Banhammer v2.0

Várható volt, hogy a karácsonyra tervezett, meglepően mégis „őszire” keresztelt nagy dashboard frissítés előtt a Microsoft kiszórja a szemetet. Az ominózus tavalyi nagy tiltólista-gyártó masina ismét beindult, és néhány ezren megint áldozatául estek az egyébként abszolút jogos lépésnek. Aki elcsábul, és warezra adja a fejét (mindegy, hogy kényszerből, vagy csak az átlagos magyar mentalitásnak hódolva), ne legyen tagja az Xbox Live közösségnek.

Stealth Image, iXtreme firmware módosítások, downgrade chipek, region unlockerek, patchelt játék képfájlok: csupa olyan sufni-tuning okosság, amely a warez folyamat mellékterméke, és mint ilyen, valahol árt a becsületes előfizetőknek, a játékfejlesztőknek, illetve magának a rendszernek is. Nem tudom egyszerűen sajnálni azokat, akik most sírva és mérgelődve, káromkodva szidják a redmondiakat – a moddolás szép, és ötletes dolog (sőt, valamilyen szinten űzve már művészet is), de amikor az illegális tartalmak használata a cél, nem tudok ezen eszme mellett kiállni. Mindenki nagyon jól tudta, hogy mire vállalkozik, mikor úgy döntött, hogy megokosítja a konzolja DVD meghajtóját: ugrik a garancia, és ugorhat vele együtt a Live – akkor is, ha egyébként az összes többi szoftvere eredeti példány. Azt hiszem, az elkövetkezendő hetekben ugrásszerűen megszaporodnak majd az „Xbox 360 eladó, XY játékokkal, bannolt állapotban!” stílusú apróhirdetések. Kár, hogy a gép egyik fő mozgatórugóját épphogy az Online játék lehetősége adja.

Igen, el lehet bújni azon álarc mögé, hogy a moddolás lényegében a gép tökéletesítése és megbízhatósága érdekében történt – ez viszont nem vonja magával a dvd meghajtó szükségtelen hackelését, így bár a garancia elvész, a Live hozzáférésünket azért nem tennénk kockára (plusz akadnak idehaza direkt a 3 ledes hibára szakosodott műszerészek, akik most már gond nélkül javítják az elhullott gépek alaplapjait). A három év garanciával azonban azt hiszem, hogy a Microsoft tényleg kiállt a játékosok mellett, hiszen egy hetet ki lehet bírni gép nélkül, amíg az a szervízben pihen – utána pedig nagy valószínűséggel már sokkal strapabíróbb és modernebb alkatrészek kerülnek beszerelésre, ergo új életet lehelnek a házi kedvencbe. Aki az „azért vagyok warezmókus, mert drágák a játékok, és nem tudom megfizetni” véleményt osztja, feddhetetlenségi álarcát veti le. Senki nem írja elő, hogy csak a szakboltok gyakran drága és arcpirítóan kapzsi árcéduláiért vásároljunk játékot – léteznek alternatív, import források, csereklubok, használt videojátékokat forgalmazó üzletek, internetes apróhirdetések, felületek és hasonlók – arról nem is beszélve, hogy nem kell mindig a legújabb, alig pár napos szoftverekkel etetni a meghajtót. A warez amellett, hogy hosszú távon megöli a játékszenvedélyt (felülkerekedik a megalománia, holott a felhalmozott anyagok több mint 70%-át soha nem játssza ki az átlag teljesen), azt az örömöt is elveszi az embertől, hogy a videojátékot, mint szórakoztató ipari terméket megbecsülje. A warezre nem lehetsz büszke: nem teheted a polcodra, nem érintheted meg, nem lehet a birodalmad dísze, és nem mondhatod rá X év múlva azt, hogy „ez az egyik legbecsesebb kincsem, és semmi pénzért nem válnék meg tőle…”

A sor hosszú, a vita hossza a végtelenségbe szökik… tiszteljétek egymást, játékosokat és játékfejlesztőket egyaránt – vegyetek eredeti szoftvert, ha megtehetitek. Ha meghozod az első pozitív döntést, onnantól az út egy teljesen más, értékrendeken és erkölcsiségen alapuló tisztább világba vezet. Évente alig 4-5 olyan játék van, amelyért mindenképpen megéri pluszmunkát vállalni, tartalékolni, és gyűjteni – ez lebegjen a szem előtt.