Ultramegakirály brutál döbbenet hasított majd’ ketté tegnap. Egy hirtelen jött lehetőségtől vezérelve nem a május 11-ei zalaegerszegi, hanem a tegnap lezajlott veszprémi ÁKOS – MÉG KÖZELEBB turnéállomáson tomboltuk ki magunkat. Történt ugyanis, hogy a múlt szombati Plaza karaoken egy hirtelen ötlet (no és persze a kapcsolatok) okán free speckó VIP jegyekre tettünk szert a veszprémi koncertre – Ákos rajongók lévén remegő kezekkel vártuk a szombatot, hiszen az angel radio csak tegnap délelőtt adott zöld utat a fergeteg party-nak. Gyors szervezkedés, kocsi suvickolás, tankolás, fürcsi, kaja, az esthez méltó öltözet felöltése, majd… irány a Tapolca-Veszprém útvonal negyedmagunkkal a fedélzeten (“Sunyi” Ibizánk első nagy útja)! Útközben megálltunk Tapolcán Pidro maestronál (angel radio rulez, hatalmas thanx neki a VIP jegyekért!) némi infó szerzés miatt (kik is vagyunk, hogy jutunk be), majd szédítő tempóban indultunk tovább Veszprémbe, ahová épp 19:00 óra előtt pár perccel érkeztünk meg. Mondanom sem kell, az utolsó pillanatban, persze sejtettem, hogy a srácok jó szokásukhoz híven sohasem kezdik időben a koncertet. Eleinte kissé csalódott voltam a tömeget illetően, de az 1 órás várakozás alatt (ahogy Hangyával a hangcuccokat és a technikát elemeztük – már ami ugye az eltakart fekete lepel mögött látszott) szépen összegyűlt a tömeg és a hangos “8 óra! Gyertek ki! Hey, hey, hey…” skándálás hatására elaludtak a fények. Sötét borult a sportcsarnokra és… az újszerű, kolosszálisra sikerült Intro után lehullt a lepel, majd színpadra lépett ÁKOS is. Hatalmas tempót diktálva, a tökéletesre hangszerelt dalok mellett mi is végigtomboltuk a két órát (még ma is alig van hangom), hiszen a koncert válogatása nagyon jóra sikerült: a Még Közelebb album dalainak nagyszerű vegyesfogata mellett régebbi Ákos dalok (Menekülj, Idelenn Idegen, Végre, Ikon, Gondolnék Rád, Ölelj meg újra, Új törvény (RULZ!) stb.) és ős-klasszikus Bonanza Banzai dalokat is eljátszottak a fiúk (101-es szoba, Elmondatott, Jóslat). Az 1956-os dal gyertyás, zongorás megvalósítása, illetve a “Minden most kezdődik el” vizuális megjelenítése szintén nagyot ütött – akárcsak a “Mondj Igent”, vagy az “Ennyi nem elég” feltuningolt gitárzúzása. Nem tagadom, néhol eufórikus állapotban tombolva, énekeltük a sorokat, miközben hullámzott a tömeg – egészen 22:02-ig, amikoris az Adjon Isten… eléneklésével lezárult az akos.hu szerint is eddigi legjobbra sikerült koncert. No de beszéljenek helyettem a képek: az akos.hu már felpakolta a tegnapi buli képeit a galériába, érdemes mindenkinek megtekintenie, miről is maradt le. Felejthetetlen élmény volt.
Visszafelé a Siófok-Nagykanizsa útvonalat céloztuk meg: hajnali fél egykor Gyros tálat vacsiztunk a helyi (és kiváló konyhájáról ismert) Matróz-ban, majd meglátogatott siófoki barátainktól elbúcsúzva hazafelé vettük az irányt. A bulihangulat a hazaúton sem hagyott alább, a CD lejátszóban pörgő Ákos felvételek többségét vokálban is előadtuk, amíg hajnali fél háromkor végre átléptük az édes otthon küszöbét. Oltári hétvége volt. Aki teheti, menjen el a Zeg-i bulira – nem fog csalódni.
