Hidden Gems: Guardian Legend [NES]

Apró Retro ajánló következik: a Guardian Legend [1990] talán azon kevesek számára lehet ismerős, akik a 8 bites korszakban is aktívan forogtak a shooter játékok világában és/vagy olyan játékforrások köreiben mozogtak, amelyek a kevésbé populáris, mégis nagyszerű játékokból is csepegtettek nekik ezt-azt. Jómagam a kilencvenes évek elején találkoztam a játékkal, és azóta is a polcomon a helye, kora igazi színfoltjának tartom a mai napig. Sajnos a japán gyökerekkel rendelkező kalandból nem került túlságosan sok a boltok polcaira a PAL-B régióban, pedig remek egyvelegét alkotta az akció-kaland/shooter fúziónak. Pedig a Guardian Legend, korhű társaival egyetemben (Legend of Zelda, Metroid, StarTropics, stb) szintén a népszerű nem-szekcenciális játékelvet követi, azaz: a játékosnak egy felfedezésre váró labirintusban kell idegen lényekre és egyéb kiegészítőkre vadásznia, hogy az útvesztőket összekötő folyosókon átlépve megküzdhessen az adott szektorokat védelmező pályavégi ellenségekkel. Hősünk ráadásul egy Guardian, azaz a Föld (talán az utolsó) védelmezője, akinek az a feladata, hogy a planéta felé közeledő idegen, bolygószerű képződmény (alias Naju) élőlényeit elpusztítva, majd a bolygó önmegsemmisítő rendszerét aktiválva megakadályozza az inváziót.

Guardian Legend – NES PAL 1990

A játék érdekességét az adja, hogy nagyon jól oldja meg a két stílus találkozását: míg a labirintus egyes szektorainak felfedezése kalandjáték, addig az újabb kapukat nyitó kulcsok megszerzése klasszikus sidescrolling shooter, amely gyakorlatilag a Naju felszínén történő utazást jelenti egyik szektorból, a másikba. A főhős ugyanis képes a hátára erősített szerkezettel úgy űrvadásszá alakulni, hogy a kalandozás közben megszerzett fejlesztések és speciális fegyverzet segítségével eséllyel vegye fel fel a harcot a szektorokat védelmező stage boss-ok ellen. A helyszínek teljesen random jellegűek: akadnak szobák, ahol csak a megszerzett kulcsok segítségével léphetünk át egy másikba, de találkozhatunk olyanokkal is, amelyek jól elkülönített területekre vezetnek. Ez utóbbiak főként csak portálkapukkal közelíthetőek meg, amelyek rendszerint a fejlesztések vásárlásához szükséges Chip upgrade-eket, Password és Save szobákat, vagy a szektorból nyíló boss (corridor) küldetéseket rejtik.

A fejlesztések egy része kaland-közbeni ún. mini-bossok legyőzésével szerezhető meg – ezek amellett, hogy a korridor küldetések alkalmával használható alternatív fegyvernem bővítéséről is gondoskodnak, a labirintusban használható spádé erejét is növelik. A másodlagos fegyver kapacitása azonban nem végleges: használatuk Chipet fogyaszt, a Chip Tank pedig utántöltéssel és Chip bővítéssel növelhető (akárcsak az életerő.) A könnyebb tájékozódást térkép segíti, de a szobák mindegyikét XY koordináták segítségével is beazonosítja a program, amelyet a képernyő alsó szegletében láthatunk – közvetlenül az életerőnk, az adott szektor száma, a megszerzett Chip mennyiség, illetve az éppen kiválasztott speciális támadási forma mellett. A cél természetesen mind a tíz szektor megnyitása és a kulcsok megszerzése, amely az önmegsemmisítő rendszer aktiválásához szükséges -csak ezután van lehetőségünk végleges csapást mérni a rusnya főellenségre.

Összességében véve a Guardian Legend a nem lineáris játékmenetével, stílusok nagyszerű összemosásával, és a fejleszthető fegyvernemekkel méltán állhat korának egyik elfeledett, ám kult klasszikus játékai közé. Bár kevesen tudják róla, hogy az 1986-os MSX-re készült Guardic direkt folytatása, és alapötletei, sőt fejlesztői egy kis csoportja is az első epizódból szállingóztak át a Nintendohoz, ez nem változtat azon, hogy 1989-ben képes volt egy ízben pályázni a legjobb grafika és hang, a legjobb irányítás, és a legjobb végeredmény kategóriákban [Nintendo Power Awards: 1989]. Bár a végeredmény szempontjából egyiket sem tudta bezsebelni, manapság ha a Guardian Legend kerül említésre, az impresszív látványvilága, a zenei aláfestése és a shooter-adventure páros iskolapéldájaként illeti a közönség. A játék mai szemmel már igazi ritkaság, az eBay oldalain felbukkanó gyűjtői példányok csinoska összegekért landolnak a vásárlók kosarában.

Szólj hozzá!

Kommentelési szabályzat:

Kulturált formában bárki bármelyik cikkhez hozzászólhat (regisztráció nélkül és az email cím megadásával), de a háromnál több linket tartalmazó kommentek csak admin jóváhagyás után jelennek meg. Vendég felhasználók számára kötelező a captcha, a social media fiókkal belépőknek csak az első alkalommal szükséges az azonosítás.

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés
Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE