A Szárnyas fejvadász után szabadon >>>
Lehet, hogy magam is elektronikus bárányokkal álmodtam, mikor eszembe jutott egyik januári reggel 2022-ben, hogy… Hoppácska! Most van gyermekkorom meghatározó műszaki csodájának, a legendás Commodore 64 negyvenedik (!) születésnapja. Ez még gombócból is sok – hát még évekből – de annyi bizonyos, hogy a Covid előtti-közbeni-utáni retro hullám azóta sem látszik csitulni, sőt – igazából a sok szabadidő miatt fel is pörgött rendesen. Mondjuk bennem nagyjából az első találkozásom óta ég ez a láng (ami jó rég volt, talán 8 éves lehettem) és jól emlékszem, hogy az első SAJÁT számítógépem viszonylag későn, talán a 90-es évek elején kaptam abból a célból, hogy “fiam, kezdésnek és tanuláshoz ez is bőven elég lesz”.
… és harminc évvel később ott tartunk, hogy a sok kiegészítő és birtokolt/javított masina után a főpróba egy Sixtyclone 64 megépítésének képében köszönt be, amely egy hosszú, tanulási időszak fő záró akkordjaként pislákol a neonkék-magenta fényfoszlányokban. A projekt előkészületeivel nagyjából bő EGY évet töltöttem el: vadul nézve-és tanulmányozva a kapcsolási rajzokat, estéken át csüngeni Jan Beta páratlanul hasznos és érdekes DIY videóin, illetve kutatva az internetes fórumokat minden lehetséges és hasznos infómorzsáért. Persze, a komponensvadászatot se felejtsük el: egészen pontosan annak a 176 db különböző komponensnek a beszerzéséről van szó, amelynek számtalan forrásra támaszkodó tortúrája okozta részben ezt az elhúzódott “bevásárlótúrát”. Felsorolni is nehéz, mennyi estét, éjszakát töltöttem azzal, hogy a fárasztó munkanapok, illetve családi teendők után még a leírásokat és webshopokat túrtam, hol mi olcsó, mit honnan érdemes beszerezni (Kontel, Lomex, Hestore, Aliexpress, Mouser, Árwill, HQ Elektronika, Polyplay.xyz, Retro8BitShop, icomp.de, retroleum csak hogy a legnagyobbakat említsem…) és mindig volt valami utólag, amire nem gondoltam, vagy egyszerűen csak muszáj volt átvariálni kicsit a dolgokat (pl. napokat molyoltam a megfelelő hűtőbordák megvételén, hogy patentül illeszkedjen a DIP tokozású processzorok tetejére, vagy a 7405-ös feszstab IC alá). Vaskosra hízott Google Spreadsheeteket készítettem szinte minden eddigi projektemhez, hát itt sikerült igazán nagyra és tartalmasra duzzasztani őket. De megérte, mert itt Ft-ra és linkre pontosan tudtam, mit, mennyit és milyen típust honnan rendeltem és legfőképp, hová tervezem, vagy épp minek a modern helyettesítésére vásároltam (Van erre amúgy kiváló onboard alkatrészlokátor típusspecifikusan az építéshez, lentebb majd megosztom a linkek közt).
De ha már lúd, legyen kövér – legyen egy menő színvariáció, modern komponensek, mechanikus billentyűzet (ez mondjuk később érkezett, miután tudomást szereztem a Mechboard64 projektről – lásd egy másik bejegyzésben), átlátszó ház és minden, amit csak el lehet képzelni, legyen ez az Ultimate Retroider replika! Nos, a dolog odáig fajult, hogy végül csak lett egy ilyen masinám – az építés nagyjából másfél hónapot öltelt fel (ez gyakorlatilag az alkatrészek felpopulálása volt az alaplapra), illetve további 50-60 óra közti időtartamot a végtelenbe nyúló, már-már feladni kényszerülő hibakeresés, amelynek végén végül megpillantottam az (először rózsaszín krixkraxos) izalmas kék indítóképernyőt, amely annyi-de annyi sok szép pillanat kezdete volt annak idején.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy olyan hibákat követtem el az építés során, amely csak a zöldfülűségemre vezethető vissza, de utólag már nem bánom, mert emiatt ismertem meg annyira a gép lelkivilágát, hogy most már értem, mi miért történik benne (illetve az Assy 250466-os verzió sematikus rajza miatt, amit annyit tanulmányoztam a hibakeresés során, hogy a retinámba égett). Nem akármilyen trip volt, hiszen a gépet magát már ismertem, sok megfordult a kezem közt és jónéhányat meg is javítottam már, így nagyjából tudtam, mire vállalkozok. (A fenét: más dolog egy olyan gépet visszahozni a halálból, amely már működött valamikor és megint más egy teljesen reverse-engineered alapokon nyugvó gépet ÉPíTENI nulláról, ami még sohasem…)
A végső etapra még egy oszcilloszkópot is beszereztem (amúgy is terveztem már, hát most adott volt az igény – egy Rigol DS1212Z-E-t vásároltam végül) és megtanultam értelmezni az ott látottakat (volt segítségem is valamennyi: a Lemon64 fórumozói próbáltak tippeket adni, miután egy szép hosszú posztban elindítottam ott is a közösségi hibakeresést kismillió fotóval, oszcilloszkóp mentésekkel, analízisekkel. Igazán érdekes és izgalmas, főleg az utolsó, 25. Árok Party után készült poszt – lsd itt: https://www.lemon64.com/forum/viewtopic.php?t=84714 ), ám végül egy egészen banális lépés vitt el a végső megoldásig és az első levegővételig.
A fordított polaritású elkó kondi, a megfolyt forrasztópaszta miatti rövidzár, a hibás memória és TTL ic, a benézett NE556-os timer helyére illesztett 7406, vagy a 74LS373 helyére fáradtság miatt bepattintott 74LS273 szép lassan vitt el a végső kapuig, ahol már nem volt mit tenni… a 2024-es ajkai, 25. jubileumát töltő Árok retro partin végül megtört a jég, Tóth Zoli és Tihanyi Robi prezentációja közben vettem egy nagy levegőt és a szakik átvizsgálása után egyszerűen újraforrasztottam a lap összes forraszpontját, de immár óntartalmú forrasztóanyaggal. A 90%-ával végeztem, tettem egy próbát – továbbra is semmi, fekete képernyő, szinkronjel van, a Medusa scandoubler jelzi, de csak fehér csíkot látok a képernyő bal oldalán. Mindegy, ha már eddig eljutottam, akkor folytassuk – pár perc alatt végeztem a maradékkal és Lóránth Imi barátomra pillantva átbillentettem a bekapcsológombot On állásba. Láss csodát, rózsaszín képernyő, szétesett Boot screen, kurzor nélkül. Már ettől hevesen kezdett verni a szívem, így odacsődítettem a lelkes társaságot és egyből megindult a diskurzus.
- Oké, tedd be a két CIA-t a kurzorhoz (C64-et CIA-k és SID nélkül élesztünk). Bentvan! Megjött a kurzor.
- Cseréldd ki a PLA-t, hátha az okozza a problémát! PLA csere, hoppácska, megjött a megfelelő boot screen, csak még mindig rózsaszínben!
- Jólvan srác, cseréldd ki a color RAM-ot, az lesz a ludas és utána menni fog!
- Kinek van Color RAM-ja kölcsön ?Naná, hogy senkinek se volt… a fél műhelyemet levittem, komponensek tucatjait, de Color RAM-om nekem sem volt kéznél, így Lóránth Imi egyik működő donorlapjából kapta ki gyorsan a szakma két mestere, Tóth Zoli és Tihanyi Robi.
- Készen állsz?
- Naná, mehet!Color RAM csere után láss csodát, elindult a masina, gyönyörű kék bootképernyővel, villogó kurzorral, hibamentesen. Na akkor teszteljünk! De nincs billentyűzetem bakker, tud vki kölcsön adni egyet?
Várjál, bontok egy gépet gyorsan! Szólt valaki hátulról… addig Lévai Gábor barátunk beaktivált egy másik gépen egy Kung-Fu Flash-t egy demoval és bepattintotta a Sixtyclone-ba, hogy lássuk, a logikával minden rendben van-e. Késő estig futott rajta az izzasztó demó hiba nélkül, reccenésmentesen. Boldog voltam. Óriási eredmény, végre egy működő gyönyörű kék-arany Sixtyclone tulajdonosának lenni! 🙂
Otthon aztán nyugalomban szépen letakarítottam/lemostam a megfelelő módszerrel a lapot (IPA, törlőkendő, fültisztítópálca, finom kefe), átnéztem még egyszer a kapcsolatokat, a nem tetsző forrasztásokat és gyakorlatilag 10/10-re reszeltem a SixtyClone-omat. Kélsőbb még megjárattam a soros portokat mindenféle scenarióban és beépítettem az időközben már elkészült SidKick Pico sztereó SID emulátorom is, hogy megfelelő sztereó muzsika szóljon ebből a kiváló masinából. A DIP kompatibilis új hűtőbordákat még nem tettem fel, azt majd csak a Mechboard64 után.
A szép az egészben, hogy a SixtyClone projekt sikerén felbuzdulva nekiláttam a Tihanyi Robi-féle C64-II projekt egyik utolsó prototípusát, a Le Petit Prince rev5-öt is megépíteni és annyira jól sikerült, hogy konkrétan ELSŐRE elindult a masina. Mindösszesen az egyik CIA-t kellett cserélni benne, de azért a rutin, a nagy öregek tapasztalatai és a megfelelő forrasztóanyag meghozta a hatását. 🙂 Álljon itt eme bizonyítékul, hogy mennyire is jó dolog ezeket a múltbéli replikaszökevényeket levadászni… és megépíteni.
Egyetlen dolog maradt hátra: véglegesen készre faragni a Mechboard64 projektet (ami gyakorlatilag 99%-on áll) – és szépen összeépíteni az egészet abba a gyönyörű átlátszó házikóba. 😉
“Reading computer manuals without the HARDWARE is as frustrating as reading sex manuals without the software”
– Sir Arthur C. Clarke
