Earthrealm vs Outworld

Mivel a hosszabb bejegyzések miatt eléggé széttagolódik az oldal, ezért elkezdtem rendszeresen használni a Tag-et, így a nagyobb volumenű kreálmányok rövidítve jelennek meg a blogon. (A teljes szövegrészek megtekintéshez kattintsatok a blokkok végén található “tovább” feliratra) Reiker szerint úgyis be nem áll a szám, így legalább vizuálisan kevesebbet lököm a sódert 🙂

Ma este, mielőtt bőszen folytattam volna a születendő lexikális könyvecskémet, ihletet kellett merítenem. Bár nem egészen erre gondoltam, végülis kényelembe helyezve magamat az Xbox és a Mortal Kombat: Shaolin Monks előtt kötöttem ki. Röpke két és fél óra múlva egyszercsak beugrott a párhuzama Resident Evil és Rayden kompániájának véget nem érő harca között: “végülis – mindkettőben fröcsög a vér, hullanak a testrészek és fejetlen zombik futkároznak a környéken, ráadásul a főgonoszok között is sok a hasonlóság…” – hááát, ez egy értelmes meglátás 🙂

Két órányi értelmetlen semmittevés, kb. 300 halálhörgés és 30 kivégzés után izzadt tenyérrel tettem le a kontrollert… “hová nyújtják még ezt a rétestésztát?” – gondoltam. Annak idején a Mortal Kombat misztikus világával, mo-cap karaktereivel, a brutális kivégzéseivel és a fantasztikus hangulatával fogott meg, mára azonban egy megfakult, saját árnyékával harcoló franchise lett belőle. Az első nextgen MK alkalmával valahogy eltűnt mögüle az izgalom és a vágy, hogy újra és újra játssz, teljesítsd többször, mialatt folyamatosan megvéded a világot. Bár az eltérő harci stílusok nagyon tetszettek, és az újdonság erejével ható nextgen grafika is kárpótolt mindenért, a Deadly Alliance után érkező Deception már korántsem fogott meg ennyire. Mentem vele pár kört, megnéztem a Konquest módot aztán szépen feltettem a polcra – nem nagyon érdekelt.

[Kapcsolódó Link: MK Shaolin Monks]

Kíváncsi vagyok, vajon vissza tudják-e varázsolni a srácok a ténylegesen utolsónak hirdetett Armageddonnal (bár ahogy ismerem, úgyis kitalálnak valami csavart a történetben, hogy folytatni lehessen a végletekig a sorozatot) az MK egykoron szebb napokat megélt jelentését? Reménykedem. Őszintén szólva nem örülök a hírnek: bőven elegendő lett volna egy generációra maximum kettő (de inkább csak egyetlen) epizódot is megjelentetni, mert a gyors egymás utáni kapkodás – amellett, hogy sohasem vezet jóra – teljesen megöli a játék exkluzivitását és vontatottá, átlagosan monotonná tesz bármilyen játékot. Kivéve talán akkor, ha azonos néven belül más stíusról van szó. Az MK: Shaolin Monks amolyan befoltozása a történetnek: azt az időszakot meséli el, ami az első és a második MK között játszódott le, ráadásul TPS akció-kaland formába öntve. Most választ kaptam azokra a kérdéseimre, amiket még ifjú fejjel feltettem, mikor épp a Living Forest-ben, vagy a Pit-en püföltük a haverokkal egymást halálra: “vajon mi lehet az ajtó mögött? Milyen a Wasteland és hová vezetnek a portálok? Kik azok a lebegő csuhások? Jó lenne, ha egyszer azokra is fény derülne!” És tessék: érdekes azokon a helyszíneken és környékeken járni, amik az első, a második és a harmadik rész összecsapásainak szolgáltak helyszínéül. Végre nem lineáris a játékmenet (a gyalázatosra sikerült MK Mythologies: The New Adventures of Sub Zero után), a karakter fejlődik, új mozgásokat és mozdulatokat ismer meg (ráadásul te választod meg, melyiket tanulja meg, te gazdálkodsz az XP pontszámokkal), amik nélkülözhetetlenek az egyes pályarészeken (és így a történetben) való továbbjutáshoz. Kíváncsi vagyok, milyen a játékélmény co-operative módban, mert bizony sok olyan hely van, ahová csak közös összefogás segítségével juthat be a játékos, ez pedig az összegyűjthető bónuszok tekintetében igencsak fontos lehet.

Eleinte én is kétkedve fogadtam a Shaolin Monks-ot, de így 5-6 órányi játék után azt kell mondjam, még mindig találok benne inspirációt és hangulatot, így mindent összevetve igencsak kellemesen csalódtam benne. Azt hiszem, ez egy olyan MK, amit az ember többször is elővesz majd még akkor is, ha korábban már végigjátszotta. Van benne elég tartalék és késztetés ahhoz, hogy másodikra is nekiveselkedjünk – az unlockolható karakterekről és a tonnányi bónuszról nem is beszélve. Azt hiszem, lecipelem a box-ot unokaöcsémékhez egy kis kooperative móka céljából…

[Kapcsolódó Link: MK Shaolin Monks]