Kicsit megtöröm a csendet: későbbre halasztva a 2013-as bejelentkezést, megosztanék valamit: ma délután, hódolva az elmúlt hónapokban napi rutinná vált ME: Galaxy at War multiplayernek, sikerült átléptem a 300. órát (statjaim ITT) – és bár akadnak, akik a barátlistámon is ennek a kétszeresével büszkélkednek, jómagam inkább a higgadt, lassabb fejlődésnek vagyok híve (igen-igen, a szabadidő is közrejátszik ebben). Szép lassan kúszom fel az N7 HQ toplistákon és bár nem a top 100 az elsődleges cél, a százalékos teljesítményem azért elérte a globális top 1%-ot.
Ettől eltekintve úgy érzem néha, kicsit elárulom a videójátékok iránti fokozott érdeklődésem azzal, hogy a Mass Effect 3 tavaly márciusi premierje óta, a gamer365-ös tesztjátékokat leszámítva (amiből egyébként sem volt sok) – szinte csak a Bioware játékával játszottam. Hiába volt meg a premier-napi Halo 4 vásárlás, még az első pályán sem vagyok túl, és ez volt az, ami kicsit így ledöbbentett legbelül. Még szerencse, hogy a generáció végére hozzám került végre egy Wii, és Shepard mellett a Nintendo protagonista főhősnőjével, Miss Samus Arannal is elkezdtem lefaragni a lemaradásom, de a backlog lista így is irtózatosan nagyra duzzadt – már ami a teljesítéséhez szükséges időt jelenti.
Első nekifutásra csak néhány menetnyit csentem el az ME multiból, így a Metroid Prime 3: Corruptiont a gépbe téve végre befejezhetem ezt a páratlan kalandot, amely 2007 óta várat magára. Mivel az anno kb 70%-os mentésemet sehol nem találtam, a nulláról kezdtem újra, de hogy milyen érzés volt újra a bájos hősnő Vizorja mögül vizsgálni a galaxist… a következő posztban elmesélem. 🙂
