Társasjátékok: a prédák

Mi sem jobb, mint hétvégén a vasárnapi ebéd után a kert hátsó végében kényelmesen hátradőlve ejtőzni és élvezni a csendet… az egyetlen amit hallok, az is csak a notebookom mélyéről kiszűrődő halk fuvallat, ami a hűtés felől jön. Tegnap ismét barátaim társaságában sikerült eltölteni az estét egy kis társasjátékozás formájában és jól sikerült, persze ebben része van az Alhambra című játéknak is. Az elmúlt években egész csinosan gyarapszik a játékfelhozatalunk, hiszen elhatároztuk: minden fél évben veszünk legalább egy új táblás okosságot. Az egyik nagy bevásárlóközpont kihagyhatatlan ajánlatát (A Bagdadi Tolvaj) leszámítva az utolsó játékom a nagyszerű Rúnamester volt, amelyhez már ideje lenne egy kiegészítő kártyapaklit is vennem – A Sötéterdő már megvan, de most valami olyan kellene, amely új tárgyakat, és képességeket tartalmaz. A Fantasy Flight Games játékokért felelős Delta Vision magyarított néhány kiadást (a lista itt is megtekinthető), közülük talán a Varázstárgyak és fegyvertársak, illetve a Legendás ereklyék lehet ilyen. Érdekes, hogy a Rúnamester nemzetközi népszerűsége ellenére nem tud Magyarországon szélesebb körben elterjedni, talán ezért sincsenek magyarítva a nagyobb expanziók, amelyekért igazán kár, mert nagyon tartalmas és izgalmas csomagok is vannak köztük (A Wikin rövid leírás is található róluk, a boardgamegeek-en pedig képek alapján is megtekinthetőek). Nekem az első, The Island of Dread névre hallgató 2005-ös expanzió tetszik a legjobban, amely számtalan új tengeri kalandot, kincset és küldetést tartalmaz, mellesleg plusz táblát is kapunk a játékhoz. Megnézem majd, hogy mennyire bonyolult az angol szövegértése, aztán ki tudja, hátha megéri megvásárolni.

Teljes játékként három dobozos, relatíve gyorsabb lefolyású játék az, ami felkeltette az érdeklődésemet: az egyik a méltán híres Talizmán (FFG), a másik a Tikal, a harmadik pedig a Stone Age, azaz Kőkorszak. A Talizmán nagyon régi múltra tekint vissza, hiszen először 1983-ban jelent meg, azóta már a negyedik kiadást éli meg – 2008-tól ráadásul a Fantasy Flight Games adja ki, így ez már önmagában garancia a minőségre. A játék egyébként a klasszikus szerepjáték fantasy táblás kalandok egyik ősatyja:  hangulatos mivolta, varázskártyái, tárgyai, és a kockadobás gondoskodik arról, hogy ha szereti az ember a szörnyek és kincsek utáni hajszát, a fejlesztgetős, folyton változó játékmenetet, vagy a társakkal tartó összefogást/keresztbe tételt, akkor ne okozzon csalódást. A Talisman ráadásul ízléses és művészi kialakítású, festhető játékfigurákkal, sárkányokkal, így tényleg igazi élvezet lehet vele játszani. Bár ehhez is sok kiegészítő készült, azok egyelőre csak angol nyelven érhetőek el (viszont a magyar kiadás az amerikai változat alapján készült, amelyben nem nyolc, hanem tíz karakterosztály található).

A Tikal kicsit egyszerűbb felépítésű, ezért gyorsabb lefolyású és a lányok körében is népszerű lehet, ez pedig fontos tényező, révén hogy ők is részét képezik az ilyen társasjátékos összejöveteleknek. A játékban ősi Maya kincsek után kell kutatni, gyűjtögetni, területeket felfedezni és a többiekkel szemben a legértékesebb lelőhelyeket megszerezni (szépen ki lehet tolni a másikkal) – rendkívül igényes, és több játékmódot is kínál, ezzel elodázva a ellaposodás lehetőségét. Tiszta stratégia, ráadásul kevés benne a szerencsefaktor, mert a játékhoz nem szükséges dobókocka. A Tikal sikerét mutatja, hogy 1999-ben az év játéka címet is kiérdemelte, jelenleg a 2008-as kiadás található meg a boltok polcain.

A Stone Age ilyen összetettebb stratégia, Catan-szerű gazdálkodással, karakterfejlesztéssel és építkezéssel, így rengeteg dologban különbözik a manapság kapható, ilyen stílusú játékoktól. Egy törzs irányítására ad lehetőséget a kőkorban és az a feladat, hogy az irányításunk alatti fejlesztésekkel a miénk legyen a legerősebb és a legfejlettebb. A játékban ugyanúgy feladat a törzsi tagok étkeztetése, mint a vadászat, az aranybányászat, a kőtörés, vagy favágás, de még szaporítani is lehet őket, hogy nagyobb létszámmal rendelkezzünk. Fejleszteni lehet a szerszámokat, javítani lehet a mezőgazdaságot, az épületeket, és a technológiát is, amivel győzelmi pontokra lehet szert tenni. A Stone Age-ben az a jó, hogy ügyesen ötvözi a szerencsét és a stratégiát, amelyhez igényes kidolgozás, és nagyszerű hangulat is párosul.

Nem tudom még, hogy melyiket választom jövő hónapban – igazából mindhárom más típus és kategória, ha az ár beszél, a Talizmánon fityegő árcédula a legborsosabb. Az első próbajátékot követően biztosan írok majd néhány sort a tapasztalatokról, most azonban irány az ecset és a lazúros flakon: festeni fogok. 🙂