A tegnapi óriási vihar alkalmával a friss és ropogós januári 576 Konzol is berepült a postaládába – mondanom sem kell, a Legend of Zelda: Twilight Princess multiteszt olvasásával kezdtem, amelynek elkészítésében jómagam közreműködtem egy oldal erejéig. Csipi kolléga tető alá hozta a Wii verzióról készült irományt (eléggé érdekes, ámde szórakoztató formában), én pedig mintegy kiegészítve azt, írói távlatokba emelkedve hozzá társítottam a kocka verzió erényeit is. Az olvasók véleménye szerint piszkosul eltalált ötlet volt – szerintem is, hiszen így több szemszögből is betekintést nyerhet a lelkes játékos minden idők egyik legjobb tündérmeséjét illetően. Furcsa volt a Retro rovat mellett újfent játéktesztes labdába rúgni: legutoljára talán két évvel ezelőtt követtem el hasonlót az újság hasábjain, amikoris a Metroid Prime 2: Echoes szintén Gamecube teszt szövegét daráltam be olvasmányos formába. Azt nem tudom, mit hoz a jövő, de hasonló okosságokat szívesen elvállalok bármikor.
A januári szám egyébként hemzseg a jó játékoktól: a PS2-es Eyetoy Kinetic láttán szinte kedvünk támadt Vacakkal mozogni egyet, viszont jót szórakoztunk Samu nevetséges film-játék adaptációin is. A DS front gyengéit ellensúlyozta a régóta beszerzési listán levő Mario vs. Donkey Kong 2: March of the Minis és a Yoshi’s Island DS is – előbbivel kapcsolatban viszont megjegyezném, hogy nem éppen könnyű dologról van szó – ellen azzal, amit a cikkíró állított. Oldern koma felthetően nem játszotta végig a játékot ilyen rövid idő alat: az első részből okulva ugyanis a szintek felének teljesítése után olyannyira piszkosul bekeményít a program, hogy ember legyen a talpán, aki türelemmel és szitkozódások nélkül teljesíteni tudja a logikai feladványokat – ez pediglen igaz a DS-re készült folytatásra is.
