Nos… ahogy látom megint nem volt időm bejegyzéseket írni – az egyéb elfoglaltságaim miatt a napok úgy száguldanak, mint a másodpercek egymás után. Két hete piszok nagy nehezen pontot tettem a vizsgaidőszak végére: az eredmény felemás, de legalább bíztató. Most már biztos, hogy csúszok megint a diplomával, így a jelenlegi terveim szerint nem idén májusban, hanem idén decemberben tehetem fel a pontot a tanulmányok végére. Nem örülök neki, de még mindig jobb, mintha a finisben kivágtak volna a suliból. Emellett nem sok minden történt: néha eljárkálunk ide-oda, vacsizni, ünnepelgetni, bár az igazat megvallva idejét sem tudom már, mikor ültünk be egy jó filmre a moziba. Ami érdekel, azt letöltöm, ami meg nem, arra ügyet sem vetek. Lassan már kezdem magam sorozatjunkie-nak érezni: egyre többször kapom magam sorozatnézésen ami persze érthető is, hiszen a televizorban soha semmilyen értelmes műsor nem megy (na jó, kivéve talán a Discovery Channelt) – tegnap pl. ahelyett, hogy bővebben belemelegedtem volna a Titan Questbe, inkább lerántottam a Jericho első epizódját és megnéztem az alapozó epizódot. Oké, nem egy Prison Break vagy 24, de kellően felkeltette bennem az érdeklődést a posztapokaliptikus történet – no és az, hogy az a srác játssza az egyik főszerepet, amelyik anno a nagy hacker Kevin Mitnick szerepét testesítette meg a Hackerek c. filmben (Skeet Ulrich). Persze ott bajsza volt az ipsének, így elsőre csak a név miatt volt annyira ismerős 🙂
Örülök, hogy Peti barátommal mostanában napi rendszerességgel beszélgetünk MSN-en: bár a téma általában a Dreamcast KATANA devkitek ebay-os eladásairól szól (neki köszönhetően talán közelebb kerülök az áhított munka-laptop vásárláshoz), azért jut idő másmire is. Ha most pl. itthon lenne, biztosan elhívnám a PEN hagyományos évenként megrendezett Kocamurijára, ahol egy ártalmatlan disznót leölve egy nap alatt készítenek fejedelmi disznótoros lakomát a hallgatóknak. Idén zenei mulatság is lesz, úgyhogy fel kell készülnöm a tinglitangli mulatós akármire, nehogy Vacak szimatot fogjon és kitalálja, hogy semmi kedvem az egész ugrabugrához (csak egy jó vacsihoz). Lényeg a lényeg: a KATANA biznisz beindult, a konzolos gyűjteményem újabb darabjainak beszerzése stagnál – de azért a szokásos 576 Konzolos Retro rovatot (A Contra jelenség címmel) és a gamer365-ös játéktesztet (Battlestations: Midway) is sikerült tető alá hoznom. A srácok amúgy ma megint podcastoznak, amiből én ismételten kimaradok: nembaj, majd meghallgatom online, holnap úgyis kikerül az oldalra.
