Sayonara, 576 Online!

Sok változás végbement az elmúlt héten – hazai viszonylatban a legnagyobb meglepetést az online videogaming szférában a népszerű 576 Online gyors és halk távozása jelenti. Hosszasan elemezhetném, miért döntött így a vezetőség, de megkímélnék ettől mindenkit: a teljes stáb (néhány elszánt tag kivételével) máshol folytatja ezentúl a publikációit. Likvid, Lovas, Oldern barátaim: további sikereket és még több olvasót az új, feltörekvő grandiózus környezetben! Azért némi öröm az ürömben, hogy a sokak által kedvelt online magazin nem szűnik meg véglegesen, bár zsugorodik, formálódik és tartalmilag is átalakul. A változás szele már érezhető, a kiteljesülést ezen a héten pénteken találhatjátok majd a www.576konzol.hu oldalon. Martin maestro, és két fiatal, elszánt delikvense kissé átszabja a megszokott tartalmat: sokkal bensőségesebb, érdekfeszítőbb témákat boncolgató, blog-szerű bejegyzésekkel és fórummal tarkított kerekasztalt faragnak belőle, ami ilyetén módon érdemben kiszolgálhatja mindazokat az igényeket, amiket offline módon nem, vagy csak nagyon nehézkesen lehet megvalósítani. Nem, nem lesznek napi rendszerességű, multiplatform jellegű hírek: valami teljesen egyedi és új van születőben, ami méltó tartalommal bír majd az 576 Konzol, mint a legnagyobb hazai konzolos videojáték magazin megbecsült olvasóközönsége számára. Az új lap olvasói aktívságot, érdemben folytatott kommunikációs készséget és álláspont-foglalást igényel, ezért számítunk rátok!

Hogy mit jelent nekem az 576 Online elvesztése? Egy darabkát a PC-s, konzolos múltamból. Vágtató ló volt számomra, aki jött, felkapott és magával repített egy olyan társaságba, amelyről korábban azt hittem, csak tolkieni mondavilágban létezik. Egykori mentoraim, Theodore Reiker és Likvid mellé harmadikként szegődve hosszú évekkel ezelőtt indítottuk útjára az akkor még 576 Kbyte színeiben pompázó apró, kicsiny világítótornyot a net kusza tengerében… Bár a születendő gyermek azóta felcseperedett, megváltozott, elhagytam és időszakosan visszafogadott, mindig mosolyova és örömökkel tele gondolok vissza az együtt megélt szép pillanatokra. A hírek-cikkek hadára, az őrület határát súroló E3-as, TGS-es és utóbb már GC-s beszámolókra, Online élő közvetítésekre – az egybefolyó napokra, a tátott száj szindrómákra és a nevetségesen gyenge alkotásokra. A bakikra (máig nem feledem, amikor lehúztam az Appaloosa Cápa-szimulátorát a sárga földig – respect srácok), az Online csapat kedélyes baráti összejöveteleire, sörözésére Kopa mesternél, vagy Stilettonál, a Virtua Fighter és Soul Calibur örökrangadóra, vagy mikor Dracoo és jómagam életünkben először behódoltunk az UGA Rez-beli gyönyöreinek – mialatt a Teó hozta szlovák Kofola-t kóstolgattuk serényen. Reiker barátomnak (akivel bár rettentő keveset találkozom, nem feledem) üzenem: jártam azóta Prágában, ami mély és örökre maradandó élményt adott, s ahova ezentúl is visszatérek, mert a színpadi díszletekbe bújt csodás város felejthetetlen élmény a kultúráért, az építészetért és a remek vendéglőkért rajongó egyén számára (A szlovák citromos kóláról nem beszélve, amiből többet hoztam át a határon, mint amennyit lehetett volna :).

Röviden szólva: az 576 Online a maga pozitívumaival és negatívumaival (mert ezekből is akadtak azért, elég ha csak a fórumos flame-t, vagy az elvakult fanboyizmust említem) együtt formálta, táplálta rálátásom a játékiparra, aminek sokat köszönhetek. Képletesen ugyan, de ott voltam a születésénél és az utolsó sétánál is. Sayonara, találkozunk egy új helyen, mert mint tudjuk: A jövő pulzál, Stay Tuned!