Meglehetősen rég írtam már Metroid témával kapcsolatos bejegyzést, de ennek két egyszerű oka van: egyfelől nekiveselkedtem egy újabb Metroid Guide fejezetnek és meglepetésnek szánom, másrészt gyakorlatilag semmi olyan hír nem került napvilágra (a japán Metroid oldal titokzatos üzenetét leszámítva), amely valamilyen módon kapcsolódott volna a nívós sorozathoz – egészen mostanáig. A mai napon ugyanis hódító útjára indult a nemrégiben beharangozott Wii remake hullám egyik újabb képviselője, amelyet számos magazinban és fórumban az előző generáció egyik legjobb játékának választottak: megérkezett a Metroid Prime Wii, amely a budget árkategóriában indul harcba a hardcore (?) Wii tulajdonosok kegyeiért… de vajon sikerrel jár majd?
Nem vagyok felhőtlenül boldog. Több egyszerű oka is van, mégis a Nintendo hozzáállását tartom a legbosszantóbbnak – ám mielőtt különböző okfejtésbe feledkeznék, az objektivitás érdekében vegyük sorra, mit is kapunk majd a pénzünkért, ha a jelenleg csak Japánban forgalmazott játék Európában is megjelenik. Röviden és tömören ugyanazt, mint hat esztendővel ezelőtt Gamecube-on, az egyetlen számottevő újdonságot csak a Wiimote+Nunchuk párosra optimalizált irányítási metódus jelenti. Igaz, hogy a saját szemszögű perspektívára épülő lövöldözős játékok új értelmezést nyernek a Nintendo hardveres mozgásérzékelésének segítségével, de vajon csak ezért az egy újításért megéri újfent beruházni arra a kalandra, amely hat évvel ezelőtt megannyi örömöt és kihívást tartogatott számunkra? A sorozat rajongójaként nyilván azt mondom, hogy igen, hiszen a Metroid Prime 3: Corruptionban tapasztalt irányítási, vezérlési forma új szintre emeli az FPA besorolású franchise által kínált szórakozást – de vajon egy hétköznapi játékosnak is elegendő a vásárláshoz a mozgásérzékeléssel kibővített játékmenet?
Talán. Vajon változik-e a helyzet, ha a finom és puha, precíz célzást elősegítő vezérlés mellé belecsempészünk egy kis könnyítést a Metroid Prime 3: Corruptionból? Merthogy ilyen is akad, a Wiimote felbillentésével előcsalható Jump Ball, illetve a trófeákat, és egyéb megnyitható okosságokat előidéző medálok képében. Itt azért már rezeg a léc a magabiztos ellenzők alatt, azonban kellene még egy pici, nüansznyi apróság a teljes sikerhez. Talán a főképernyő menürendszerének és hátterének apró módosítása? Igen, ez is adott, de nem igazán erre gondoltunk. Netán a szélesvásznú (bár nem HD, de azért), jobb minőségű kép megléte? Nem, valami komolyabb, amely nagyobb értéket képvisel… valami extra, mondjuk tartalmi bővítés, egy újabb fejezet, vagy apróbb, csuklóból produkálható látványbeli ráncfelvarrás, amelyet pl. a Corruptionban láttunk? Igen, ezaz! A lelkesedés azonban hamar alábbhagy, mivel az utolsó kívánságnak nyoma sincs a korongon, még ipari nagyítóval sem. Kár érte, de nem is vártunk mást a Nintendótól: ehhez valószínűleg már érdemben meg kellett volna bolygatni a forráskódot, nem lett volna elegendő a GC compilert Wii-re cserélni.
Vonatkoztassunk el a tartalomtól, nézzük a megcélzott réteget. Vajon a két Metroid Prime epizód Wii-s inkarnációja melyik rétegnek szól? A Casualnak, a hardcore rajongóknak, vagy mindkettőnek? Ha az elsőnek, miért pont erre a játékra esett a választás? Sosem számított titoknak, hogy Samus bébi mesés kalandja nem az easy szórakozást kereső vándorokat hívta keringőre – nem létezett se örök élet, se checkpoint, sőt! A logikusan elhelyezett mentőállomások mintha csak füledbe súgták volna az igazságot: “kalandor, a küldetés teljesítéséhez katartikus bossharcokon keresztül vezet az út… készen állsz rá?” No, de mi a helyzet a manapság lassan kisebbségbe szoruló hardcore hadtesttel? Vajon az új irányítással egybefűződő apróságok elegendőek lesznek-e a mozdulathoz, amely birtokba veszi az említett produktumot? Nehéz ügy. Néhány hét múlva, az eladási adatok fényében már okosabbak leszünk. Bár nem vonhatunk le semmilyen konkrét konzekvenciát egy olyan piaci szegmens adatairól, ahol gyakorlatilag zéró kultusza van a Prime trilógiának (a Wii epizóddal foglalkozó hivatalos japán Metroid site is a lehető legnagyobb nyugalommal mászott fel a szerverekre, mindennemű hírverés nélkül), valamelyest azért útmutató jellegű lehet az európai és amerikai piacra nézve.
Mégis: talán a rajongói státusz, a szép emlékek, vagy a budget árcédulák közt versenyző Wiimote-os újrajátszás ténye miatt (válság ide, vagy oda), a 3800 yenes korong jó esélyt kap a bizonyításra. Samus Aran még sohasem hagyott cserben, és tutira veszem, hogy a jelenlegi hardcore helyzet mellett is tartogat még néhány grandiózus meglepetést a jövőre nézve. Rajta hát, a Galaktikus Szövetség újfent rád vár!
