tengerentúli szépségek

Szép lassan azért megérkeztek a rendeléseim az USA-ból, bár mint utóbb kiderült, Resident Evil 4-ből manapság már lehetetlen eredeti kiadást kapni – így még mielőtt kezembe foghattam volna a játékot, feltettem eladásra pár internetes topikba. Elég gyorsan sikerült gazdát találni neki, hiszen beszerzési áron hirdettem – persze időközben rájöttem, hogy nekem a Player’s Choice is tökéletesen megfelel, de ekkor már késő volt… nem akartam a srácot átvágni, így túladtam a játékon. A Legend of Zelda: Twilight Princess és a Metroid Prime 2: Echoes példányai azonban csodásak: utóbbinál tényleg sokkal szebbek az ntsc borítók, ahogy SiD barátom is állította. Ahogy napfény felé fordítom, szépen látszik a hologramos a borító, ahogy folyamatosan változik a színe – likvid is elmerengett ezen a fedélterv dolgon, hogy mennyire lesz@rják Európát a dizájnerek. Az extra nélküli, sablonos és ötlettelen borítóktól hemzsegő piacon szinte felüdülést jelent egy-egy japán, vagy amcsi NTSC dobozképet látni, az extra tartalmaktól nem beszéve.

Részemről ezentúl maximálisan támogatom az import játékok beszerzését: a PS3, a Nintendo DS, a GBA és a PSP esetében ugye nincs régiókód, a többi konzolnál remélhetőleg pedig csak idő kérdése, hogy mikor törlik el ezt az idióta szabványos baromságot. Mintha nem lenne nekik mindegy, hogy kinek milyen nyelven jó az adott játék – francnak kell a lokalizált európai verzió, amikor ezek a késői kiadások mindig megsínylik a fordítást – lásd most pl. a God of War 2 esetét, ahol az NTSC-ben található HD opciót a francia-olasz-spanyol szinkronok miatt nem tudták rápréselni a lemezre. Visszatérve a Resi 4-hez: Hiába jön a Wii verzió, nekem mindenképp kell egy a Gamecube-osból – ha erre csak Player’s Choice NTSC-ben van lehetőségem, nos… cseppet sem bánom.