Mindig is csíptem Mega Mant, amint a kis fémbucijával szuperhősöket megszégyenítő módon menti meg újra és újra a világot, s bánik el a háborút szító robotszörnyetegekkel. A sorozat első epizódja anno még a ’80-as években debütált, így mai szemmel meglehetősen nagy és szerteágazó múltra tekinthet vissza – népszerűsége máig töretlen, a Capcom még a jelenlegi generációban is lát benne fantáziát. Az idén debütáló (Japánban Rock Man-ként ismert) Mega Man 9 megjelenése azért is érdekes, mert a fejlesztők nemet mondtak a kurrens konzolcsodák kínálta lehetőségeknek, és a sorozat gyökereihez visszatérve a korai 8 bites látványvilágba csábítják a retro kedvelő célközönséget. Ezzel a huszárvágással a Capcom ugyan egy pillanat alatt hazavágta a mai fiatal generációból származó felvevőkörének jó részét, de a formabontó megvalósítás merész, és kísérletező jellemet feltételez.
Mega Man ugyan tizenkét esztendeje nem kapott számszerűsíthető folytatást, de a sorozat iránt érdeklődőknek ezidő alatt sem kellett nélkülözniük robotpajtás kalandjait: az ezredforduló utáni Mega Man Zero, majd a negyedik epizódott történetileg kétszáz évvel folytató Mega Man ZX sorozat GBA-n és Nintendo DS-en is szép eredményeket ért el a franchise hazájában. Hősünk az egyedinek számító 8 bites mivolta ellenére a jövőben is megfelelő fogadtatásra várhat, hiszen a játékot ugyanaz a Inti Creates fejleszti, akiknek a korábbi sikeres Zero és ZX spinoffokat is köszönhetjük. Bár a bejelentés eredetileg a Nintendo Wii Wiiware Channel exkluzivitást jelölte ki, a később érkező hivatalos Capcom álláspont szerint a Mega Man 9 az Xbox Live Arcade és a Playstation Network berkeiben is tiszteletét teszi.
Ennek megfelelően az új Mega Man kalandok gyakorlatilag csak letölthető formában válnak elérhetővé, hivatalos dobozos kiadást nem tervez piacra dobni a kiadó. A digitális disztribúció ténye azonban nem vette el a Capcomos dolgozók kedvét attól, hogy a közeli PR ismerőseik számára ne készítsenek igazi kézzel fogható dobozterveket: a legjobban sikerült példány stílusosan egy Nintendo NES cartridge tokba bújtatva tiszteleg a 8 bit világa előtt, a tokot elrejtő papírdoboz fedélterve pedig a régmúlt időkre jellemző művészeti értéket tükröz. Az alábbi fotók láttán csak egy röpke gondolat: a manapság kézbe fogott gyűjtői, és limitált kiadások és a nyolcvanas évek hétköznapi kiadásai között több hasonlóság van, mint hinnénk. A különbség csak annyi, hogy ma átlagban másfélszer annyit kell leszurkolni egy extrákkal és egyedi dizájnnal rendelkező példányért, mint a hétköznapi közönségnek szánt változatokért.
UPDATE: A Capcom a nagy érdeklődésre való tekintettel mégiscsak piacra dobja a fentebbi díszdobozos kiadást, de csak és kizárólag a saját online webstore-jában.
Van egy jó hírem: adhatsz ki érte pénzt, nem is keveset… Most olvasom, hogy a Capcom saját online webstore-jából árusít majd ilyen kiadást is. Várható volt, hogy a nagy hőzöngés miatt erre adják a fejüket.
Pedig ezert hajlando lennek penzt kiadni.
Nem keveset.
🙂