Ma este, kanizsai Tesco, hírlap szekció. Távoli visszhang: jöjj közelebb! Master Chief vigyorog, a Gamestar fedlapjáról. Ejnye, boyz… savanyú a szőlő? Megéri várni rá PC-re? HAHA! Két és fél év elég lesz? Nevetséges. A PC-s játékipar érzi a vesztét? Nem kicsit, nagyon. Nem bölcs dolog egy haldokló ágya felett imádni az öreg kaszást, de… sűllyed a hajó, s vele együtt a hazai PC-s non-multiformat magazin piac. Nincs hova ugrani? “Skacc, a multiplatform nem bejövős idehaza” – szólt a Master. “Nem alakult még ki olyan nívós gamerközösség, amelyik el bírja viselni a másikat. Ez nem a nyugat. Persze, közben lerobotozhatjátok Samus kalandjait (ejnye Ashe, a játéknak köze sincs ahhoz, amit írtál…), és lehet nyálazni totálisan félreinformált olvasóközönség láttán, de… talán fel kellene világosítani az igen tisztelt írógárdát, hogy ne keverjék a szezont a fazonnal. Enyje, elkárhozott, sóvárgó PC-s lelkek… hát szabad veletek ilyet művelni?” – elmélkedett a Spártai.
Tovább megyek: üdítőitalos pult, Kofola raklap. Cseh manna, kellemesen fanyar, citromos beütésű, fura mellékízzel. Szeretem. Ha arra gondolok, hogy alig négy nap múlva Czech Liont (a jó öreg burgonaknédli, majonézes-tormás dinsztelt káposztával, sült csülökkel és pirítóssal – nyamm…) öblítek testes és ízletes pilseni söröcskével a Venczel tér mögötti apró sikátorokban megbújó pubok valamelyikében, nos… nincs választásom, kosárba pakolok egyet, már csak az emlékek miatt is. Egészségetekre. [Tudtátok, hogy a legtöbb helyen Csehországban és Szlovákiában a helyi sörökhöz hasonlóan csapolják is?]
