A Nintendo Wii rossz előjel az egész játékiparra – olvasható a Go Fanboy! egyik elmélkedő anyagában, amely a Nintendo Wii dominancia negatív előjeleit vetíti ki a játékfejlesztés, és a jövőbeni konzol-alapú hardverpiac szegmenseire. Ugyebár senki sem kérdőjelezi meg a kiotói óriás casual irányvonalát kijelölő platformjának létjogosultságát a jelenlegi generációban, pedig az éremnek két oldala van: a díszes kitüntetés árnyéka bizony a külsős fejlesztőcégek sovány termékskálájától szürke. Néhány kivételtől eltekintve a Nintendo rendre saját fejlesztéseit adja el a géphez, amely számszerűsítve is elgondolkodtató: eladások tekintetében a tizenhét legjobb Wii játékszoftver bizony belső stúdiók terméke. Egy-egy példától eltekintve ezen játékok többsége a casual réteg számára készült, és rövid idő alatt végigjátszható, minimális kihívást tartogató játék, amely nem igényel komolyabb erőforrásokat – talán ezért is olyan sikeres anyagilag is a Nintendo Wii, hiszen az előző generáció hamvaiból táplálkozik [még ha nem is környezetbarát, lásd lentebb]. A cikk írója remekül összeszedi, miért is ártalmas ez a fejlődés szempontjából: mint legtöbbször, a Nintendo most is iránymutató, és a kivárós piac másik két szereplője mást sem csinál, mint stílusosan, de lemásolja a működő piaci modellt. Ha valami sikeres, miért ne szeretnél egy szeletet te is a tortából?
Mialatt a Sony és Microsoft az “én is azt csinálom, amit te” mentalitásával próbálja a konzoljaik élettartamát a lehető leghosszabbra, a Wii szépen bebizonyította, hogy előző generációs hardverrel is lehet még kisajtolni nyereséget a piacról, sőt! Egy olyan réteget sikerült maga mellé állítania, amelyről nem is gondolták volna, hogy ekkora vásárlási potenciállal bír. Sajnos nagyon hasonló a helyzet, mint anno az 1983-as játékipar-válság idején, amikor az Atari a jelenlegi Nintendo szerepét játszva gyakorlatilag lefedte a piacot és elöntötte a boltok polcait a többségben hulladék szoftverkínálattal (lásd. shovelware). Az új mozgásérzékelős irányításokkal a két rivális is óhatatlanul a casual irányába mered: elérkezhet az idő, mikor a hardveres fejlesztések kitolódnak, és az időközben gyakorlatilag minimálisra redukálódó anyagköltség felhasználásával abba a spirálba kerülnek, amelybe anno az Atari taszította a riválisait. A casual jelenség a bevezetéséhez szükséges hardver-innováció mellett ráadásul szoftver-fejlődést sem igényel, tessék csak megnézni az átlag Wii játékok színvonalát a komolyabb rivális platformokon futó sikercímekkel szemben… ha a piac nem képes felismerni ezt a veszélyt, könnyen megismétlődhet az 1983-as incidens. A sorsnak úgy néz ki, van iróniája: anno pont a Nintendo volt az, aki a piacra belépve felszámolta a döglődő játékipart, és új irányt mutató elveivel megreformálta az addig ismert világot.
