shmup corner: R-Type Final vs. Guardian Legend

Mindig is különös érzelemmel viseltettem a shmup világa iránt. A horizontális-vertikális lövöldék iránti rajongásom talán még a Commodore 64-es időkben kezdődött: tisztán emlékszem, anno látvány és a hangulat tekintetében a Turrican shooter szintjei, és a Katakis akciói teljesen lenyűgöztek. Teltek-múltak az évek, de a láz, amit a játéktermekben töltött gépek előtt éreztem, változatlan maradt. Azóta már nem számít a platform, bár kétséget kizárólag a Dreamcast okozta nekem eddig a legtöbb örömet a shmup szférában.

A C64-el egyidőben viszont már NES-en is toltuk a stílus nagy játékait unokaöcsémmel és a baráti társaságommal (resp. Breki) – emlékszem, a szemközti házban lakó korunkbeli csajszihoz és családjához jártunk játékokért, akiknek egész szép és nagy gyűjteménye volt NES kazikból, mivel a svájci rokonaik havonta küldözgettek egy-két darabot (innét származik a konzol iránti rajongás is, hiszen a mindössze két-három saját tulajdon mellett számtalan egyebet is lehetőségünk volt kipróbálni). Egyik nagy kedvencem a Guardian Legend volt, amely már akkoriban is prezentálta az IREM profizmusát a játékiparban. Egy nagyon nehéz, ámde tartalmas és nem csupán lövöldözős játékról van szó, amelyben zelda-startropics szerű mászkálós logikai feladványokkal, tápolással és a szintek végén űrcsatás kihívásokkal szemben kellett helyt állni. Hosszú heteket töltöttünk el előtte: remek játék volt, azóta is gyakran felemlegettem itt-ott, persze szinte senki sem tudja, miről is van szó.

Másfél évig hajtottam az ebay-en egy szép állapotú, PAL verziós dobozos-kézikönyves példányért, mire kedvenc német Retro kereskedőmtől sikerült egyet pofátlanul olcsón megfognom. Nem hagyhattam ki, mint ahogy a múlt hónapban vásárolt Slim PS2-mre készült legutolsó IREM játékot, az R-Type Final-t sem. Bár a stílust napjainkban a kihalás veszélye fenyegeti, Dreamcastra és PS2-re azért szép számmal akadnak hasonló próbálkozások, így egész csini gyűjteményt lehet összehozni belőlük.

Még Reiker áradozott egyszer régen az R-Type-ról, és bár volt hozzá korábban szerencsém, csak most sikerült saját példányt szereznem belőle. Annyit már most elmondhatok róla, hogy igen additív, nehéz és hangulatos játék, amely abszolút megéri a ráfordított időt. Bár ez a 2002-es shmup nem az a klasszikus értelemben vett R-Type, de nagyon sok hasonlóság felfedezhető a korábbi epizódokhoz képest. Ennél nagyobb durranás már csak a Gradius V lehet, amelyről sokan azt állítják, az egyik leghangulatosabb és legnehezebb vertical shooter, amely PS2-re megjelent. Még friss PS2 tulajdonos vagyok, így asszem van mit bepótolnom, remélhetőleg a következő a Konami klasszis produkciója lesz. Addig ha van kedvetek, nézzétek meg az alábbi két linket – a tartalom bőséges, utóbbinál érdemes pl. megkaparintani a háttérképeket is, egész jól feldobják az egyébként unalmas Windows látványvilágot.
[Guardian Legend Shrine]

[R-Type Final japán hivatalos oldal]

Szólj hozzá!

Kommentelési szabályzat:

Kulturált formában bárki bármelyik cikkhez hozzászólhat (regisztráció nélkül és az email cím megadásával), de a háromnál több linket tartalmazó kommentek csak admin jóváhagyás után jelennek meg. Vendég felhasználók számára kötelező a captcha, a social media fiókkal belépőknek csak az első alkalommal szükséges az azonosítás.

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés
Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE