Halad a Retroid StarCade felújítása… általában a Twitteremre szoktam postolni az épp aktuális feladatokról a fotókat, de álljon itt egy kisebb összefoglaló, hogy milyen fázisokat teljesítettünk már az elmúlt néhány hét során. Párhuzamosan több részlet is felújítás alatt áll, jelenleg a legfontosabb munka a kaszni előkészítése a fényezéshez. Mivel sok volt az apróbb hiba, a nem kívánt lyuk, vagy mélyebb sérülések és karcolások, melyeket az alapozó nem fedne el, ezért hetek óta már csak a mestertapasszal történő kitöltés és folyamatos csiszolás van terítéken. Ez talán a felújítás legnehezebb, és egyben egyik legfontosabb művelete, mert akármilyen jó is lesz az elektronika, és a gép műszaki állapota, ha nem olyan a külcsín, amilyen kellene, megette a fene az egészet.
Íme az aktuális feladatlista, fontossági sorrendben:
– Kaszni hibáinak, sérüléseinek kijavítása, csiszolása (beleértve a hátlap, az előlap, az oldallap, a talp és az élek kijavítását): a felesleges csavarok eltávolításra kerültek, beleértve az így keletkezett csavarlyukakat is, mint pl. az érmeajtó védőlakatját tartó konzol, vagy a belső kábelezés rögzítőcsavarjai. Az összes sérült, lepattant vagy hiányos sarkot, sérülést betapasztottuk és lecsiszoltuk, hogy minél tökéletesebb eredményt kapjunk majd a fényezés után. A kitöltőanyagból szakmai jótanács révén a ProGold Unikitt Mestertapasz mellett döntöttem, a csiszolást 120-as csiszolópapírral kézzel, illetve a nagyobb felületek és előkezelés révén rezgőcsiszolóval végzem. A jobb első-alsó sarokból sajnos hiányzott egy kisebb darab, ezt méretre vágott és faragott fenyő, valamint bükk elemekből, kétkomponensű epoxigyantával rögzítettük és csiszoltuk.
– Vezérlőpanel grafika rekreáció: mivel az eredeti panel rozsdás, kopott és fantáziátlan külsővel rendelkezett, ezt igyekeztünk alapos tervezéssel a gép fejüvegéhez hasonló grafikai elemekkel ismét létrehozni, hiszen a szép csillogó gombok mellett ez a gép talán legszembeötlőbb felülete. Törekedtem az autentikus dizájnra, amely végül nagyon jól sikerült, és abszolút passzol a 80-as, 90-es évek látványvilágához a raszterpöttyökkel, és a hexagon, illetve nyomtatott áramkör-alapú grafikai elemekkel.
– Fejüveg újratervezés: mivel az eredeti fejüveg sajnos törött és sérült volt, ezért újra le kellett gyártani a felületén található, hátulról átvilágított mintát: szerencsére Szabolcs, a grafikusom tökéletesen reprodukálta Adobe Illustratorban az eredeti logót és hátteret, ám mivel a vezérlőpanel modern külsőt kapott, ezt is felturbóztuk egy kicsit. Az eredmény nagyszerű lett, igaz a kész nagyfelbontású anyag még nem lett leadva a nyomdának gyártásra.
– Kerekek beszerzése: mivel az eredeti kerekek nagyon kopottak, és nem esztétikusak, ezért a speciális tartókonzol megtartása mellett igyekeztem az eredeti mérettel megegyező, ám kicsit modernebb görgőket szerezni. A Roll-N Kft-nek köszönhetően sikerült is, az új könnyű, de masszív csúszócsapágyas kerekek külső gumiborítással lesznek ellátva, amely óvja a parkettát majd a mozgatás közbeni sérülésektől.
– Az univerzális új CRT képcsősasszé kompatibilissé tétele a képcső nyakpaneljével: ez a probléma elég komoly fejfájást okozott, mivel a 63 cm-es Hitachi képcsövem ágyúján levő tüskék elrendezése nem passzolt az új Wei-Ya áramkör nyakpaneljén található foglalattal. Néhány napnyi keresést követően kiderült, hogy a foglalat cserélhető, és kompatibilis a Samsung TV-k bizonyos szériájával – a HQ elektronika lelkes szaktudora pikk-pakk átforrasztotta az új típust, így ez a probléma is megoldódott.
– A demagnetizáló szalag műanyag tartókonzolja: a képcső négy sarkán egy speciális műanyag kis tartószerkezet található, amelyből egy rugó végén található a speciális fémszalag. Ez a kifeszített speciális drót a képcső automatikus demagnetizálásáért felelős. Sajnos a négyből három hiányzott, de most ez a szett is teljes, hála Istvánnak, aki igazi CRT fanatikus és a HQ elektronika szakavatott tagja.
– T-molding: ez még kérdés, mert jelenleg egyetlen cég van, aki ezt a régi élvédő technológiát még forgalmazza. Rendelhetnék az USA-ból vagy Angliából is, de nagyon sokba kerülne a postaköltség, így a magyar vonalat még le kell ellenőriznem. Mindenesetre 19mm széles, matt fekete T-molding (vagy magyar nevén T-profil) létezik, de még össze kell hasonlítanom a régi kaszniról leszedett mintadarabot az üztletben kapható változattal.
Hátravan még: a felső világítás teljes szettjének beszerzése – mivel autentikusságra törekszünk, ezért az új gépbe is neoncső kerül majd beszerelésre. A T8-as csövet, és a hozzá tartozó elektronika típusa már megvan, a beszerzést pedig elkezdtem – akárcsak néhány egyéb apróságot, mint pl. színes kábelkötegeket a plusz funkciók bekötéséhez (ezek a JAMMA kötegben nicsenek benne), a PCB-t tartó műanyag lábakat, a vezérlőpanelt a kasznihoz rögzítő zsanért, vagy a gumiszalagokat a talpfára. Az érmefogadó ajtaját még feketére kell fújni ugyanúgy, ahogy a beépített hangszórók műanyag rácsait is. Ahogy látható van még munka bőven, de hosszú idő után a legnagyobb előrelépés a kaszni mattfekete fényezése lesz. Végig dokumentáltam a teljes eseményt, így a fotókat némi magyarázattal hamarosan feltöltöm az ezzel foglalkozó cikksorozatba.
