Category Archives: Mazsolázó

iRetroid #essence [October]

Október egyik érdekessége minden bizonnyal a Neo Geo X körüli felhajtás volt, amit maga a tulajdonos, az SNK hozott nyilvánosságra még a hónap elején, miután felrúgta a szerződést az alig egy évvel ezelőtt debütált handheld X termékcsalád forgalmazójával, a Tommoval. A dolog már csak azért is érdekes, mert az 1990-ben alapított Neo Geo termékcsalád egyik nagy reménységének számító új kiadás mind ár- mind pedig népszerűség szempontjából is jól teljesített, azt viszont máig nem tudni, hogy a termék kifogásolt minősége, vagy a relatív könnyen megkerülhető másolásvédelem volt az oka a disztribúció azonnali felbontásának. Az SNK ráadásul olyan agresszíven húzta be a nadrágszíjat, hogy a leállított gyártás és a promóciós reklámok mellett a polcokon lévő példányokat is azonnal visszahívatta a boltokból. Egyelőre kétséges, hogy mi lesz a sztori folytatása (a Tommo azzal védekezik, hogy 2016-ig őt illeti a kiadói jog), de az biztos, hogy a Neo Geo franchise elképesztő népszerűségnek örvend még így 20-25 év távlatából is – olyannyira, hogy az árkád MVS underground szcéna mellett az otthoni konzolok sorát erősítő AES-re is jelennek meg játékok, mint amilyen pl. a soron következő Knight’s Chance.

A NeoBitz homebrew csapat puzzle/kártyajáték kategóriában készült alkotása a szokásos magas gyártási költség miatt a Neo Geo esetében már-már standardnak számító kb. 350 USD-s árcédulával érkezik a webshopba – persze ahogy azt megszokhattuk már, érkezőben van többek közt egy Collector’s kiadás is cirka 80 dollár pluszért cserébe, amelyhez a dobozos-bubis zacsi limitált flyert, posztert, és játékkártyákat is kínál majd bónuszként. A csapat azonban a szűkebb pénztárcájúakat sem hagyja parlagon, így szinte magától értetődő módon Dreamcastra is megjelentetik a játékukat – igaz, erről egyelőre még vajmi kevés a hivatalos információ. A középkori stílusból építkező, és több különböző módozattal kecsegtető játékból a youtube-ra is felkerült egy mozgóképes anyag, IDE kell kattintani érte.

pier-solar

Valamelyik Gamer365-ös Retroidban említettem még anno a gigantikus tartalommal bíró MegaDrive klasszikus RPG, a Pier Solar Kickstarter projektjét; nos, a Watermelon csapatának az utolsó pillanatban mégiscsak sikerült összegyűjteni a remake elkészítéséhez szükséges pénzmagot, mi több: a Wii U-ra és Dreamcastra érkező változat azóta már egy trailert is kapott, amelyen jól látszik a klasszikus stílus manapság elterjedt, modernebb HD ráncfelvarrása. A játékmenet egyelőre változatlan, ám a látvány feljavítása mellett néhány plusz feature is felbukkan már, mint pl. a régi-új külső közti váltás lehetősége, a minijátékok, és a bővebb director’s cut-szerű történetmesélés. Várjuk, a Nintendo eShop szerint a Wii U kiadás valamikor 2014 Q2-ben várható, nem sokkal a Dreamcast változat megjelenése után.

[Van még tovább is, KATT!]

Retroid @ Gamer365.hu

Elérkezett a pillanat, hogy kísérleti és tesztjelleggel útjára indítsak egy, a klasszikus játékok frontján tapasztalható friss történésekkel és érdekességekkel foglalkozó cikksorozatot, amolyan nyugodt, vasárnapi olvasnivalónak szánva (emlékszik valaki a Reiker-féle nonhype-ra?). A Retroid csemegék ezen formában való ömlesztett tálalása már régóta a terveim közt szerepelt, hisz’ minden héten fennakad néhány geek anyag, amit szívesen olvasnak a játékrajongók nehézbúvárai, és a Gamer365-ön tiszteletét teszi a lelkes közönség is.

Meglepő volt, hogy a kéthetes ciklusokra osztott vasárnapi olvasmány első két felvonását milyen pozitív fogadtatás várta, így ha esetleg nem lett volna hozzá még szerencséd, a cikk kereső segítségével magad is elolvashatod őket. Az anyagok bővített, extra tartalommal körítve (mondjuk úgy: eredeti, blogra tervezett változatukban) hamarosan ide is felkerülnek, bár még nem döntöttem el, hogy új rovat, vagy csak post formájában.

Ideje dolgoznom a holnapi anyagon, várható kilövés késő délután magasságában. Addig is: Stay tuned!

[Retroid @ Gamer365]

.activity

Régi Top Spin játékosként, és a sportág kedvelőjeként tényleg jó móka volt darabokra szedni a múlt héten megjelent negyedik epizódot, hogy az apró építőkövekből végül egy teszt szülessen a gamer365-re (elolvasni ITT tudod): mellette nagyjából összeállt már a fejemben a Mass Effect: Arrival DLC-t bemutató iromány is, amely szintén kiemelt fontosságot élvez, hiszen az utolsó letölthető tartalomként érkezik a második epizódhoz.

A téma megközelítése kicsivel másabb lesz, mint az eddigi DLC tesztek – azt hiszem, jó ötlet lenne az Arrival mellett a többi DLC-t, az új Mass Effect: Retribution sci-fi regényt, és a Mass Effect: Evolution című mini-képregény sorozatot is megemlíteni, hogy teljességében kapjunk képet arról, ami várhat ránk az év végén. Emellett, ha nem hallgattad volna a gamer365 márciusi Podcastjét, tedd meg: az érdekes témák (3DS, új Unreal Engine, új Xbox 2015-ben, új Resident Evil irányvonal, és az iPhone, mint játékos platform) mellett elsőként a műsor történetében Oldern, drag, és McMack0 után én is részt veszek. 🙂

Kapcsolódó letöltések:

Top Spin 4 Teszt @ gamer365 [Xbox 360]

Gamer365 Podcast: 2011. március @ gamer365

Collect’em [all]

too_human_header

Az idei évben produkált gyászos játékbeszerzésemet ellensúlyozandó, vásárolgattam ezt-azt ma délelőtt a kedvenc brit webshopjaimból – jobban mondva csak egyből. Nem tudom, mennyien ismeritek a gameplay.co.uk és a shopto.net áruházakat, de kivétel nélkül szinte mindig jobb árakkal dolgoznak, mint az oly’ népszerű game.co.uk. A Play-Asia-féle negatív emlékem még mindig élénken él bennem tavalyról, így külön örültem, hogy mindent egy helyen, ráadásul az EU-ból rendelve tudtam a kosárba pakolni. Bár a kosár tartalmát két részre kellett szedni az 1 kg-os súlyhatár miatt, még így is jócskán megéri onnan vásárolni, mintha itt cammognék be egy szaküzletbe, vagy egyéb helyre.

Mivel két hete kooperatívban legyűrtük a Resident Evil 5-öt, így a tavaly novemberben félretett Lost Planeten kívül jelenleg nincs semmi új játékom, amit érdemben végigjátszhatnék (a Ninja Gaiden II kivételével, de az még hardcore hozzáállással is atomnehéz, így csak lassan haladok vele). Az utóbbi időben ki tudja miért, egyre gyakrabban játszunk 4 playeres kooperatív sportjátékokkal a Classic Xbox-on, ezért úgy döntöttem, hogy a Top Spin 3-al Xbox 360-on is benevezek a Grand Slamre. Elég jól ismerem az első részt, és mivel azóta sem változtattak az alap dolgokon számottevően (leszámítva az irányítás tökéletesítését), bátran bevállaltam ezt az epizódot is. A tenisz azonban csak páros meccsekben az igazi, ezért négy kontroller is szükséges a csapatjátékhoz: mivel már van kettő, így az egyik szintén teniszrajongó barátommal összefogva berendeltem még egy párra valót, hogy a kurrens generációban is kihasználhassuk a négyesben játszható programok előnyeit. Így aztán a többiek is be tudnak majd szállni a sajátjukkal, ha kedvünk szottyan egy esti-éjszakai bajnoksághoz.

too_human_01

Too Human (X360)

Eddig a pillanatig csak az X360 Black Wireless kontroller és a Top Spin 3 volt a számlámon, de ha már külhonból rendelek, gondoltam egyúttal valami akciós okosságot is meg kellene csípnem. Így esett a választás a nevetséges összegekért hajigált Too Humanra, amelyre már régóta fájt a fogam. Bár nem egy csúcskategóriás cucc,  de a 7.5 és 8 pont körüli osztályozás teljesen elfogadható eredmény, és a gamer365-ös kollégáim is elismerően nyilatkoztak róla. Nekem amúgy is bejön ez a neopunk északi legendára épülő futurisztikus hack’n slash, akárcsak az RPG műfaj, szóval biztosan elleszek majd vele a nyári uborkaszezonig. A kontroller (17.98), a Top Spin 3 (14.98) és a Too Human (7.99) alig kóstált 40 fontot a szállítással (2.95) együtt, amely nem tétel egy eredeti wireless 360-as irányítóért és két játékért. [Átszámítva kb. 14.000 HUF] Már csak egy Assassin’s Creedet kell vennem, mert azt nagyon hiányolom a gyűjteményemből. [Bánom, hogy másfél hónapja nem rendeltem belőle, mikor akcióban volt az eredeti kiadás].

.need @ feb-march

re5_header

Race Pro. A SimBin első konzolos szárnypróbálgatása igazán kíváncsivá tett: a GT Legends és a GTR2 PC-s elkövetőinek Xbox 360 házassága február 20-án valós testet öltött – nem volt kérdéses, hogy a gamer365 szerkesztőségi tesztpéldányára vérszomjas farkasként csapok majd le, Liquid maestro talán ezért sem ellenkezett a tesztelni akarásom ellen. Addikt sebességkedvelőként két és fél hétig nyúztam a CD Projekttől kapott Review Copyt (amit ezúttal is köszönök nekik), mire a hivatalos megjelenés után nagyjából három héttel megjelent a hivatalos szerkesztői teszt-iromány. Lelkes és tartalmas írás, a tőlem megszokható sztorizós, ámde alapos és alátámasztható konklúziót érvényesítve. KATT!

Válság ide, megszorított költségvetés oda, a tavaly karácsonykor a fa alá tett Far Cry 2, Fable 2 és Prince of Persia trió óta 2009-ben egy fillért sem költöttem még játékra. Hiába, muszáj meghúzni a határt valahol, és amúgyis csak mostanság fejezem be az utoljára maradt afrikai ámokfutást, így szinte tökéletesre időzült az újabb “vegyem, ne vegyem tétovázás”. Eredetileg az Aliens: Colonial Marines és a Halo Wars lett volna a februári kiválasztottam, de amíg előbbi érthetetlenül bemondta az unalmast (a végleges státuszban leledző játékukat képesek voltak az AvP 3 oltárán feláldozni), utóbbi végül nem robbant akkorát, hogy éjszaka is megvilágítsa a sztratoszférát. Az utolsó szó és a demó kipróbálása után mégis úgy döntöttem, néhány hónap elteltével adok neki még egy esélyt, egy akciós árcédula kíséretében.

Nem úgy a Resident Evil 5 esetében, amely minden, csak nem közömbös: a kooperatív játékmódra kihegyezett afrikai kaland már a demót beizzítva sokkolóan hatott rám, így a témában magabiztosan járva-kelve nem volt kérdéses, hogy ezt bizony megszerzem – méghozzá nem is akárhogy, hiszen 2009 egyik legjobb játékának az angolhonban kapható, gyönyörűen megmunkált fémdobozos, bónusz dvd-s limitált kiadása dukál. Sokat filóztam, hogy a magas fontértékek ellenére bevállaljam-e a gameseek, vagy a game.co.uk előrendelését, aztán végül a kényszer mégiscsak rávitt az alternatív beszerzési forrás keresésére. Előbbinek sajnos nem volt a kérdéses példányból készlete, utóbbi pedig elég borsos áron kínálta ahhoz, hogy más forrás után nézzek (plusz az eddig működőképes hitelkártyámat sem fogadta e). Ki tudja hogyan, de a googlen böngészve rátaláltam a gameplay.co.uk szintén brit videójáték webáruházra, ahol a game áraihoz képest majdnem 8-9 fonttal kevesebbért pakolhattam kosaramba Chris Redfield legújabb túlélő túráját (mindezt úgy, hogy a pénteki szállítás után hétfőn délután már átvehessem a postán a csomagot. Vannak még csodák…) Bár nehéz megállni, a de a játék egyelőre talonban van, a húsvét eljöveteléig mindenképp.

R-Type Dimensions [XBLA]

R-Type Dimensions

Hétvégén szerencsére volt egy kevéske időm kutakodni az interneten, így hát fellapoztam a virtuális noteszemet, és bevágódtam az Xbox Live elé egy kis nosztalgiára, amely mögött a múlt héten debütált R-Type Dimensions állt. Már nagyon vártam a játékot, hiszen classic-shmup rajongóként mind a C64-es, mind pedig az árkád verzió kellemes emlékeket idéz fel bennem – arról nem is beszélve, hogy az egykori Irem alkotás több újdonsággal is kecsegtet a megfelelő mennyiségű Microsoft pénzmagért cserébe.

Az XBLA R-Type első és legfontosabb erénye, hogy a retro kompiláció egyfajta kirándulást tesz a klasszikus vertikális lövöldék kettes, illetve a 3D-be ültetett világai között: a játéktér a Paper Mariohoz hasonlóan gyakorlatilag bármikor térbeli ábrázolásba kapcsolható, amely különös ízt kölcsönöz a Bydo ellen vívott harcban. Kipróbáltam, és tényleg újszerű az élmény: a legszembetűnőbb változást a klasszikus 2D sprite-ok térbeli leképezése jelenti, amely a megfelelő gombnyomás hatására bármikor térugrást tesz lehetővé a nézőpont egyes perspektívái között. A remake a klasszikus felváltott kétjátékos üzemmód helyett szimultán kooperatív játékélménnyel is megörvendeztet, és ezt bizony egyik epizód kapcsán sem kell hiányolnunk.

A hardcore rajongás tiszteletét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a portot készítő Tozai Games a klasszikus kihívásokat kedvelőkről sem feledkezett meg: az alig 180 Mbyte-os letöltés a 100%-os árkád konverziókat is tartalmazza, de újakkal is kiegészíti az átszabott epizódokat – elég, ha csak a minél magasabb pontszám elérését segítő Infinite üzemmódot, az online high-score tabellát, az ötletes achievmenteket, vagy az ajándék játékosképeket említem. Szerencsére a nehézségi szint a régi maradt, így nagy meglepetésként ért, hogy mialatt tettem néhány kört a demóval, már az első nagyobb hullámnál fűbe haraptam. WTF? Régen szinte lehunyt szemekkel vezettem el a hajót a harmadik pályára, most meg az űrállomásra se tudok bejutni? Kiöregedtem… kijöttem a gyakorlatból, de azért némileg vigasztalt a tudat, hogy húsz percnyi gyakorlást követően azért tudtam hozni a magamtól elvárt formát. Azt hiszem, itt az ideje egy kicsit visszaszokni a shooterekre, és az R-Type Dimensions kiváló alternatíva lesz a feladathoz – az egyetlen negatívum csak az ára… 1200 MS pontot kicsit sokallok érte, talán 800 lenne az ideális.

Herceg vs. Elika: game over (?)

Prince of Persia Header

Nem semmi gyilkos volt ez a két hét, mivel a kollégám, és szaktársam, újdonsült csemetéjének születése alkalmából rögvest diszidált a cégtől: miután lelécelt, egyből működésbe lépett Murphy törvénye: a két hét alatt ugyanis gyakorlatilag minden elszállt, ami csak tönkremehet: meghalt az UPS, összeomlott a levelezés, problémák akadtak az IT projektekkel, leállt  a hálózatunk, bejött egy új network fejlesztés, és még sorolhatnám. Szinte minden napra akadt valami finomság, ritka volt az a pillanat, hogy öt percre le tudtam ülni kicsit pihenni az irodában. Szombaton ráadásul túlóráztam, hétvégén alig tudtam pihenni, így játékra szinte semmi idő nem maradt: még szerencse, hogy az esti lefekvés alkalmával sikerült néhány órát előrejutnom az év első napján megkezdett Prince of Persiaban, így a hétvégén sikerült bilincsbe verni Ahrimant – azaz csak sikerült volna, hiszen az 1001-edik Light Seed összegyűjtése nyomán gyakorlatilag minden romba dőlt, amiért a játék során küzdöttünk. Hiába, ilyen az odaadás, a bájos szépség, Elika fontosabb volt a herceg számára, mint a meseszép birodalmat fenyegő pusztítás. Valahogy éreztem, ennek ellenére nem lehet kérdés, hogy a gyönyörű Steelbookos kiadás korongja a 2008-as esztendő egyik leginkább ámulatbaejtő játéka. Lassan ideje lesz feltölteni az MS pont egyenlegemet, hiszen a Mass Effect DLC-jének régóta esedékes megvásárlása mellett a folytatást elősegítő 2-3 órás bónusz tartalmat is le szeretném tölteni az Xbox Live-ról.

A nagy karácsonyi bevásárlás alkalmával kosárba pakolt cuccok egyébként ha lassan is, de fogyásnak indultak: novemberről csupán csak egy Hayabusha kalandom (Ninja Gaiden II) és egy véres-verítékes kaszabolásom maradt az afrikai szavannákon a Far Cry 2 személyében. Előbbibe már belekezdtem, és meg kell mondjam, hogy a Team Ninja rendesen odatette magát a nehézségi szintet illetően: már a normál fokozat is kőkemény hardcore kihívásokat tartogat, így nem elég veszettül kaszabolni az ellent, fejleszteni kell a ninja fegyverzetet, és bőszen tanulni a tonnányi speciális támadást is. A varázsitalokat és tekercseket rejtő ládák felkutatása szintén kulcsfontosságú, ugyanis a gyógyhatású készítmények felszedése nélkül annyi esélyünk van túlélni a szünni nem akaró hullámot, mint féllábú benszülöttnek a méteres árvizet.

[After] X-mas

Hú, ez a karácsony elég gyorsan eltelt: még ki sem keveredtem jószerivel az ünnepi kavalkádból, ma reggel pedig már a munkahelyemen tértem magamhoz (a túlóra után járó plusz honorárium nagy úr, amely remekül kiegészíti majd a januári fizetésemet- egyébként meg hétfőtől szabadságra megyek, szóval január 5-ig Hawaii lesz). Ennek, és az időközben művelt aktív játékos létnek köszönhetően idén a karácsonyi beköszönés is elmaradt, amit a dolog aktualitásának elvesztésre révén nem is szándékozom pótolni, talán majd újév környékén alkalmat kerítek egy rövidebb-hosszabb köszöntőre.

Nem tudom, hogy vagytok vele, de nálam a karácsonyozás aktív játékos szórakozásba csapott át: múlt héten kivégeztem a Dead Space kalandtúrát, amely roppant kellemes, ugyanakkor ilyesztő végjátéka után elégedettséggel teli vigyorral keltem fel a székemből. Még sok ilyen játékot, EA, nem kell a casual nyál, hardcore játékokat a népnek! Olyat, mint a Fable 2, amely már első pillanatban elvarázsolt, így gyorsan rá is biggyesztettem az Xboxos Zelda jelzőt, nem alaptalanul. Sok a hasonlóság a két világ között, Albion lenyűgöző tájai, fennsíkjai, szépségei és szörnyetegjei a lélegző és élő környezettel együtt olyan masszát alkot, amit minden RPG kedvelőnek ki kell próbálnia. A polcomon díszelgő, mellesleg saját szórakoztatásom céljából beszerzett Limitált gyűjtői kiadás ráadásul magyar nyelven kommunikál (azt leszámítva, hogy a poénos és jópofa fordítás itt-ott inkább ferdítés), de ami még fontosabb, hogy kooperatív szórakozást is tartogat. Unokaöcsémmel tehát már a single kampány kezdetétől fogva együtt daráljuk le a történetet, amely még inkább emeli a szememben eme dicső alkotás tagadhatatlan értékeit. Az egyetlen negatív dolog, amivel ezidáig találkoztam, néhány apró bug, illetve a kooperatív kamerakezelés közben itt-ott beakadó karakter, de annyi baj legyen – rövid idő elteltével meg lehet szokni.

Prince of Persia

Molyneux zseniális világát csak az új Prince of Persia kaland űberelheti, azonban az újjászületett Ubisoft herceg kalandjaiba egyelőre nem vágtam bele mondván, hogy amennyire csak lehet, kiélvezem a Fable 2-ből fakadó élményeket. Ha sikerül a gonosz Lucien ármánykodását felszámolni, Januárban talán kinyílhat a gyönyörű, éjfekete game.co.uk limitált fémdoboz, hogy a benne rejtőző csillogó korong felsüvítsen és – ha csak virtuálisan is, de – Perzsiába repítsen. Persze hiába a közeli jövőre betárazott játékdömping, a karácsonyfa árnyékában sem tudtam megállni, hogy ne nézzek körül a favorit brit áruházamban, ahol mindig találok valami kihagyhatatlan ajánlatot: a “Big Sale” feliratok roppant kecsegtetőek, észre sem vettem, és máris egy Far Cry 2 & Madagascar: Escape 2 Africa landolt a kosaramban. Előbbi alig másfél hónapos játék révén nemrégiben még bőven a 10E HUF feletti árkategóriát súrolta, a vásárlás pillanatában pedig fontról átszámolva kemény 4800 jó magyar forintért talált nálam gazdára (a Madagascar asszonyka legnagyobb örömére, szintén ugyanennyit kóstált). Még mondja valaki, hogy a játékkonzolos szórakozás drága mulatság (elárulom: nem az, csak tudni kell honnan vásárolni). Ezzel azonban elzártam a csapot, február végéig biztosan nem tervezek semmit sem vásárolni, inkább a még végig nem játszott jövevényekre próbálok fókuszálni (Fable 2, Prince of Persia, Ninja Gaiden 2, Far Cry 2). Több, mint elég, azt hiszem. Legközelebb vagy Resident Evil 5, vagy Aliens: Colonial Marines. Mert ez a kettő a tuti. Meg a Szilveszter.

Super Stardust Portable: Black Pearl [@ PSP]

Már kezdtem aggódni, hogy PSP-re semmi értelmes nem érkezik idén karácsonykor – bár ha jobban belegondolok, a Puzzle Quest: Challenge of the Warlords, a Space Invaders Extreme és a Wipeout Pure játékokon kívül nem is játszottam nagyon mással a 2008-as esztendőben. Jobbára az Xbox 360 bitorolta a játékra bocsátott időm nagy részét, így a PSP tényleg csak akkor került elő, ha a Balaton partján hűsöltem, vagy éjszaka, a TV-t nézve kaszaboltam szét néhány orkot a Puzzle Questben. Ha emlékeim nem csalnak, épphogy a klassz shootereket hiányoltam a felhozatalból, pedig a masina igencsak alkalmas lenne egy-egy bullet-hell japán őrület futtatására – arról ugye nem is beszélve, hogy ez a stílus bizony a zsánereim közé tartozik, és nem egy PS2-es kedvencemet látnám szívesen hordozható formába gyömöszölve.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akármennyire is szerettem volna, a sorból kilógó R-Type Command nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Bár a játék messze az egyik legötletesebb R-Type feldolgozás, ami valaha született, de a körökre osztott mivoltát tekintve egy speciálisan lassú és nehézkes terméke a shooter piacnak, így épp ellentéte a hagyományos értelemben vett stílusnak. Ezért talán nem is meglepő, hogy azon a néhány CPS2-es, és Neo-Geos emulált cuccon kívül már nagyon vártam valami olyasfélére, mint amilyen a most megjelent Playstation 3-as Stardust HD PSP-s kistestvérének inkarnációja.

Körök bűvöletében

A Housemarque online disztribúcióra bocsátott Playstation Store-os shootere a megjelenése óta már igazi sikerjátékká nőtte ki magát, így nem volt kérdéses, hogy idő előtt elkészül a hordozható változata is. A Super Stardust alapját egyébként még mindig az Amiga 500-asra kiadott 1993-as finn Stardust adja, amely a raytrace technológia játékokban történő népszerűsítőjeként vonult be anno a köztudatba. Az időközben összeolvadó, majd nevet változtató Housemarque ráadásul most sem nyúlt hozzá az eredetileg bevált mixtúrához, csak nagyfelbontásúra húzta az egykori kódot, hogy néhány látványos fényeffekttel, tüzijátékkal és a kornak megfelelő pergő játékmenettel stílszerűvé alakítsa azt. A játék elemi grafikus egysége ugyanakkor alapos átalakításon esett át, hiszen míg a Playstation 3-as változat több mint tízezer objektumot képes kezelni egyidejűleg, addig a PSP szerényebb kapacitásának határai miatt csak ennek töredékét szolgáltatja be a látóidegeknek. A minőség azonban nem sínylette meg a farigcsálást, hiszen a több layoutos 2D-s mezőkre felépített megoldás igazi hordozható játékot varázsolt a Super Stardustból – arról nem is szólva, hogy az így felszabadult erőforrást mind-mind a látványra és a szemkápráztató akcióra lehetett fordítani. Ennek megfeleleően a Super Stardust Portable kívánatos és dögös shooterré nőtte ki magát, amelynek alap feladatát ugyan még mindig a tömeges hullámban érkező aszteroidák megsemmisítése jelenti, de a folyamatosan izgő-mozgó, forgó és az ezres nagyságrendet meghaladó objektumoknak, valamint a stabil 60 Hz-es képfrissítésnek köszönhetően orbitális vizuál-orgazmusban lehet része a lövöldözésre kapható játékosoknak. A fentebb megemlítettekhez tartozik még az irányítás handheldesítése is, amely már az első pillanatban kézre álló konfigurációval örvendezteti meg a gépet szorongató játékost, így a csapatnak ezen a fronton sincs szégyenkeznivalója, sikerült megfelelő alternatívát találniuk a két analóg karos metódus helyett. Mivel is nyújt akkor többet a gameplay szekció?

Ring of Fire

  • A szokásos opciók mellett felbukkan egy új játékmód is, amely az Impact elnevezésre hallgat. Ezt választva nem a lövöldözésen, hanem a booston, illetve a bombarakosgatáson, és a robbanásokból fakadó láncolatokon van a hangsúly – ezek a boostolással és a multi-szorzókkal karöltve folyamatosan feljebb és feljebb tornásszák a high-score eredményünket
  • Sokan kritizálták a játékot a PS3-as főboss gyengesége miatt – a PSP változatban az easy-gonosz kinyisszantásra került, helyét Shaumunds professzor egy jóval tökösebb legénye veszi át
  • A Super Stardust elsősorban casual szórakozást nyújt, aki azonban keményebb kihívásokra játszik, több szintű nehézségi fokozattal emelheti magasabbra a mércét és a pontszámait az online tabellákon

A Super Stardust PSP nálam jött, látott és győzött: lehengerlő lendületének köszönhetően roppant intenzív, gyönyörű, pörgős és stílusos darab, amely a maga 10 dolláros árszabásával a Playstation Store kihagyhatatlan PSP-s ajánlataként kerül fel december 4-én az online kínálatba. A Housemarque remekül eltalálta a menetek hossza, nehézségi szintje és kihívása közötti hangsúlyt, így az alig tíz percig tartó orgiák remekül megállják a helyüket, ha a metrón, buszon, vagy épp a villamoson igyekeznénk katarzisba esni.

NXE tapasztalatok

Tegnap végre elérhetővé vált az, amit oly’ sokan vártunk: zöldre váltott a New Xbox Experience lámpa, azaz kezdetét vette a nagy változásokat hozó, frissített Xbox 360 Dashboard térhódítása, amelynek köszönhetően számos plusz funkcióval lett gazdagabb a konzol kezelőfelülete. Korábban itt-ott már lehetett információkat, videóanyagot és képeket vételezni a tesztverzióból (mint ahogy mi is írtunk róla a gamer365-ön egy alapos beszámolót), a halandó népeknek azonban csak tegnap délelőtt 11:00 óra után vált elérhetővé a frissítés. Jómagam a munkából hazaérve, az esti órákban kötöttem szoros barátságot az új kezelőfelülettel, amelynek telepítése mindössze 7-8 percet vett igénybe. Ha lényegretörően és szűkszavúan fogalmaznék, azt mondanám, hogy az NXE látványosabb, logikusabb és nem utolsósorban gyorsabb, mint az elődje volt. Nyilvánvalóan az Xbox pengékre osztott kezelőfelület (Blade) sem volt rossz, de a sok időközi frissítésnek és foltozásnak köszönhetően kicsit kuszává vált az egész.

Az NXE azonban az alapoktól varázsolta újjá a Dashboardot, a vertikálisan és horizontálisan görgethető menükkel szinte gyerekjáték a konzol kezelése. A vizuális típusú emberek néhány perc alatt kiismerik magukat a rendszerben az egyes csoportok tagolásának köszönhetően, amely sokkal könnyebb navigálást tesz lehetővé a számtalan funkció között. A fejlesztők külön csoportokba különítették el a felhasználónak, a játékoknak, a piactérnek, a barátoknak, a konzolokon levő külön tartalmaknak és a beállításoknak is. Különösen tetszik az egyes menüpontok mögötti grafikus tartalom megjelenítése, így a saját játékainkra vonatkozó adatatok közötti böngészés, az Achievmentek listája, vagy a kimentések akár már ránézésre is könnyedén beazonosíthatóvá váltak. A menüszerkezetet érintő változtatások nagyban megkönnyítik a használatot, így ezen a téren nem hagy kívánnivalót maga után a felület. Pláne, hogy az új 3D-s témákkal dögössé varázsolható az amúgysem unalmas külcsín (a régi skinek továbbra is használhatóak, bár az NXE-hez járó négy ajándék “bőr” azért megmutatja, mire képes az új rendszer).

NXE avatárok

Az NXE egyik legjobban reklámozott új funkciója az avatárkészítés lehetősége: hasonló dologról van szó, mint amit a Nintendo a Mii figurákkal megalkotott, csak sokkal tetszetősebb, ötletesebb köntösben: ha ügyesek vagyunk, a szerkesztővel akár még magunkat mását is létrehozhatjuk a cartoon-stilizált körítésnek köszönhetően. Külön pozitívum, hogy az elkészült avatár akár játékosképnek is beállítható, így az Online és Xbox Live-os Gamercardunkon is megjeleníthetőek – a későbbiekben állítólag a családbarát kvízekben, vetélkedőkben akár játékfiguraként is használhatjuk majd őket, de ez egyelőre a jövő zenéje.

Engem speciel ami a legjobban érdekelt, az a játékos közösség talán leginkább várt feature, a HDD install lehetősége – az NXE feltelepülése után a játék tulajdonságai között megjelent ugyanis egy új opció, amely a merevlemezre történő telepítést engedélyezi. Az átlagosan 7-8 percért és némi tárhelyért cserébe a gép ezentúl nem fog süvíteni a fülünkbe, és utasszállítókat sem hallunk majd elsuhanni a házunk felett – a töltési idő átlagosan 30 %-kal gyorsul (már amelyik játéknál ez ekkora különbséget jelent), a melegedés és a zajszint csökken, így a felhasználó duplán is jól jár. Régóta szükség volt rá, most legalább kihasználhatóvá válik az Elite-csomag 120 GB-os merevlemeze. A Burnout Paradise példájával élve áldás volt ez a funkció, a méretes DLC-nek és frissítéseknek köszönhetően most már nem két és fél percig tart, amíg elindulhat az ember a választott járgányával…

Dead Space, Alienek, és a benzingőz illata

Majd’ egy hónap telt el a legutolsó bejegyzés óta, ám ez nem jelenti azt, hogy nem történt semmi izgalmas az elmúlt időszakban: kezdetnek itt van mindjárt a Dead Space és a Far Cry 2 megjelenése, amit tűkön ülve vártam már időtlen idők óta. Bár a Dead Space kapcsán megintcsak bosszantó és ráfizetéses kalandokba keveredtem a postának köszönhetően (az első példányom darabokra hullott, a második összekarcolódott – épp most munkálkodom a harmadikon), de a fáradozás meg fogja tenni a hatását: az első három óra frenetikus élményeket okozott, amelyet természetesen megfelelő körítéssel (éjszaka, térhangzás, nagy TV és izzadó tenyerek) tálalva volt szerencsém végigizgulni. A játék arcpirítóan lop a horror-műfaj alapköveiből, de piszok jól teszi: néhol már-már úgy éreztem, hogy a Nostromo fedélzetén járok, és Alienekre vadászom: a helyzet nem áll messze a valóságtól – ha a Gearbox által készített nagygépes Aliens: Colonial Marines is hasonló színvonalat mutat majd fel 2009 márciusában, akkor azt hiszem újra beköszönt a rettegések kora.

A Far Cry 2-ről egyelőre nem tudok érdemben nyilatkozni, mivel még nem volt szerencsém hozzá: a neten mindenesetre eléggé széles skálán mozok a vélemények mondandója – akad, aki az egekig magasztalja a Ubisoft grandiózus látványt kínáló játékát, és vannak, akik csak egy közepes játékélménnyel megáldott csillivilli mázat látnak benne. Ha most nem is, de később biztosan bepakolom majd a virtuális kosaramba, gyaníthatóan a Play.uk által kiadott nem is sima, de nem is gyűjtői változatos steelbook kiadást.

A Dead Space és az X-Akták sorozat folyamatos darálása mellett főként a Forza Motorsporttal múlattam az időmet: ez az a játék, amit ha nem is rendszeresen, de időről-időre előveszek néhány hétre, hogy előre haladjak a bajnokságban. Bár néhány komolyabb Achievment még megnyitásra vár, most értem el ahhoz a ponthoz, hogy a karriermódban csak néhány verseny van vissza az egyes versenyosztályok teljesítéséből (négyet már megnyertem, a maradékban pedig a 45. szinten megnyíló futamokon kell indulnom). Nem volt könnyű idáig eljutni – főleg amiatt, hogy minden versenyen az aranyért indultam, egyetlen ezüst sincs a tabellában. A karrierszint jelenleg 73%, szóval a játék egynegyede azért még hátravan. A Colin McRae DiRT és a Burnout Paradise a rendelkezésre álló ballasztidőben egymást felváltva fut a gépen – az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a rallihoz mostanában kevésbé érzek késztetést, mivel egyszer már lejátszottuk a hetes-nyolcas kártyaszint környékére a bajnokságot, csak egy szerencsétlen esetnek köszönhetően elszállt a kimentésem… van ez így.

Hihetetlenül erős őszi-téli felhozatalnak nézünk elébe Xbox 360 fronton: jobbnál jobb játékok árasztják el a piacot, ember legyen a talpán, aki lépést tud tartani (mind időben, mind anyagiakban) az ipar karácsonyi őrületében. Most tényleg jó Xbox 360 tulajdonosnak lenni!

Az élet Jane Shepard oldalán

ZS-E-N-I-Á-L-I-S a Mass Effect világa! Hihetetlenül durva! Végtelen, változatos, kívül-belül lélegző és HIHETŐ univerzum, amelyben minden kaland, küldetés és harc katartikus élményt okoz. Nagyjából húsz órám van benne a játékban, és a fő történeti szállal még szinte semmit sem haladtam: napokon át csak keltem-jártam a galaxis különböző naprendszereiben, kutattam a Protheanok titkát és végeztem a mellékküldetéseket – csak azért, hogy az osztagom folyamatos fejlődése-fejlesztése mellett a sztori hátterére, és apróbb, de annál fontosabb feladatok elvégzésére koncentráljak. Ennyi idő elteltével a Journal tetemes információt felhalmozó enciklopédiává növi ki magát, amelyben az FTL hajtóművektől kezdve a különböző társadalmi, faji és történelmi információkon át szinte minden megtalálható, amelyre szükség lehet (vagy hasznos a helyzet megismerése céljából). Nem csoda, hiszen a Bioware csapatának sikerült egy Star Wars szintű világot alkotnia, és ez leírhatatlanul rányomja a bélyegét az amúgy is bombasztikus RPG akciójáték magra.

Jane Shepard (merthogy tipikus női szépség a lelkem), az első emberi ügynök (Spectre) személyében nagyszerű osztagparancsnok, hajója a Normandy pedig az emberi szövetség legtutibb kísérleti stádiumban levő prototípusa – nem csoda, hogy a Quarian nemzetség fiatal Tali-ja (teljes nevén Tali’Zorah nar Rayya) amikor csak teheti, ámulattal tanulmányozza a jármű csendes FTL hajtóművét. Tali barátunk amúgy tech géniusz, mesterien ért a különböző zárak, ereklyék, és számítógépes rendszerek hackeléséhez, az ellenfél fegyvereinek manipulásáról nem is beszélve. A jelenlegi csapatból a harcos lelkületű Ashley és a Turian Garrus a kedvencem, lényegében mindig őket viszem bolygófelszíni küldetésekre. Érdekesség: A minap meglepődve tapasztaltam, hogy Sol system révén a mi saját naprendszerünk is részét képezi a játéknak (el is várható tőle, ha már hihető jövőképet vázol a történet) – épp a Holdon volt dolgom, ahol egy elszabadult automata kutatási központ vezérlő egységet kellett jobb belátásra bírnom. A munka végeztével beugrottam a Mako-ba, megcsodáltam a Földet, és visszaindultam a Normandy fedélzetére, hogy a gaz és áruló Saren nyomát kutatva a Feros felé vegyem az irányt. (Időközben persze elszólítanak a Szövetség felé irányuló kötelezettségeim, de annyi baj legyen: Geth-et és lázadó milicistákat írtani, Prothean adatlemezeket és furcsa idegen anomáliákat felderíteni, megfejteni mindig kihívást jelentő feladat). A legjobb az egészben az, hogy miután kineveztek a Normandy parancsnokának, nem is nagyon foglalkoztam a sztori előrehaladtával, csak a mellékküldetésekre koncentráltam (szám szerint húsznál is többet teljesítettem már, amely idő alatt némiképp felhúztam a karaktereket a megfelelő szintre, így talán lesz kis előnyöm a Geth invázióval szemben), és már így is 24 órára rúg a tiszta játékidőm. Van egy olyan sejtésem, hogy a lehető legteljesebb kijátszásra törekedve ez a szám elérheti akár a 60-70 órát is – és akkor a “Bring Down the Sky” DLC-t még nem is számoltam, amit természetesen mindenképpen megvásárlok majd a MarketPlace-ról.

Nem tudom, hogy a zenei szerzőknek voltak-e már sikerklasszis projektjeik, de ha létezne a videojáték zenei aláfestés Oscar, rögtön kettőt ajándékoznék nekik a Mass Effect alatt nyújtott teljesítményükért. Elképesztően atmoszférikus a zene, mindig az adott bolygóhoz, kolóniához, helyzet és szituációhoz alkalmazkodik, változatos, modern, ugyanakkor sokat sejtető, mesteri szerzemény. Felesleges ragozni, a Limitált kiadásomhoz adott bónusz DVD-n található Original Soundtrack hangfoszlányai még most is betöltik a gondolataimat, így munka alatt is gyakorta hallgatom.

Száz szónak is egy a vége: ha van időm, hetek óta a Mass Effecttel játszom – teljesen lefoglal és kalandról-kalandra megbabonáz. Tökéletes alternatíva a Metroid hiányra, az Ákos barátom hozta “The Art of Mass Effect” artbook, illetve a kiadványhoz mellékelt Mass Effect Guide rámutat arra, hogy a Bioware alkotása nemhogy csúcsminőségű sikerjáték, hanem digitális művészet is egyben. Tapsvihar nektek, srácok!

Mass Effect [LCE]

Heves vérmérséklet, pumpáló szív, izzadó tenyér: igen! A múlt héten hétfőn végre kézbe vehettem a két és fél hónapnyi beszerzési előkészületet igénylő Mass Effect: Limited Collector’s Editionomat, amely mindössze négy nap alatt átszelte Európát, hogy a postaládában landoljon. Nem volt könnyű bontatlan fémdobozos kiadást találni, hiszen a game tavaly novemberi megjelenése óta alaposan elkapkodták a limitált mennyiségben piacra dobott változatot. Az Xbox 360 egyik legkiválóbbjának tartott játék gyönyörű kiadását elnézve egyszerűen nem érhettem be a “retail” verzióval, megkeseredetten kutattam a lehetséges beszerzési források után. Végül a brit Gameseeken találtam rá néhány árválkodó példányra, amelyből az utolsó hajrában végül nekem is jutott egy példány.

Egy szerelem is hasonlóképp kezdődik: gyakran egy pillantás elég, hogy aztán egyik napról a másikra rózsaszínné váljon a táj, és szinte észrevétlenül merüljünk el benne. Nos, valami hasonló a helyzet a Mass Effect esetében is: hozzá foghatót videojáték iránt talán csak a Diablo, a StarCraft és a Metroid univerzuma kapcsán éreztem, de ez megváltozni látszik. Jól esik a vérfrissítés, és az első néhány izgalommal teli óra után nem kérdéses, hogy ez az a JÁTÉK, amelyben megpillantani látom a Metroid lehetséges utódját. A Mass Effectben minden a helyén van, ami annak is köszönhető, hogy a Bioware nem kevés energiát pumpált bele a játék univerzumának megteremtésébe: amikor a fejlesztőcsapat megkezdte a Mass Effect körül kapcsolatos fejlesztéseket, elsőként egy masszív, szokásokkal, történelmi személyekkel és eseményekkel megalapozott világott hozott létre, melynek egyik alappillérét a Drew Karpyshyn nevével jelzett Mass Effect: Relevations című regénye adja. A könyv mellett azonban a program adatbázisában is rengeteg az információ, tényleg nyakig el lehet benne merülni, ha a játékos azt akarja – emellett kiválóan ötvözi a szerepjátékokból ismerős kaszt-karakter-skill rendszert egy olyan megvalósításban, amely a Metroidhoz hasonlóan idegen bolygók, civilizációk és fajok megismerését teszi lehetővé még akkor is, ha azok nem éppen békés szándékúak. A történet során jelentős szerepe van a kasztoknak, és a szabadon formálható jellemjátéknak is – utóbbi valahol a Star Wars: KOTOR Dark Jedi – Light Jedi között választható útvonalhoz hasonlítható, azaz a párbeszédek alatti döntéseink, válaszaink és reakcióink alapozzák meg a későbbi cselekményt. A cél mindig ugyanaz, de több úton is felgöngyölíthetjük a történetet, sőt! A renegát-idealista közötti ellentét a játékmenetre is kihat, így a karakterünk fejlődése, speciális képességei, és a megszerezhető tárgyak típusa is ennek megfelelően változhat.

Nem szabad azonban megfeledkezni az idegen bolygók, civilizációk és a felfedezés tényének lehetőségéről sem: az egyik újításként szolgáló galaktikus térkép rejti ugyanis a szabadság kulcsát, amellyel kijelölhetjük a Normandy csillaghajó úticélját, amely számtalan bolygó lehet a gyakorta három-négy csillagrendszer valamelyikében. Ezek egy része a környzeti körülmények miatt bejárhatatlan, másokon viszont akár felfedező körútra is indulhatunk, hogy Protean adatlemezekre, kalóz-zsákmányra, vagy akár hasznos nyersanyagforrásra vadásszunk. Nehéz szavakkal leírni, hogy milyen játék a Mass Effect: az biztos, hogy egy fordulatokban gazdag, rajongást előidéző produktum, amely megérdemli a legjobbaknak járó dicséretet. Ha ez nem lenne elegendő, a számtalan variálható fegyver, támadási forma, addon, misszió és tárgy, vagy a csapatmenedzsment még inkább fokozza a tüzet, ami ebből a korongból árad. A teljes öröm érdekében Ákos barátommal egy több, mint 450 oldalas Artbook-Guide kombót is hozattam a közös albionból, hogy a Galaxisok ismeretanyagát olvasmányos formában is lehetőségem legyen elsajátítani. Samus misszióiban is ez volt az egyik fontos élményfaktor: szinte mindenről van hasznos információ, vagy előzmény a feljegyzések között, amely igazán életszerűvé és történelmivé teszi a játék sztoriját. A Mass Effect magához láncolt, és nem enged: a béklyó szorítása egyre erősebb, és az élmény is egyre fokozódik. Ami a legjobb: trilógia lesz…

Newcomer

psp_header.jpg

“Ami elromolhat, az el is romlik” – mondja ki Murphy tagadhatatlan törvénye. Különösen egy Xbox 360 esetében igaz a mondás, pláne akkor, ha egy korábban már javított konzolról van szó. Megelégelvén a sorozatos szervizelést (és a kb. 1-2 hetes, de alkalomadtán 2 napos működési periódust) úgy döntöttem, munka ide vagy oda, az Elite árnyékában megválok a hűtésmódosított, újragolyózott Core-tól. Amúgyis eljátszottam már a gondolattal, hogy a DS mellé beszerzek egy újabb típusú PSP-t, mert akárhogyis nézem, a Nintendo masina (azt az 5-6 engem érdeklő játékot leszámítva) igencsak kihasználatlanul áll a polcomon. Mivel a legtöbb tulajnak fekete színű PSP-je van, és a sötéten amúgyis meglátszik az összes ujjlenyomat, az ezüst (Arctic Silver) mellett tettem le a voksomat. A kanizsai 576-ba betérve azonban már kétségem sem volt afelől, hogy nekem bizony ez a típus kell – gyorsan körül is néztem az Interneten, ahol a ConsoleCorner ajánlata tűnt a legideálisabb választásnak. Időközben aztán kapóra jött édesapám budapesti továbbképzése is, úgyhogy kihasználva az alkalmat, még postai szállításra sem volt szükség, személyesen vehettem át a legújabb handheld konzolomat. Az átvételt megelőző nap telefonon leegyeztettem a vásárlást, hogy másnap ne legyen semmi gubanc – az emulátorok és a homebrew miatt CFW-t kértem a gépre, amelyhez egy eredeti fehér színű szövettokot, egy 4 GB-os Memory Sticket és egy Hori képernyővédő fóliát is beszereztem. Egyelőre a Puzzle Quest: Challenge of the Warlords-on kívül nem nagyon van más játékom a gépre (leszámítva a homebrew és emulációs anyagokat), de nincs is rá szükség – a PQ-t már az Xbox Live-on is kipróbáltam anno demo formájában, így tudtam, mire számíthatok – egy ideig biztos leköti majd a figyelmemet feltéve, hogy lesz időm játszani.

Stinger Silver Slim PSPStinger Silver Slim PSP p2Stinger Silver Slim PSP p3

Nem volt korábban még PSP-m, de így egy hét eltelte után nem titok kimondani, hogy a Sony handheldje teljesen más konzol, mint a rivális duálképernyőse: felnőttesebb, komolyabb, szebb és látványosabb – pontosan olyan, mint amilyennek a XXI. század walkmanjének kell lennie. Részemről egyáltalán nem bántam meg a vásárlást, hiszen rengeteg olyan játékgyűjtemény, logikai-ügyességi, stb. szoftver van a gépre, ami már most felkeltette az érdeklődésemet (ilyen pl. a Metal Slug Anthology, a Namco Museum, vagy a Taito Legends). Külön öröm, hogy a masina régiófüggetlen, így a mostani olcsó USD árfolyam mellett gyerekjáték az amcsi ebay-ról való játékbeszerzés is. [Utólag átgondolva: azért a végösszeg kicsengetése egy új Wii árával vetekszik, de amíg azt csupán két játék miatt választottam volna, a PSP felhozatal 5-6 vevőcsalogató címmel is rendelkezik.]

Auto Emóción [avagy: az én SEAT Ibizám]

ibiza_header.jpg
Lassan egy éve már, hogy hőn szeretett kisautóm az én szolgálatomba szegődött: még 2007 áprilisában vetettem rá szemet, mikor megadatott az a nagy lehetőség, hogy életem első saját autóját megvásároljam. Csak annyit tudtam, hogy biztosan nem akarok új autót, inkább egy használt, de jó állapotú felé húzott a szívem. A döntés mellett szólt a saját tőke után fennmaradó törlesztőrészlet, a fogyasztás, és a biztosítás összegének alakulása is, így a vásárláskor nyújtott (+ havi szinten azóta is felbukkanó) szülői támogatás, illetve a hosszú éveken át gyűjtögetett jövedelmem végül meghozta a gyümölcsét. A kiválasztott egy pécsi autókereskedésből származó, korábban céges autóként ténykedő és 2002. októberében született napfénysárga Seat Ibiza Stella Sport lett, amely a spanyol tüzes bikára hajazó vonásaival, a fürge és gyors fiatalosan vad stílusával, valamint gazdaságos üzemével egyből elvarázsolt.

Legbelül tudtam, hogy használt autóként és a megtett kilométerek (123E, a heti 3x Pécs-Budapest távolság miatt) következményeként néhány dolgot biztosan javítani-cserélni kell rajta, de mivel az autó már elmúlt három éves, édesapámmal úgy döntöttünk, amit csak lehet, saját magunk fogunk elvégezni. Világéletemben szerettem bütykölni, így nagyon megörültem a kihívásnak, amit utólag sem bánok, hiszen nagyon sok tapasztalatot szereztem az autóm működésének megismerésével. Először a legfontosabbakat (olaj, olajszűrő, légszűrő, pollenszűrő) cseréltem le, rá nem sokkal pedig elvittem átnézetni az egyik legjobb nagykanizsai autószervízbe, a Pápai-féle BOSCH-ba. Sok pozitív véleményt hallottam a csapatról, a mentalitásról, a munka minőségéről, ráadásul specialistának nevezhetőek a VolksWagen-Audi konszernbe tartozó márkák javításában is (a SEAT tipikusan ilyen, 1989-es német megvétele óta a spanyol márka autóinak belseje lényegében Audi és VolksWagen alkatrészekből tevődik össze). [Nincs még vége, ha kíváncsi vagy a javítás közbeni kalandjaimra, kattints a Tovább… feliratra.]

Seat Ibiza - Dezent V - Falken ZE-512 02.Seat Ibiza - Dezent V - Falken ZE-512 03.Sunny 01

REZ HD: Synaesthesia! [Most. Azonnal.]

Rez HD

Hát ezen is túlvagyok: a mai napon sikeresen megvásároltam az első játékomat az Xbox Live Arcade kínálatából. Oké, a demókkal tömött merevlemezemen volt már teljes értékű árkád stuff (az Elite-hoz járó Hexic HD, illetve a héten elérhetővé vált ajándék Undertow), de tegnap végre elérhetővé vált az, amire már hónapok óta vártam. A Rez HD verziója a digitális művészetek alfája és omegája – a mantra, amely a cyberpunk kultúra alapvetése is lehetne – ha könyv, vagy film formájában látott volna napvilágot. Szerencsére azonban egy vektoros ábrázolásmódot alkalmazó játékszoftverről van szó, amely korábban a SEGA Dreamcaston, majd később Playstation 2-őn kényeztette a látó- és hallóidegeket. A Tetsuya Mizuguchi (Panzer Dragoon, Lumines, Every Extend Extra, Meteos, stb.) elméjéből kipattant szikrát talán szinesztézia jelzővel lehetne illetni: a vizuális művészek a klasszikus railshootererekben szereplő hangeffekteket trance dallamokkal és zörejekkel helyettesítették, amelyhez fenomenális zenei aláfestést, és színkavalkádot mellékeltek.

Az eredmény egy elképesztően durva, és stílusos akciófoszlány lett, amelyben az egyetemes hálózatok virtuális útvesztőiben barangolva tisztítjuk meg a rendszert a kártékony vírusoktól. A nullákból és egyesekből álló, Wassily Kandinsky (orosz festőművész, 1866 – 1944) inspirálta világban a magányos hőst megtestesítve az a feladat, hogy az itt-ott felbukkanó, olykor több képernyőnyi méretű célpontot megsemmisítsük, lelőjük, vagy láncba fogjuk – az elpusztítás módja azonban nem mindegy, mivel a likvidáláskor felzendülő zörejek teljesítményünktől függően állnak össze dallamokká, vagy ritmusokká, míg végül fel nem törjük az egyes szintek védelmi rendszerét, és le nem zárjuk a körzetet. A Rez mondanivalóját rendkívül nehéz leírni: ha rendelkezel a szükséges eszközökkel (X360, Internet, Xbox Live), feltétlenül próbáld ki – a Playstation 2-es verzió HD felbontásra optimalizált, 60 FPS-t produkáló változata az alapjáték mellett számos plusz meglepetést tartogat a számodra, a vibráló effekteken át az új szereplőkig! [A Rez HD 800 MS pontért vásárolható meg a Live Marketplace Arcade szekciójából.]

Rez HD: Go to Synaesthesia!

Rez HD. 2008. Q entertainment / SEGA

Nintendo 64 mustra [személyes, legjobb, legritkább]

N64

Ma takarítás közben épp a Nintendo 64-es gyűjteményem darabjait nézegettem, mikor rájöttem, hogy mennyi nagyszerű játékkal nem is játszottam azóta, mióta keservesen beszereztem őket az ebay-ről. Kapásnak ott van a Perfect Dark N64, vagy a Legend of Zelda: Majora’s Mask, amelyekhez ráadásul memóriabővítőre (a 4 MByte méretű Memory Expansion Pak) is szükség van. Azt hiszem, hogy a The Orange Box Xbox 360-as kompilációját félretéve, előkapom majd az egyik Nintendo 64-et, és leporolom ezeket a gyöngyszemeket. Anno már az Legend of Zelda: Ocarina of Time zseniálisan szép és hangulatos világát is imádtam, talán így lesz a Majora’s Maskkal is… habár érdekes módon az általános vélemény ezzel a játékkal kapcsolatban az, hogy túlzottan nehéz, sőt: bele lehet keveredni az állandó időutazásnak köszönhetően. Fene se tudja, de mindenképpen ki fogom próbálni.

Ekkor találtam rá a VideoGamePriceCharts.com szerzőjének, JJ Hendricksnek a legújabb publikációjára, amelyben a legritkább és legértékesebb Nintendo 64-es játékokat elemzi. A cikkíró érdekes témát feszeget, mert amellett, hogy az import beszerzéseket is említi, főként olyan címeket említ meg, amelyek közül sokra nem gondoltam volna akkor, ha azt kérdezik tőlem, vajon mely játékok a Nintendo 64 felhozatalának legjobbjai? Azt mondjuk sejtettem, hogy a Starcraft 64, a Conker’s Bad Fur Day, vagy a Mario Party 3 biztosan ott lesz a legjobbak között, de pl. sohasem gondoltam volna, hogy a Clay Fighter 63 1/3, vagy a Worms Armageddonért képesek akár 100-120 dollárt is adni a gyűjtők, miközben a Sin & Punishment japán importja is mindössze csak 50 USD-t ér. Mindenesetre érdekes és tanulságos olvasmány, amely után garantáltan átértékeli mindenki a saját gyűjteményének értékét.

[Személyes vélemény: a videojáték gyűjtemény szvsz mindig egyfajta személyi önkifejezés, hiszen elsősorban nem a trendet, hanem magának a játékosnak a rajongási szintjét, érdeklődési körét, stílusok iránti behatárolását kell, hogy tükrözze. Ezért totál természetes, ha a kötelező beszerzések mellett személyes és egyedi kedvenceink is vannak (sőt, jobbára csak ilyenek akadnak), amelyek nem mindig a most expensive és most rared kategóriából kerülnek ki. Az úriember pl. a Star Wars Racert, és a Turok Dino Huntert sem említi, pedig mindkettő program kiváló játék hírében állt a kultikus N64-es felhozatal kapcsán.]

Dörömbölnek a vágyak…

HL2 Orange Box

… és maguk alá gyűrnek engem. Napról napra, óráról órára, percről percre erősödik bennem a vágy, hogy birtokoljam EZT – és nem telik el hét, hogy ne érezzek ellenállhatatlan vágyat a beszerzésére. A mai nap pedig ismét csatlakozott három szépség a kötelezően megvásárolandó játékaim egyre bővülő listájára, amely… eh, beszéljenek helyettem a bizonyítékok, amelyek nem ígéretek. Devil May Cry 4. Burnout Paradise. Half Life 2 The Orange Box. Colin McRae DiRT. Halo 3. Project Gotham Racing 4. Resident Evil 5. Bioshock. Turok. Mass Effect. Assassin’s Creed. Conan. Gears of War. Asszem, abbahagyom a felsorolást… ez már amúgyis túladagolás az adrenalinból és a szenvedésből.

A hónap aukciója: XII Stag

XII Stag

Akarod látni a hónap ebay aukcióját? Elhiszem. Tegnapelőtt csengetett vele a postás, én pedig már elő is készítettem a szombat esti shooter partira. Hogy jó-e, vagy sem, nos… majd kiderül. A XII Stag – bár nem 10/10-es alkotás – elég jónak ígérkezik a beszámolókat látván, ami azonban a vásárlás mellett döntött, az: ár, a 2 player cooperative, a Taito logo és a vertical shooter jelző. Jeeeeszoké. Kár, hogy nincs Freeloader Playstation 2-re… akkor nem csak a szemeimet legeltetném EZEN az összeállításon.

Pirates!, avagy játék notebook módra

treasure_header.jpg

Most már egyértelmű számomra, hogy egy viszonylag egyszerűbb VGA vezérlővel felszerelt notebookkal is lehet jókat játszani: mialatt a Tomb Raider: Anniversary végigjátszást kínlódtam végig Bear kolléga javára, előkerestem a porosodó Sid Meier’s Pirates!-t, és néhány órányi fosztogatást követően rájöttem, mennyire szeretem én ezt a játékot – még akkor is, ha ez csak az ős klasszikus C64-es verzió egy felturbózott és kibővített remake-je. Bebizonyosodott, hogy akármit is választok 2005-2006 tájáról, minden elfogadható sebességet produkál, így plusz 1 GB betuszkolása után nyugodtan vágtam neki a Destination: Treasure Island című klikkelgetős kalandjátéknak is(angolul nem értők számára letölthető a teljes magyarítás is), amely egyébiránt a Charlton Heston főszereplésével készült Kincses Sziget című klasszikus direkt képzeletbeli folytatása. Aki kedveli a kalózos kalandjátékokat, a keresgélést és logikai feladványokat egy elhagyott trópusi szigeten, az semmiképp se hagyja ki: Syberia és Myst keverék, Karib tenger kalózai köntösbe bújtatva: notebook tulajdonosoknak tuti befutó… mint ahogy a MAME és a Kawaks arcade emulátorok is. Tonnányi szuper game vár végigjátszásra, ha ráveszed magad és letöltesz pár klassz romsetet: én a bunyós játékok okán a Marvel vs. Capcom 2-re és a Street Fighter III: The Third Strike-ra izgultam rá, úgyhogy megyek is és Wolverine-el végigverem az egész bagázst…

game.[sarok] – Raziel és a többiek

raziel_header.jpg

Úgy másfél hete sikerült kivégezni a Legend of Zelda: Twilight Princess Gamecube verzióját – bár nem volt túlságosan nehéz játék, a hossza azért elegendő volt ahhoz (walkthrough nélkül, természetesen), hogy az egyszeri játékost elriassza a Hyrule földjének megmentéséért vívott harctól. Azt azonban nem értem, hogy a Japánok számára mi volt ebben nehéz: tipikus Zelda, Twilight Zone csavarral, gyűjtögethető bogarakkal, Itemekkel és egy gyönyörű történettel – ráadásul normál nehézségi szinten is kifejezetten könnyű játékmenettel. Minden különösebb erőlködés nélkül, csupán alig 65 óra alatt csúcsra járattam(tuk) az ifjú Linket, aki kitudja már hányadszor szerezte meg a Master Swordot és náspángolta el a vörös szakállú Ganondorfot. Bár a mesének vége, egyelőre nem érzek késztetést ahhoz, hogy elkezdjem – sokkal inkább a Wind Waker, illetve Minish Cap azok, amik felkeltették az érdeklődésem… persze mindent csak sorjában, előbb még más téren is csodás kalandok várnak a gyűjteményem legfelső polcán.

Kezdetnek itt az egy hete beszerzett Legacy of Kain mítosz két gyöngyszeme, a Soul Reaver 2 (PS2) és az ötösfogat lezáró epizódját képező LoK: Defiance (Xbox). Furcsa világ Nosgoth, Raziel, Kain és Moebius kálváriája: annyira kusza és szövevényes, hogy még magyar nyelven is alig lehetne nyomon követni – nemhogy angolul. Pedig a játék döbbenetesen hangulatos, a maga árnyvilágos, vámpír eredetű fejlődéstani megvalósításával (itt ugye a Vámpír szemével látott spektrális szellemvilág az, amit az új Zelda-ban a Twilight Zone testesített meg), a Raziel-Kain közötti feszültség kibontakozásával és a számtalan logikai fejtörővel megbombázott játékmenetével igencsak felcsigázza a látó- és hallóidegeket. Az első két epizód korai nagy kedvenc volt játékos összejöveteleink alkalmával, így itt az ideje, hogy végleg kijátsszuk és tisztába tegyük a Kain mítosz momentumait. Ebben pedig sem az irdatlanul szaggató Colin McRae Rally DIRT és Tomb Raider: Anniversary PC-s inkarnációja sem akadályozhat meg (előbbi ismét bebizonyította, hogy egy két és fél éves PC-nek semmi létjogosultsága nincsen a mai számítógépes játékos társadalomban – utóbbi viszont egyben meg is cáfolta ezt…).

God of War II tömény dózisban [10/10]

God of War II

Rájöttem, hogy az első részt feltétlenül pótolnom kell. Ez akkor tudatosult bennem, amikor Bear kolléga felhívott, hogy kellene neki egy God of War II végigjátszás, de izibe’. Mivel a játék az előzetes bemutatók alapján már korábban is mellbe vágott párszor, nyomban rá is csaptam a témára – bár a helyzetet kicsit megnehezítette, hogy a múlt héten még csak NTSC vagy warez kópia állt rendelkezésre a teszthez. Mivel a PS2-m nem moddolt, ezért gyorsan küldettem le egy “okosított” masinát, így nyomban belevetettem magam Kratos durvulásába.

Leírhatatlan, hogy ez a játék milyen dózisban köpi a látványt, az ötletességet és a lebilincselő megvalósítást a játékos arcába: régesrég volt már olyan lemez a konzolban (a GC-s Twilight Princesst leszámítva), amely ennyire le tudott volna kötni. Mivel egyébként is imádom a görög mitológiát, a játék által okozott siker nem volt kérdéses: ez kéremszépen, a PS2 koronájának méltó ékköve – egy olyan grandiózus alkotás, amely méltán emeli trónra a kettes számú pléjstációt a szememben. A God of War II vérbeli nextgen játék egy olyan platformon, amelynek még mindig van létjogosultsága az elkorcsult, hatalom- és pénzéhes nextgen rivaldafény árnyékában. 10/10, nem vitás: MINDENKI kajlizik, aki nem ért ezzel egyet. Pont.

Megoldás: gameseek.co.uk beizzít, GOW2 Limited Edition kosárba bepakol, checkout, rendel. A gyönyörű dobozért, a bónusz DVD-ért és a tonnányi extráért egyértelműen megéri (ráadásul így nem gazdagítjuk a kapitalista világban felcseperedett hazai vérszívó kereskedőket és még spórolunk is).

Wii őrület

Hát ez is megtörtént… bár eléggé elmaradtam a blogolással (sok a tennivaló), azért sikerült megfigyelni, milyen őrület ment végbe a Nintendo Wii világszerte lezajlott debütálása alkalmából. Zehy és a többiek szerint a Wiimote nem is annyira macerás ketyere, nagyon pontos és könnyed irányítást tesz lehetővé. A Red Steel viszont, amely a jelenlegi felhozatalt tekintve leginkább hasonlítható a Metroid Prime 3: Corruptionhoz, nos… eléggé leszerepelt. Remélem, hogy kedvenc játékommal nem így lesz – egyébként vészjósló híreket olvastam a megjelenési dátumot illetően, ugyanis néhol átírták a 2007 március végi dátumot júniusra, azaz egy negyedévvel későbbre, így veszélybe került a tavaszi Samus adagom.

Wii vásárlás egyébként még mindig nincs a terveim között: sokat beszélgettünk erről, egész egyszerűen semmi kedvem bugyuta, nem játékos réteget megcélzó ütögetős, hadonászós baromságokkal szenvedni. Egyre inkább olyan érzésem támad, hogy a Nintendo elhanyagolja a régi rajongóit: mialatt teljes erőből DS és Wii fronton is az új rétegek bevonásával vannak elfoglalva, szép lassan elveszítik az összes korábbi hardcore arcot. Egyetlen Zeldával nem lehet megtartani a nagy tábort, szükség van további 9-10 pontos komoly tartalommal kecsegtető játékra is. A Twilight Princess-t szépen beszerezzük a héten Gamecube-ra: a 16:9 és a Wiimote lemondással úgy gondolom, nem fogunk rosszul járni.

Hellgate: London – döbbenet, felső fokon…

Hellgate London

Bill Roper és lelkes csapata sohasem volt közömbös a számomra: máig a Blizzard által készített Diablo I-II az egyetlen olyan PC-s játékprogram, amely hónapokat (mitöbb: éveket) volt képes elrabolni az életemből. A sötét gonosszal vívott harc olyan dark-fantasy-vel átitatott atmoszférikus világot teremtett a képernyőn, amely úgy megbabonázott anno, mint parasztgyereket az ekevas. Nekem valahogy mindig is szívügyem volt az Angyalok és az Ördögök véget nem érő háborúja: sokat kutattam a kötelező irodalomban, faltam a témával kapcsolatos könyveket és kiadványokat. Érdekes, hogy milyen sokszínű a hit emberi képzeletre gyakorolt hatása: a földre özönlő démonok ellen folytatott spirituális és isteni eredetű, ámde végzetes harc képes olyan eufórikus állapotot okozni, amely letehetetlenné tesz egy hasonló témát feldolgozó játékot. Ezt éltem meg anno a Dungeon Keeper, a Legacy of Kain & Soul Reaver szériák (bár ezek inkább Káin vámpírmitológiájának teremtményei) és a Diablo univerzumba való belecsöppenés alkalmával is.

Roper és az ex-blizzardos csatlósok fantasztikus képzelőerővel vannak ellátva: bár sokan emlegették a Diablo trilógia harmadik és egyben lezáró fejezetének eljövetelét, gyanítom a Hellgate: London képében jön el a messiás. Az ex-alkalmazottakból, Diablo fanatikusokból és fiatal titánokból verbuválódott újonc elsőjátékos csapat nem titkolja, hogy döbbenetes mennyiségű inspirációt merített az elődből, ugyanakkor számos fronton csalt újításokat az újabb fantasy-akciójáték bőre alá. A Hellgate: London varázslatos világa az új évezred Londonjának 30-as éveiben (egész pontosan 2038-ban) játszódik: egy rejtélyes mágiának köszönhetően az elgépiesedett világba újra visszatér a hit, s vele együtt a félelem is a gonosz ellen. A Föld különböző pontjain a mélységébe vezető Pokolkapuk nyílnak, amelyen démoni teretmények hatalmas hordái szabadulnak el a világra: a szisztematikusan felszámolásra kerülő emberi ellenállások sorra elhullanak, még a nukleáris támadások sem vetnek véget az inváziónak. A földet pusztulás fenyegeti, csak egy maroknyi elszánt alakulaton múlik, hogy meg tudják-e akadályozni az apokalipszis és a végzet jóslatának bekövetkeztét, avagy sem. A tehetetlenség, hiábavalóság és az emberáldozatok iszonyatos mennyisége ellen fellázadók végül megelégelték a haderők elavult és eredménytelen fellépéseit és döntöttek: felkutatták az ősi mágikus erőket, és bebiztosították magukat a legmodernebb fegyverekkel is. Az eleinte preferált “visszaűzés a túlvilágra” elmélet végül nem vált be (a démonok kiismerik a taktikus lépéseket és direkte a lázadók ellen fordították erejüket) és hőseink rájöttek, hogy megfelelő hadsereg nélkül semmi esélyük. Az új cél a még életben maradt túlélők felderítése és megmentése lett, akik a kiképzést követően megfelelő utánpótlásnak ígérkeztek a pokol sötét erői ellen. A történet idején a besorozott katonákból és veteránokból álló osztagból új generáció cseperedett fel: a fiatal és elszánt egységeknek sikerült egy többé-kevésbé biztonságos földalatti alagútrendszert (tiszta Terminator) kiépíteniük, amelyek a csapatok koordinációs központjainak is helyet adnak. Ezidőtájt már sikerült kitapasztalniuk az észrevétlen mozgást, a rajtaütéses támadást, a démonvadászat fortélyait és az ősi mágia használatát is. Itt kapcsolódunk be majd a játékmenetbe…

Mi újság, E3, TGS, GC?

Érdekes, hogy az 576 Online-al a földkerekség legnagyobb elektronikus játékshow-ja, az Electronic Entertainment Expo is eltűnőben van, de a tokiói TGS alatt is erősen rezeg a léc. Ahogy a londoni ECTS, úgy szívódnak fel ezek a kiállítások is a semmiben, pediglen ezek tekinthetőek a játékipar legnagyobb publikus megmozdulásainak. A változás talán már az ECTS korában elkezdődött, mikor a Sony nem volt hajlandó saját termékeit kiállítani a londoni csarnokban, helyette néhány lépéssel odébb egy saját Sony Expo-val várta a nagyérdeműt. Valami ilyesmire lehet a jövőben is számítani, hiszen a kiadók nem kevés pénzt és energiát fordítva tudták csak megmutatni a világnak, vajon mivel is rukkolnak elő a következő hónapokban. Bár a különböző kiállításoknak se szeri, se száma, nem kell aggódni: konferenciák, játékbemutatók ezentúl is lesznek. A nagyobb kiadók saját, a kisebbek pedig közös, eddig még csak növekedésben levő rendezvényeket szemelnek majd ki erre. A lipcsei Games Convention a legjobb példa erre: az eleinte csak szigorúan szakmai céllal létrejött közép-európai játékos megmozdulás mára már az ECTS-nél is nagyobb rendezvénnyé nőtte ki magát, és a terjeszkedés a most megrendezésre kerülő expo-n is tovább folytatódik majd. A dolgot az is szépíti, hogy ezért már nekünk sem kell kontinenseket átutazni, vállakozó szelleműek saját autóval, vagy utazási irodák kifejezetten erre az eseményre időzített szervezett utaival is nekivághatnak a cseperedő kiállításnak. A kiállítás a Microsoft céljából is egyre inkább érdekessé válik, ugyanis a közép-kelet európai régióban (közötte végre hazánkban is) bevezetésre kerülő hivatalos Microsoft Xbox és Xbox 360 support igencsak jó marketing táptalajra találhat. Az új játékbemutatók és technológiai, innovatív megoldások eredményeként talán több érdekességet is várhatunk tőlük a közeljövőben, talán a minap bejelentett külső USB-n kapcsolódó HD-DVD meghajtót is kicipelik majd a Games Convention-ra.

Tiny newz

Az sg.hu Nintendo DS topikjában parázs vita folyik arról, vajon melyik a jelenlegi legjobb Nintendo DS Linker szett, ami a warez mellett homebrew programok futtatására is alkalmas. Az ott elmondottak és a gbatemp rivjúi alapján a Lite-hoz az augusztus végén megjelenő G6 csapat legújabb Lite szettje, ami az eddigi legtutibb, leggyorsabb és legtökéletesebb pakk, amit a DS-hez valaha is készítettek. A G6 Flash egyébként elég szoros meccsben verte meg az EZ4 Lite-ot, de a valós idejű óra, a tökéletes NDS-GBA és Moonshell támogatás, hombrew cuccok futtatása, könnyített Save manager és hasonló nyalánkságok igazán kecsegtetővé teszik. Bár beépített 4 Mbit-es kártyával érkezik (ez ugye 512 MByte), a játékosok számára kényelmes eszköz, film és zene tárolására csak korlátozott mennyiségben alkalmas. A legtöbb internetes fórumon a legújabb verziós Passcard 3-at ajánlják hozzá – így sem alul, sem felül nem lóg ki semennyit sem a Lite-ból, ráadásul tökéletes emulációt ad egyéb emulátorok futtatására is (NES, MS, GG, PC-Engine, stb.) Abszolút tökéletes választás, az egyetlen hátulütője az ára, ami postával, mindennel együtt majdnem egy új DS Lite árát teszi ki…

Persze a fentebbiek mellett azért másra is jutott idő: fincsi nextgen Star Wars játék videó a youtube-n *** tíz éves jubileumi megemlékezés a Quake PC debütálása alkalmából *** vadiúj Heroes Wii trailer (piszkosul hangulatos, a Killer 7 grafikai látványvilágát felidéző darab Goichi Suda és a Grasshopper fúziótól), *** a kedden érkező 2.8-as PSP firmware kivesézése (RSS Video support) *** az eredeti DS konzol gyártásának végleges leállításáról szóló hír *** a 2004-ben megjelent árkád Namco Idolmaster közelgő Xbox 360-as cartoon-szerű screenshotjai *** és a szintén hangulatos Half-Life Episode Two trailer videó voltak az elmúlt napok legfincsibb termései. A GTR 2 PC-s demóját már korábban is említettem – néhány kör és egy kis elemzés alapján realistának, szépnek (bár nem GT 4 minőségű) és tartalmasnak ígérkezik, Starforce nélkül (végül a 10tacle is beadta a derekát és inkább a Securom mellett döntött), valamikor idén szeptemberben. Töltsd le és próbáld ki, ha még nem tetted volna meg…

Falatozó

GTR 2 Ford Mustang

  • Érdemes ilyenkor este a számítógép elé ülni, mindig érdekes dolgokat találhat az ember. Kezdetnek itt van pl. a PC-s autószimuláció újabb produktumának, a korábbi díjnyertes GTR folytatásnak 312 MB-os demonstrációja. Nagyon fincsi dologról van szó: a 10tacle Studios GT szériára szakosodott részlegének játékát nagy várakozás előzte meg, hiszen az idei év egyik single- és multiplayeres autószimulációs programját látják benne. Mivel imádom az autóverseny stílust, mindenképp teszek a GTR 2-vel egy próbát. A gamershell szerverei jelenleg fulladoznak a letöltésektől, talán picit várnom is kell – bár a Gamespot-on is lehet próbálkozni.
  • Tegnapelőtt írtam néhány sort a Half-Life 2: Survivor árkád gépezetről, ami a Valve sikeres FPS-ét ülteti át coin-op automatába – egyelőre csak japánban. Hogy miről is van szó pontosan, azt a kotaku-ra kikerült videófájl is szemlélteti, amin két fiatalember magyarázza a program egyes aspektusait.
  • Fincsi retro estére: annak idején némely videojátékhoz kellemes kis képregénysorozatokat is mellékeltek, főszerepben az adott program főhősével – a dolog még a Super Nintendo korában is létezett, hiszen pl. a Mortal Kombat-hoz is készíttetett a Midway apró csemegéket. Most azonban sokkal korábbra repít az időgép: az Atari konzoljainak múzeumot állító Atari Age tíz, a Marvel DC. által készített képregényecskét tett online elérhető formába – olyan nagy címekkel, mint az Atari Force, Centipede, vagy a Swordquest sorozat. Ajánlom mindenkinek, KATT!
  • Holnap és holnapután már kipróbálható lesz a videojátékok fellegvárának nevezhető akihabarában a Raiden shooter sorozat negyedik epizódja, ugyanis a HEY klubban nyíltan tesztelheti a program béta verzióját bárki, aki odatéved. Tévednénk mi is…

WoW dominancia

World of Warcraft

Érdekes témát feszeget az ex- Age of Empires-es Brian Sullivan blogjában – a kijelentést, hogy a Blizzard piszok sikeres World of Warcraft-ja záros határidőn belül pusztító atombombát dob a PC-s játékiparra, már sokan pedzegették. Sullivan rávilágít arra a tényre, hogy a PC játékfejlesztők-kiadók joggal félnek a játékaik kétes sikerét illetően, hiszen az MMO-k terjedése (azon belül is a hét milliós felhasználói számot nyaldosó World of Warcraft dominancia és a csatlós Guild Wars) rettenetesen sok anyagi hasznot és időt von el a “hagyományos” számítógépes produktumoktól, amit az online játékok hiányában a felhasználók az egyéb PC-s játékokra költenének.

A dologban van valami, már csak egyes családokat elemezve is. Az ép példázatom az unokaöcsém és az öccse, akik már több, mint egy éve aktívan napi több órát WoW-oznak, holott előtte sok egyéb sikeres játékprogramhoz volt szerencséjük. A korábbi játékaik többsége eredeti produktum volt, ám mióta a Blizzard sikeres online közösségébe bekerültek, semmilyen PC-s játékprogram beruházásra nem költenek, mivel az MMORPG világa maximálisan kiszolgálja az igényeiket – nem is vágynak másra. A dolgot súlyosbítja, hogy míg eddig egyetlen számítógép volt csupán a családban, a bővítés miatt született egy gyengébb, de játékra továbbra is alkalmas konfiguráció, amit egy újabb eredeti WoW-al spékeltek meg, ráadásul beruháztak egy router-ra is, hogy egymástól függetlenül, egyidejűleg is lehessen játszani. Nincs más, csak a WoW – bár elismerik hibáit, messze az eddig valaha készült egyik legjobb PC-s programnak tartják és nem terveznek a közeljövőben semmilyen egyéb játékvásárlást. Egy család Magyarországról…

Persze más aspektusból is meg lehet közelíteni a dolgot: az emberek nem azért játszanak a Blizzard online Warcraft univerzumával, mert MMO, hanem mert ötletes, piszkosul hangulatos és izgalmas – ergo, jó játék. Ebből a szemszögből nézve viszont még örülhetünk is ennek, hiszen úgymond szelektálja a PC-s játékipar hulladékát, eltűnnek a középszerű játékok, a riválisokat pedig újabb, jobb és szebb megoldásokra sarkallják. Ezzel degradálódik ugyan a piac, de a ritkítás után csak a minőségi produktumok maradnak meg – ez pedig nekünk, játékosoknak jó.

Nethalászda

HL2 Survivor

  • Próbálok lenyugodni. Inkább az internetbe temetem a bánatom, és elmerengek olyan dolgokon, vajon még mindig szeretik-e az emberek a klasszikus flippermasinákat – a Stern ugyanis a nagy sikert elkönyvelő Karib Tenger kalózai c. film folytatásából készít hagyományos pinball gépezetet. A két részből összegyúrt árkád kütyü már a gyártósoron van, bővebben itt lehet olvasni róla. Egy biztos: jó darabig még biztosan nem találkozunk idehaza ezzel a művészien kivitelezett masinával, az biztos.
  • Viszont ha már árkád gépeket említek, nem mehetek el az új Half Life 2: Survivor Arcade masina mellett sem, ami a jól ismert sikeres Valve produktumot ülteti át egy kis árkád FPS mókába. Már az első részből is született efféle produktum, bár úgy emlékszem, európai földet hivatalosan nem érintett – remélem, ez a szépség majd megteszi helyette ugyanezt. A HL2: Survivor egyelőre csak Japánban elérhető, ott viszont nagy sikernek örvend: ITT tonnányi képecske található a játékból, érdemes megtekinteni, hogy fest minden idők egyik legjobb PC-s játéka “Insert Coin” HDTV Widescreen köntösben, Gordon Freeman főszereplésével.
  • Bár a DS Lite-ban némileg javítottak az akkumulátoron, még így is előfordulhat, hogy hosszú ideig nem fogja bírni a masina. Ahogy az lenni szokott, a 3rd party gyártók már meg is oldották elviekben a problémát – a kotaku két, külső DS charger-t is kihírezett – az egyik a The Carge Boy, ami 3 db AAA elemmel max. megvilágítás mellett 2 órát, minimum világítással pedig plusz 8 órát dob a DS Lite akksijának teljesítményéhez. A Dlite ezzel ellentétben vaskosabb (és nehezebb) darab is: 4 db AAA akksival 3, illetve 10 órát képes tovább működtetni a masinát. A 21 és 8 USD-s ár nem is annyira vészes, bár szerintem kicsit gázos plusz kábelen lógó izéket magammal cipelni a hosszabb játékélmény érdekében. Inkább feltöltöm előtte alaposan a DS-t és óvatosan bánok a fényerővel – hiszen a DS Lite-al már végre napfényben is tökéletesen lehet csatát vívni…
  • Ha már DS Lite: A nagy N és a Square-Enix megint valami fincsi dologgal kedveskedik a Final Fantasy széria rajongóinak. Japánban limitált Final Fantasy III festéssel ellátott gépeket dobnak piacra augusztus 24-én, 22780 Yen-es áron – számol be róla a Famitsu. A szép fehér masinákat Akihiko Yoshida szép atwokjai diszítik majd.
  • Pontosan 4 évvel, a mai napon jelent meg a Gamecube-os Super Mario Sunshine, amely egy piszok nehéz és kegyetlenül ellenálló játék – annak ellenére, hogy Mario produktumról van szó. Négy év alatt sem jutottam el odáig, hogy pontot tegyek a történet végére (és még nagyon sok másikra sem…).
  • Érdekes, hogy az Xbox 360 (amely a szememben is egyre jobb, frankóbb és szimpatikusabb konzollá válik) még mindig nem örvend töretlen sikernek japánban, pediglen annyira akciósan, és a világ többi pontjához képest diszkrimináltan olcsón juthatnak hozzá a szigetországban, hogy az néha már-már pofátlanságnak tűnik a többi hívővel szemben. Japán a videjáték kultúra fellegvára – tartja a mondás. Aki itt csatát nyer, a világot nyeri meg. Lehet benne valami, az MS kőkeményen, de igencsak rossz stratégiával igyekszik betörni a japán piacra. Az ottani lét viszont más világ: japán játék alig, csak a nyugati “maszlag” kígyózott be eddig. Nincsenek nagyon exkluzív, direkt japán kultúrát megcélzó cím – a Famitsuban pl. azt rebesgetik, hogy hiába jó az Online szekció, ha elenyésző mennyiségnek van odahaza Xbox 360-ja, a nyelvi hátrányokból fakadóan pedig amerikai játékostársakkal aligha fognak odaát ádáz csatákat vívni. Szégyen, hogy júniusra sikerült csak akkora mennyiséget értékesíteni belőle, mint ami az eredeti Xbox-ból egy hét alatt fogyott… Az MS még MINDIG nem tanult a hibáiból – Japán nem Amerika és nem is Európa. Én azért ennek ellenére örülök, hogy végre hazánkban is lesz hivatalos Xbox 360 support, community és Xbox Live legálisan. Régóta várunk már erre.
  • Jó hír a shooter rajongóknak: A sikeres Castle to Shikigami II (eredeti címén Shikigami no Shiro II) fantasztikusan eltalált Dreamcast portja után a folytatás (amely nemrég jelent meg a japán játéktermekben) átirata is elkészül – ezúttal ugyan nem a SEGA konzoljára (bár szerintem erre sem kell sokat várni), hanem PC-re, azon belül is Windows XP-re (tervezett megjelenés: PC CD-Rom, 2006.09.29). A Taito-féle Type-X shooter az első olyan lövölde, ami előbb kap PC-s portot, mint konzolosat – írja az insertcredit. Kíváncsi vagyok, a játékról errefelé érdemes érdeklődni.

DS Lite amerikai debüt

DS Lite White

A tegnap reggeli órákban végre sor került a Nintendo DS Lite hivatalos amerikai debütálására. Érdekes, hogy néhány nappal ezelőtt már kapni lehetett mindenféle erőlködés nélkül is egy-két üzletben DS-t, pedig a megnyitóra a tegnapi napig bizony várni kellett. Hosszas sorok kígyóztak a a Nintendo World Store előtt, míg a szerencsések átvehették a japánban már néhány hete kapható masinát. A nagyobb áruházláncok (így pl. az EB Games vagy a City Store) ingyen ajándékot is osztogattak a masina mellé a Brain Training személyében – ez azért nem elfelejtendő szempont, kárpótlásképpen a hosszú órákon át tartó sorbanállásért.

Kicsit örülök is meg nem is: köztudott, hogy a tengerentúlon ilyen akciókra gyakran sor kerül… ám ugyanakkor sajnálatos az, hogy a június 23.-ai európai megjelenésekor hasonló gesztusra még álmában sem gondolhat a lelkes magyar vásárló. Nemhogy ajándék programot nem kapunk a pénzünkért, még alaposan a tárca aljára is kell nyúlni, mivel a Nintendo DS Lite majd’ egy tizessel drágább lesz idehaza, mint külföldön. (Érdekességképp: odakinnt a masina 130 USD, ez nagyjából 27300 HUF-nak felel meg. Ha az eBay-es árakat nézzük, postával is maximum 160 USD-be kerül a gépezet, ami alig több 33.000 HUF-nál, ráadásul az ajándék Brain Training-gel együtt. Ezzel szemben a majd’ 40.000 HUF-os, meglepetés nélküli akciós ár teljességgel elfogadhatatlan…) Ez a tendencia minden konzol esetében megfigyelhető, ugyanakkor megbocsáthatatlan, hogy mind a mai napig nem tesznek ellene semmit. Megadóztatják, megvámolják az amúgysem olcsó készüléket, a magyar vásárlóközönség pedig semmi mást sem tehet azon kívül, hogy huszadszor is nyel és perkál. Némiképp vígasztal a tudat, hogy nálunk legalább lesz fekete színben pompázó masina is a megjelenéskor – amerikai barátainknak ez egyelőre nem adatik meg.

Lehet gondolkozni és számolni: még mindig nyitott a harc a DS Lite-ért – akinek minden fillér fontos, nyugodtan beruházhat egy-egy darabra az eBay-ról is – a teljes régiófüggetlenség miatt biztosan nem jár rosszul vele. Játékok tekintetében is hasonló a helyzet: az aukciós áruház mellett a play-asia és a liksang is tömve van a DS-es játékok legújabbjaival, némelyik alig feleannyiból kijön onnét rendelve, mintha hazai boltokban vennénk meg. A döntés minden esetben a vásárlóé: mivel a régiók már nem játszanak közbe, szabad a vásár.

next.ge{N}

Starfox Wii

Nextgen Starfox Wii-re? Elképzelhető, ugyanis a Nintendo népszerű, ámde mégis keveset megélt űrodüsszeiája igencsak esélyes lehet a Wii-n való csillogásra. Fox McLoud és lelkes csapatának nextgen lehetőségéről Miyamoto úr rántotta le a leplet, mialatt a Gamefront készített vele interjút. Érdemes módon azzal kezdte a bevezetést, hogy a Wii kontrollerje és az újfajta irányítási metódus tökéletesen fekszik egy ilyen játéknak, másrészt rengetegen vannak, akik Stafox rajongók – a Starfox és Starfox Adventures (bár ez sokkal inkább Zelda-feelinges kalandjáték volt, mint árkád repszim) Gamecube inkarnációi után így nem elképzelhetetlen, hogy újra a ravasz rókák bőrébe bújva mentsük meg a világot. Lehet, hogy az N visszatér a régmúlt platform PR trükkökhöz? Anno az N64 előnyeit (analóg kar, alsó ravasz, Rumble pak és gyönyörű 64 bites grafika) is a Starfox segítségével vezették be a köztudatba (ha nem láttátok volna a legendás Sony-Sega etető Nintendo reklámot, kötelező meglesni, mégpedig ITT!), nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a konzol megint vaskos McLoud prezentációt kapjon.

Nekem speciel nagon tetszik, hogy az N a régi, kissé háttérbe szorult franchise-jait is fel próbálja futtatni (úgyis herótom van már a sok Mario játéktól) annak ellenére, hogy az innovációt és a megújulást hirdeti. Ezt az irányvonalat bizony nem csak a hardver és a technológia, de a játékfelhozatal tekintetében is erőltetnie is kellene, ez az új platformot érintve eddig kb. olyan 50%-ban látszik megvalósulni. Pedig szükség lenne az új hősökre. Titkon azért remélem, hogy az egyre több helyről olvasható (bár az E3 semmiben nem erősítette meg a kósza pletyókat) Kid Icarus nextgen tiszteletét fogja tenni Wii-n, egy görög mitológiát alapul vevő akció/platformjáték igencsak jót tenne a nexgen N felhozatalnak.

NDS a homebrew szolgálatában…

NDS Homebrew

A 4 Color Rebellion felettébb érdekes cikkben taglalja azt, hogy ezidáig mit sikerült ügyködniük a Hackereknek a Nintendo DS Lite és egy flashkártya segítségével. Például: tudtad-e azt, hogy van WiFi-n működő Internetes rádió a DS-re? Vagy hogy egy egyszerű szoftverrel tökéletes PDA-t varázsolhatsz a konzolból? Ezek mellett meg sem lepődik már olyanokon az ember, mint a ScummVM (pl. a LucasArts játékok futtatásához, mint a Beneath a Steel Sky, vagy a Sam & Max) és a C64 emulátor, a DSLinux, a WiFI IRC és e-mail kliensek tárháza és még sorolhatnám.

A DS és DS Lite úgy tűnik, ideális homebrew platform a házi fejlesztésekhez (a sok portolt játékról, utilokról és egyebekről nem beszélve), ráadásul a Nintendo még csak nem is igyekszik akadályozni a garázsfejlesztések és hobbiprogramozók által járható utat újabb Firmware verziókkal és hardver megszorításokkal – ellenpéldánal lásd pl. a Sony PSP-t. Mindössze egy nagyobb flashkártyára és egy Passkey-re van szükséged (tipp: M3 adapter, amely az eddig valaha készült legjobb, leggyorsabb és szinte perfekt kompatibilitású típusokat gyártja – beszerezhető pl. Zehy-ék Konzolium üzletében), hogy használd ezeket a cuccokat. Nem rossz befektetés, hiszen a fentebb említettek mellett még tökéletes hordozható médialejátszóvá is átvarázsolhatod kedvenc masinádat. A témával kapcsolatos cikket és a letölthető anyagokhoz vezető linkeket itt találod.

[Kapcsolódó link: 4 Color Rebellion]

Nintendo DS Lite Black & Nintendogs szerelem

DS Lite Black

A képeket elnézve gyönyörű ez az új DS Lite, végre az európai játékosok is kapnak valami exkluzívat a Nintendo-tól! A sötétkék, gyöngyfehér és világoskék mellett a matt fekete gyönyörű vízió a szemnek és az agynak egyaránt – a néhány héttel korábban napvilágot látott fekete DS scan ezek szerint igenis valódi masináról származott. Nem is kétséges, hogy az éjfekete szépséghez húz a szívem – bár az iPod-fehér változat is gyönyörű, Metroidot csak ezen tudok elképzelni 🙂

A szexi kis masina bejelentéséhez ráadásul meglepetés ajándék is társul egy új Nintendogs személyében. Várható volt, hiszen a virtuális kutyaszimulátor-tamagotschi keverék európai sikere igencsak magával ráncigálta az új Nintenkutyusok eljövetelét. Az időzítés is remek: A dalmatákat (és még másik öt ebtípust) felvonultató Nintendogs: Dalmatians & Friends pontosan a DS Lite epurópai permierje előtt, június 16.-án debütál majd a boltok polcain – elősegítendő az újradizájnolt, piszkosul okos masina még nagyobb sikerét. A minap épp SiD-del diskuráltunk a régi DS-ünk lecseréléséről és bár nincs szívünk megválni a régitől, egy DS Lite-ra mindenképpen benevezünk a nyáron. Nálam bejövős a taktika, Vacak úgyis szeretne egy Labradoros Nintendogs-ot, a kütyüről is legalább nem kell gondoskodnia.

ps.: időközben a Nintendo útra bocsátotta a DS Lite európai promóciós oldalát is, érdemes megnézni… aki ezek után sem akar magának ilyet, az magára vessen 😉

[Kapcsolódó link: Nintendo DS Lite official page]

DS Black 3.DS Black 2.DS Black 1.

E3 aftertime…

E3

A 2006-os E3. Nálam. Újságíróként, hírszerkesztőként és játékosként.

Kitartás: sikerült kitartanom az elveim mellett: reméltem és hittem, hogy Nintendoék képesek még kirukkolni valami, a többiekhez képest mérföldekkel érdekesebb dologgal. Sikerült. Kiderült, a Wii koncepció igenis életképes, a játékfelhozatala pedig kielégítő, mitöbb: kecsegtető.

Szabadság: szárnyalhattam, mint a madár. Likvid, Lovas, Oldern, Drag, Hzx és jómagam még hajnali kettőkor is jól elszórakoztattuk magunkat, mialatt a Sony, a Nintendo vagy épp a Live-ban nem nézhető Microsoft sajtókonferenciájára vártunk. Nem korlátoztak sem az élet nehézségei, sem pedig a mindennapos problémák. Szabad voltam.

Szerelem: Samus az új Metroid Prime 3: Corruptionban – de ő nagyon. Közös kalandozásainkat, a Galaktikus szövetség öngyilkost küldetéseit ezek után sem kell hanyagolnom majd.

Addikció: Zelda csodálatos világa a Twilight Princess-ben, Kojima mester Metal Gear Solid 4 fikciója, a Crytek-es srácok gyönyörű dzsungelje a Crysis-ben, és a végtelen űr Alimbic Cluster szekciója örökre magához láncolt. Kapaszkodom.

Csalódás: Sony felhozatal, néhány gyöngyszemtől eltekintve. Hamis, csalóka rendervideók, sebtiben összedobott, rezgésmentes kontroller, töménytelen mennyiségű közepes nextgen akciójáték.

Önfeledtség: A szokásos E3 láz, a tonnányi mennyiségű híradag az 576 Online-on, a reményekkel teli várakozás percei visszahozta mindazt, amit utoljára talán évekkel ezelőtt éreztem a játékok felbukkanása iránt. Nagyszerű volt.

Megtaláltam a számításaimat az idei E3-at illetően, hiszen a nagyobb Nintendo produktumokkal (Metroid Prime 3: Corruption, Zelda: Twilight Princess, Red Steel és társaik, valamint a DS frontvonal) sikerült a patinás japán cégnek teljesíteni azt, amit vártam tőlük. Ettől eltekintve az expo további résztvevőitől azonban valahogy elmaradtak a nagyobb meglepetések: túlságosan sok középszerű és csak a látványvilágra gyúró játék készül a következő generációs platformokra (tisztelet a kivételnek), hiányoznak a slágergyanús alkotások. Rengeteg folytatás, és kevés új ötlet látptt napvilágot, nagyobb döbbenetet talán csak a Sony mozgásérzékelős joy-a és az MGS4 váltott ki a szerkesztőségi társakból. Egy azonban biztos: az elkövetkezendő időszakra mindenki elegendő mennyiségű dózisra számíthat, hiszen a sok szürke anyag közül bizony így is szép számmal akadnak majd csillogó gyémántok – bármelyik platform felé is kacsintok.

E3 in progress

Metroid Prime 3: Corruption

Most, mikor írom ezt a bejegyzést, hajnali 2 óra 18 perc van. Három napja megállás nélkül hírezünk az 576 Online teammal, hogy Magyarországon mindenki a legjobb forrásból értesüljön a legtöbb E3-as újdonságról. Az idei E3 számomra legnagyobb két játéka természetesen az új Nintendo Wii-re készülő Metroid epizód, – amelynek már véglegesített címe van Metroid Prime 3: Corruption néven – és a szintén Wii-s Legend of Zelda: Twilight Princess. Természetesen a felhozatalban több is elnyerte a tetszésem, de valahogy ezeket érzem úgy, hogy igazán közel állnak a szívemhez. Az E3-nak még korántsincs vége: gyertek az 576 Online-ra, ahol mindenről beszámolunk nektek.

ps.: Azért maradtam fennt ilyen sokáig, mert most sikerült csak szerezni nagyfelbontású in-game videókat az új Metroidból és ezeket mindenképp meg akartam nézni. Ti is megleshetitek, csak a fentebbi linkre kell kattintanotok. Stay Tuned, a blog az E3 végezetéig szünetel!

Új Castlevania epizódtól a Sudoku tesztig…

Castlevania: Dawn of Sorrow DS

A Nintendo Power ehavi kiadványa a 104. oldalon érdekes előzetest közöl: állításaik szerint a jövő hónapban exkluzív, eddig még be nem jelentett játékbemutatókkal szolgálnak majd a nagyközönségnek – a gyanús cím egy sikerklasszis 2005-ös folytatás, sokak szerint egy új Castlevania epizód van születőben. Őszintén mondom kár, hogy az egyetlen hivatalos Nintendo kiadvány, a Nintendo Power nem érhető el Európában. Borsos ár ellenében ugyan elő lehet fizetni, de a mostoha európai bánásmód miatt bizony le kell mondanunk az olyan extrákról, mint amik az egyes példányokhoz járnak. Az előfizetők ugyanis gyakran kapnak meglepetéseket a kiadótól: tavaly pl. ingyenes Metroid Prime 2: Echoes T-Shirt-et, és DS-es játékokat szórtak ki a hűséges olvasóknak.

Ha már újságok: a Blizzard Entertainment felszólította az eBay társaságot, hogy ha kell, erőszakkal távolítsák el az aukciós áruház kínálatából azt a “The Ultimate World of Warcraft Leveling & Gold Guide“-ot, amelyet egy 24 éves floridai fiatalember, Brian Kopp készített sajátkezűleg. A WoW-os fórumokról, és a játékban megszerzett tetemes mennyiségű információból az elmúlt egy évben született született könyv részletes útmutatóként és tankönyvként szolgál a WoW világával még csak most ismerkedőknek és a játékban végrehajtható trükköket is ismerteti. Miután az eBay blokkolta az aukciókat és Brian hozzáférését, az úriember újat készített és újra árusítani kezdte az egyébként 15 USD-t kóstáló kiadványt. Ekkor persze kitört a balhé a nem hivatalos Guide miatt: Brian azzal takarózott, hogy nyílt, bárki számára felhasználható képi illusztrációkat alkalmazott csak, a játékban előforduló szövegekből pedig egyetlen sort sem idézett – így nem is szegte meg a törvény ide vonatkozó paragrafusait. A kiadatás előtt mindenképp egyeztetnie kellett volna a Blizzard főhonchoival – mivel ezt elmulasztotta, hivatalosan nem is létezik ezt a Guide és a kiadó szerint jogtalan, amit a floridai fiatalember művel. Brian levette az aukciókat az eBay-ről, és ezentúl saját oldalán értékesíti őket – szigorúan a “nem hivatalos kiadvány” jelzővel.

Most olvasom, nem semmi eladási adatokat produkált a Square-Enix várva várt új Final Fantasy-je, amely szám szerint a XII. a sorban (elvileg ugyebár, hiszen több részből készült folytatás, így a XII kicsit csalóka). Alig két hét alatt csak Japánban (!!!) 1.764.000 példány kelt el belőle – ehhez foghatót csak az Animal Crossing: Wild World (2.188.000 db) és a Mario Kart (1.189.000 db) produkált eddig… jó ég, nálunk tíz év alatt nem fogy ennyi eredeti játékszoftver összesen! Hiába, a felkelő nap országa más világ, európai léptékkel mérve meg sem közelítjük az ottani videojáték kultúrát… Mindig is tudtam, hogy ottani barátaink joggal nevezik magukat rajongónak. De hogy nálunk miért nem szerveznek Sudoku tesztet az egyetemen, gőzöm sincs… 🙂 A Hudson Soft ugyanis az Akihabara-i műszaki egyetemen tanuló hallgatók között Sudoku című, elsősorban puzzle és logikai feladványokkal machináló játékával végez felmérést a diákok reakcióidejéről és képességeiről. A nyeremény nem más, mint egy Nintendo DS és néhány játékszoftver, amit az első tízbe kerülő hallgató tehet magáévá. A vesztesek sem távoznak lógó orral, egy T-Shirt emlékezteti majd őket a folyamatos gyakorlásra. Elképesztő 🙂

Game Developers Conference (GDC)

Link

Avagy a Játékfejlesztők konferenciája. Ez a szokásos évi összejövetel néhány éve még sehol sem volt ahhoz képest, hogy mára pedig az egyik legnagyobb technológiai újításokat bemutató rendezvénnyé vált a játékiparban. Míg az E3-on (Electronic Entertainment Expo) a TGS-en (Tokyo Game Show) és manapság egyre inkább már a LGC-n (Leipzig Games Convention) is a szoftverfelhozatal, addig a GDC-n a hardvervilág újdonságain van a hangsúly. Idén még a tavalyinál is több újdonság és friss hír látott napvilágot a színfalak között, így nem is csodálkoztam, mikor ezekkel láttam tömve a nyugati híroldalak hasábjait. Leginkább Satoru Iwata-ra, a Nintendo elnökére voltam kíváncsi: vajon mit fed fel a nagy N a lapjaiból?

Néhány napja egy aprócska pletykát láttam keringeni a neten, ami szerint Nintendo megintcsak eljátssza az immár tíz éve folytatott átkeresztelési játékát. Mivel az Ultra 64-ből Nintendo 64-et, a Nintendo Dolphin-ból Nintendo Gamecube-ot fabrikáltak, már meg sem lepődik azon az ember, hogy az egyébként nagyonis jól csengő Nintendo Revolution-nel is hasonló a szándékuk. Nos, a hivatalos bejelentések szerint a Revolution kódnevű masina Nintendo GO néven kerül le majd a futószalagokról. Bár jómagam inkább a játékok bejelentésére vártam, csak annyival lettem okosabb, hogy a nextgen N konzol még az egykori SEGA és TurboGrafX (NEC PC Engine – nálunk kevésbé ismert, Japánban viszont a 16bit-es éra egyik neves képviselője, jobbnál-jobb címekkel) játékokkal is kompatíbilis lesz.

Ez jó hír: a régi retro játékokhoz az Interneten keresztül férhet majd hozzá az ember, pár aprócska dollárért cserébe pedig ún. játékpakkokat (antológiákat, gyűjteményeket) tölhet le. Nem tudom, hogy vagytok vele, de én kicsit húzom a számat, mikor az egyébként már a gyűjteményemben levő, dobozos és szép példányok újabb rókabőr lehúzására gondolok. Ez a kompatibilitási mizéria szép és jó dolog, de sokkal jobban örülnék valami eredeti dolognak – ott a Gyroscope technológia és az új hardver, annak a képességeiből kellene prezentálni valamit. Bejelentések és ígéretek vannak, Iwata szerint egy-két héten belül elkezdik kiszórni az étvágygerjesztő fincsi bejelentéseket – de hát könyörgöm, pontosan emiatt van a GDC!

Mindenesetre kíváncsian várom a GO-s bejelentéseket, addig elleszek az újonnan beharangozott DS-re készülő Zelda epizóddal, amely a Legend of Zelda: Phantom Hourglass névre hallgat – merthogy ilyen is lesz. A bemutatott videó alapján egy rendkívül impozáns, döbbenetes Wind Waker látványvilág tárult a szemem elé, a cel-shaded grafika, a jól megvalósított 2D/3D párhuzam és a klasszul ötvözött kétképernyős megvalósítás pedig még egyet dobbantott a szeren. Ha a sztori csak ennyire lesz jó, máris dörzsölöm a tenyerem: igencsak hiányzott már valami klassz Zelda epizód – ráadásul hordozható verzióban 🙂

zelda_ph3.jpg zelda_ph2.jpg zelda_ph1.jpg

[Kapcsolódó linkek: IGN, Legend of Zelda: Phantom Hourglass]

Fizikai segédCPU, Revolution előrendelés és DS hiány

Revolution

Csak most volt időm részletesebben végigböngészni a szokásos “nyúwz” linkeket. Ahogy vártam, a csillagászati tavasz beköszöntésével a GDC (játékfejlesztők konferenciája) is hármas fokozatba kapcsolt – ebből kifolyólag (és a látottak alapján) kétségem sem volt affelől, hogy az elkövetkezendő időszak nagy hardveres ugrásait minden bizonnyal a fizikai modellezésért felelős processzorok piaca jelenti majd. Az első kombót az nVidia és a Havok mutatta be: olyan megoldást dolgoztak ki, amely egy alakzat lemodellezése esetén a CPU-ból közvetlen a videokártyához, azon belül is egy újonnan kifejlesztett speciális fizika- chiphez irányítja a kérést. Ezzel tehermentesítődik a CPU: sem a GPU-nak, sem előbbinek nem kell foglalkoznia a valós fizikai környezet és lemodellezés-ábrázolás fáradtságos munkájával. Az új chip a mozgatás mellett sok egyéb realisztikus tényezőt ismer: a fény, a súly, a tömeg, a gravitáció, és végül de nem utolsó sorban a folyékony anyagok létrehozását is csuklóból végzi el. A mellékelt segédprogramkönyvtárral a játékfejlesztők több energiát fektethetnek a program többi részébe, hiszen a fizikai modellbe eddig beleölt sok munkát a játékok más területein tudják kamatoztatni.

Mialatt ezt olvastam kiderült, hogy a PS3 alapból 60 GB-os merevlemezzel kerül a boltok polcaira (még szerencse, így elkerülhető az Xbox 360-nál bevezetett HD mentes “lúzer pakk”-nak csúfolt példány, amivel a fejlesztőknek kénytelen kelletlen számolniuk kellett, így gátat szabva az ezt igénylő fantáziavilágok megteremtésének) és az idestova tizenöt éves Lemmings 150 pályányi változatban érkezik PSP-re, a Toys’R Us üzleteiben is. Utóbbi bolthálózatban valószínűleg azonban nem ez, hanem sokkal inkább a PS3 és Revolution előrendelés (!!!) viszi el a pálmát – egyes tippek szerint a Nintendo nextgen konzolja már a nyár végén a piacra kerülhet. Szerintem ez valami rossz vicc, amit biztosan az előadások közötti mid-party egyik mámoros sarkában talált ki néhány Revolutionról elmélkedő figura. A patinás cégnek sokkal inkább a Japán-szerte problémás DS Lite Sold-Out feliratok megszűntetésén kellene fáradoznia. Az új konzolt viszik, mint a cukrot: másfél hét alatt több százezer példány kelt el belőle és az N csak nehezen tudja tartani a beígért mennyiséget.

Luigin innen, hackelt firmware-n túl…

Metroid Prime: Hunters

A legfrissebb Nintendo Power vaskos rivjút közöl a rövidesen érkező The New Super Mario Bros-ról, amely egy az egyben a hagyományos 2D-s platformjátékot igazítja a DS technikai képességeihez. 3D-s hőseink nyolcvan pályán tehetik próbára velünk együtt tudásukat, ahol a már ismert Gomba Királyság gonosztevők mellett megintcsak a Koopa-család és csatlósaik zavarják majd a zűrt és építik a káoszt. A klasszikus játékmenetet a Super Mario 64 DS-ben szereplő minijátékokhoz hasonlatos elemek is díszitik majd, sőt egy többjátékos hancúrozásra is kapható lesz az NSMB. Sajnos a név eléggé fantáziátlan, igazán kitalálhattak volna N-es barátaink valami frappáns és gondolatébresztő címet – azonban ennek hiányában is kétségtelen, hogy (az új rétegek bevonása mellett) kötelezően beszerzendő alkotással állunk szemben. (Tipp: a jeux-france.com NSMB scanneket is közöl az NP aktuális számából, ide kell kattintanotok érte.) Jó lenne már végre egy igazi 2D-s platformjátékkal elütni azt a kevéske időt: a Metroid-ok végigjátszása óta alig volt valami érdemleges játékom, de a Super Princess Peach rovására Mario és Luigi új kalandjaira biztosan benevezek.

Bizony eltelt néhány év, mire az Xbox scene olyannyira előrehaladott állapotba került, hogy szinte akármilyen multimédiás, vagy warez módosítást véghez lehetett vinni a nehéz dobozokon. Evolution-X, XBMC, emulátorok, segédprogramok százai, winchester csere, isovadászat és még sorolhatnám – pedig nagyon valószínű, hogy az X360-al is ugyanez lesz a helyzet. Feltörhetetlen védelem márpedig nincs: az xbox-scene szerint egy magányos codernek sikerült olyan végzetes hibát találni az MS gépének DVD firmware-jében, hogy az lehetővé teszi a másolt DVD lemezek futtatását. Mindazonáltal eszük ágában sincs kiadni a megoldást mindaddig, amíg a homebrew alkalmazásokat vasszigorral ignorálja a masina, mivel ez a művelet ugyanis ilyetén formájában csak a kalózkodás terjedését segítené elő. Mellesleg szerintem az sem elhanyagolandó, hogy ez bizony még igencsak az első széria, és az X-en futó alkalmazások kezdetleges verziójának is betudható a hiba. Arról nem is beszélve, hogy értelmetlen ilyen dolgokkal mindaddig próbálkozni, amíg a gép ki nem növi a gyermekbetegségeit és biztonsággal elmondható, hogy az X-edik verziójú szérián is működőképes a modding. (Tipikus példa: az NDS-en már a harmadik generációs Flash Linkerek jönnek ki a piacra, de még mindig botrányos az NDS-GBA kompatibilitásuk…)

Néhány Google videomágusnak sikerült élvezhető formában felpakolni az internetre a Tokió-beli Nihon Seinenkan Hall-ban rögzített 2003-as két órás szimfonikus Mario és Zelda koncertet, amin többek között Shigeru Miyamoto és Koji Kondo is saját műsorszámot adnak elő. A felvétel egyébként helyet kapott anno a Nintendo Dream magazin DVD mellékletén, de a megtekintéséhez szerencsére most már elég egy mezei szélessávú kapcsolat is. Ha kedvelitek a Game OST-ket és a Mario – Zelda játékok hangulatos zenei aláfestéseit, mindenképpen lessetek bele, nagyon hangulatos darab.

Esti olvasnivalónak pedig egy kisebb IGN szösszenetet tudok ajánlani: az egész USA NDS tábor Metroid Prime: Hunters lázban ég, az IGN pedig a végső visszaszámlálás előtt még egy alaposat elmélkedik a holnapi nap (azaz március 20.-án) elstartoló őrület előtt. A hangulatfokozó olvasmány mellett mindenképp érdemes végigcsekkolni a majd’ 20 perces tömény videóanyagot is… egy biztos: én nem fogom lelőni a poént.

Comic art, Shadowbane

Halo's Graphic Novel

Ahogy a Player’s Guide-ok készítése, úgy a hiteles történetekből gyúrt képregénysorozatok is különös vállfaját képezik a videojátékokból készült egyéb szórakoztató termékeknek. Akadnak, amik a sztori előzményeit dolgozzák fel, de készülnek direkt Comic-átiratok is: az Xbox-os Halo-t elkövető Bungie és a Marvel most hasonló fúzión mesterkedik, ugyanis Master Chief galaktikus történetéből képregény készül, méghozzá nem is akármilyen. A Halo’s Graphic Novel kiadvány 2006 nyarán lát napvilágot, képkockáin és történetén pedig olyan nagynevű képregény kreátorok mesterkednek, mint Jean “Moebius” Giraud, Simon Bisley, és Andrew Robinson. Néhány koncepcióterv már fellelhető a Mester kalandjaiból, a Marvel Comics hivatalos oldalán.

Az elmúlt napokban sok olyan érdekes cikket, olvasmányt gyűjtöttem össze, ami a gameTourMiX hasábjait töltötte volna meg – az 500K-s témák mennyisége miatt azonban úgy döntöttem, inkább az ehavi GameMaster-be postolom azokat, de érintőlegesen itt is megemlítem őket – szó lesz a Sega felvásárlási akcióiról (aminek köszönhetően felújított, újradobozolt és újracsomagolt Dreamcastok látnak napvilágot a távol-keleten), a Nintendo cukorbeteg gyermekeket tanító és betegségük tüneteit megismertető Dr. Mario Gamecube-os játékról, a World of Warcraft táblás társasjáték után érkező Starcraft: The Board Game-ról, valamint a hétfőn debütáló Metroid Prime: Hunters kanadai 10.000 CAD összdíjazású versenyről is.

Mindemellett azonban a hét legnagyobb újdonsága az, hogy az Ubisoft ingyenesen elérhetővé és letölthetővé tette a Shadowbane című MMORPG-jét, amit egy fileplanet-es regisztráció után bárki azonnal magához is szólíthat. Bár a grafika kicsit kopottas, és a program felett is eljárt már az idő, mindenképp érdemes próbát tenni vele, ha nem vagy éppen WoW addikt.

Kapcsolódó letöltés: Shadowbane MMORPG]

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE