Vasárnap sikeresen végigmeneteltünk a Halo: Reach kooperatív módozatában. Alig kilenc óra alatt sikerült teljesíteni a tíz misszióból álló hadjáratot Heroic fokozaton – nem mondom, hogy a játék második felében nem a sztori és a záró képsorok megpillantása hajtott minket, hiszen (az utolsó két-három pályán) azért iszonyat izzasztóra sikerült a Brute & Elite párosok elleni harc.
Remember REACH
A félbe szakadt egyjátékos kampányom egyelőre New Alexandria falai között rostokol, de egyedül is végigrohanok majd a Covenant hordák sokaságán, hiszen Noble Six szívszorító, hősies bukása is szükséges azon üzenet megértéséhez, amelyet a Bungie csak a végső akkordok alkalmával tár a szemünk elé. Azt, hogy van élet a halálon túl, és amit néha bizony csak a dicső jelenkor hagyatéka képes megélni, mintegy hálájukat kifejezve a hősök tetteinek. A Halo: Reach a végletek játékává vált a szememben: elszánt, szomorú, fájdalmas, döbbenetes, megrázó, magával ragadó és reményt adó. Megérte rá várni.
