.meeting @ nagyváros

Egyetlen ok van csupán, amely miatt hajlandó vagyok majd’ négy órát zötykölődni a vonaton, ez pedig a szerkesztőségi találkozó – főleg, ha olyan célból jön létre, hogy a jövőbeni terveink megbeszélése mellett egy lelkes kezdeményezést is ünnepeljen az ember: ez pediglen nem más, mint az Xbox 360 hivatalos magyarországi debütálása. Kicsit vegyes érzelemmel indultam a hűvös utazásra, ám a hazaérés pillanatában nyugodtan, átgondolva a történteket azt hiszem, örülök az andalító kéznek, amely megérintette a közép-európai játékos társadalmat: ugyan drágábbak lesznek a csomagok a konzol hivatalos disztribúciójával, ám a számos velejáró pozitívum miatt mégicsak a mosoly felé libben a mérce. A premium pakkhoz ráadásul a jobb helyeken két bónusz játék is dukál (lásd pl. Media Markt, Tesco, stb.), úgy pedig már nem is annyira vészes a pár ezer plusz forint. Szokásos találkánkat a Blahától nem messze levő Amigo bar-ban kezdtük, ahol az érkezés pillanatában már egész kellemes hangulatú társaság fogadott. Hzx, Ghz, Oldern, Cheap Csabi, Drag és Antaru egész jól bemelegítette a helyiséget, előkerültek a fütyülős barackok, a literes korsók és a kis baráti közösségünket érintő témák, melyeket alaposan kielemezve úgy éreztem, még a legnehezebb kérdésekre is megoldást találtunk egy-egy jó poén segítségével. Csabi kicsit ugyan illuminált állapotban szokásához híven óvta az N tábor büszkeségét, Oldern pedig alaposan meglepődött az utóbbi időszakban tapasztalható N-es véleménnyilvánításom okán – a srácok között azért kadtak, akik számára nyilvánvaló volt, hogy a kicsi Gamecube árulása pillanatában szakadt el végleg a cérna.

Szép csendben kiböktem, hogy a Metroid téma az egyetlen, amely valamiképp még a Kyoto-i céghez köt, ez viszont (mily’ meglepő) nem lepte meg a társaságot. A Wiimote és a Wii koncepció kapcsán rengeteg ellentét felmerült, és az álláspont az, hogy nincs álláspont – bár előítéletekkel ugyan, de kivárunk – a DS hitetlenkedésből okulva – az eredmény jövőre úgyis kiderül… Időközben persze betoppant a hivatalos Microsoft launch buliról érkező Likvid is, így immáron teljessé vált a gamer365 szerkesztőségi Team megjelent létszáma (Basti, vártunk téged is cimbora, ott kellett volna lenned). Miután alaposan kifaggattuk Likiéket, mindenki nyugodtan konstatálta, hogy a srácok által gyűrt Gears of War állati királyság lesz még akkor is, ha a Ring of Fire majdnem mindegyik kiállított Xbox360-as konzolt megette – a franc se tudja miért, a projektorra kötött masina azért kitartó volt a többivel szemben… Szerencsére nagyon pozitív eredménnyel zárultak az MS-Gamer365 fúzióval kapcsolatos megbeszélések is, így az egyetlen hazai online gamer lapként jelen levő gamer365 úgy tűnik, igen gyümölcsöző korszaknak néz elébe – olvassatok bennünket, a közeljövőben még több izgalmas dologgal lepünk meg benneteket!

Néhány pohár itóka társaságában aztán terítékre kerül a gamer365, mint a legfontosabb álláspont az estén: sok olyan feature-t beszéltünk/alapoztunk meg, amelynek a közeljövőben mindinkább nagy szerepet kívánunk adni a lap életében – a poénokat nem lövöm le, legyen annyi elég, hogy elég komoly bővítés várható mind a tartalom, mind a technikai oldal terén. A fejlődés nem áll meg, jó ötletekkel pedig méginkább fokozni lehet – pöccintette be antaru, miután kisebb leckét adott nekünk japánból… Én fehér embert így folyékonyan beszélni japánul még nem hallottam, élmény volt hallgatni! Miután a srácok leléptek, Liq, Hzx, Drag és jómagam mínusz két fokban egy hosszas séta keretén belül elindultunk a nyugati felé (útközben beugorva egy jó kis vacsira a 3Testvérbe), hogy a Zoli által cipelt kockát beüzemeljük egy rövid ideig. A játékból persze nem lett semmi, hajnali kettőtől fogva egészen hat óráig beszélgettünk mindenféléről, a WoW-tól kezdve a Wii, gamer365 és hasonló témákon át a retro szenvedélyig – míg végre realizálódott bennünk, hogy nem egészen másfél óra múlva indul a vonatunk, úgyhogy fogtuk magunkat és elindultunk a nyugati felé. Az állomáson kicsit beszélgettünk még aztán konstatálva, hogy elég kellemes órák állnak mögöttünk, elindultunk hazafele.

Az állomáson a vágányok közt sétálva egyébként meglepő látvány fogadott: egyik oldalt emeletes vasúti kocsik felül panoráma kilátással, mellettem pedig a Kanizsára induló szerelvény pirosra festett vagonokkal, nyugatias modern átalakítással. Furcsa tisztaságérzés kerített hatalmába, mikor beléptem a kocsiba: sehol egy firka, sehol egy karc, az IC-n megszokott újabb külső fogadott még a másodosztályú kocsiban is. Komolyan mondom, így még az a fél órás késés is elviselhető volt, amelyet látszólag értelmetlenül töltöttünk Kanizsa határában, a tó melletti mellékvágányon a semmire várva – úgy tűnik, a MÁV végre felismerte a 30-40 éves szocialista gyártmányú orosz vagonok elamortizálódottságát és megerőltetve magát a kor követelményeihez megfelelőre igazította azt. Nekem tetszik, egész jóra sikeredett az új kompozíció – ha a reformációt minden téren folytatják, a végén még ugyanolyan örömmel fogok majd vonattal utazni, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt a balatoni csúcs idején…

Szólj hozzá!

Kommentelési szabályzat:

Kulturált formában bárki bármelyik cikkhez hozzászólhat (regisztráció nélkül és az email cím megadásával), de a háromnál több linket tartalmazó kommentek csak admin jóváhagyás után jelennek meg. Vendég felhasználók számára kötelező a captcha, a social media fiókkal belépőknek csak az első alkalommal szükséges az azonosítás.

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés
Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE