Elég zűrös volt az elmúlt három hetem, így nem csoda, hogy nem volt sem időm, sem energiám szavakba önteni – örültem, ha este úgy elnyúlhattam kicsit az ágyon, hogy senki és semmi sem zavarta meg a nyugalmam. Persze mindennek megvolt az oka: múlt vasárnap hajnalban ki tudja hogyan, de eltört az Ibiza sportrugója, és mialatt próbáltam úrrá lenni a hétköznapi munkahelyi káoszon, a családunkba bekígyózott a pénzügyi válság…Időközben megjelent a Race Pro és a Resident Evil 5, befutott a néhány bejegyzéssel lentebb kisírt C64 replacement (Bear, ezer köszönet a retrotime.hu-s közbenjárásért és a saját gyűjtői példányért) amit egy 27-es számmal ellátott névnap zárt le.
Zanzásítva lényegében ennyi, bővebben talán az autójavítás érdemel említést, amelyhez még a zalaegerszegi SEAT márkakereskedést is megjártam pénteken (nem könnyű gyári sportalkatrészeket szerezni, tiszta szerencse volt, hogy két nap alatt hozzájutottam). A nem kis anyagi ráfordítást igénylő költekezés a lehető legrosszabkor jött, de elengedhetetlen volt, mivel a kocsi bal első csillapítása teljesen leült, és a szilánkosra törött rugó lehetetlenné tette a közlekedést: szombaton Tibi haverommal gyakorlatilag lebontottuk az autó egész első futóművét, kikaptuk a lengéscsillapítókat, a stabilizátorokat, és az összes hasznos-haszontalan alkatrészt is. Négy óra küzdelem árán sikerült újjávarázsolni a sportfutóművet, így a sárga démon ismét szelheti a kilométereket – pláne azután, hogy tegnap a közelgő havazás ellenére felkerültek a nyári alufelnik is.
A pénteki holidayt egyébként visszafogottan és kellemesen ünnepeltük meg: eredetileg ketten terveztünk kiruccanni a kedvenc fogadónkba (reklám itt: Horváthkert vendéglő), időközben aztán mégis úgy alakult, hogy Marci barátunk is csatlakozott hozzánk egy méretes fatál erejéig, amelyen a vaskos cigánypecsenyét szerencsémre az imádott óvári pulykamellre cseréltettem. Ha csak rá gondolok, ismét megnyalom mind a tíz ujjamat…
