rel eltolt grillrács (direktben nem látsz bele a tápba, de a levegőáramlást nem akadályozzuk): ez tartalmazza a foglalatot, a kapcsolót, a kábelkivezetést, valamint a C= logót megvilágító LED megoldást. A burkolata maga abszolút biztonságos: ipari PETG-ből készült, sav, hő- ütésellenálló, masszív darab.
Ami a jó az egészben: a magyarországi Amiga communityben már előszeretettel használják többen ezt a zavarszűrőt – többek közt BSzili, aki a szuper Amiga játékportokat készíti – neki külön köszönöm, hogy első tesztfelhasználóm volt, Mári Zsoltinak pedig a másodikat 🙂 – mert úgy terveztem, hogy akár az eredeti Amiga tápegység házburkolatba is beleférjen (mármint, ha az eredeti nagy Amiga kockatáp burkolatába építesz Mean Well tápegységet. Az RT65-B nem minden gyári tápba fér bele (csak a nagyobbakba), de az RT50-B minden gond nélkül, és a szűrőáramkör természetesen azzal is kompatibilis. Ettől függetlenül, a panel külön is használható gyakorlatilag bármihez (amely +5V, +12V, -12V vagy ezek közül valamelyiket használja), nem szükséges hozzá ez az új ház, sem a MeanWell RT-65B.
Mérések, teszt
A tápot oszcilloszkópos és multiméteres méréssel, több órás teszt session-ok alapján teszteltem: a feszültségek meg se billentek, a fenti kialakítás kitartóan, hűsen és csendesen végezte a dolgát, bőséges tartalékkal a háttérben. Ez a tápegység 5A-re képes +5V-on, 2.8A-t biztosít +12V-on, és 0.5A-t -12V-on. Egy teljesen alap, ún. “bare” Amiga 1200-as számítógépnek elégséges az 1.4A 5V-on és a 0.1A a +12V/-12V ágakon. Ha fizikai HDD-vel és egyéb kiegészítőkkel rendelkezünk, ez az igény felmehet 1.8A-ig az 5V railen, sőt: akár 2.5A-ig is, amennyiben pl. egy 030/040-es turbókártyát is telepítünk a konfigurációnkba.
A legerősebb kártyák (a 68060-as Blizzardok, TerribleFire és társaik), illetve az extra hardverek/interfész adapterek esetén sem kúszik az áramerősség igény 3A fölé, így bőséges az RT65-B által nyújtott 5A az 5V-os logikai szekcióban. A +12V és -12V alapvetően a külső perifériák, valamint az audio áramkörhöz szükséges – nem számottevő a kapacitásigényük még boostolt setup esetén sem, előbbi az 1A-t, utóbbi pedig a 0.2A-t sem közelíti meg, itt szintén nincs ok aggodalomra. A fotókon a 11.51V ne adjon aggodalomra okot, 11.4V alatt sem lesz probléma és terhelés mellett ez az érték feljebb is kúszik.
Egyetlen fontos dolog van a táp építésének utolsó pillanatában, hogy a szűrőáramkör ~150mV -ot is “elnyel” a végigfuttatott szűrésnek megfelelően, így gépbekapcsolás közben, terhelés alatt feltétlen szükséges a végső összecsavarozás előtt finomhangolni a kiindulófeszültséget a Mean Well-en található trimmerrel. Mérjünk rá egy multiméterrel, aktív Workbench futtatási állapotban kb. 4.95-5.05V-nak kell lennie a mérési eredmény a szúrőáramkör 5V-os kimenő oldalán. A 4.8V körüli alacsony feszültség instabilitást és képhibákat okozhat az Amiga működésében.
Még egy apróság maradt így a végére: a földhurok- és a statikus zaj elleni védelem. A kapcsolóüzemű táp ezen a téren nem követi a hagyományos elveket, ezért a feszültségjel hajlamos mindenféle zajt összeszedni kifelé és a táp belsejében is, amely az olyan érzékeny klienseknél, mint az Amiga meg is jelenhet különféle képernyőzajok formájában (lassan felfelé kúszó képzaj, esetleg interferencia, ami különösen világos, szürke háttérnél jelentkezik). Ezek csökkentésére háromféle opció van: az első, hogy a tápegység betáp-oldalának föld- és kimenő COM portját, azaz a közös móduszú zajt/földhurkot egy átkötéssel földre húzzuk. Ehhez egy egyszerű vezeték is elég, egy Y2 szűrőkondenzátor közbeiktatásával a két saru közé. Mit jelent ez? Azt, hogy a kis Y2 kondi kis impedanciát ad a DC tüskének magas frekvencián, ezért a földhurok nem az audio-video útvonalba csatolódik be, hanem a védőföld felé folyik el.
A második egy ún. kemény-shield kötés: a keletkezett zajt a föld irányába vezeti. Ez elkerüli a földhurkot. Ehhez persze speciális árnyékolású 4x.075mm2-es LIYCY kábel szükséges, amelynek a pvc szigetelése alatt fémsodrony árnyékolás is van, mert ehhez kell forrasztani ezt a kábelt. Röviden: a 4 eres kábel fém árnyékolóhálóját egy vezetékkel hozzá kell forrasztani a csatlakozó shield pin-jéhez, a tápegység felőli oldalon pedig az árnyékolást egy kábelhez forrasztva össze kell kötni a tápegység bejövő oldali földpontjával (nem a COM-mal!).
A harmadik a pattintható ferritek használata: egyet a tápegység burkolatán kívül közvetlen a kábelre, a másikat pedig az Amiga tápcsatlakozó elé. Ez tovább csökkenti az esetlegesen átszökő, vagy a kábel által felvett CM zajt. Ami fontos még, hogy a kapcsolóüzemű átalakításhoz szükséges egy jó leválasztó DB23>VGA adapter, valamint egy kiváló minőségű, árnyékolt és szintúgy ferritekkel ellátott VGA kábel is. Ezekkel együttesen garantáltan tűéles tiszta képet kapsz.
Zárszó
Összességében tehát a fenti áramkörrel sikerült alaposan feljavítani és az Amiga 500-600-1200-asokkal szinte tökéletesen kompatíbilissé tenni ezt a tápegységet: a robosztus, letisztult kialakítás pedig tetszetős külsőt kölcsönöz. Ezt a kialakítást úgy terveztem, hogy DIY kit-ben bárki által megépíthető legyen. A szűrőáramkör összeépítése direkt THT alapú, hogy könnyű legyen felpopulálni akár egy kezdő forrasztási készséggel bíró egyén számára is. Az összeépítése nagyjából 25-30 perc, a tápegységé pedig további 1 óra, amelyhez semmi más eszközre nincs szükség, csak egy Philips fejű csavarhúzóra. Az egyetlen nehézség az 5pin Square DIN tápcsatlakozó megforrasztása – ehhez szükséges azért gyakorlat, hogy ne csak jó, de szép is legyen – megfelelő kézügyességgel 10 perc alatt elkészíthető, de ezt szívesen elkészítem én is, vagy segítek benne, pár hasznos tippel tényleg gyerekjáték ezeket a prémium anyagból készült csatlakozókat legyártani (a kínai vackokkal ellentében, mert az egy borzalom).
A burkolatot most is Sebesi Sanyi, alias Dester barátom nyomtatta/nyomtatja az általam készített modellek alapján – többféle színben is elérhető, kérhető. A komponenseket / DIY kitben tudom küldeni: minden komponens jól szitázott helyre kerül, a panel egyszerű összeépítést biztosít. A tápegység belsejében minden komponens minőségi alkatrészekből készül (Bourns, Yageo, Kemet, Indel, Taepo), a csatlakozók roppantós csúszósaruval, a kábelvégek pedig érvéghüvellyel ellátottak, ahogy azt ilyenkor szokás.
Tippek az összeépítéshez
Mindig tiszta környezetben dolgozz – csak azok a komponensek legyenek előtted, amelyre feltétlen szükséged van, a többit tároldd a munkafelületen kívül.
Elsőnek mindig a szűrőáramkörrel kezdj. A panelt úgy készítettem el, hogy minden komponens típusa és értéke fel van szitázva a silkscreenre. A legtöbb alkatrész polaritásfüggetlen (bármilyen irányban forrasztható), kivéve a LOW ESR szűrőkondenzátorokat és a Zéner diódákat – ezeknél nagyon figyelj a +/- oldalra, különben zárlat lesz a vége!
Először mindig a kis komponeseket populáldd fel: kerámiakondikat, ferriteket (ezeket szépen hajlítsd meg, ahogy a fotókon is látod), ellenállásokat, zéner diódákat, aztán jöhetnek a toroid tekercsek, a sorkapcsok, a biztosítékfoglalatok, végül pedig a szűrőkondenzátorok.
A második lépés a tápegység összeszerelése a tartókerettel, a szűrőkonzollal és az alsó doboztalppal. Először a tartókerettel kezd: ehhez adtam metrikus csavarokat, lemezcsavart és egy alátétet is, a fotókon látod, hova milyen csavart kell használnod. Ha a kerettel megvagy, jöhet a szűrőáramkör kerete. Ezt is három M3-as metrikus csavar tartja. Felül használd a parányi lemezcsavarokat a panel rögzítésére. Használhatsz Mylar fóliát alátétnek, én nem használtam, elég nagy a távolság, nem láttam értelmét.
Kezdjük a plexivel, mert ezt utólag már nem, vagy nagyon macera szépen beépíteni. Találsz egy kis plexidarabot a csomagban. Ezt ketté kell vágni (akár snitzerrel megvágni és egy határozott mozdulattal eltörni), majd finom csiszolópapírral minden oldalát méretre csiszolni. Szükséged lesz egy 12x12mm-es és egy 14x14mm-es darabra. A 12×12-es megy alulról felfelé elsőként be a mélyedésbe: addig csiszoldd, amíg szépen be nem pattan a helyére. Ha ezzel megvagy, nyomtass jó minőségű sötét tintából egy Commodore logót (talász az interneten vektorgrafikát belőle) – helyezd középre, majd a másik plexit helyezd alulról rá a másikra. Használhatsz pillanatragasztót, 1-1 picike pötty elég a két oldalra (én Loctite zseléragasztót használtam: két pötty, aztán ráfújtam hajszárítóval, miközben tartottam az ujjammal hogy el ne mozduljon) – 1-2 perc és szépen megköt, de célszerű várni vele egy fél órát, az a biztos – addig előkészülhetsz a többi alkatrésszel.
Ha megvagy, akkor az első felével már végeztél, jöhet a doboz többi részének az elkészítése. Először a kapcsolóval kezdj. Itt választhatsz, hogy csúszósaruval szereled-e, vagy forrasztod, rád bízom. A saruhoz kell roppantós sarufogó, viszont ha később valamiért szét kell szedni, akkor könnyebb dolgod van. SE a kapcsolót, SE a foglalatot NE pattintsd be szerelés előtt és közben a házba, sokkal nehezebb vele dolgozni és kínszenvedés utólag vissza kiszedni. A kábelek közül találsz többféle méretet, a legkisebbek valóak közvetlenül a kapcsoló és a foglalat közé. Saruzd/forraszd össze először a foglalat oldalát. Húzz rájuk zsugorcsövet (NAGYON FONTOS!), és melegítsd rá a saruzott pin-ekre. Ehhez használhatsz hőlégfúvót, de ha ügyes vagy, egy öngyújtó vagy gyufa is megteszi átmenetileg. Ha kész az egyik oldal, a kábel másik végét is saruzd meg. Toldd be az aljzatot a házba, DE NE pattintsd be. A kábelt húzd át belül a csatlakozónak szánt résbe, ki a házon kívül. A kapcsolóra szitázott 0 oldalt kell összecsatlakoztatni a foglalatból érkező kábellel (alul és felül függőleges a párosítás az L/N bejövő oldal). A földelésnek adtam zöld kábelt, azt nem kell a kapcsolóba kötni, az direktben megy majd a Mean Well betáp oldali földpontjára. A kapcsoló 1-es oldalának két pinje megy majd az RT65-B betáp felőli L/N-jébe. Szakszerűen az N a kék, az L a fázis (barna). A barnához használhatsz piros sarut, a kékhez kéket, akkor szép is lesz 🙂 Ezt a két kábelt a foglalathoz hasonlóan csúszósaruzd/forraszd, majd feltétlen zsugorcsövezd le, lásd a fotóimat a posztban. Az RT65-B-be menő kábelvégekhez adtam érvéghüvelyt, ehhez speciális érvéghüvely fogó szükséges. Ez az ipari standard, de ha nincs fogód (Temu/Aliexpressről 1-2E Ft-ért rendelhetsz), az sem probléma – de ónozd le legalább az érvégeket, ne szálasan csavarozd be a tápegységbe. Ha minden stimmel, minden a megfelelő helyen van (2x is ellenőrizd!), a sorrend ez lesz: Foglalat > Kapcsoló 0-ás oldal. A Kapcsoló 1-es oldal > Mean Well betáp oldal L/N (illetve a földelés a foglalatból direktben a Mean Well betáp oldal földje felé megy), akkor finoman óvatosan lassú jobb-és bal mozgatásokkal pattintsd be először a foglalatot, majd a kapcsolót a házba. Nézd meg bepattintás előtt az irányokat, hogy úgy álljanak, ahogy neked kényelmes.
A következő lépés egy kis forrasztást igényel. Elkészítjük magát az Amiga tápcsatlakozót és a kábelt. Ehhez egy ipari LIYCY 4 eres és árnyékolt kábelt használunk. Óvatosan fejtsd le a szigetelést a kábel egyik végéről kb 2-2.5cm hosszban. Körkörösen húzd félre az árnyékolóharisnyát, majd forrassz a harisnyához egy vezetéket (ezt kell majd a shield pin-re forrasztani). Blankoldd meg a kábeleket, nagyjából 0.5cm hosszan. A csatlakozót könnyű széthúzni, ki kell belőle venni az 5-pin-es belsőt, majd egy harmadik kézre felerősíteni a könnyű forrasztás érdekében. A pin-ek jó anyagól vannak, könnyen forraszthatóak. Ha biztosra akarsz menni, minden egyes kábel forrasztásánál előre húzz egy vékony, max 0.8mm hosszú zsugorcsövet az épp forrasztott kábelre, hogy ha végeztél, akkor rá tudd húzni a forrasztott pinre, ezzel szép megoldást kapsz (nézd meg a C64 PSU+ bejegyzésemet, ott látszik is a fotón hogy csinálom). Ne kapkodj és főleg nézd meg háromszor, melyik pin-t forrasztod. Nézd meg Chucky fotóját a megfelelő pin kiosztásról. Ezt akkor látod, ha magad felé fordítod a csatlakozót – értelemszerűen a forrasztási oldal ennek pont a tükörképe lesz, így nézd meg mindig, melyik pin hova esik, ha a csatlakozó túloldalát forrasztod. A színeknél te döntesz, a standard: zöld: GND, fehér: 5V, barna: 12V, sárga: -12V. Nagyon fontos erre most odafigyelni, később baromi macerás újra csinálni és a dugó sem olcsó, több, mint 4000 ft egy db! Ha végeztél a csatlakozóval, a kábel túlsó végéről húzd rá a dugóházat és szépen rakd össze, pattintsd össze az egészet. Nem szabad egyik kábelnek se hozzáérnie a másikhoz és arra is figyelj, nehogy valami szál véletlen hozzáérjen a csatlakozó széléhez, mert az is zárlatot okozhat! A kábel túlsó végéről kb 3 cm hosszan fejtsd le a szigetelést, itt SE vágd le a harisnyát, csak óvatosan fejtsd le, és tekerdd egyik oldalra. A kábeleket 1cm hosszan blankold meg, jöhet az érvéghüvely. miután megvagy, tedd be a törésgátlót (az utolsó jelölésnél snitzerrel óvatosan vágd körbe előtte) a ház hátuljába, majd kívülről toldd át rajta a kábeled még üres végét. Fogj egy vastagabb zsugorcsövet és húzd rá a kábelre belülről, kicsit hátrébb egyelőre. A négy eret a színeknek megfelelően kösd a szűrőáramkör PWR out oldalán található csatlakozókba. A GND-t kösd a különálló 2-es sorkapocs GND pontjára.
Elkészítjük a shield védelmet. Forrassz egy hosszabb vezetéket a kábelről óvatosan hátrafejtett árnyékolóharisnyához. húzz rá egy zsugorfóliát és melegítsd rá a kábelharisnyás részre, hogy védje mindentől. Ha ezzel megvagy, akkor a kábel túlsó felét kösd a tápegység bemeneti oldalán található földponthoz (ne a COM-hoz!). Utána a mellékelt gyorskötözővel szépen lefogathatod a tápegység felső rácsához a kábelt, hogy ne mozogjon.
A végéhez közeledünk. A szűrésnek van egy betáp felőli oldala is. Az Y2 kék korong alakú szűrőkondenzátor két lábára forrassz egy-egy 2-3 cm-es kábelt, majd zsugorcsövezd le (ha nincs zsugorcső, használj nyugodtan éghetetlen szigetelőszalagot, bőven jó az is!). Egyik végét csavarozd az RT65-B betáp felőli földpontjára, a másik végét pedig a kimenő oldal COM portjához. Ha ezzel megvagy, jöhet a többi kábel szépen. Próbáldd be őket a helyükre, vágd méretre és csatlakoztasd össze a tápegység kimenő oldalát a szűrőáramkör megfelelő bemeneti sorkapcsaihoz (tehát az 5V-ot, a 12V-ot és a -12V-ot is). Ha ezzel megvagy, már csak egyvalami van hátra, ez pedig a LED világítás.
Találsz egy szép piros LED-et a csomagban. Vágd le a lábait rövidebbre, és forrassz egy 470 ohmos ellenállást a pozitív oldalára, egy kábellel és a negatív lábára is forraszd fel a másik kábelt. Zsugorcsövezd le mindkettőt. A negatív (ez mindig a rövidebb láb) oldalt csavarozd a táp COM portjába, a pozitívat pedig az 5V-ra (V1). Rögzítsd belül a ház falához, ehhez használhatsz ragasztót, folyékony ragasztót, vagy akármilyen öntapadós kábeltartó klipszet.
Miután mindennel végeztél, mehetnek be a biztosítékok – vigyázz, mindegyiknek más az értéke, az 5A-s megy az 5V ágra, a 2.xA-s a +12V-ra és az 1A-s pedig a -12V-ra. Ha megvagy, csinálj egy tesztet, de még ne csatlakoztasd az Amigádhoz! Először csak önmagában kapcsoldd be a tápegységet, és egy multiméterrel az öledbe fogva, ellenőrizd a csatlakozó összes PIN-jén a kimenő feszültséget! Az 5V-ot tudod szabályozni a Mean Well trimmerrel, az húzza magával a többi feszültségágat is. Ha minden pinout a megfelelő feszültségértékek adja, csak aztán csatlakoztasd a számítógéphez (ellenőrizz mindent legalább kétszer, ha egy pin-en is a rossz feszültség halad át, tönkreteheti az egész gépet!). MÉG NE szereldd össze a táp dobozát – hagyd nyitva, mert még kalibrálnunk kell a terhelés közben kimenő feszültséget.
Ha bekapcsoltad a géped és bebootolt az már fél siker – ha nem, akkor se aggódj, valószínűleg a feszültség túl alacsony. Legyen bekapcsolva a gép, akár működik akár nem és mérj rá a szűrőáramkör (ne a táp!) kimeneti oldalán a GND/5V párosra. Ez jóval kevesebbet fog mutatni a természetes szűrés-veszteség miatt, így addig tekerd NAGYON ÓVATOSAN az RT65B jobb alsó sarkában található kis trimmert egy vékony csavarhúzóval, amíg terhelés közben 5V körüli értéket nem látsz a multiméteren. Ha ezt sikerült (bőven jó a 4.990-4.995V is!), nyomj egy rebootot és teszteld kicsit a gépet egy-két demóval, vagy játékkal.
Ha minden stimmel egy fél órán át, akkor kikapcsolva és kihúzva szépen összenyomhatod a burkolatot, találsz csavarokat és gumitappancsokat is a végső összeszereléshez. A két ferritgyűrűt pattintsd rá a kábelre (egyet közvetlenül a törésgátló kivezetés után, egyet pedig az Amiga tápcsatlakozó elé) és elkészültél.
Gratulálok, elkészült a saját Amiga 500-600-1200-ashoz készített modern, új tápegységed!
Ha bármi kérdésetek, kérésetek van, jöhet ide a kommenszekcióba, vagy az info@retroid.hu email címre. Köszi a figyelmet!
