Category Archives: Kibertér

Kedd esti T’ecsó kaland

mc_header.jpg

Ma este, kanizsai Tesco, hírlap szekció. Távoli visszhang: jöjj közelebb! Master Chief vigyorog, a Gamestar fedlapjáról. Ejnye, boyz… savanyú a szőlő? Megéri várni rá PC-re? HAHA! Két és fél év elég lesz? Nevetséges. A PC-s játékipar érzi a vesztét? Nem kicsit, nagyon. Nem bölcs dolog egy haldokló ágya felett imádni az öreg kaszást, de… sűllyed a hajó, s vele együtt a hazai PC-s non-multiformat magazin piac. Nincs hova ugrani? “Skacc, a multiplatform nem bejövős idehaza” – szólt a Master. “Nem alakult még ki olyan nívós gamerközösség, amelyik el bírja viselni a másikat. Ez nem a nyugat. Persze, közben lerobotozhatjátok Samus kalandjait (ejnye Ashe, a játéknak köze sincs ahhoz, amit írtál…), és lehet nyálazni totálisan félreinformált olvasóközönség láttán, de… talán fel kellene világosítani az igen tisztelt írógárdát, hogy ne keverjék a szezont a fazonnal. Enyje, elkárhozott, sóvárgó PC-s lelkek… hát szabad veletek ilyet művelni?” – elmélkedett a Spártai.

Tovább megyek: üdítőitalos pult, Kofola raklap. Cseh manna, kellemesen fanyar, citromos beütésű, fura mellékízzel. Szeretem. Ha arra gondolok, hogy alig négy nap múlva Czech Liont (a jó öreg burgonaknédli, majonézes-tormás dinsztelt káposztával, sült csülökkel és pirítóssal – nyamm…) öblítek testes és ízletes pilseni söröcskével a Venczel tér mögötti apró sikátorokban megbújó pubok valamelyikében, nos… nincs választásom, kosárba pakolok egyet, már csak az emlékek miatt is. Egészségetekre. [Tudtátok, hogy a legtöbb helyen Csehországban és Szlovákiában a helyi sörökhöz hasonlóan csapolják is?]

Elite, Premium, vagy HALO 3 LE…

Xbox 350 Elite

Most akkor Elite, vagy Premium, esetleg HALO 3 Limited Edition? Zephyr, vagy Falcon? Nincs olyan szerencsém, hogy az Xbox 360 Elite vásárlásakor 65nm-el gyártott modellt kapjak, ami bírja a strapát. Ha belegondolok, hogy a Spartan Green festés valójában nem is mindig tetszik, a fehér snassz, marad a fekete. Első a harmónia, hamár törekszem a színegyensúlya a többi konzollal (pluszpont: a matt fekete gyönyörű!)

Végülis tökmindegy, a valaha gyártott legótvarabb konstrukciójú konzolba tehetnek akármilyen hűtést (vizet, hűtésmodot, vagy overcoolmod-ot), mindenképp eléri a végzete. Egyszerűen nevetséges ez az egész. Vásárlás szempontjából felesleges várni (max az árcsökkenés miatt), a 3 éves garancia árnyékában totál mindegy, hogy mi van a gép belsejében. Prága után majd gondolkodom… csak felhúzom magam, ha a sok behalt 3 ledes gépre gondolok. Annyi mindent olvas az ember a fórumokon.

Zuhatag

Finish the Fight Halo 3

Azoknak, akik aggódásukat fejezték ki értem, hogy hova a jó életbe is tűntem: élek és virulok, csak épp kicsit túlvállaltam/hajszoltam magam a napokban… az utolsó utáni pillanatban elkészült az Xbox 360/PC-s Bioshock végigjátszás (Bear, köszi a türelmed, nagy vagy, ezentúl már nem fog gondot okozni a tesztmasina), a gamer365-ös Loki teszt (átalakultunk, nézzetek meg minket!), voltam Budapesten a szerkesztőségben (Szati, jó volt egyet beszélgetni, aztán csak óvatosan az új dizájnnal), vállaltam diákmunkát (ez csak amiatt rossz, hogy a héten ötből háromszor este 10-kor értem haza, ergo még Vacakhiányom is van) és bőszen nekiálltam élesben tesztelni a Metroid Prime 3-at is (az NTSC Wii-ért és az NTSC Metroid példányért ezer köszönet Martin maestronak!). Időközben elcsitult a HALO 3 láz is – véleményt majd valamikor holnapután délelőtt írok minderről. Jah, és mégvalami: vegyétek, olvassátok az 576 Konzolt, ugyanis a szeptemberi szám amellett, hogy exkluzív HALO 3 tesztet tartalmaz, a Gamer párkapcsolatoknak és a megújult Retro rovat követelőknek is kedvez! Mit is akartam még… ja, igen: Prison Break S03E02!! éééés… nagyon úgy néz ki, hogy a két évvel ezelőtti kiruccanás folytatásaként október 20.-a körül ismét elhúzunk Prágába és Drezdába sörözni, jókat enni-inni, kirándulni és bulájozni! Ahh, alig várom már… röviden ennyi – most kikapcs, good nite all!

Halo, Biosokk!

Bioshock

Kicsit meg voltam lőve a nyáron: az a helyzet, hogy nem volt lehetőségem semmi újdonságot kipróbálni azóta, hogy lecseréltem a PC-met egy notebookra. A probléma fő oka legfőképp a nextgen hiánya: sem PC-vel, sem konzollal nem ruházott fel a jó isten mostanában, így azt a Bioshock végigjátszást sem tudtam elvállalni, amivel Bear kolléga bízott meg. Már-már ott voltam, hogy a rendelkezésre álló vésztartalékot is felhasználom egy hirtelen jött Xbox 360 vásárlás okán, de másfél napnyi idegesség, és a ‘vegyem- ne vegyem… komponens-hdmi… strapabíró-bekrepáló’ kérdésköröket alaposan megemésztve úgy döntöttem, inkább a halál, mint egy használt flashelt Xbox (BlackLord, Ghz, skacok: thanx a létfontosságú infókat!). A jó eszemre hallgatva végül a szeptember végén debütáló limitált, HDMI-vel felruházott Halo 3 Xbox 360 Edition mellett döntöttem. Hogy a választásom helyes volt-e, avagy sem, az idő mondja majd meg helyettem. Bízom a három év gariban, a módosított hűtésben és a platformban: ha a karácsonyi játékdömpingre gondolok, máris izzadni kezd a tenyerem…

Végül azért a Bioshockot is sikerült működésre bírni: hosszas kutatás árán sikerült lenyúlni unokaöcsém 6600 GT-jét (kösz Bruce!), és Kisvacakom számítógépét is (mindig a bajban mutatkozik meg, kikre számíthat az ember és kik a barátai…) – a kettőt összeboronálva sikerült egy futtatásra alkalmas platformot összehoznom, amivel végre pontot tehetek a Rapture-ben történtekre. Az X360 bár csak néhány hét múlva lesz esedékes, nem aggódom… az elsőbbség úgyis Samus Arant illeti meg, aki már a hétvégén beköltözik a szobámba. A hideg élelem már bekészítve, úgyhogy pénteken kalandra fel!

A 37. hét

Huhh… meglehetősen mozgalmasan telt az elmúlt pár napom. Amellett, hogy a redpanda lelőtte a szervert valami backdoor hacker támadás gyanújával, úgy a gametourmix is elnémult az éterben, három hosszú napra. Mivel a kutatások szerint nem észleltek semmiféle kártékony kódot, felnyomták a nagy piros kapcsolót, és voilá… újra elérhetővé vált a blog. Kicsit paráztam, mert nem mostanában csináltam magamnak adatbázis backupot, de szerencsére minden marad a régiben. Azaz nem.

