A hónap könyve: StarCraft: Ámokfutás

Tavaly nyáron történt, hogy először hallottam a StarCraft: Tűzkeresztség című sci-fi regényről. Nem is haboztam túl sokat, az egyik internetes áruház virtuális kosarába téve néhány nap már a Balaton partján ringatózó lágy szellő karjaiban habzsoltam Jim Raynor, Sarah Kerrigan és a többiek felejthetetlen kalandjait. Annyira megtetszett a sorozat, hogy rögvest a folytatást is beszereztem, StarCraft: A teremtők árnyai címmel, amely már a Terran egységek és a Protossok szövetségének figyelembevételével mutatta be a Zergek ellen vívott harc (és az átformált Kerrigan után induló kutatócsoport) mindennapjait. Sajnos a trilógia harmadik (és egyben talán legizgalmasabb) kötete, a StarCraft: Ámokfutás teljes hiánycikk volt mindenhol, így az eredeti alaptörténetet kénytelen voltam az újra kiadás reményében félretenni, és az újonnan megjelent két kötet, a StarCraft Ghost: Nova, illetve a Sarah Kerrigan történetét feldolgozó StarCraft: A pengék királynője című sztorival folytatni. Bár a sorozat tagjai egytől egyik nagyszerű, hangulatos és izgalmas történetek (pláne az olyan olvasók számára, akik otthonosan mozognak a StarCraft univerzumában), égető vágyat éreztem az eredeti trilógia lezáró epizódjának elolvasására is, így továbbra is elszántan kutattam az interneten egy kifogástalan állapotú példány után. Sajnos a legtöbb esetben az antikváriumok lestrapált salátákat forgalmaznak (T. a kivételnek), így ha sikerült is egy-egy példányt fellelnem az említett kötetből, biztos nem felelt meg a kívánalmaknak.

Később aztán közvetlenül a könyv hazai forgalmazásáért felelős Szukits Kiadótól volt szerencsém megtudni, hogy a StarCraft: Ámokfutás nagy népszerűségére tekintettel egy második kiadás is várható, így tárt karokkal vártam a kötet megjelentét. A minap végül elérkezett a pillanat, és kezemben volt az utolsó magyar nyelven megjelent StarCraft sztori, amit erős deja vu érzéssel cipeltem magammal ismét a Balatonra, hogy a klassz fürdőzések alkalmával remek társként szolgáljon a hétvégi pihenőidő alatt.

A Tracy Hickman írta Ámokfutás (eredeti nyelven: StarCraft: Speed of Darkness) a távoli jövőben, az emberiség bölcsőjétől 60.000 fényévnyire játszódik, ahol egykori földi telepesek vívnak élethalál harcot az egymással küzdő protossok, és zergek közé ékelődve. Ekkor még nem tudják, hogy ez a csata csupán a nyitánya az univerzum lakói közti, mindent eldöntő háborúnak. Ardo Melnyikov, miután otthonát felperzselték, szeretteit megölték az idegen lények, beáll a Konföderáció (bővebb infó: a játékokban és a StarCraft: Tűzkeresztség c. regényben) rohamosztagosai közé. Amint túlesik a kiképzésen és a pszichikai átprogramozáson, máris egy olyan bolygón találja magát, amelyet a Zerg épp elfoglalni, a Protoss megvédeni, az emberek pedig elhagyni készülnek. Miközben Melnyikov a civil lakosságot próbálja menteni, a múltjából származó kísértetekkel is meg kell küzdenie, ám küldetés céljáért bármit képes kockára tenni… Az alakváltó lidércharcosok, a legfejlettebb űrtechnika, a félelmetes fegyverek és a stratégia epikus története teljesen magába szippant és lebilincsel, ha StarCraft rajongó vagy. Kötelező olvasmánynak tartom, az egyetlen negatívum az egészben, hogy masszív olvasással alig másfél nap alatt át lehet rágni magunkat a sztorin, és egyelőre nincs is olyan fordítás tervbe véve, amely ebbe az univerzumba kalauzolja a pihenésre vágyó játékost.

Szólj hozzá!

Kommentelési szabályzat:

Kulturált formában bárki bármelyik cikkhez hozzászólhat (regisztráció nélkül és az email cím megadásával), de a háromnál több linket tartalmazó kommentek csak admin jóváhagyás után jelennek meg. Vendég felhasználók számára kötelező a captcha, a social media fiókkal belépőknek csak az első alkalommal szükséges az azonosítás.

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés
Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE