avagy a C64-hoz késztített Mechboard64 és a Commodore 1581 drive replika projekt >>>
Hajónapló, 2024. október 13-a, este 10 óra 10 perc: Lassan finisbe ér a Mechboard64 és a C1581 replika projektem. Az idei év nagy feladatai közül a dobogó első fokára a SixtyClone és a C64-II Le Petit Prince projekt állhatott fel, de a való világból portált nyitó feladatokra és kihívásokra mindig szükség van és lesz is. A Sixtyclone-ra eredetileg még tavalyelőtt figyeltem fel, ám akkor annyira messzinek tűnt egy mechanikus szuper billentyűzetet kreálni az anno még csak képzeletbeli fázisban leledző C64 replikához, hogy intergalaktikus távcsővel se tudtam volna odáig ellátni rendesen.
A kezdetek: C64-től a DIY-ig
Aztán megtörtént a csoda, életre kelt a SixtyClone-om és az átlátszó, icomp.de-ről rendelt gyönyörű C64 C házról a komoly barnás billentyűzetemre pillantva beütött a felismerés: valóban álmaim C64-ét akarom megépíteni, vagy csak egy ahhoz nagyon hasonlót? Több se kellett, már böngészni is kezdtem a a breadbox blogot, ahol a tervezősrác is több éves próbálgatást követően jutott el abba a fázisba, hogy az 1.7-es, LED háttérvilágítású modellt a közösség számára ingyenessé, legyárthatóvá és szabadon módosíthatóvá tette. Mint utólag kiderült, MAJDNEM minden elérhető, kivéve néhány problémás, de annál fontosabb komponenst, amelyeket nekünk kellett lemodellezni, vagy legyártani). Sokan ebből sajnos nagyon nagy hasznot próbálnak húzni (a full kit jelenleg kb. 90-92E HUF körül mozog + összeépítés), pedig a igazság az, hogy alapos tervezéssel, és kísérletezgetéssel jelentősen le lehet csökkenteni egy ilyen kitnek a költségét (sikerült is, az én prototípusom esete a példa).
A forrasztás már szépen megy – legyen szó furatszerelt, vagy SMD komponensekről, így az egyetlen problémát gyakorlatilag az a fém keret jelentette, amely legyárthatatlannak bizonyult égen és földön – legalábbis abban a méretben, vastagságban és anyagból, amiből lézervágni, színterezni és fémhajlítani kellett volna. Hetek mentek el, mire ezekkel lefutottam a felesleges köröket, amikor úgy döntöttem, máshogy próbálom meg a dolgot. A SixtyClone-hoz is szinte mindent magam készítettem, miért ne lehetne ezt is totálisan DIY alapokon megoldani ?
A szikra
Lóránth Imi barátomon keresztül eljutottam Sebesi Sanyihoz (alias Dester 3d Print), akivel hosszú heteken, hónapokon át ügyködtünk a megfelelő anyag, a rendelkezésre álló 3d modellek precíziós módosítása, átalakítása erdejében, mire kezdett szép lassan kikristályosodni a prototípus első, valóban masszív és működő, kézzelfogható 3d nyomtatott példánya. Mindeközben ádáz harcot vívtam minden egyes MINŐSÉGI komponens beszerzésével: szinte rögeszmémmé vált a “rajtam nem fogtok meggazdagodni” hozzáállás, így minden kontaktomat, tapasztalatomat és forrásomat bevetve hetekig szinte csak kisebb-nagyobb csomagokat hozott a futár – hol Kínából, hol Hollandiából, Németországból, hol Lengyelországból, vagy a franciáktól, néha közvetett úton a kedvenc kis újpesti boltom segítségével, gy spórolva meg az iszonytatóan magas szállítási költséget (pl. a Mousertől).
Az igazat megvallva a Mechboard64 nem egykimeneteles projekt, ugyanis az elejétől fogva a lenti C1581 replikával együtt kezeltem a dolgot, így a nyák panelek pcbway-es lerendelése is együttesen történt (el is érte a nemzetközi vámértéket, de a méret miatt nem volt máshogy szállítható). A dolog pikantériája, hogy a végső árat és a komponens listát tekintve a Mechboard64 szinte eltörpül a C1581 drive mellett – persze, ennek a leginkább érzékelhető hatása főleg az utóbbihoz szükséges custom chipek elérhetetlensége / nehézkes és drága beszerzése miatt adódik. Több száz soros google spreadsheetek útvesztőjében kristályosodott ki a projekt, amelybe hónapokon át írogattam, módosítgattam a beszerzési forrást, a darabárat, a szállítást, a helyettesítő komponensek típusát, vagy épp a végső termék egységárát.
C64 Mechboard64 LED Edition
Szóval: a Mechboard64. Ez egy minőségi komponensekből felépített, minden C64 verzióval kompatíbilis mechanikus billentyűzet, amelynek opcionálisan billentyű háttérvilágítása is van a választott LED szín alapján. A board alapvetően egy az alapoktól újratervezett áramkör, semmiben sem hasonlít az eredetire, kivéve a multiplexer áramkört, amely immár SMD megvalósítást kapott. A gombok a játékos berkekben ismert profi Gateron brandből származnak (jómagam is közvetlenül a gyártótól rendeltem az öt szettet, így kvázi 50%-os discountot kaptam) – abból is a “Yellow” mikrokapcsolós variánsok, amelyek ugyan mechanikusak, de nem a hard puskaropogó clicky stílust képviselik – sokkal inkább egy finom puha kattanással és minimális visszarúgással rendelkező gombként viselkednek, ami tökéletes a C64 lelkivilágához.
A 2×33-as LED tömböt a direkt 5V railen keresztül tápláljuk meg, amely a C64 mainboard billentyűzet tüskesorán keresztül történik, nem szükséges semmilyen más módosítás. A LED-ek párban vannak előtét ellenállással kezelve, amelyek változtatható értékűek, a forrasztás előtt. A fényerőt utólag nem lehet állítani (az 56Ohm-os ellenállás cserélhető 0-ra az adott LED típusának megfelelően, de forrasztás után már nem), ellenben nem is szükséges – a cél a legolcsóbb de legpraktikusabb megoldás elkészítése volt. Fontos, hogy amennyiben háttérvilágítást kérünk / építünk, a gyári tápegység az extra teljesítmény igény miatt nem lesz elegendő, a mai modern C64-es tápegységekből kell választanunk egy újat, amelyik az 5V-os ágon magasabb, 2.5-3A feletti kapacitással rendelkezik (bármelyik új C64 PSU ilyen, btw). Emiatt nem érdemes kardba dőlni, azok a 30-40 éves tápok amúgy is időzített bombák, ideje nyugdíjba küldeni őket.
A mumus, azaz a “bracket”
A Mechboard64 lelke a 3d nyomtatott billentyűzet keret, amely két részből épül fel masszív, hő és ütésálló filamentből, amely epoxival illeszkedik egymáshoz és mm pontos, hőre nem lágyuló anyagból kerül kinyomtatásra. A panelt szintúgy nyomtatott alátétek mellett fekete M3-as metrikus műanyag csavarok és hozzájuk passzoló anyák tartják egyben, nem beszélve a direktbe forrasztott Gateron gombokról. Minden gomb tetejéhez készült egy szintúgy áttervezett keycap adapter, így mindenféle standard Commodore billentyű felpattintható rá – legyen az egy gyári gépről leszedett szett, vagy egy kickstarter/indiegogo-s cbmstuff-os gyári csatlakozó tokkal rendelkező új variáns.
A prototípushoz piros alacsony teljesítményű, kis indítófeszültségű 3mm-es piros és kék ledet használtam, valamint transzparens keycap-okat az eredeti kampányból. Pusztítóan jól néz ki az átlátszó ház és a kék-piros Commodore színvariáció, de a Mechboard64 szabadon színvariálható. Az utolsó kulcskomponens a Return és a 9U hosszú Spacebar-t tartó stabilizátor, amely 1mm vastag edzett acélból készült drót precíziós hajlításával készül. Gyárilag ilyet nem lehet kapni, mert a “costar stabilizer” nincs 9U hosszban, ezért azt kézzel, egyenként kell lehajlítani, hogy megfelelő távtartó szerepe lehessen – ezek biztosítják, hogy a space nem billeg nyomkodás közben.
Az egész szett 3d munkálatait Sebesi Sanyival végeztük – neki köszönhető, hogy a végleges modell textúrája ordítóan gyönyörűre sikerült, gyakorlatilag ránézve senki nem mondja meg, hogy ez bizony 3d nyomtatóval készült, nem pedig valami présüzem érdes textúrafelületnyomásával hozták létre. A Mechboard64-ből készítek komplett és DIY kiteket is.
Commodore 1581 Drive LED Edition
A Commodore 1581-es 3.5″-es diszkekkel működő floppy drive meghajtója viszonylag az éra végén jelent meg, ezért nem is lett túlontúl elterjedt, pedig a meghajtó maga különösen kifinomult és többféle platformot is támogtó hardveres megoldás volt a maga idején. Igazi ritkaságszámba megy egy-egy darab az eBayen, ám lelkes tervezőknek hála, ebből a típusból is építhető már 1:1 arányú replika, különböző variációkban. Nem is maga a megépítés a legnehezebb (bár a 3d nyomtatás itt is kulcsfontosságú és nem igazán egyértelmű, mert eltérő meghajtótípusok és megoldások miatt nem csereszabatosak a fellelhető modellek az Interneten és nekünk is kellett kicsit trükközni, hogy valóban tökéletes eredmény szülessen).
Természetesen ez is tuning: LED világítással felszerelt (opcionális, 14 alul-felül), valamint az eredeti mellett a gyári tápegységtől eltérő, mezei tápról is működtethető (amennyiben az 7.5V és 25V között teljesít). Ráadásul a külön gyártott PC drive <> 1581 Commodore drive adapter révén a PC-hez készült 1.44MB-os lemezmeghajtók is működnek ebben a kialakításban. (Sőt: készült hozzá alaplapi interfész, amellyel kettő ugyanilyen drive-ot is össze lehet csatlakoztatni, a C1581 DUAL módhoz). A board minden gyári 1581 házzal kompatíbilis, de a nyák amellett, hogy optimalizációkat tartalmaz, képes még a Dual bootra is, azaz: használható benne akár a gyári CBM bios illetve JiffyDOS is, váltani pedig a boardon levő jumperrel lehet.
Már megint a komponensek
A C1581 replikánál – akárcsak a többi projektemnél – fontos volt, hogy a lehető legmagasabb minőségű komponensekből (elkók, ellenállások, csatlakozósorok, DIN csatolók, stb.), alkatrészekből építsem fel úgy, hogy a moduláris felépítés kövesse a standard csatlakozókat, portokat és interfészeket. Habár nem kaphatóak Magyarországon ebben a formában, de a régi szabványnak betudható zavarszűrő ferritgyöngyök sem maradtak ki az építésből, mi több: az összes custom chip mind eredeti komponens, ezek közt nincs helyettesítő megoldás.
Sok idő elment itt is az alkatrészek beszerzésével – tulajdonképp majdnem 3x annyit töltöttem ezzel, mint a mechboard esetében. Kábelcsatolók, ipari csatlakozók, dupont kábelek, socketek, logikai IC-k, színes tüskesorok, DIN dugók. Egyik sem olyasvalami, amiért a sarki elektronikai boltba beugorhatsz. Kettő magyar és hat nemzetközi vállalattól (+Aliexpress) rendeltem komponenseket, mire minden szép lassan megérkezett. Volt, ami még bontottban is borsos költségre rúgott, de nem volt más megoldás, a WD drive-vezérlő áramköréből és az adott MOS custom chipekből sajnons nincs ehhez a boardhoz passzoló helyettesítő FPGA.
A sors furcsa fintora, hogy az első teszt előtt biztonsági okokból rámértem csatlakoztatás előtt a C1541-es drive-om gyári tápegységére és az 5V-os ágon 6.83V-ot mérve szomorúan konstatáltam, hogy állásában ez a jó öreg tégla is megpusztult. Még jó, hogy nem próbáltam használni az utóbbi időkben, mert annak csúnya dolog lett volna a vége. Úgy döntöttem, építek egy új tápegységet a replikának, ahogy korábban tettem az Amiga 500 és A1200-as táp esetében is. Kapcsolóüzemű Mean Well ipari tápot választottam a PD25-A képében, amely a megfelelő védelmekkel ellátva emelt teljesítményt nyújt az 5V-os ágon. Igen ám, de ez a verzió csupasz, így két este alatt TinkerCAD-ban készítettem hozzá egy stílusos házat, amelybe beépítve sikerült szép és dizájnban, stílusban is passzoló tápegységet készíteni a drive-hoz… leszámítva a több körös csatlakozó variálást, és a kapcsoló, illetve a törésgátló kanosszajárást.
A Drive-ból több DIY kit-em van mindenféle komponenssel, amennyiben érdekes lehet számodra, keress meg az egyik elérhetőségemen, vagy kommentben itt.
[Megjegyzés: ezeket a projekteket több mással együtt a 2024. október 19-20-ai Regamex-en is megtekintheted].
