Szeretett játékaim, emlékeim, és gépparkom: szomorú nap ez a mai. Olyasvalamitől búcsúzom, ami nagyon sokat jelentett a számomra, ezért rendkívül nehéz az elválás. Velem volt, mikor először igazi Joystickot fogtam a kezemben, társ volt az első sajátkezűleg írt programkód futtatásánál, a megannyi felejthetetlen kaland teljesítésénél, a Newcomer zárósorainál, és még sorolhatnám…
Fájdalommal tudatom veletek, hogy ma este beállt a klinikai halál a nagy becsben tartott Commodore 64-emnél. Büszke, halkan zümmögő, zömök és szerethető jószág volt. Huszonkét évet élt. “Küzdöttél, de már nem lehet, a zárlatos táp okozta vesztedet…” Béke poraidra. A gyászoló család.
[A veszteség jelentős. Gyakorlatilag a video output szállt el és magával rántotta az RF antenna modult is. A gép áramköreiben még van élet, de szerencsétlen jószág teljesen megvakult. Szívátültetésre van szükség, a donorgép már úton van, talán bejön a “harmadnapra feltámadunk” című mondóka…]
