A limitált kiadások fénykorát éljük: a játékipar elmúlt három évtizedében soha nem volt akkora mértékű a meghatározott példányszámban gyártott díszdobozos, vagy külön gyűjtők-rajongók számára készült speciális változatok jelenléte, mint manapság. Nem csak a piaci versenynek, vagy a nagyobb hasznot remélő kiadók számára kedvező ez a helyzet, hanem a rajongók számára is – hiszen melyikünk ne szeretne minél teljesebb és az átlagostól eltérő, mindenféle finomsággal, illetve eszmei értékkel felvértezett példányt a kedvenc játékából? A minőségibb termékeket vásárló réteg számára az átlagos Retail (hétköznapi eladásra szánt) verziók kevésbé vonzóak, mint a díszdobozzal dicsekvő, exkluzív tartalmakkal telepakolt értékű társaik. Az ok a rajongásban keresendő, hiszen amellett, hogy egy speciális kiadás a látóidegeket is kényezteti, a magasabb pénzösszegért rendszerint egyedi kialakítású, bónusz DVD koronggal, esetleg apró ajándékokkal és díszes artbookkal bővített csomagokkal díszíthetjük fel a házi szentélyünket. A “doboz-fétisizmus” azonban nem csak a gyűjtői szenvedély hozadéka, hasonló a helyzet a digitális disztribúció tapinthatatlanságát ellenzők, vagy a konkrét univerzumok és virtuális személyek elkötelezett hívei esetében is (saját tapasztalat, hehe). Számukra a videójáték nem egyszerű hétköznapi tárgy, hanem nélkülözhetetlen és kézzelfogható terméke az egyén önkifejezésének. Egy ízléses gyűjtemény megpillantása ráadásul már az első pillanatban számtalan hasznos információt elárul a tulajdonosáról: a pszichológiai jellegűek között persze kézzelfoghatóbb is akad, hiszen akár konkrét játékstílusokról, hősökről, sorozatokról, esetleg magát a szoftvereket futtató platform iránti rajongásról is lehullhat a lepel.
Mass Effect: Limited Collectors Edition
Egyes részletek sokat változtak az évek során, mások inkább csak igényesebbé és stílusosabbá váltak – utóbbiak csoportjába tartozik pl. a külcsín is: a gyűjtői és limitált kiadások ilyen szempontból egész széles palettán mozognak, az egyedi színezetű és festésű, vagy (esetleg dombornyomott) fémdobozos változatoktól kezdve egészen az exkluzív holografikus borítóval készült papírtokos szépségekig terjednek. A manapság oly’ közkedvelt Steelbook kiadásnak például több előnye is van: készülhet dombornyomással és anélkül, művészi belső kialakítása mellett pedig egyszerre akár hat korong tárolását is biztosíthatja. A fémdobozt előszeretettel használják fel különböző egyedi kompilációk készítésére is, mert a technológiát és a sorozatgyártást bárki igénybe veheti, aki felveszi a gyártóval a kapcsolatot. Így történhet meg az, hogy a nagy kiadók mellett független privát kereskedelmi cégek is készítenek exkluzív kiadásokat, amelyek tartalma eltérhet ugyan a “gyári” díszdobozos verzióktól, de szintén bőséges belső tartalommal rendelkeznek (tipikus példa erre a brit GAME áruházlánc kínálata).
Egy mai trendet követő gyűjtői kiadás az alábbiakból tevődik össze: igényes díszdobozba csomagolt alapjáték, illetve a hozzá társított bónusz DVD lemez, amelyen egy igényesebb szoftver esetén mindenféle hasznos tartalmat is magába foglal (fejlesztői interjúk, “így készült…” felvételek, digitális artwork és játékgalériák, háttérképek, dashboard témák, esetleges soundtrack melléklet – utóbbi pl. néha külön audiolemezként lát napvilágot). A rajongók számára készült csomagokban ezen felül további apróságok is lapulhatnak, íg az óriási papírtérképektől, kulcstartóktól kezdve a kézzel rajzolt artbookokon át a T-Shirt-ig szinte mindennel összefuthatunk.
Halo Wars: Limited Collectors Edition (X360)
A limitált példányszámban készült gyűjtői kiadások még ennél is bővebb tartalommal kecsegtetnek: a fentebbieken kívül egyedi, gyakorta csak így beszerezhető aprósággal kedveskednek a vásárlóknak, mint amilyen pl. az extra tartalmakhoz juttató kódok sokasága, amit egyszeri felhasználhatóságukat tekintve nem oszt meg senki sem a fórumokon. Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy sok olyan középszerű játékprogramból készül gyűjtői kiadás, amely esetében nem is lenne indokolt ennek elkészülte, de olyanok is akadnak szép számmal, amelyek szinte ordítanak a limitált pakkokért, mégsem kerül belőlük sohasem a boltok polcaira. Az eltérő piaci igények, a remélt anyagi haszon és a rétegjátékok kiismerhetetlen mivolta elég nagy káoszt teremtett a piacon, de mint mindig, ez alól is vannak kivételek. A Nintendót megfigyelve például egyértelművé válik, hogy a kiotói óriás masszívan elutasítja a speciális változatok elkészítését: ezért is örvendetes a High Voltage bevállalása, amely a hamarosan megjelenő The Conduitot öltözteti limitált díszdobozos kiadásba. Bár a retail layouttól történő eltérés nem jellemző a japán cégre, a Conduit talán ismét felkutatja azt az ösvényt, amelyről a nagy N hosszú évekkel ezelőtt letévedt: emlékeim szerint talán a Resident Evil 4 Gamestop RED Editon, a Legend of Zelda: The Wind Waker Limited és a The Legend of Zelda: Collectors Edition disc volt az a három utolsó kiadás, amely küllemével és tartalmával masszívan kiemelkedett a Nintendo játékok kínálatából. Ennek pedig idestova már hat esztendeje, utóbbi ráadásul nem is került forgalomba, csak promóciós rendezvényekről és Bundle kiadásokból volt hivatalosan beszerezhető.
The Conduit: Limited Edition (WII)
Ha az eladási statisztikákat nézzük, egy rendhagyó tartalommal bíró változat kiadása egyáltalán nem veszteséges, sőt! A limitált és gyűjtői példányok érintetlenül történő beszerzése a megjelenést követő fél év után már rendkívül nehézzé és költségessé válik, mert elfogy a korábban legyártott mennyiség. A ritka és egyedi variációkból természetesen nem készül utánnyomás, hiszen a tömegével gyártott limitált kompilációk bizonyos példányszám felett már nem minősülnek kuriózumnak. A kései vásárlónak már “csak” a retail változat marad (vagy kisebb vagyonokat ad ki az aukciós oldalakon egy-egy véletlen felbukkanó példányért). Érdekes amúgy a platformok szerinti mennyiség szórása is: míg az előző generációban az Xbox Classic-kal szemben a PlayStation 2 vitte a “Limited edition” pálmát, addig mostanra az Xbox 360 már másodszor körözte le a rivális platformot – ebben pedig az is közrejátszik, hogy a PC-s múlt okán a Microsoft erős nyomást gyakorol a kiadókra, a Game üzletág a saját exkluzív játékaiból pedig szinte kivétel nélkül jelentet meg gyűjteménybe szánt darabokat. Bár a piacra dobott mennyiség elenyésző töredéke a “mezei” verzió számadatainak, megfelelő időtartamig biztosítja az utánpótlást azok számára, akik a launch időtartama után a vásárlás mellett döntenek. Az igazán extra, és tényleg csak vastag pénztárcával rendelkező rajongók számára készült ritkaságok, mint amilyen legutóbb a japán Resident Evil 5 Ultimate Collectors Edition, vagy az észak-amerikai Dead Space 1000 db-os mennyiségben legyártott “ultra limited” változata volt, a szent grál csatlósai: egy ilyen relikvia már önmagában elismerést méltó szépség, még a limitált díszdobozok között is.
Sok számottevő tényező van még az egyedi maskarába öltöztetett, és a polcok díszének szánt játékok között: ahogy a múltban, így most sem mindegy, milyen régióban árusított változatot pakolunk a virtuális kosarunkba: a PAL hagyaték egyik máig negatív jellemzője, hogy az európai normáknak megfeleltetett látványvilág gyakorta szegényesebb, mint távol-keleti, vagy az amerikai kiadásoké, ezt azonban némileg ellensúlyzzák a régiómentes források, így nem feltétlenül kell lemondanunk az áhított trófeákról. A régiózárak rejtelmei, hogyanja és mikéntje azonban már egy másik történet, egyszer talán alaposan körüljárjuk majd azt is.