Szombaton megint tartottunk egy kisebb összejövetelt nálunk, aminek végülis egy tíz fős házibuli lett az eredménye: a szokásos Burnout Revenge mellett egész minibár gyűlt össze a szobában, így jogosan aggódtam amiatt, hogy valamelyik mókásabb fiatalember véletlenül az Xboxba önti a következő pohárka Tequilát… de végülis sikeresen ‘átvészeltem’ az estét és szerintem mindenki nagyon kellemes élményekkel távozott a game kuckóból. Ezen a héten csak ‘minimál’ partit tartunk, mivel a csapat egyik fele nem ér rá – a másik viszont újabb élményekkel gyarapszik, mivel Martin maestro jóvoltából egy amcsi Metroid Prime 3: Corruptionnal és egy szerkesztőségi NTSC Wii-vel leszek gazdagabb pénteken. A remegés és izgalom garantált, a meglepetés váratlan: nem gondoltam volna, hogy október 26. előtt testi közelségbe kerülök az év egyik legnagyobb játékával. A dolog pozitív oldalához tartozik, hogy végre sikerült diákmelót találnom, így még közelebb juthatok azt Xbox 360 projekt megvalósításához.

[TOTAL] Domination, avagy [A] szombat este

Raziel

Szombaton ismét lezajlott az utóbbi hetekben szokásossá vált hétvégi game parti: a mag persze most is odatette magát, de régről elfeledett barátaink is csatlakoztak a kedélyes társasághoz. A sort Ray és R indította, akihez a menyasszonyi székben üldögélő Dudi, a Pesthonból hazaszakadt Qry is csatlakozott. Ray persze már jó előre bejelentette, hogy egy régről elfeledett ismerőst is hoz magával, de az ajtónyitás pillanatában rá kellett jönnöm, hogy valójában hárman toporognak a küszöbön. Szevasztok, miujs vazze, jöttetek gémelni? Ja, tudod hogy megy ez. Jó társaság, jó házigazda, jó játékok… szóval nem lehetett kihagyni. Mivel toltok?

Beinvitálom a vendégeket az ösztönösen kialakított gamer helységbe: válasszatok magatoknak kárhozato… izé, helyet. Srácok átesnek a földön heverőkontrollerek, vezetékek, gépek sokaságában, mire megjegyzem, hogy a hűtőben finom sör, bor, és mindenféle nyalánkság is lapul – nem telik bele 5 perc, mindenki kétpofára csámcsogja a ropogtatnivalót, és egymást leordítva próbálja a másikat felülmúlni Burnoutban. A negyedik Revenge természetesen: abszolút best of, hifire kitolva, dübörög a HD élmény: 9-es szint, fullkemény verdák, bőven 250 környéki nitró, persze semmit sem lehet látni. Buky öcsém is hozza a legjobb formáját: elvileg utálja az árkád őrületet, nem az ő PC stratéga kezének való ez – a következő pillanatban viszont lazán lealáz mindenkit, amikor 32 Takedown-al, a béka segge alá tipor minket. Laza. Előkerül a sajátkezűleg készült törkölypálesz, bombák, pezsgő, Hubertus, és a “hajtóanyag” is – jó két órát töltöttünk el az imént vázolt világban, mire tudatosult bennünk, hogy játékot kellene váltani. Nincs vége, még csak most keződik…

MSI RG60SE: egy megbízható router, otthonra

wifi_header.jpg

Tegnapelőtt sikerült vennem végre egy jobb wireless routert saját, otthoni használatra – most már nem okoz gondot, hogy a lakásban onnét internetezzek, ahol csak akarok – ráadásul az Xbox is a helyi LAN részét képezi már, így akármikor meg tudom nézni a megosztott filmjeimet, hallgathatom a zenéimet, másolgathatok ide-oda, vagy kimehetek vele az internetre (live játszani, vagy zenét-filmet letölteni, hallgatni). Az MSI gyártotta RG60SE típusú hálózati eszköz egyébként a nyár vétele volt, hiszen alig 8000 HUF-os árával abszolút olcsónak számított: érdekes módon a Plus szórólapján találtam rá, így egy pillanatig sem haboztam, hogy megvegyem-e, vagy sem. Meglepő egyébként, hogy egy alapvetően élelmiszereket és vegyiárukat árusító üzletben miket lehet találni – a múltkor pendrive, fejhallgató és külső USB-s háttértároló volt akciós áron – rendszerint a számítástechnikai üzletek árcímkéjénél 30-40 %-kal olcsóbban. Mit ne mondjak, ez igy nagyon jó vétel volt: a 802.11-es Wireless szabványon akár 108Mbit/s-es adatátviteli sebességet is lehet produkálni – a router korrekt hangolása, a beépített tűzfal, a MAC szűrés, jelszó beállítás és titkosítási kulcs konfig beállítása pedig alig tartott 20 percig (védekezni ugyebár kell, hiszen ahogy nekem, úgy másnak is eszébe juthat, hogy internet elérést csencseljen a router meglepően nagy hatósugarán belül…)

Vasárnapi szieszta

Számtalan dolog kavarog a fejemben: vajon a Metroid Prime 3: Corruption beváltja a hozzá fűzött ígéreteimet? Vajon délután is esni fog az eső a Balatonon? Vajon jó lesz a jövő hét szerdára rögtönzött családias LAN partink? Tényleg igazat mondott Reggie Fils-Aime a Gamepronak adott interjújában, hogy a Nintendo nagyon komolyan gondolja az online játékot és a hardcore réteggel történő törődést? Miért nem lehet egy mobiltelefon szoftverét úgy megalkotni, hogy töltés közben is lehessen rajta netezni (Samsung SGH-E250)? Vajon mennyit fogok megint otthagyni a Pápai autószervízben, amiért megjavítják (vagy kicserélik) az Ibiza alul csöpögő hűtőrácsát? Miért nem tudom soha nyugodtan megnézni a Heroes sorozat újabb epizódját, amikor annyira szeretem? Hm… ha már sorozat: vajon a Jericho új epizódjai is annyira izgalmasak lesznek, mint a befejezés, és… legfőképp: vajon van-e benne elég spiritusz, hogy kiharcolja magának a teljes második évadot? Ehh, mindjárt kész az ebéd, és még vár rám egy Zerg-Protoss meccs…

[E3] 2007, ahogy én láttam…

E3 2007

Bár az idei E3 drasztikus változtatásokon esett át, még mindig az év legrangosabb videojátékos megmozdulásaként van jelen. Éppen ezért, miután hazaértünk a nyaralásból, kapásból belevetettem magam a munkába, hiszen az 576 Konzolon mindössze ketten feleltünk azért, hogy a négy napos rendezvény minden nagyobb bejelentéséről, játékos újdonságáról, vagy épp a játékfejlesztők és konzolcégek konferenciáiról tudósítsunk. Többek közt ezért esett meg az, hogy a blog kissé hanyagolva lett az elmúlt két hétben (na meg azért, mert időközben összehoztam egy Overlord tesztet a gamer365-re, és a nagy meleg elől menekülve kiköltöztem a Balatonra egy mobilnet kíséretében…) – de kárpótlásul több, mint 140 hírt, videót és bejegyzést publikáltunk az 576 Konzol hasábjain. Itt jegyezném meg, hogy Liquid-san és gamer365-ös kollégáim is remek munkát végeztek – jók voltatok, srácok. Most, miután kellően leüllepedett az E3-as láz, sikerült megrágni minden új videót és bejelentést, már objektíven látni a játékipar közeli jövőjét. Összefoglaló, avagy a 2007-es E3, ahogy én láttam

Zakynthos, 2007 – a beszámoló

…avagy életem egyik legjobb nyaralása. Kezdeném talán azzal, hogy ha Vacak nincs, nem is jutok el oda, amit azóta csak görög paradicsomnak nevezek – Zakintoszra (vagy Zakynthos, ha már így írogattam eddig is). Mi is ez a csodás égei-tengeri sziget? Nos, képzeljetek el az európai szemnek kissé kopár, de úgy általánosságban olajfa ligetekkel tarkított helyet – északnyugati irányban hatalmas, felhő fedte hegyvonulattal, amelyeken apró, és hazai szemmel félsávos utak húzódnak. Mindenütt olajfa ligetek, kopár szikla és az égbe érő sziklafalak váltják egymás. Magyar szemmel nézve néhány helyszín szakasztott úgy néz ki, mintha a Karib Tenger Kalózai című mozfilmből ugrott volna elő – fehér homokos part, teknősök, pálmafák, és olykor mexikói hangulatot idéző tavernák, utcák kényeztetik a szemet. A sziget mindössze 46 km hosszú, így nem volt nehéz feladat bejárni – különösen azért, mert két napra még kocsit is béreltünk. Túlnyomórészt én vezettem: a kritikán aluli magyar utakhoz szokva nem ért különösebb meglepetés ott sem – bár azért a 300 méternél is magasabb sziklafalak szélén kanyargó utakat egyikünk sem viselte túl jól.

A nyaralásból hazaérve azért elgondolkoztam ezen: talán épp azért gondolta mindenki így, mert még egy árva szalagkorlát sem volt sehol, miközben a szembejövő forgalom sebességénél és agresszivitásánál fogva is letolt minket az útról. Két kocsi abszolút nem fért el egymás mellett, így különösen azokon a helyeken voltunk gondban, ahol a házak fala közvetlen az utak mellett volt – még egy ember sem fért volna el ott, nemhogy két autó… Ezzel azonban még nincs vége… >>>

Budapest, Ferihegy I – Zakynthos

Ultra rövid bejegyzés: bár most éjjel negyed kettő van, ez cseppet sem zavar abban, hogy holnap délelőtt bepakoljuk a bőröndöket és délután 16:05-kor legkésőbb becélozzuk a ferihegyi 1-es terminált, mivel… pénteken megkezdődik a jól megérdemelt nyaralás, egy csodás görög szigeten, Zakynthos-on! Búvárkodás, séta, fürcsi, kalózkodás a teknős sziget mellett és egy héten keresztül tartó lazítás a világ legkékebbnek tartott tengerében… se játék, se meló, se idegesítő ismerősök: csak a szabadság érzése! Kellemes kánikulát, és betonszaunát mindenkinek, egy hét múlva újra találkozunk!

Stinger: [25] – júniusi mementó

Aaarghhhh… végre vége! A vizsgaidőszak sikeresen kipipálva: Matematika Szigorlat, Integrált Áramkörök, Digitális Jelfeldolgozás, Irányítási algoritmusok tervezése teljesítve. Egyetlen vizsgám, egy Menedzsment maradt vissza csak az államvizsga előtt, így reményeim szerint 2008 januárjában végezhetek a sulival és nekiállhatok a nagybetűs életnek. A héten sikerült megint egy évet öregednem: június 24.-én betöltöttem a 25-öt. Örülnöm kellene? Negyed évszázad. Egy fél emberöltő – amit jobbára csak tanulással, játékkal és az életre való felkészüléssel töltöttem. Sok emlék felvillant bennem az elmúlt évekről, miközben ünnepeltünk: ez a hónap nagyon jól végződött, remélhetőleg a következő is ilyen lesz. Annál is inkább, mivel 29.-én irány Budapest – Ferihegy 1, mert indulunk Zakynthos szigetére! Ghost of Sparta, God of War vigyázz, jövök!

A nagy döntés…

acer_header.jpg

Nos, végül ez is elérkezett. Ugyan már hónapokkal ezelőtt rászántam magam a NAGY döntésre, de csak a hét elején ért meg bennem a gondolat, hogy véghez is vigyem: lecseréltem az asztali PC-met egy notebookra. A vas 2005 októbere óta szolgálta, nehezítette, vagy épp könnyítette meg az életemet – mégis, amire eredetileg szántam az izmos konfigurációt, csak elvétve használtam. Az eseményhez végülis nagy adag szerencse is kellett, hiszen sikerült viszonylag gyorsan és jó áron beszámíttatni egy számítástechnikai kereskedésben (a kapcsolatok, ugye…), így csak a különbözetet kellett kifizetnem.

A játék nagy úr – szokták mondani. Mégis, én sokkal inkább érzem azt, hogy ez a kifejezés már nem annyira határozza meg a napjaimat, mint néhány évvel ezelőtt. Közeleg az egyetem vége, sűrűsödnek a napjaim, és átrendeződik a fontossági sorrendem: azon kapom magam, hogy mindig akad más teendő, sőt olykor szinte kifogást keresek a játék ellen – még akkor is, ha esetleg lenne rá időm. Az utóbbi egy évben sikerült teljesen szétválasztanom a munkaeszközt és a játékgépet: a számítógépet már tényleg csak munkára használom, jobban mondva játékon kívül szinte mindenre. A gamer365-re és az 576konzolra írt cikkjeim, konzolos végigjátszásaim árnyékában már feleslegesnek éreztem az egykoron nagy, mára viszont már abszolút elavult konfigurációt, ráadásul mindig is utáltam a hangosan süvítő és rezgő ventillátorokat. Úgy őszintén: minek a PCI-Express, a 64 bit-es processzor, vagy a heatpipe-os tuning alaplap, ha csak internetezésre, letöltésre, zenehallgatásra, vagy cikkek, esetleg bejegyzések irogatására használja az ember? Felesleges. A mobilitás viszont annál inkább hasznos feature, amivel a nagybetűs életbe lépés gyanánt egyre gyakrabban hoz össze a sors. Mennyivel egyszerűbb egy notebookot a kézbe csapni és magammal vinni? Nem vagyok helyhez kötve, a cuccaimat mindig magammal vihetem, és ha valamire szükségem van, mindig megtalálom az internetnek köszöhetően. Ez számomra már sokkal fontosabbá vált, mint holmi bitang erős, ugyanakkor súlyos és hangos atomerőmű – ezért is esett a választás a notebookra, amely minden informatikai problémámra megoldást jelent. Két dolgot sajnálok csupán: a Hellgate: London-t, és a Starcraft II-t: – azt a két játékot, amik nálam a két bestof címet jelentik az idei és a jövő évre. Notebookról révén szó, sajnos még mindig nem értünk el oda, hogy egy hordozható számítógép maximálisan megfeleljen egy PC-s gamer (akkor is, ha csak ideiglenes fellángolásokat kell kielégítenie) elvárásainak: az ilyen konfigurációk ára olyan csillagászati magasságokba esik, hogy az szinte már megfizethetetlen. Így beértem egy viszonylag erős, ámde játék tekintetében szegényesebb típussal, amely amellett, hogy hosszú ideig elegendő kapacitást nyújt majd a különböző alkalmazások futtatására, azért valamekkora játékpotenciállal is rendelkezik. Bár egy Ati Radeon Xpress 1100-es integrált VGA-tól nem lehet DX10-es magasságokba szökő látványvilágot várni, a két évvel ezelőtti játékok futtatásával remekül elboldogul – mivel amúgyis sok a kifelejtett, vagy befejezetlen PC-s címem a múltból, asszem lesz mivel elütnöm az időt, ha épp szórakozáshoz támad kedvem az otthontól távol (ahol persze mindig várni fog néhány játékkonzol).

Így hirtelenjében négy olyan PC-s játék is az eszembe jutott, amit pótolni szeretnék majd a közeljövőben: elsőként a jó öreg Starcraftot veszem majd elő a tarsolyból, hiszen ha jól emlékszem, a Brood War kiegészítőt anno nem játszottam végig (amit azóta is bánok). Tisztán emlékszem, hogy a minap sétáltam a kanizsai Tescoban és egy Best Seller kompilációban elém villant a Protoss-t ábrázoló SC+BW doboz – ha hazamegyek, biztosan megejtem majd a kosárba pakolást (bár előtte még egy notebook táskát és plusz memóriát is kell vennem a kütyümhöz, amely egyébként egy Acer Aspire 5102 nWLMi típusú masina). Ráadásul arról a tonnányi MAME környezetben futtatott arcade játékról sem szóltam még, amelynek szintén nincs szüksége Oblivion szintű gépezethez. Száz szónak is egy a vége: viva la mobilitate!

UPC: Bandiiii, hol vaaagy? A Nintendóban?

bandi_header.jpg

Persze azért jó dolog is történt az elmúlt pár napban. Amellett, hogy a tárcám folyamatosan kiürül (a használtan vásárolt kocsi bizony csak úgy szakítja a lét, ha javításról van szó), sikerült néhány napot eltölteni a Balatonon, alapot ásni, betonozni és festeni a 42 fokos melegben, vagy pontot tenni a hűvös szobában a Sly Cooper 2 végére (ez utóbbi Vacak érdeme, őt tessék dícsérni érte).

Egyik nap talán drag kolléga tollából olvastam, hogy az UPC új akciót szervez a Stadlbauer és az 576 áruházlánc jóvoltából. Először hinni sem akartam a szememnek, aztán az ügyeletes Szőke-kapitány kábelbarát barátomtól (szevasz, Dude!) megkaptam a hivatalos felvilágosítást. Akarsz egy vadiúj Nintendo DS Lite-ot ingyen? Akkor fizess elő a Chello-ra és máris a tied az egyik a sokszáz iPod fehér masinából! No, hát nekem sem kellett több: mivel keresztanyám hűségnyilatkozata már évek óta határozatlan státuszú, gyorsan felmondtam a “Dolgozónet” csomagot, és egy gyors Online rendeléssel karöltve lecseréltettem egy vadiúj Chello Medium előfizura. Eredmény: Olcsóbb net, majd’ 40 ezres NDS Lite ajándékcsomag+ingyen játékszoftver. Szőke kapitány, csatlakoznék én is a Nintendóhoz! Ha lehetőségetek van rá, éljetek az akcióval! A készülékek gyorsan fogynak és a felajánlás csak a készlet erejéig tart!

A mondat [vége] ?

Két és fél évnyi szenvedés után a múlt héten végre beérni látszott a rengeteg befektetett energia, szitkozódás, izgalom és anyázás: sikerült a Matematika szigorlat! Megkönnyebbültem. Kegyetlenül nehéz volt az a másfél óra szivatás, de megérte – az eredmény csak napokkal később, az élmények leüllepedését követően realizálódott a fejemben, mikor visszagondoltam arra a sok-sok felesleges agymosást előidéző analízis-lineáris algebra-valszám maszlagra. A dolog értelmét jól súlyozza a rövidtávú memória is: a benyalt tételek 1/3-ról már most nem tudnék érdemben nyilatkozni, pedig csak alig pár nappal vagyok túl a szám szerint 5. megmérettetésemen.

Egyetlen vizsga van vissza csupán, és irány a nyár (a munkakereséssel, a dögmeleggel és a csóróság érzetével egyetemben). Minden klappol, kivéve azt, hogy még mindig idegesít a menedzsment bukta: ha tavaly megerőltetem magam, és átcsusszanok a többiekkel együtt, akár a jövő heti államvizsgára is készülhetnék már. Így viszont még egy félévet biztosan le kell húznom akkor is, ha órám sem lesz. Ilyen az élet, a PEN-en is ugyanúgy szív mindenki, mint bárhol máshol, a felsőoktatásban. Garancia egy jobb életre? Na az nincs… vajon mennyi az esélye, hogy szakmabeli, pályakezdő, ráadásul megfelelő melót fog ki majd az ember? Minimális. 25 tanulással töltött év az életből, a remény jegyében. Jó, mi?

relax.stop.

Kicsit hanyagolom a melót mostanság – úgy éreztem, ideje komolyan elkezdeni a vizsgaidőszak két nagy megmérettetésére való felkészülést, ehhez pedig nyugalom és relax kell. Nagyon elegem van már az egész felsőoktatásból: az utolsó komolynak mondott tantárggyal és egy matek szigorlattal küzdök közvetlenül a diploma előtt – a nyomás pedig száztonnás súlyként nehezedik rám. Ezért is döntöttem úgy, hogy megnyomom azt a nagy piros gombot hétvégén. A lazulós szombati grillpartit egy kis szabadban töltött munka követte: vasárnap Vacak szüleinek segítettünk alapot ásni és betonozni, így a komoly megerőltetést alátámasztandó el is fáradtam rendesen. Meglátszik, hogy ezt a kemény fizikai munkát szokni kell – bár derekasan megálltam a helyemet, még most is sajog a kezem, ha forró víz éri. Mindent összevetve nagyon jó volt a hétvége: fürödtünk a Balatonban, vacsiztunk az István Grill & Fagylaltkertben (ha Bmáriafürdő-alsón jártok, keressétek fel!), eláztunk az esőben és pici színt is szereztem a nyaraláshoz.

Apropó, nyaralás: ma sikeresen befizettük a fennmaradt hátralékot, így most már 100 %, hogy június 29.-én repülőre szállunk és meg sem állunk Zakhyntos szigetéig. Bár addig még néhány megmérettetés visszavan, nagyon várom a pillanatot – Esztinek sikerült olyan úticélt kiválasztania az év kiruccanásához, hogy ihajj – Görög sziget, görög mitológia rulez! Biztosra veszem, hogy a God of War szelleme lengi majd át a sikeres kalandtúrát – annál is inkább, mert olyan helyekre is igyekszünk eljutni, amely inspirációként szőtte bele magát a PS2 idei egyik legnagyobb durranásába.

Starcraft II, Diablo 3, Metroid Prime 3: Corruption kombó

mp3_newlogo_header.jpg

Amikor már azt hinném, hogy semmi sem érdekel és eszem ágában sincs többé videojátékra költeni, akkor… mindössze egyetlen nap alatt három olyan bombahírrel is szembesülök, ami jókora pofont lekeverve újra a TV/monitor elé szegez – jó előre, már hónapokkal a megjelenés előtt.

A Starcraft II, a Diablo 3 és a Metroid Prime 3: Corruption márpedig ilyenek. A koreai Blizzard event után egyértelmű számomra, hogy a kultikus sci-fi stratégia folytatásának bejelentésével az év stratégiai játékának létrejötte történt meg. Az első epizódba éveket öltem: csak egy hasonló kaliberű programmal találkoztam játékos múltam során számítógépen, ami ilyen hosszú ideig képes volt lekötni – ez pedig szintén Blizzard delikvens, mégpedig a Diablo saga. Ja, hogy elképzelhető a folytatás? Nagy esélyű bejelentés a Blizzcon-on? Adná az ég.

Ám ez még mind semmi: a messzi semmiből érkező vándor ekkor egy cédulát nyom a kezembe, 2007. augusztus 20.-ai felirattal. Dupla pirosbetűs ünnep, a Metroid szimpatizánsok számára. A galaxis elismert és roppant szexi fejvadásznőjének, Samus Arannak újabb megmérettetése végleges megjelenési dátumot kapott! Mit jelent mindez? Augusztus végén Wii a polcról levesz, kosárba bepakol, MP3: Corruption előrendel. A vég kezdete: egy korszakot lezáró csodás kaland veszi kezdetét, a régi köntösben. Samus is back!

rosszkedv

gow_chains_header.jpg

Kell valami, ami ezt a napot kicsit vidámabbá teszi. Hiába gyötörtem magam az Integrált Áramkörök undorító rajzaival és képleteivel, hasztalannak bizonyult – csak nem akaródzott jóra sikerülni a mai pótzh. A héten már csak egyetlen jó dolog történhet velem: holnap talán újjászületik a sárga darazsam a szervízben és megújult erőre kapva róhatja majd velem az utakat – miután persze megint egy kisebb vagyontól szabadít meg. Így megy ez: a zsebeim kezdenek kiürülni, utánpótlás nincs és még az egyetem is zilált pillanatokat okoz…

Bár sajátkezűleg elvégeztük az egyszerűbb dolgokat, vannak olyan problémák, amiket csak szakszervízben tudnak megjavítani. A biztonság elsőrendű, úgyhogy a kormány és a fékek, valamint a műszaki problémákért felelős hűtőrendszer megjavítása kikerülhetetlen… Így a korábban beharangozott, árcsökkentett PSP vásárlásból egyelőre semmi sem lesz (pedig a mai Sony Gamer’s Day-en bemutatott friss PSP cumók láttán megint csorog a nyálam – különösen a God of War: Chains of Olympus okozott eufórikus pillanatot), az ominózus pénzösszeg a javításra vándorol át.

auto emoción: Sunny, a sárga darázs

Sunny

Sohasem hittem volna, hogy ez az érzés egyszer bennem is így felszínre tör: egy srác életében az első saját erőből (és egy kis szülői segítséggel) vásárolt autó nem kevés szeretetet kap. A gondoskodásnak hála, elmaradhatatlan és hűséges társsá lesz, miközben becenevet, majd családi kedvenchez méltó gépi kényeztetést kap… Hetente lemosod, kitiszítod és különös megelégedettséggel tekintesz rá, mondván: ő az enyém, és büszke vagyok rá – és ha nem is többmilliós csodajárgányról van szó, neked mindenképpen az.

A kötelező műszaki állapotfelmérés alkalmával is a legjobbat akarod neki: áron alul hajtasz fel az ajánlásoknak megfelelő, mégis eredeti és minőségi motorolajat, szűrőket, gyertyákat, vagy különböző alkatrészeket – mikor pedig komolyabb javításokra kerül sor, nem adod illetéktelen és megbízhatatlan kezekbe. Ez így történt az alig egy hónapja birtokolt, 2002 októberében született Seat Ibizámmal is. Az együtt eltöltött négy hét alatt nyugton állíthatom, hogy a benne lángoló spanyol tűz és a latinos temperamentum sárga színorgiája, vagy épp a fürge vadóc lelke megmásíthatatlanul adja át nekünk az “auto emoción” érzést…

Xbox reborn projekt is done!

Az NTSC cuccok bedarálása mellett a február eleje óta húzódó Xbox projekt végére is sikerült végre pontot tennem. A sok huzavona, alkatrész-rendelés (akinek kell 2A jelű tápfesz. szabályzó tranzisztor, mert elpukkant az alaplapja, szóljon – van vagy 100 db), forrasztás és javítás csak átmeneti megoldásnak tűnt, úgyhogy pár nap szomorkodás után elszántan kutatni kerestem cserealaplap után. Kiderült, hogy az instabil hálózat azzal a túláram-tüskével más áramköri elemeket is tönkretett, így szegény masina képtelen volt komponens videojelet előállítani – ami ugye sokkal szebb képet eredményez a HDTV-n a régi konzolok esetében. Van mo-on egy nagyon jó kis Xbox közösség az xboxklub.hu, ahol BlackLord pajtás (aki mellesleg nagyon otthon van az Xbox modding-barkácsban) szerencsére rendelkezett egy felesleges 1.6-os MOBO-val, így közös megegyezéssel sikerült szert tennem egy szűz deszkára. Az általam kért chipet szépen beforrasztva (mielőtt bárki warezzal vádol meg, ez az egyetlen chip-es gépem, méghozzá az XBMC miatt…) így két hónapnyi vajúdást követően újra gyönyörűen muzsikál a masina a TV alatt… az újabb XBMC-vel pedig ismételten betölti azt a szerepét, amit eredetileg szántam neki: a kedvenc sorozataink jó minőségben való lejátszását (Bár azért a Burnout 4 őrületet sem vetem meg 😉 Yikes!

tengerentúli szépségek

Szép lassan azért megérkeztek a rendeléseim az USA-ból, bár mint utóbb kiderült, Resident Evil 4-ből manapság már lehetetlen eredeti kiadást kapni – így még mielőtt kezembe foghattam volna a játékot, feltettem eladásra pár internetes topikba. Elég gyorsan sikerült gazdát találni neki, hiszen beszerzési áron hirdettem – persze időközben rájöttem, hogy nekem a Player’s Choice is tökéletesen megfelel, de ekkor már késő volt… nem akartam a srácot átvágni, így túladtam a játékon. A Legend of Zelda: Twilight Princess és a Metroid Prime 2: Echoes példányai azonban csodásak: utóbbinál tényleg sokkal szebbek az ntsc borítók, ahogy SiD barátom is állította. Ahogy napfény felé fordítom, szépen látszik a hologramos a borító, ahogy folyamatosan változik a színe – likvid is elmerengett ezen a fedélterv dolgon, hogy mennyire lesz@rják Európát a dizájnerek. Az extra nélküli, sablonos és ötlettelen borítóktól hemzsegő piacon szinte felüdülést jelent egy-egy japán, vagy amcsi NTSC dobozképet látni, az extra tartalmaktól nem beszéve.

laza.relax.

Kicsit lemerültem. Sok a meló, nehéz a suli (igen, az a két-három tárgy is megdögleszt a diploma előtt), kellett egy kis relax – lazítás, karaoke, játék, miegymás. Vasárnap délután viszont nekiveselkedtem a teendőknek, nem volt mit tenni. De ki érti ezt? Egyik nap órákat szenvedek már 2k karakterrel is, másnap pedig villámkézből írok vagy 13-at – szerintem sokan nem is sejtik, mennyire hangulat és ihletfüggő egy tartalmas írást összehozni. Persze, csinálhatnám lesz@ró stílusban, összecsapott módon is, de az nem én lennék. Különben is: játszani jó, hírezni jó, konzolozni jó (ez megint bebizonyosodott, amikor a másfél éves PC-men olyan játszhatatlanul nyekereg a STALKER, mint ahogy anyám kezében a nokedliszaggató…), akkor meg miért ne csinálnám ösztönösen, odaadással? My dear Martin, előre bocs: megint túlléptem a megadott kariszámot, de azzal szerintem te is egyet értesz, hogy ha már a Dreamcast “halála” előtt tisztelgünk, akkor ne szorítsuk holmi keretek közé a gyászbeszédet. Ha nem kellene azzal foglalkoznom, hogyan tömködjem be az agytekervényeimbe a Színtant (ki az az elvetemült rajtam kívül, aki akkor is felvesz egy tárgyat, ha már az összes kreditje megvan a kötelezőeken kívül a dipihez, hm?), már a Silverfallt pötyögném a gamer365-re.

ebay, te csodás

Néha komolyan nem hiszem el ezt a cirkuszt: amennyi normális ember árulja a portékáját a világ legnagyobb aukciós áruházában, legalább kétszer annyian vannak, akikről nem mondható el mindez. Három hete rossz az Xboxom: nem tudom bekapcsolni, feltehetően elszállt benne a tápnyák (típushiba, sajnos). Mivel idehaza horribilis összegért lehet hozzájutni ezekhez az egyébként utángyártott alkatrészekhez, vettem egyet az ebay-en. Már rég itt kellett volna lennie, így írtam a kínai zellernek, hogy mi a franckarika van, nézzen utána a csomagnak, túlzottan sokat késik. Jön a válasz, hogy sorry így meg sorry úgy, de egész idáig utánpótlásra vártak és azért nem küldtek semmit. Anyátok: képesek voltak itt hetekig váratni, hogy utána egy refunddal kiszúrják a szemem. Vicc. A poén az egészben az, hogy ezek a hongkongi és kínai eladók először szépen meghirdetik a terméket, elkérik a vételárat és csak utána indulnak a forgalmazóhoz – ha pedig éppen nincs az, amit te elvileg megvettél, csak ilyen úton-módon derül ki a turpisság. Persze ennyi idő alatt már rég megjött volna a cucc máshonnét, így most egy megbízhatónak tűnő angol sráctól vettem másik XBOX PSU-t. Érdekes módon ez vmi univerzális típus, ugyanis 1.0-tól egészen 1.6c verzióig minden XB Classic masinához használható (nem nagyon láttam még ilyet, biztos valami kapcsoló segítségével lehet hozzáigazítani a rendszerhez).

Poéta-sarok

“Idővel mindenki kimutatja a foga fehérét, és kiderül ki barát, ki ellenség…”

Azt hiszem, ehhez nincs is mit hozzáfűzni. Megint tanultam valamit az élettől. Jobb is így: a lelkiismeretem tiszta, a becsület pedig mindennél fontosabb. Továbblépni, és nem visszafordulni: ez kell most.

Azok a 90-es évek…

ikaruga_header.jpg

…mondom ezt azért, mert a mellettem szétbombázott Sega Dreamcast KATANA HKT-01-es devkit nyákján ez a dátum mosolyog vissza rám. Furcsa egy olyan spéci fejlesztői eszközt a kezemben tartani (még 13 kilós súlya ellenére is), amelyen a nagy múltra visszatekintő SEGA utolsó konzoljára ontotta a jobbnál jobb játékokat. A Sonic Adventure, Ecco, Ikaruga, Shenmue, Jet Set Radio sort még rengeteg kiváló címmel folytathatnám – valaha mindegyikük ilyen gépek áramköreinek köszönhetően jött a világra.

Ez a masina (az én kis Katanám – ne kérdezd, úgysem árulom el, honnét van a drága) bár rendkívül jó állapotban van, eltévedt úton jár. Valami oknál fogva nem hajlandó beolvasni semmilyen médiumot, még az eredeti GD-Romokat sem. Bár a vele történő ismerkedés roppant mód izgalmas, kicsit nehézkesen haladunk a kézfogás felé: sajnos a dokumentáció hiányában minden egyes csatlakozó, DIP kapcsoló és opció állítgatása kihívás. Az olvasó kudarca ellenére nem mondanék igazat, ha azt állítanám: nem élvezem. Nagyon is érdemes egy ilyen géppel közelebbről is megismerkedni, mitöbb: életet lehelni belé. Áldom az eget, hogy egész jól elboldogulok az angol nyelvvel, még ha kicsit kacifántos is: a direkt KATANA-val foglalkozó segakatana.com és a retro konzolok underground közössége által fenntartott fórumok (lásd pl. assemblergames.com) sok hasznos információt tálalnak a géppel most ismerkedő számára. Így (és az oldal adminisztrátorának, valamint sabre470-nek írt email segítségével) sikerült kiderítenem azt is, hogy a devkitem miért nem hajlandó lemezes médiáról olvasni (pedig az optika elvileg rendben van, felpörgeti és olvassa is az első sávokat) – ez nem feltétlenül hiba, hanem a készülék eltérő működési módja, ugyanis feltehetően development beállításokra van konfigurálva, így csak és kizárólag a benne található SCSI merevlemezen keresi az állományokat (ide mentődik át ugye a PC-s SDK-val fordított kód). A “GD-Rom mode”-ra való átállítást csak egy spec. kábel és a GD Workshop nevezetű Util programocska segítségével tudom elvégezni, így a GD-Rom lencséinek alkoholos tiszítása, és a kábelek ellenőrzése után esély van a tökéletes működésre.

./loose Xbox

crystal_header.jpg

Voilá, a pechsorozat folytatódik – szűnni nem akaró rossz szellemek vesznek körül a hét minden napján. 2007 a malac éve – úgy tűnik, nincs túl jó hatással a kutyákra, mert alighogy január 1-re fordult a naptár, megjelent a fejem fölött a felkiáltójel. Nem, nem WC-re kell mennem, vagy laggolok, csupán beindult a pechjárat, aminek távolról sincs vége. Alighogy megoldottam az Xbox reborn projekt rejtelmeit, beütött a ménkü: az Xbox maradt, a reborn helyére viszont a resurrection süvített be. Szakavatottak nyelvén ez annyit jelent: srácok, megdöglött a box, most éppen lélegeztető gépen van és küzd az életbenmaradásért. Csak jönne már egy bombázó nővérke, aki segít rajta.

Az Xbox mentőakció

blackbolt_header.jpg

Tegnap este elkapott a harci ideg: az XBMC-ben turkálva egyszer csak elszállt az egész XBMC mappa, amit látok ugyan egy ősrégi fájlkezelővel, de se módosítani, se törölni nem tudom. Szegény masina minden indításkor kerr-kerr-kerr, úgyhogy… levert a víz. A Vacaktól kapott 80 GB-os Hitachi merevlemezem eddig gyönyörűen muzsikált a gépezetben, erre egy bétaprogram végzetes hibát okoz a partíciós táblában. Gondoltam egyet és tegnap szépen csináltattam egy CAT5E-s Crosslinket (a régi helyett), manuális IP címzéssel FTP be, adatmentés indít. Legyalultam mindent, a filmeket és a sorozatokat (Prison Break, Jericho rulez) játékmentéseket átrángattam a PC-re, majd nyomtam egy szép hatalmas Slayers Evox 2.7 Deep Installt. Az újrapartícionálás, a formázás és a programcsomagok felmásolása szerencsére pillanatok alatt megtörtént, így hamar nekikezdhettem az Evox menü testreszabásának, persze így is órákba telt, míg olyan lett, amilyet akartam.

 Sorozatok, sorakozó!Látszólag minden oké, mégsincs Internet kapcsolat!Jericho

Ami elromolhat…

az rendszerint el is romlik, Murphy örök érvényben levő törvénye szerint. Komolyan mondom, hihetetlen – a 2007-es év a műszaki cuccaimat tekintve ezidáig kész katasztrófa. Január első hetében az egyszer már cserére szorult 7.1-es hangkártyám erősítő kimenete mondta be az unalmast, amit a rá két napra tönkrement (mellesleg épphogy egy éves) tápegységem fejelt meg. Tajtékoztam a dühtől mondván, hogy ilyen nincs… erre néhány nap múlva majdnem elszállt a DVD íróm, elfüstöltek az égők a mennyezeti spotlámpában, és ki kellett cserélnem az asztali lámpát is. A táp javítását remélve 6 hetet vártam az üzletben, mire kijelentették, hogy sajnos teljességgel javíthatatlan – még pótalkatrész beiktatásával is. Ez az én szerencsém: egy hónappal a cseregarancia lejártát követően beadta a derekát, így szó szerint cseszhetem az egészet, nem kötelesek kicserélni. Többet nem veszek méregdrága márkás tápegységet, pont.

Ezt követően lemerült az elem az órámban, elhalálozott az Xboxot és a PC-t összekötő Crosslink kábel (érthetetlen módon, hiszen álló helyzetében hogy mehet gajra valami?), újra eltörött a billentyűzetemen az egyszer már megragasztott csuklótámasz és mit ad isten: tegnap váratlanul az Xbox merevlemeze is kerregni kezdett. Idegbaj /on…

Sly and the Gang & LAN

sly_header.jpg

Hihetetlen ez a Sly Raccoon 2: eredetileg Vacaknak szántam ajándékba, de amellett, hogy éjjel-nappal ezt nyomja, a jópofa és ötletes játék engem is megbabonázott teljesen. Esténként, ha nem akad épp más elfoglaltságunk, ezzel toljuk. Bentley, Sly és Murray piszkosul hangulatos, ötletes, poénokkal és váratlan helyzetekkel tarkított platformjátékához hasonló cuccal találkozni manapság piszkosul nehéz: elképesztő, hogy milyen mesteri és kreatív módon oldották meg az egyes ügyességi feladatokat, amik feldobják és továbbviszik az alapsztorit. Olyan íze van a dolognak, hogy lehetetlen letenni, a legjobban mégis az tetszik benne, hogy nem elég csak ügyesen bánni a kontrollerrel, gondolkozni is kell. A logikai-ügyességi feladatok egyébként elképesztő ötletességgel vannak felruházva: a minap például álruhába öltözve kellett tangózni az egyik ellenséges leányzóval, hogy eltereljem a figyelmét a csapat lopkodási tevékenységeiről – máskor indiai elefántok fejdíszeiről kellett gyémántokat szerválni, vagy prágai háztetőkön rosszcsontokat irtani. Nagyon pöpec kis program, így nem volt kérdés, hogy ha egyszer végigjátsszuk, utólagosan beszerezzük az első és a harmadik epizódot is.

ez+az, két hét termése

jericho_header.jpg

Nos… ahogy látom megint nem volt időm bejegyzéseket írni – az egyéb elfoglaltságaim miatt a napok úgy száguldanak, mint a másodpercek egymás után. Két hete piszok nagy nehezen pontot tettem a vizsgaidőszak végére: az eredmény felemás, de legalább bíztató. Most már biztos, hogy csúszok megint a diplomával, így a jelenlegi terveim szerint nem idén májusban, hanem idén decemberben tehetem fel a pontot a tanulmányok végére. Nem örülök neki, de még mindig jobb, mintha a finisben kivágtak volna a suliból. Emellett nem sok minden történt: néha eljárkálunk ide-oda, vacsizni, ünnepelgetni, bár az igazat megvallva idejét sem tudom már, mikor ültünk be egy jó filmre a moziba. Ami érdekel, azt letöltöm, ami meg nem, arra ügyet sem vetek. Lassan már kezdem magam sorozatjunkie-nak érezni: egyre többször kapom magam sorozatnézésen ami persze érthető is, hiszen a televizorban soha semmilyen értelmes műsor nem megy (na jó, kivéve talán a Discovery Channelt) – tegnap pl. ahelyett, hogy bővebben belemelegedtem volna a Titan Questbe, inkább lerántottam a Jericho első epizódját és megnéztem az alapozó epizódot. Oké, nem egy Prison Break vagy 24, de kellően felkeltette bennem az érdeklődést a posztapokaliptikus történet – no és az, hogy az a srác játssza az egyik főszerepet, amelyik anno a nagy hacker Kevin Mitnick szerepét testesítette meg a Hackerek c. filmben (Skeet Ulrich). Persze ott bajsza volt az ipsének, így elsőre csak a név miatt volt annyira ismerős 🙂

Fejlesztgetni jó

Örülök annak, hogy személyesen ismerhetek egy olyan embert, aki nem fél megvalósítani az álmait, és egészen merész ötletekből is képes kézzel fogható eredményt produkálni. Bár sohasem zárkózott el a konzolos világtól, munkája, hobbija és játékos szenvedélye is a PC-hez húzta, de… néhány nappal korábban olyan dolog történt, ami feltehetően fordulópont lesz a srác életében. Goldberg barátom ugyanis a konzolos hobbifejlesztésekről szóló beszélgetéseink kapcsán kedvet kapott az Xbox SDK-ban rejlő lehetőségek alaposabb áttanulmányozásához – szvsz nagyon örülök neki, hiszen jó, ha egy játékszoftverfejlesztő távlati célokban is gondolkozik. Nem kellett sok idő, hogy kiderítsük: a pontosan e-célból létrehozott Xbox 360 kompatíbilis és lényegében (bárki számára letölthető) ingyenes Microsoft XNA fejlesztői környezet sokkal inkább kézenfekvő alternatíva lenne, így szinte észbe sem kaptam, máris jópofa MSN üzenetek fogadtak az első sikeres forráskód fordításról. Ennek örömére Peti a héten beszerzett egyet az X360 USB-re köthető vezetékes kontrolleréből, amelyet természetesen a Windows Vista is támogatni fog, hiszen az MS egyik elsődleges küldetésének tartja az Xbox-ra készült kiegészítők 100%-os PC-s felhasználhatóságát – beleértve természetesen a verziók közötti különbözőségek megszűntetését is.

Ez azért teljesítmény!

Megint kimaradt egy hétnyi bejegyzés. Sebaj, a december-január már csak ilyen, holnap végre vége ennek az átkozott vizsgaidőszaknak. Idén szívtam-szenvedtem rendesen, de úgy tűnik, hogy egy szigorlat kivételével azért nagyjából mindent sikerült besúlykolni az indexbe (EH2, Iránytek, pipa!). A diploma előtti finisben szinte alig várod, hogy vége legyen ennek a két hónapnak, és visszatérjen minden a normális kerékvágásba. Újra itt a gamer365 és az 576Konzol ideje: számtalan ötlet és cikk megvalósításra vár, no és azért ideje lenne már végre játszani is egy keveset, mivel december eleje óta igencsak ingerszegény játékkörnyezet vesz körül. Pótolni fogok. Sokat. A Legend of Zelda: Twilight Princess, az R-Type Final és a Sly Raccoon 2 alig várja, hogy végre foroghasson a gépben. Az elmúlt hetekben sokat szemeztem a Commodore gyűjteményemmel is: komolyan elgondolkoztam egy Amiga 1200-as beszerzésén az észvesztő játékfelhozatala miatt, de szinte képtelenség kifogástalan állapotú, és elfogadható áron kínált masinát találni. Akinek esetleg van Amiga 1200-es számítógéptől megválni kívánó ismerőse, ne habozzon írni nekem, hálás lennék érte! Most viszont sleep well, mert az átkozott matek szigorlat (amit már két éve húzok-halasztok) holnap délután igyekszik csak megkeseríteni az életemet…

Iránytek és egyebek

Nagy sirályság a diploma előtt felmerülő problémát megoldani: azt, hogy a visszamaradt kevés kötelező tárgyból legalább egyet teljesíteni annak érdekében, nehogy a célegyenesben vágjanak ki a suliból. Szerencsére sikerült, az Irányítástechnika megmentette az életemet – persze emiatt güzü módjára tanultam naphosszatt, ráadásul hanyagolnom kellett mind az 576konzol-t, mind pedig a gamer365-öt – ezúttal is respect mindenkinek, aki bírta szusszal és erővel a helyettesítést! Persze a megmérettetések ezzel nem értek véget: itt az ideje, hogy minden erőmmel a maradék két-három vizsgámra koncentráljak, de sebaj… sokkal nyugodtabban ülök le, hogy tudom: biztonságban vagyok.

Egy árva gondolat

“Az erény és tudás nagyobb ajándék kincsnél és nemességnél…” 

Mondotta William Shakespeare, és mennyire igaza van – ezt most különösképp a holnapi Elektromos hálózatok 2 vizsgám okán is felismerem. Remélem, hogy az erény és a tudás a feladatlap felett görnyedve eléri az agytekervényeimet. Most nincs ennél semmi fontosabb… Kisvacakomat kivéve. Ebből az egy kincsből (az egyetlen kincsemből) nem engedek.

Álomgép

SEGA Dreamcast

Bár nagyrészt a pénteki Matek szigorlatra és a szerdai EH2 vizsgára tanulok nap mint nap, azért időt szakítottam a ellátogatni a vasárnap tartott bolhapiacra, ahol olyasvalamit láttam, amit már nagyon régóta nem – helyesebben fogalmazva a kanizsain még sohasem. Az egyik eldugott sarokban egy árván szomorkodó, játékoktól mentes és warezzal tömött Dreamcast masina nézett velem szembe a földön heverő pokrócról, amely láttán képletesen ugyan, de egy aprócska könnycsepp gördült le az ajkamon. Szomorú érzés fogott el, mikor közelebbről is megnéztem, hogy néz ki: karcos, koszos, és megrepedt burkolat, a flip halk felnyögésekor szedett-vedett warez lemez – nem volt jó sorsa szegénynek. Egy ilyen masina tiszteletet és megbecsülést érdemel – persze ezt az unott tekintettel néző, a konzolokhoz mit sem értő szemek tekintete egyáltalán nem veszi észre. Bár nem kérdeztem meg a látszólag fiatal tulajdonosát, miért adja el, kivártam pár érdeklődőt, vajon mi lesz a ritka konzol sorsa. Szinte már hallottam, ahogy a szokásos átlag magyar polgárhoz szokott játékos szájak felteszik a súlyosabbnál súlyosabb kérdéseket… nem is kellett sokat várnom rájuk.

nyűg & Alien Tetralógia

aliens_header.jpg
Ilyen az én formám. Az elmúlt négy napban szinte kizárólag bosszúság ért csak: egyik napról a másikra elszállt a számítógépemben a táp, rá egy délutánra a hangkártya is. Másnap meghúztak az Irányítástechnika vizsgán, ráadásul a tanulás közepette az 576 Konzolos lapzártára is készülnöm kellett öt oldal megírásával. Túléltem – ezt csak Kisvacakomnak köszönhetem, aki mindig újra és újra bátorított a következő napra. Na jó, kicsit talán Ellen Ripley-nek is hálával tartozom, aki visszahozta azt a rég elfeledett érzést, amit egy jó sci-fi horror tud okozni az embernek. Keresztanyám az ötletem jóvoltából hasznos ajándékkal lepett meg, amely hozzájárul az elmúlt napok átvészeléséhez: a fa alatt egy díszdobozos 9 DVD-s Alien Quadrilogy (Alien Tetralógia) lapult. Perfekt, az első filmes DVD-m! Micsoda kiadvány, elképesztő! Bár a magyar feliratot gyártó stúdiót megütlegelném egy keveset – jópár mondat akad az egyes epizódokban, amelynél vagy rosszul van időzítve, vagy egész egyszerűen nincs is lefordítva a párbeszéd. Ennek ellenére ajánlom mindenkinek, kötelező minden sci-fi rajongónak!

Szilveszteri mámor

Hm, úgy elszállt a karácsony és az újév, hogy szinte észre sem vettem. Hát akkor BUÉK mindenkinek így utólag is. Ez volt az első olyan december, amelyben egyáltalán nem éreztem azt a szokásos hangulatot, amely ilyenkor a hatalmába szokott keríteni. Pediglen mindent megtettem érte: izgultam az ajándékok miatt, készültem a párom meglepijére és a vacsora is finom volt nagyon. Bár karácsonykor új konzolra nem tettem szert, a nextgen élményhez szükséges első fontos momemtumot már megszereztem az könyvírói honoráriumomból – persze a családi összefogás példájának köszönhetően. Xbox 360 egyelőre nincs, ahogy Wii sem – őszinténszólva kicsit csalódtam az utóbbi masinában (miközben az előbbi egyre inkább kelleti magát vásárlásra), mivel a várva várt Metroid Prime 3: Corruptionomat és a Super Mario Galaxy-t ismeretlen okok miatt elcsúsztatták az ideig téli időszakra, így pont attól fosztottak meg, amely nálam egyet jelentett a gépvásárlással. Azért megleptem volna magamat az új Legend of Zelda: Twilight Princess Gamecube verziójával – persze csak azért feltételes időben, mert az országba behozott német verzió helyett külföldről megrendelt példányomat Wii-sre cserélték. Kicsit sem voltam ideges és mérges – pláne, hogy Martinnak beígértem az egyoldalas Zelda gondolatébresztőmet az új epizód kapcsán. Hét nappal lapzárta előtt még nem volt tesztpéldány: végső elkeseredésemben tőle kértem egyet és imám meghallgatásra került… Az utolsó pillanatban megérkezett játékról viszont teljesen más hangvégtelű anyagot sikerült összehoznom, mint amilyet terveztem – olvassátok majd el a januári konzolt, remélem tetszeni fog mindenkinek.

Idő közben a gamer365-re publikált Eragon teszt értékelőjét is megbántam: bár a 10/7-es pontszám valóban magas egy középsz@r tömegcuccért, alaposan megindokoltam a cikkben, miért adtam rá ennyit. Ennek ellenére sokan el sem olvasták, csak legörgették az értékelőhöz és rögvest anyázni kezdtek. Gyakran van olyan érzésem, hogy az olvasók csak az értékelő alapján döntik el, hogy egy adott irományt elolvasnak-e vagy sem, de ami rossz, az rossz. Tény. Pont. Bár az igazat megvallva az év végi nagy hajrában tálalt Hellgate: London előzetesemet sem vizslatták át többen. Pontszámot kellett volna adnom, így előzetesen egy meg nem jelent játékra – akkor talán több vélemény érkezik az anyaghoz 🙂 Viccet félretéve a Hellgate: London amúgy egy igazi fekete bárány: generációs csoda lehet belőle, ha beváltja a hozzá fűzött reményeket. Olvassátok el az előzetest, tetszeni fog.

cool csajszi játék DS-re!

Yoshi Touch & Go

A héten megjött a Vacak számára rendelt ebay-es meglepi a New Super Mario Bros DS szerepében és meg kell mondjam, nem jósolok neki hosszú jövőt. Bár a pályák többszöri újrajátszása (és ennek következtében a térkép rejtett és titkos helyszíneire való bejutás) megjutalmazza a leányzót néhány plusz órával, de kicsit megijedtem, mikor két nap leforgása alatt eljutott az ötödik szint végére. Azt hiszem, az én kicsi szívem szintet lépett: eljutott egy olyan magasabb síkra, amikor már saját maga választ a szórakoztatására játékot – megfontoltan, alaposan utána nézve a dolgoknak. Mit is mondjak, dagadtam a büszkeségtől, amikor a saját lábára állva körülnézett a külföldi játékos oldalakon, videókat nézegetett a platformer stílus neves képviselőiből és eldöntötte, hogyan-merre tovább. Bár mindenben azért nem áll biztos lábakon, tudja kihez fordulhat. Néhányunk tanácsával kiválaszott három klassz platform/ügyességi játékot DS-re és döntött: Yoshi Touch & Go. Nos, Kisvacak a határozott játékos vásárlási lépcsőfokára léptél, a saját lábadon – örömteli pillanat ez, gratulálok ! Idézem az egyetlenem szavait: “kevés a DS képességeit kihasználó jópofa platformjáték, de én találtam hármat, ami megtetszett: Super Princess Peach, Mario vs. Donkey Kong 2, és a Yoshi’s Island 2…” Neked legyen igazad, leldd bennük sok örömöd!

[izgalmi] állapot – nonstop

Gradius V

Mit ne mondjak, nagyon gyorsan elszáll a hét: hétvégén épphogy végeztem a szobám renoválásával (az elmúlt hetekben-hónapokban beszereztem pár bútort, előkészítettem a HDTV érkezését és a folyamatot lezárólag szombaton klassz új színre mázoltam ki a falakat), máris csütörtök van és szinte alig foglalkoztam a diplomamunkám dokumentációjával – holott az eredeti terv szerint a hét minden napján tovább írtam volna egy picit. Bár ha jobban belegondolok, december 19. még messze van, úgyhogy szépen ráérősen is belebonyolódhatok a bankkártyák és a Paypal rendszerének UML nyelvre fordítandó folyamataiba. Az igazat megvallva nem is nagyon volt hozzá kedvem, hiszen időközben megérkezett a Gradius V is, amely újabb hosszú órákat rabolt el az életemből. Bár sokak szerint piszkosul nehéz, én az ilyen klasszikusan nehéz shooterekben lelem meg az igazi kihívást: a Metroidot sem csak és kizárólag a remekül eltalált története, hanem a nehézsége és szívóssága miatt is kedvelem. Nem tudom, honnét fakad ez az önsanyargató játékelméletem, de szinte kiráz a hideg a néhány óra alatt teljesíthető programoktól – ezért is várom annyira a Nintendo DS-es Nanostray 2-t, amelynek elődje shooter mivolta ellenére ugyan egy délután alatt kipörgethető és megunható, de… remélem, hogy a folytatásban kiküszöbölik a szavatosságon esett csorbát.

booting up

Nem is tudom, mivel kezdjem: majd két hónapja történt meg a pillanat, hogy kényszerpihenőre adtam a fejem. Bár eleinte ágálltam ellene, a fáradtság és a kimerültség utólagosan igazolta a helyes döntésemet. Idő kellett ahhoz, hogy életem eddig talán legkomolyabb írói kreálmányát, a Resident Evil Unofficial Guide-ot tető alá hozzam. Rettenetes meló volt, de a beleőszülés helyett kivirultan, életvidáman léptem ki belőle. A súlyos helyzeteket megtartom rossz emléknek, hiszen mi másba sorolhatná be az ember a menekülős-zombihentelős rémálmait? Biztosan azt gondoljátok, így utólag vicces ez a momentum, de ami vele járt… na azt senkinek sem kívánom. Mindegy, a lényeg, hogy vége van: Vacak is talált új gyakorlati helyet időközben, így végre ugyanúgy a helyére kerültek a dolgok, mint korábban. Az őszi falevelek hullásával egy pillanatra eszembe jutottak azok a szép, bealvós, tea-kortyolgató, takaró alá begubódzó esték, mikor az ember tudomást sem vesz a kint tomboló mínuszokról. Előkerülnek a kártyák, a baráti összejöveteleken használatba vett táblás társasjátékok, vagy épp a konzolok, úgyhogy reményeim szerint nagyon jó időszaknak nézünk elébe!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE