Category Archives: Retro sarok

Hogyan készíts magadnak all-in-one játékkonzolt?

Régóta nem volt már DIY (do it yourself, csináld-magad) jellegű poszt a Retroidon és mivel a C64 restauráció befejezéséig még néhány nap hátra van, készült egy rövidke kis szösszenet arról, mennyire egyszerű egy Raspberry PI mini-számítógépből egyetlen délután leforgása alatt igazi retro játékkonzol (- és játék) gyűjteményt varázsolni. A dolog amiatt is érdekes, mert a múlt heti SaveGame rendezvényünkön tömegesen kaptam a kérdéseket, hogy mi ez a Retropie pontosan és hogyan (működik), így összekalapáltam egy “lépésről-lépésre” útmutatót, hogy építhetsz magadnak egyet. Az anyag itt szalad, de a legutóbbi Bonus Stage podkesztjeinkben is beszélgettünk róla. A cikk a lentebbi linken szalad, kellemes olvasgatást hozzá!

Hogyan készíts magadnak Retropie konzolt – ismertető

MAME: PC az árkád gépben

Hosszú időt emésztett fel, mire kigondoltam, megterveztem és megépítettem, de azért 2018 februárjában véget ért az árkád gépem MAME rendszerrel történt kibővítése. Az egész projekt annak a szellemében épült, hogy – bár sok eredeti NEO GEO hardverem és játékom van a gyűjteményben – olyan árkád játékokkal is játszani lehessen itthon, amit vagy pénz, vagy lehetőségek hiányában kb. esélytelen beszerezni.

A projekt egyik fontos szempontja volt, hogy legbelül szinte zéró módosítással történjen az átalakítás, így az eredmény gyakorlatilag 1 perc alatt visszaalakítható az eredeti Neo Geo MVS (vagy Hyper Neo Geo 64) hardverek használatára. A blogbejegyzés, a projekt részletei és a végeredményről készült fotók, és videó a lenti linken érhető el. Kellemes olvasgatást mindenkinek!

MAME PC beépítése az árkád gépekbe

Amiga 1200: A spanyol barátnő

Hosszú idő telt el azóta, hogy a főoldalra bármilyen hír, vagy érdekesség kikerült volna, ám ha a bal oldali twitter feed-re pillantatok, ott azért minden fontosabb és érdekesebb történést megtaláltok, amelyek a Retroidot az elmúlt hetekben, hónapokban érték. Most mégis érdemlegesnek látok egy újabb néhány soros ajánlót írni, mivel hosszú hónapok kitartó munkájának eredményeképpen elkészült az Amiga 1200-as számítógépem felújítási / restaurációs projektje, amelyről ahogy a korábbi gépek esetében, most is készült egy érdekesebb képes összefoglaló. A cikk amellett, hogy olvasmányos, és több megoldást is kínál a huszonöt esztendőt betöltött retro számítógép ma ismeretes problémáira, egy rakás kiegészítőt, szoftvert és trükköt is taglal annak érdekében, hogy a Commodore üdvöskéje minél több szívhez utat és kulcsot találjon. Kellemes olvasgatást mindenkinek, az új bejegyzés az alábbi linken (vagy jobbra felül, a RETRO blokk alatt) érhető el.

Amiga 1200: A spanyol barátnő [2017]

Amiga 500: egy kis plusz

2017-et írunk. Az elmúlt év nagyon sok jó dologgal szolgált a videojátékos létet illetően, ám a retro témájú projektek azóta sem álltak meg teljesen. Egyik utolsó munkámnak az Amiga 500-asom teljes felújítását és XXI. századivá tételét tűztem ki célul, ami – részben tavaly teljesült – részben most fejeződik be: született egy újabb bejegyzés, amely kifejezetten az A500-as bővítésére, fejlesztésére és tuningolásáról szól, így remélem te is örömöd leled benne, sőt: kedvet kapsz ahhoz, hogy egy ilyen kultikus remekművet, mint a Commodore idén harminc éves Amigáját úgy kezelésbe veszed, ahogy én. Érdemes ezeket az értékeket megmenteni, nem csak az utókor számára, de a saját emlékeink miatt is.

A bejegyzés az Amiga 500: Egy kis plusz [2017], míg előzménye az Amiga 500 Projekt [2016] címmel érhető el.

Raiden [arcade 1990] ízelítő

A JAMMA multiboardnak hála, szépen lassan lépkedek végig az árkád klasszikusok listáján – ennek köszönhető, hogy az egyik kedvenc játékstílusom, az arcade shooter szekció egy újabb érdekes játékába futottam bele a minap. Amellett, hogy a Raidennel ez már a sokadik találkozásom, nem csak a stílusa miatt kapott kiemelt figyelmet: az idén 26 éves sorozat azért is aktuális, mert a legújabb tagja, a Raiden V épp az elmúlt napokban debütált az Xbox One piactéren. Ezt ünnepelendő adóztam a játéknak annyival, hogy írtam egy apróbb ízelítőt az 1990-es első árkád verzióról. Kellemes olvasgatást hozzá, az irományt IDE kattintva, vagy a felül Shooter Base szekció alatt is megtaláljátok.

raiden_flyer

Restore. Rebuild. Revive. [Amiga 500]

Az elmúlt hetekben sem unatkoztam, egy nagyon szép eredménnyel zárult kis projektet fejeztem be tegnap este. Mindig is nagy álmom volt egy Amiga számítógép (akkoriban C64-es voltam inkább, a “nagytesóra” anno nem igazán volt szülői keret) és most 28 évvel a megjelenését követően sikerült szert tennem egyre. Nem volt olyan intenzitású kihívás, mint a Neo Geo StarCade árkád masina felújítása, de ez nem is baj. Érdekes és izgalmas dolgokon kellett serénykedni, de a végeredményt elnézve abszolút megérte. (… és még nincs is vége teljesen.)

A színes-szagos beszámoló is elkészült, ahogy azt kell >> IDE kell kattintani érte (vagy a felső menüben a RETRO szekció alatt megtaláljátok). Ha kedvet kaptatok hozzá, csak bátorítani tudok mindenkit!

Kapcsolódó link: Az Amiga 500 projekt [2016].

Retroid NeonCade: valami új kezdete

neoncade_header

Vicces, hogy már akkor elkezdtem agyalni a következő klasszikus videójáték-témájú projektemen, mielőtt még elkészültem volna a Retroid StarCade Neo Geo gépemmel (lásd lentebb): böngészgetve az internetet, nagyon megtetszettek az ún. DIY (do it yourself)-jellegű barkácsolós- és elektronikával telepakolt projektek, így eleinte egy árkád stick tervein kezdtem el dolgozni, amelynek alapját egy MAME-köré épített Raspberry Pi miniatűr-pc aktuális verziója alkotta volna. Ahogy egyre jobban belemerültem a külső-belső tervezésbe (beleértve a rendszerprogramozást és a vezérlést is), egyre inkább egy vertikális bartop arcade szerű mini-masina felé terelődött a projekt, több okból is: egyrészt a függőleges kijelzőre optimalizált játékokra nem igazán alkalmas a StarCade, és itt azért bőven izgalmasabb a külső ház és kaszni belsejének megtervezése, mintha csak vennék egy dobozt, és telepakolnám gombokkal. Ráadásul nagyon sok jó példát találtam ezekre a helytakarékos, de ugyanúgy nagy élményt nyújtó kis masinákra, amelybe ráadásul több ezer játékot emuláló egyedi rendszert is beleintegrálhatok, így a választás végül a “bartop arcade” formára esett, amelyen már hetek óta dolgozom és amely hamarosan testet is ölt majd.

A gépet a még képlékeny, de adott témát megcélzó színvilág miatt Retroid NeonCade -nek kereszteltem el, amely mint ahogy a neve is mutatja, a ’80-as évek Neopunk (neonkék-magenta) tónusait hordozza majd magán. A gép az első tollvonástól az utolsó csavarig mérve teljesen egyedi tervezés, amelyből az érdekes technikai megvalósítások (és a StarCade népszerűsége) miatt ugyanúgy blogsorozatot írok majd, hiszen itt nem csak a kaszni, de maga a benne futó hardverkomponensek működése is izgalmas. Hogy mutasssak is valami érdekeset, láthatjátok a ma elkészült 1:1 méretarányú szabásrajzot a faipari CNC marógéphez, amely a sokadik verziójú áttervezés eredményeként legyártja majd a kaszni végleges alkotóelemeit. Folytatás hamarosan…

Retroid StarCade: az árkád játékgépem felújítása

Lassan négy hónapja már az utolsó bejegyzésnek itt a Retroidon, ám ez nem jelenti azt, hogy tétlen lettem volna az az elmúlt hónapokban. A napi/aktuális bejegyzéseket a Twitter csatornámra írom, (bővebben: ITT, vagy a jobb oldali sávban) így a követőim bizonyára olvasták, hogy majd’ húsz hónapos munkát követően végre tényleg befejeződött a Retroid StarCade felújítása, így véget ért az első nagyszabású árkád játékgépes felújítós projektem. Név nélkül szeretnék köszönetet mondani annak a kb. tucatnyi barátnak és ismerősnek, aki segítségével (legyen az fizikai, technikai vagy szellemi) nem valósulhatott volna meg ez az álom, hogy boldog tulajdonosa legyek egy ’90-es évekbeli szuper Neo Geo MVS árkád játékgépnek. Köszi srácok!

Zárásként mi sem beszédesebb, mint egy before-after fotó: a felújításról szóló fotóblog sorozat fejezeit a Retroid Arcade Projekt hasábjain olvashatod el, ám ha hasonló feladatba kezdenél, vedd fel velem a kapcsolatot bátran – akár itt, akár bármelyik elérhetőségem egyikén.

DIY Arcade stick [PiPlay & Raspberry PI]

Épp csak befejeztem a Neo Geo Retroid Starcade gépem felújítását, máris egy új projekt előkészületein kezdtem dolgozni – igaz, ez nem felújítás, hanem egyfajta csináld magad (DIY, azaz Do It Yourself) jellegű dolog lesz, amely sem pénzügyileg, sem időigényben nem lesz majd akkora terhelés, mint amilyen az árkád masina volt. Fura érzés, de ha az elmúlt másfél évet egy hosszasan elnyúló munkán/hobbin töltöd hétről-hétre, a feladat elkészülte utáni hetek máris üresnek hatnak, és kell valami új, amivel ismét le tudom kötni magam. Hát legyen. Tech-barkácsolunk ismét !

DIY Arcade Stick

Nem akartam még egy olyan méretű projektbe fogni, mint amilyen a StarCade felújítása volt, így valami egyszerű, ámde kreatív dolgot találtam ki. Nemrégiben volt szerencsém a legújabb 4 magos Raspberry Pi-hez a cégnél, és néhány napnyi ismerkedést követően nem volt kérdés számomra, hogy ez a kis linuxot futtató masina a lehetőségek egész tárházát rejti magában. Mivel van benne kakaó és op.rendszer szinten is könnyű programozni, felkonfigurálok rajta egy MAME emulátort, építek köré egy könnyű fa-szerkezetű árkád fight stick házat, és egy interfész kártyával egybefogom az egészet az irányítópanellel. Mindez természetesen egy egyedi grafikájú, ölbe vehető házba kerül majd, amit direkt HDMI kábellel lehet majd a TV-hez csatlakoztatni.

Amire szükség lesz:

  • Raspberry Pi 2 Model B 1 GB
  • PiPlay szoftvercsomag és a MAME romset
  • Xin-Mo USB encoder adapter
  • 9 db Seimitsu/Sanwa árkád gomb, 1 db 8 utas joystick
  • kábelek, szerelékek
  • Egy könnyűszerkezetes fa dobozka
  • Plexi és szerszámok
  • … és egy kis Raspian/Linux magic

A terv alapján költséghatékony, ám ízléses dobozt készítek, a költségeket lent próbálom mindvégig tartani. A projekt neve: Retroid Arcade Stick.

A Retroid Arcade projekt

PrintBő másfél évet követően szép lassan a finisbe ér a Retroid Arcade Projekt, amely az első klasszikus árkád videójáték gépem felújítását kíséri végig. Ígéretemhez híven a blog főoldalát nem postoltam szét az éppen aktuális teendőkkel, de ahogy lentebb írtam néhány hónappal ezelőtt, a Twitteremen mindvégig követhető volt a projekt. Időközben megírtam a felújítással kapcsolatos fotóblog cikksorozatot is a Retroidon, amely lépésről-lépésre, fejezetekre tagolva mutatja be, hogyan vált a pusztulásra ítélt masina egy csinos működő gépezetté. Az egyes fejezetek részletesen taglalják a fém- és famunkákat, az elektronikával, JAMMA-val, Neo Geo rendszerrel kapcsolatos elektronikai dolgokat, az audió- a képcső és világítás, illetve a Control Panel megoldásait.

A Retroid Arcade Projekt c. fejezetek fentebb, a menüből is kiválaszthatóak, vagy a lenti linkre kattintva olvashatóak. Kellemes olvasgatást mindenkinek ! (A véleményeket, kérdéseket hozzászólások formájában tudjátok megtenni.)

A Retroid Arcade Projekt 

Update – Retroid Starcade

Halad a Retroid StarCade felújítása… általában a Twitteremre szoktam postolni az épp aktuális feladatokról a fotókat, de álljon itt egy kisebb összefoglaló, hogy milyen fázisokat teljesítettünk már az elmúlt néhány hét során. Párhuzamosan több részlet is felújítás alatt áll, jelenleg a legfontosabb munka a kaszni előkészítése a fényezéshez. Mivel sok volt az apróbb hiba, a nem kívánt lyuk, vagy mélyebb sérülések és karcolások, melyeket az alapozó nem fedne el, ezért hetek óta már csak a mestertapasszal történő kitöltés és folyamatos csiszolás van terítéken. Ez talán a felújítás legnehezebb, és egyben egyik legfontosabb művelete, mert akármilyen jó is lesz az elektronika, és a gép műszaki állapota, ha nem olyan a külcsín, amilyen kellene, megette a fene az egészet.

JAMMA szemle – Multicartok

Az árkád Neo-Geo játékgépem felújítása közben gondolkodtam el azon, hogy mi lenne, ha a kezdetekben nem egy, hanem több játék közül válaszhatnék, ha játszani támad kedvem. A forrás ugye adott volt: az eredeti japán Neo-Geo MV-FZ01 típusú fogadóegységembe csak 1 db Neo-Geo MVS cartridge-ot (játékkazettákat) tehetek (vannak 2-4-6 slotos egységek is, de a fentebb említett típus csak 1 slotos, viszont sztereó!), így a világhálót böngészve végül két megoldást találtam: vagy beszerzek egy JAMMA csatolós Neo-Geo multislotos egységet, vagy magához a Neo-Geo-hoz hajtok fel egy ún. “multicartot”. Egyelőre az utóbbi bizonyult költséghatékonyabb megoldásnak, de folyamatban van egy később felfedezett harmadik alternatíva beszerzése is. Na de mi is az a multicart ?

A gyári Neo-Geo játékok az 1 kártya – 1 játék elvet követik, azaz: a vaskos Megabitekben mért méretes cartridge alapból csak egyetlen játék ROMset-jét tartalmazza. Nos, az idő múlásával a Neo-Geo rendszerekhez is készültek ilyen több játékot tartalmazó gyűjtemények, amelyek legtöbbször a kínai sokszorosító üzemek netes bootleg kópiákból összetákolt kalózmásolatait jelentik. Hátrányuk sokszor a gyenge hardver miatti emulációs problémában (gyakori pl. a morcosabb hardvert igénylő játékoknál az ún. “belassulás” effektus), vagy a gyér felhozatalban keresendő, amelyeket egyes játékok különböző hackelt/tört romverzióval igyekeznek felturbózni. Neo-Geo-ból az ide tartozó arcadeotaku wiki szócikk szerint számos példány létezik már, igaz összességében egyik sem tökéletes, de a  legutóbbi 161-in-1 kifejezetten használhatónak bizonyult: csupán a Sonic Wing 3 és a Last Blade 2 küszködik hardveres problémákkal.

Nekem egy ilyen 161-in-1-es multicartot sikerült vásárolnom az arcadeworlduk webshopból, és az Insert-Coin egyesületünk gépében végzett teszt alapján a feltételezések igaznak bizonyultak… a fent említett két játékból ráadásul a Last Blade reset problémáját is kiküszöbölték, így erős a gyanú, hogy ez a példány bizony már kései, v2-es javított változat, amely még stabilabb, mint elődje. A 161-es szám persze kicsit csalóka, mert valójában 91 különböző játék lelhető fel a listán, a maradék ezek “+” jelzéssel ellátott valamilyen hackelt verziója – azonban így sem kell panaszkodni a felhozatalt illetően.

A felület egyszerű és könnyen kezelhető, a bal oldali listából kiválasztva, bármelyik ABCD akciógombot megnyomva már töltődik is be a kiválasztott játék – néhány másodperc után már hallható is a jól ismert Neo-Geo szignál, majd indítható is az akció. Amennyiben váltani szeretnénk, a jól dokumentált leírás alapján nincs más teendőnk, mint 5 mp-ig nyomva tartani a Player 1 gombot és egy villanást után már a főmenüben is találjuk magunkat. A board megjegyzi az aktuális játékok hi-score listáját, sőt a kurzor aktuális pozícióját is, így nem kell mindig az 1-es számról indítani a keresést (+ lépkedhetünk oldalanként is). A listát átnézve egy egyszerű, könnyen kezelhető és remek gyűjteményt felsorakoztató multicartot kaptam a pénzemért – ugyan egy picit sok a King of Fighters verziók száma és a Metal Slug 2 is belassul kétjátékos üzemmódban (utóbbi gyári ROM hiba, a Metal Slug X orvosolja a problémát) – ettől eltekintve olyan nagyszerű játékokkal lehet elütni az időt, mint a Viewpoint, a Pulstar, a Zed Blade, az Alpha Mission 2, a Samurai Shodown sorozat, vagy Capcom vs. SNK. Nekem, mint az első Neo-Geo gépét felújító rajongónak remek kezdés volt egy ilyen kártya megvásárlása – utólag persze a kedvenceket az internetről is be lehet szerezni eredeti formában, ha a cserére érett alkatrészek megérkezte után még marad a keretből.

A Neo-Geo azonban nem az egyetlen árkád rendszer: számos egyedi technológiára épülő játék született az évek során, amelyeket ha mind ki akarnánk próbálni, sok kiegészítő mainboard, vagy adapter beszerzésére lenne szükség a beüzemelésükhöz. Bár a JAMMA (Japanese Arcade Machines Manufacturer’s Association, bővebben ITT) csatoló szabvány megszületésével született ugyan egy gyártói standard (a Neo-Geo fogadó is a JAMMA szabványt követi a sztereó hang kivételével) – némely esetben mégis kiegészíthető átalakítókra lehet szükség az egyedi rendszerekhez. Emellett az is megesik, hogy a hőn áhított játékot nem, vagy csak nagyon nehezen lehet felkutatni, és olyankor is megkérik az árát, ha sérült, vagy működésképtelen állapotú mainboardról van szó. Az ilyenek kiváltására készültek ún. JAMMA multicartok, amelyek ömlesztve, több különböző rendszerre épült játékot és azok hardveres-szoftveres emulációját tartalmazzák, az eredetivel 100%-ig megegyező minőségben. Ezekkel két probléma szokott előfordulni: a bizonytalan kínai forrásból származó modellek összeszerelése miatti magas meghibásodási ráta, és a gyenge hardver/bugos emulátorok miatti szoftverhibás játékok problémája. Az aliexpress, az alibaba és számos kínai v. európai weboldal importál különböző XYZ in 1 típusú retro árkád JAMMA kompatibilis multicartokat meglehetősen hullámzó minőségben, mégis van egy többé-kevésbé megbízható sorozat, amely a legjobbak közé tartozik mind minőségben, mind a játékgyűjtemény tekintetében. Ezek az ún. Pandora’s Box sorozatba tartozó multicartok.

Pandora's Box 3 PCB

A Pandora’s Box aktuális 3-as v2.0 kiadása szintén kínai gyártmány, azonban a jobb formából: a forrasztás megfelelő gyártósorokon történik, a rendszer lelkét egy elegendő kapacitású CPU, az ARM Cortex-A8 adja (ez található bizonyos iPhone 5 készülékekben is) – mellé pedig Hynix memóriamodulok, ST Microvezérlő IC-k, és a ROM-okat tartalmazó Sandisk/Kingston microSD kártyák társulnak. Az 520-in-1 játéklista a legjobb és legnépszerűbb klasszikusokat tartalmazza, a Pac-Man/Dig-Dug (Namco) párostól kezdve a Donkey Kong-on (Nintendo) át a Sunset Riders (Konami), vagy Cadillacs & Dinosaurs (Capcom) játékokig bezárólag. A modern hardvernek köszönhetően nincsenek már emulációs problémák, cserébe viszont van részletes menü és konfigurálási lehetőség minden játékhoz, sőt! A PB3 még a 6 gombos vezérlőpultokat is támogatja… ezt mérlegelve és az olvasott tesztek alapján kiváló második alternatíva lehet – ráadásul elég kedvező áron, nagyjából 24-28E HUF körüli összegért már rendelhető, akár 1 db-os mennyiségtől is. Következő hónapban, a Retroid Starcade születésével biztosan vásárolok egyet, és igyekszem majd leírni a tapasztalataimat…

Életjel

Meglehetősen régen írtam már a Retroidra, de az ok egészen prózai: kicsit praktikusabbnak találtam a Twittert használni a rövid, de tartalmas közlési formátuma miatt, így az utóbbi hónapokban gyakorlatilag minden social felületet elhagytam, ezt leszámítva… így nincs is más dolgom kedves látogatóm, hogy az alkalmat megragadva meginvitáljalak a Twitterre, ami egy remek lehetőség arra, hogy akár Smart eszközökről is egyszerűen értesülj a a Retro-pixelart-Videójáték-világ szentháromság apró érdekességeiről. (Más kérdés, hogy miután néhány hétig kicsit megpihent a blogmotor, Elvis mester mindent megtett azért, hogy a Retroid is ismét régi fényében tündököljön).

De mi is történt az elmúlt néhány hónap alatt ? Íme néhány járulékos infómorzsa: gazdagabb lettem egy Xbox One-al a tavalyi premierkor; belecsúsztam a Destiny mágikus csapdájába; időben kiszállva sikerült 250 órát kalandozni Thedas bámulatos és páratlan világában a Dragon Age: Inquisitionnak köszönhetően; végül néhány éves késést követően belekezdtem a Diablo 3-ba is, ráadásul egyből az Ultimate Evil kiadással a kezemben. Gyűjtögettem néhány Wii U és 3DS játékot, darálom becsülettel a Fire Emblem: Awakeninget, írtam néhány tesztet a Gamer365-re, de ami a legfontosabb: szép lassan készülget a Retroid Starcade klasszikus árkád játékgépem is, amely idén áprilisban talán elkészül az 1. éves születésnapjára.

Nagyjából egy évvel ezelőtt vágtam bele hosszas keresést követően a felújításba – ráadásként az volt a terv, hogy egy fotóblog sorozatban dokumentálom majd a felújítás részleteit, kedvet csinálva ezzel a témával csak most ismerkedőknek. A kedvcsinálót azért írogatom néha, ha sikerül valamivel előre haladni; az elkészült néhány bekezdést megtalálhatjátok a fejléc “A Retroid arcade projekt” címszója alatt.

A legnagyobb kihívás egyébként bármilyen furcsának is tűnik, nem maga az elektronika és a sérült, elavult modulok/alkatrészek beszerzése, hanem a fa- és fémmunkálatok helyi ügyintézése. Ezeket kénytelen voltam partnercégeken, ismerősökön keresztül megoldani – és bár az olyan kritikus elemek, mint a Control Panel gyakorlatilag már készen van, a fejüveg grafika-dizájn legyártása épp a grafikus asztalán hever, és a kaszni festése is csak április elején készül majd el.

Retroid STARCADE

starcade_header

Még évekkel ezelőtt fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy a külföldi internetes fórumokon látottak/olvasottakon felbuzdulva én is építeni fogok egy saját árkád játékgépet magamnak, hogy a gyermekkorom nagy kedvenceit a lehető legautentikusabb módon tudjam alkalmasint újraélni. Az eredeti ötlet az eltelt évek során persze sokszor átalakult és újraindult, mire idén februárban elszántam magam arra, hogy megtegyem az első lépést, és beszerezzek egy gépet, amelyen majd dolgozhatok. Végül a saját magam által épített MAME kabinet helyett egy felújításra szánt eredeti Neo-Geo gép mellett döntöttem, amelynél a felfrissített dizájnhoz korhű, ám a klasszikus JAMMA standardok szerinti tervvel álltam elő. A számtalan órányi tervezésnek, és előkészületnek köszönhetően a Retroid STARCADE névre keresztelt masina egyszerre lesz autentikus és modern, ráadásul egy kicsit az én ízlésvilágomat is tükrözi majd, mindemellett megtartva az eredetiességét.

Hosszas keresgélést követően idén februárban tettem szert egy megfelelő példányra, és akkor pattant ki az ötlet, hogy a felújításról egyfajta barkácsblogot is készítek majd, hiszen mégiscsak egy gyerekkori álmom válik lassan valóra. Az első két fejezet már elérhető, a többi pedig a munkák előrehaladtával készül majd el. Kellemes olvasgatást hozzá, bármi észrevétel, kérdés, vagy témába vágó ötlet esetén kommenteljetek, írjatok nyugodtan, hátha segíthetünk egymásnak, amennyiben te is hasonló feladatra adod a fejedet.

[ps. A gép beszerzéséért utólag is köszönet zsolaxxnak, és a Neo-Geo.hu fórum olvasóinak.]

Az ARMIGA Project

Sajnos egyre gyakoribb, hogy a klasszikus retro/mikroszámítógépek és/vagy konzolok az évtizedes nyüstölés és korrózió eredményeként előbb-utóbb javíthatatlanná, használhatatlanná válnak. A dolog egy természetes folyamat eredménye, amely ellen némi pénzmag befektetésével lehet védekezni (utángyártott, vagy alternatív javítási eljárások) azonban egyre inkább a szoftveres emuláció tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak, mert szélesebb körök számára elérhető, olcsóbb és esetenként multiplatform alternatíva is egyben.

Persze, van amikor ez nem elegendő – főleg akkor, ha egy olyan klasszikusról beszélünk, mint az Amiga – ilyenkor jön képbe a fantáziadúsabb hardveres megoldás, amely jó esetben akár még az eredeti kiegészítőkkel kis kompatibilis. Nos, a nemrégiben útjára indult IndieGoGo kampány, az Armiga projekt a kultikus Amiga 500 esszenciájának tovább örökítését tűzte ki célul, méghozzá nem is akármilyen formában: az ízléses és autentikus jegyeket viselő házban az A500-as floppy lemezeket olvasni képes meghajtó hű társaként egy RaspBerry Pi ketyeg, amely szoftveresen emulálja az Amiga 500-as hardverét, 1 MB memória társaságában. A játékfelhozatal 90%-a már tökéletes emulációt élvez, beleértve a .ADF supportot, a Disk Dump és lemezcserélgetős DiskSwap metódusokat, ám a fejlesztők további extra szoftveres funkciókat is ígérnek a finanszírozás mértékétől függően.

No de miért is részesítenénk egy alternatív megoldást addig, amíg ha nehezen is, de fellelhető az eredeti gépezet ? Legfőképp azért, mert az Armiga további extrákkal is kecsegtet, mint amilyen a HDMI kimenet, vagy a háttérben futó legfrissebb Android op. rendszer, amely alá a standard mobil applikációk mellett egy rakás hasznos Amiga alkalmazást pakoltak pluszban, így pl. az eredeti lemezekről megfelelő kópiát készítő disk image creatort is. Persze, a MálnaPC előnyeiből fakadóan a hálózati funkciók, a Google Play, az FTP és Ethernet kapcsolatok is elérhetőek, már ha nem az egyszerű, letisztult grafikus felületen turkálunk. A teljes funkció lista és hardver specifikáció elérhető a projekt oldalán – a bejegyzés írásakor 50 kerek nap van még a finansszírozás végét jelentő 140.000 USD álomhatár eléréséig, amely teljesülésekor nagyjából 140 dolláros árcímkével lehet majd hozzájutni az apró, ám annál ígéretesebb gépezethez.

Sydney Hunter & The Mayan’s Revenge [NES]

Szinte nincs hónap, hogy ne érkezne valamilyen érdekesség a Nintendo NES garázsfejlesztések háza tájáról: most épp egy régi MSX klasszikus, az Indiana Jones és Rick Dangerous felmenők jegyeivel büszkélkedő játék van érkezőben a koros masinára. Az esemény voltaképp a klasszikus játékok flash alapú online verzióinak hozománya, a Sydney Hunter & The Mayan’s Revenge ugyanis a böngészők világából vándorol át a 8bites korszak neves képviselőjére. A Collectorvision társulás, amely többek között a Colecovision szcéna aktív kiadójaként tett szert népszerűségre, a rajongói visszajelzések és a letöltések száma alapján úgy döntött, fut egy kört a NES verzióval is; a csapat a flash verziót veszi alapul, ám megfelelő gondossággal át is szabja a játék egyes részleteit, hogy a lehető legjobb minőséget produkálja a Nintendo öreg gépezetén. A Sydney Hunter & The Mayan’s Revenge az ős-Montezuma’s Revenge alapjaira épül, így néhány helyszín akár ismerős lehet az eredeti játékból feltéve, hogy észrevesszük a különbséget- a NES verzió az infók alapján ugyanis már a harmadik újratervezésen van túl.

Sydney Hunter NES

A Collectorvision első NES játéka a tőle elvárható módon díszdobozos Cartridge formában is megjelenik, amely kiváló alkalmat kínál majd egy újabb gyűjtői szépség beszerzésére – érdemes hát követni.

Retro hacks [Bubble Bobble és Donkey Kong]

Classic Kong SNESKét érdekesebb hacktivity is jutott az elmúlt hetekre: az első egy klasszikus Donkey Kong arcade átirat (1981) Classic Kong címmel Super NES-re, amely a Bubble Zap Games csapatnak hála, még 2012 szeptemberében látott napvilágot a homebrew szcénában. A mókás átirat feljavított 16bit-es grafikával, az eredeti változatból ismert négy pálya variációival és az időálló Donkey Kongos dallamokkal igyekszik kellemes pillanatokat szerezni a rajongóknak. Érdekesség, hogy a játék felett bábáskodó orosz Piko Interactive időközben kiharcolta a hivatalos SNES cartridge kiadói jogot is, így a remake normál és delux kiadásban fizikai cartridge formájában is megvásárolható a kiadó honlapján (jelen cikk írásakor még elegendő készlettel). A Donkey Kong árkád verziója máig nagy népszerűségnek örvend így valószínű, hogy a feljavított SNES változat sem lesz sokáig kapható – pláne, hogy mindösszesen 100 db készült belőle. Ám aki nem szánna 30-50 USD-t a megvásárlásra, az egy SNES emulátor segítségével ingyen is tehet vele egy próbát, miután letöltötte azt a remake csapat tárhelyéről. Youtube videó ITT, az árkád verzióhoz emulátort a M.A.M.E Dev-ről, a Romsetet pedig például a RomHustlertől szerezheted be.

Bubble Bobble Lost Cave Arcade version

A másik kiszemelt szintén egy régi időket idéző árkád szépség, mégpedig a Taito 1986-os Bubble Bobble c. klasszikusa, amelynek egy nemrégiben bemutatott romhackje bővült és fejlődött tovább egy teljesen új játékká. Az ötletes új bónuszok és a BB különböző konzolos, v. homebrew környezetben megjelent variánsainak legjobb pályaszettjeivel együtt száz szintesre bővült Bubble Bobble: Lost Cave remekül mutat az árkádos körítésben, ráadásul a módosításoknak köszönhetően a neten beszerezhető bootleg átalakításával könnyebben beépíthető az árkád kabinetekbe is. Ám aki csak felhőtlen játékra és folyamatos kihívásra vágyik, töltse le az 1.2-es verziót a projekt hivatalos oldaláról, és egy M.A.M.E-ben (lsd fent) a patch útmutatót követve már élvezheti is a Bubble Bobble klasszikus játékmenetét.

[Please understand: a Lost Cave egy patch, amelyet az eredeti Bubble Bobble Romset-en kell lefuttatni, így kapjuk meg a bővített kiadást, amely elindítható az emulátorokban. Akik nem szeretnének bíbelődni az eredeti játék módosításával, azoknak íme egy végleges patchelt változat, amely limitált ideig érhető el a SendSpace-n]

Hogy melyik szint miért, és hogyan került bele a gyűjteménybe, elolvashatod Bubble Bobble: Lost Cave projekt oldalán, a brit JammaPlus fórumában pedig a bootleg kópia módosításáról és így az árkád kabinetekbe történő beépítésről találsz érdekességeket.

Harmony Forte flashkártya [Atari 2600]

a2600-gamesAz Amigától kezdve a Gameboyig szinte már mindenhez készítenek Flash kártyákat, és ebből a sorból a konzoltörténelem nagy öregje, az Atari 2600 sem maradhat ki. Bár a VCS “retroisztikus” mámorban úszó rajongói 2009 óta már gyakorlatilag egyetlen Harmony kártyával is élvezhetik a klasszikus konzol játékfelhozatalának 99%-át, az utóbbi időben piacra dobott homebrew, vagy official játékprogramok a gépből kisajtolt maximális teljesítménye, és a limiteket áthidaló programozói trükköknek köszönhetően csak hackeléssel, vagy emulátorok segítségével voltak elindíthatóak. Nos, az Atari örökséget gondozó AtariAge csapata egy második, Harmony Forte névre keresztelt revíziót is eszközölt a hardveren, így belezsúfolva 512Kb RAM-ot, 1 MB-nyi EEPROM memóriát és egy új chipkészletet a tökéletes kompatibilitáshoz. Lesz upgrade akció, és kiárusítás is – az elsőre borsosnak (85 USD) tűnő cartridge első bemutatkozása a január 18-án kezdődő oregoni NWCGE találkozón lesz, a netes árusítás valamikor március elején indul – ám aki beruház egy ilyen szépségre, több száz v. ezer játékot tárolhat egyetlen kazettán. Mivel a 2600-as felhozatal és a gép forráskódja (egy-két kivételtől eltekintve) is már abandonware kategória, a művelet a megfelelő feltételek betartása mellett legális (de azért a kedvenceiteket tessék megvásárolni bagóért az ebay-en pl.)

8bit Dreamz [RGCD 16K bajnokság + Vice Squad]

Cosmic Ark - Atari 2600

Még tavaly év végén bukkantam rá az RGCD és a független retro kiadók közös homebrew fejlesztői maratonjának felhívására (16K Competition), amellyel a legjobb tizenöt alkotás nyert végérvényesen öröklétet egy klasszikus cartridge játékgyűjtemény formájában. A kiírásnak csupán annyi megkötése volt, hogy a végleges kód maximum 16Kbyte Cartridge ROM formátum lehet, és támogatnia kell az NTSC és PAL szabványokat, ám ezen kívül minden a hobbi kóderek tehetségére volt bízva. A pályamunkák beküldési határidejét november 30-ában határozták meg, amelyre szép számmal érkeztek próbálkozások, így a szcéna nagyágyúiból verbuválódott zsűrinek nem volt könnyű dolga: a legjobb tizenötbe olyan gyöngyszemek kerültek be, mint Terry Cavanagh hihetetlen sikereket elért 8bit-es mobiljátékának, a Super Hexagonnak 1:1 arányú C64-es átirata Micro Hexagon címmel, vagy a Spectrumos korszak ikonikus Jet-Pac Rocket Smash néven debütált inkarnációja – persze, a készítők minden zsánert igyekeztek felvonultatni a gyűjteményen, így a listában nagyszerű shooterek (Vallation), platformerek (PowerGlove), és akció-ügyességi játékok (pl. a Monster Buster c. Puzzle-Bobble átirat) is szép számmal szerepelnek (a győztesek sora ITT olvasható). Külön öröm, hogy a Kobo64 platformerrel hazánk egyik tehetsége, Kajtár Zsolt is bekerült a legjobbak közé, így duplán érdemes lesz beruházni a cartridge-re a nem túl távoli jövőben.

Ki nem hagynám – főleg, hogy a C64 szcéna az elmúlt években második virágkorát éli: szinte nincs olyan hónap, amikor ne érkezne új fejlesztésről hír, az RGCD és hasonló csoportosulások pedig igazi gyűjtői szemlélettel a hátuk mögött igyekeznek jobbnál jobb kiadványokat produkálni. Ékes példa erre a fenti 16K Competition mellett a Psytronik és az RGCD legújabb közös gyermeke, a “The Vice Squad” megjelenése is, amely a ’80-as évek azonos című filmjének utcai harcos, drogháborús korszakát hozza el ismét egy akciójáték formájában igazi boss harcokkal, fejleszthető fegyverarzenállal, nagyszerű audiovizuális körítésben. Bővebb információért, és rendelésért elég csupán IDE kattintani, machzoisták és klasszik kedvelők a Cartridge mellett akár mágneslemez, vagy kazetta formájában is berendelhetik kevesebb, mint egy BigMac menü áráért…

iRetroid #zanza

Videójáték rajongóként mi lehetne más a karácsony legörömtelibb pillanata, mint a díszcsomagolásból kihámozott játékok kézbevételének élménye? Az ünnepek alatt Konzolok milliói váltanak ki hasonló érzéseket világszerte, és ez nem volt másképp a múltban sem, csak a körítés volt egy kicsit ódivatúbb. Ezen felbuzdulva a gamer365 is a játékos fiók mélyére túrt, és nosztalgiázott kicsit két adag diós bejgli elpusztítása közben – a keresésben a Robotmajom is besegített, de vajon melyik találat fűződik a nevéhez?

Holiday Lemmings/Christmas Lemmings (Psygnosis, 1991) Amiga / MSDos, Mac

A fiatalabb korosztály tutira nem, de a Doom korszak fiai-lányai biztosan emlékeznek még a 90-es évek egyik nagy slágerére, a parányi kis Lemmingek menetelésére. Az egykori Psygnosis műremek 1991-től kezdve négy esztendőn át vezette a slágerlistákat, amelyből a népszerűségnek hála, még karácsonyi kiadások is készültek, Xmas Lemmings címmel. Az első verzió 1991-ben és az azt követő években egy mindössze néhány szintet tartalmazó exkluzív télies demóverzióval vezényelte a Lemmingeket a karácsonyfadíszek irányába (a különlegességét a havas témájú pályákban, és a főhősök Mikulás-öltözetében kell keresni). Érdekesség, hogy az ünnepi változatok évekkel később dobozos formában, kibővült map felhozatallal is napvilágot láttak a múlt menő platformjain, mint amilyen az Amiga, a PC (Dos), illetve a Mac volt akkoriban.

iRetroid #essence [October]

Október egyik érdekessége minden bizonnyal a Neo Geo X körüli felhajtás volt, amit maga a tulajdonos, az SNK hozott nyilvánosságra még a hónap elején, miután felrúgta a szerződést az alig egy évvel ezelőtt debütált handheld X termékcsalád forgalmazójával, a Tommoval. A dolog már csak azért is érdekes, mert az 1990-ben alapított Neo Geo termékcsalád egyik nagy reménységének számító új kiadás mind ár- mind pedig népszerűség szempontjából is jól teljesített, azt viszont máig nem tudni, hogy a termék kifogásolt minősége, vagy a relatív könnyen megkerülhető másolásvédelem volt az oka a disztribúció azonnali felbontásának. Az SNK ráadásul olyan agresszíven húzta be a nadrágszíjat, hogy a leállított gyártás és a promóciós reklámok mellett a polcokon lévő példányokat is azonnal visszahívatta a boltokból. Egyelőre kétséges, hogy mi lesz a sztori folytatása (a Tommo azzal védekezik, hogy 2016-ig őt illeti a kiadói jog), de az biztos, hogy a Neo Geo franchise elképesztő népszerűségnek örvend még így 20-25 év távlatából is – olyannyira, hogy az árkád MVS underground szcéna mellett az otthoni konzolok sorát erősítő AES-re is jelennek meg játékok, mint amilyen pl. a soron következő Knight’s Chance.

A NeoBitz homebrew csapat puzzle/kártyajáték kategóriában készült alkotása a szokásos magas gyártási költség miatt a Neo Geo esetében már-már standardnak számító kb. 350 USD-s árcédulával érkezik a webshopba – persze ahogy azt megszokhattuk már, érkezőben van többek közt egy Collector’s kiadás is cirka 80 dollár pluszért cserébe, amelyhez a dobozos-bubis zacsi limitált flyert, posztert, és játékkártyákat is kínál majd bónuszként. A csapat azonban a szűkebb pénztárcájúakat sem hagyja parlagon, így szinte magától értetődő módon Dreamcastra is megjelentetik a játékukat – igaz, erről egyelőre még vajmi kevés a hivatalos információ. A középkori stílusból építkező, és több különböző módozattal kecsegtető játékból a youtube-ra is felkerült egy mozgóképes anyag, IDE kell kattintani érte.

pier-solar

Valamelyik Gamer365-ös Retroidban említettem még anno a gigantikus tartalommal bíró MegaDrive klasszikus RPG, a Pier Solar Kickstarter projektjét; nos, a Watermelon csapatának az utolsó pillanatban mégiscsak sikerült összegyűjteni a remake elkészítéséhez szükséges pénzmagot, mi több: a Wii U-ra és Dreamcastra érkező változat azóta már egy trailert is kapott, amelyen jól látszik a klasszikus stílus manapság elterjedt, modernebb HD ráncfelvarrása. A játékmenet egyelőre változatlan, ám a látvány feljavítása mellett néhány plusz feature is felbukkan már, mint pl. a régi-új külső közti váltás lehetősége, a minijátékok, és a bővebb director’s cut-szerű történetmesélés. Várjuk, a Nintendo eShop szerint a Wii U kiadás valamikor 2014 Q2-ben várható, nem sokkal a Dreamcast változat megjelenése után.

[Van még tovább is, KATT!]

Ultimate Newcomer

Newcomer

Talán nincs is hazai C64-es tulajdonos, aki ne hallott volna legalább legenda szintjén minden idők egyik legnagyszerűbb és talán legnagyobb, legtartalmasabb RPG-jéről, a hazai fejlesztésű Newcomerről – nos, aki nem, annak feltétlen ajánlom az IDDQD egyik 2010-es interjúját Belánszky Istvánnal, aki a több évtizede tartó projekt egyik kulcsfejlesztője. A cikk óta eltelt egy-két esztendő, megjelent az eredeti C64-es feljavított, kibővített változata Enhanced Newcomer címmel, és évek óta készülőben van az Ultimate Newcomer verzió is, amely a kiadó Protovision oldalán jelenleg “in development”, azaz fejlesztés alatt státuszban leledzik. A C64-C168, PC, és VICE emulátorra készülő klasszikus szerepjáték hivatalos oldala (www.newcomer.hu) tavaly január óta ugyan nem frissült, de a facebookon létrehozott rajongói portálon elejtett infókból tudjuk, hogy a projekt ha nem is gyors tempóban, de azért halad: rengeteg a tesztelni való (legutolsó információk szerint a harcokban fedeztek fel a fiúk kritikus bugokat), de bízunk benne, hogy eme nagyszerű alkotás ha nem is a közeli jövőben, de azért 2014-ben talán megéri az Ultimate kiadást, és egy nagyszerű díszdobozos kiadásként csábítja el ismét a sci-fi kalandok szerelmeseit.

Ultimate Newcomer

Aki bővebb infókra kíváncsi a projekt jelenlegi státuszáról, annak a Scene World diskmag 20-as számát tudom ajánlani 2013. februárjából, amelyben Gonda Zoltánnal, a Newcomer egy másik oszlopos tagjával olvashattok egy érdekességekkel teli interjút (angol nyelven).

EasyFlash C64-hez

Nemrégiben tűnődtem el rajta egy RGCD-féle C64-es játék (Sir Ababol) kiadása kapcsán, hogy mennyire problémás volt anno a C64-hez normális utility bővítőkártyákat szerezni a számítógép expanziós portjába. Minden egyes alkalommal, ha a magnókazettás Datasette-ről akartunk betölteni egy programot, a Turbókkal tömörített és gyorsított Loadereket kellett előbb előhalászni kazettáról, floppy-ról, vagy bármi másról. Nem volt ez másképp a file másolásoknál, vagy a kazettás egység fejbeállításánál sem, hiszen többnyire más volt a baráttól kölcsönkapott szalag header infója, mint a saját meghajtónkban készült változatoké. Voltak persze előre készült EEPROM alapú bővítőkártyák, de megfelelő eszközök hiányában a saját egyedi változatunkat nehéz volt elkészíteni, de most kb. húsz évvel később már van rá mód, mégpedig az EasyFlash  megoldások segítségével. Ezek olyan flash alapú modulok, amelyek szereld magad kiadásban vásárolhatóak meg, és a megfelelő segédprogramokkal, illetve egy PC-vel egyszerűen elkészíthetőek azok a .crt image fájlok, amelyek a számunkra fontos segédprogramokat, vagy játékokat tartalmaznak. A kártyák több webshopból is megvásárolhatóak, bővebb infók a Wiki, illetve az EasyFlash oldalán olvashatóak – ha aktívan használod még a C64-edet, akkor egy ilyen megoldás nagyon sokat segíthet, és az ára sem vészes.

Super Mario Bros. [Atari 2600]

Még tavaly olvastam róla, hogy egy bizonyos hobbi-coder, nevezett Chris Spry összekalapált egy látványos demót az 1985-ös (NES) Super Mario Bros. átiratáról, Atari 2600-on. A program kódja az ősvas ellenére már akkor ígéretes volt, azonban a napokban elkészült a végleges változat is, amely ráadásul kézzelfogható, sorozatgyártott Cartridge változatban húzta át kedvenc csőszerelőnk kalandjait a klasszikus játékplatformra.

Princess Rescue - Atari 2600

Princess Rescue – Atari 2600

Mai szemmel nézve, a (jogi okok miatt) Princess Rescue címre keresztelt kaland ugyan mellőz szinte minden olyan látvány-béli bűvészkedést, amely az eredeti változatra jellemző, azonban a tény, hogy egy ilyen komplexitású játékot Atari 2600-on láthatunk viszont, már önmagában elismerésre méltó dolog. A gép technikai korlátait súroló, és trükkökkel áthidaló alkotás ennek örömére ünnepi külsőbe bújik, és az AtariAge csapata egy 100 darabból álló limitált kiadással tiszteleg a kiadvány előtt, cirka 50 dollárért bárki elcsábulhat – ajándéknak, és retro-dísznek is ideális.

The Ghost Blade [DC]

Amennyiben nem okozott volna sokkos mámort a néhány héttel ezelőtt publikált Sturmwind nevű Dreamcast shooter, íme egy újabb ellenpélda a SEGA utolsó konzolját temető egyének hadjárata ellen: máris érkezőben van a 2013-as legjobb Dreamcast címéért ringbe szálló kihívó, amely szintén a shooter kategóriában nevez. Bár a The Ghost Blade című lövöldözős játékot jegyző Hucast Games még csak most demózta a játékot először mozgás közben, az előrendelés már februártól elérhető a gyártó weblapján, akiknek egyébként már a Dux és ReDux hardcore shmup-bombákat is köszönhettük. Az energetikus zenei aláfestéssel kecsegtető, igazi keménymagnak szóló lövölde minden ízében A kategóriás címnek ígérkezik, így aki fogékony a régmúlt nagy kedvenceibe nosztalgikus módon beleszerelmesedni, csak ajánlani tudom a mezei, dupla és tripla lemezes gyűjtői kiadások valamelyikét. A tavalyi év egyik Dreamcastos sikerjátékát (Redux) jegyző René Hellwig és csapata által hegesztett Ghost Blade három válaszható űrhajóval, online scoring rendszerrel, és több hangzatos játékmóddal (Time Attack, Caravan, Stage Mode) igyekszik a Dreamcast rajongók kedvére tenni, amely a mozgóképes anyag alapján jó eséllyel sikerülhet ismét. Az alpha Trailer a youtube csatornán, az előrendelés pedig a gyártó weblapjáról érhető el, erősen ajánlott faktorral.

River City Ransom 2.0

Az idejét sem tudom már, mikor volt, hogy official fejlesztés jelenik meg a Nintendo NES-re, ám néhány nappal ezelőtt megerősítést nyert, hogy a River City Ransom (a Nintendósok Street of Rage-je) hivatalos folytatását ünnepelhetjük majd 2014-ben. A folytatást licensz alapján az ottawai,  független stúdióként létező Combit Studios végzi, akik szoros partnerkapcsolatot ápol az eredeti epizódot is jegyző, manapság már Million Co.-ként (Tecmo tulajdon) tevékenykedő csapattal a minél tökéletesebb folytatás elkészítése érdekében. A projekt egyelőre cím nélkül fut, jövőre esedékes, és NES mellett Windowsra, és várhatóan egyéb kurrens platformokra is elkészül – további infók reményében regisztrálni is lehet az egyelőre csak teaserként fellőtt honlapon, a teljes fejlesztői nyilatkozatot pedig a Combit saját blogján olvashatjátok el. Kellemes, és örömteli meglepetés, a fiúk várhatóan igazi 8bit-es hangulatot árasztó játékot készítenek majd.

Crimson Twilight [C64]

Nem véletlen említettem néhány bejegyzéssel lentebb, hogy a Commodore 64 az egyik legerősebb Retro platform a kurrens homebrew és garázsfejlesztések terén. Több jelenleg is futó, vagy már a kiadási fázisban levő játékról lelhető fel infó az interneten, és legnagyobb örömünkre egyre inkább fellendülőben van a dizájnos külcsínbe csomagolt Cartridge- és bővítőkártyákon érkező játékok száma is. Mégis talán az egyik legizgalmasabb projekt, amelyet követni és figyelni érdemes, az Arkanix Labs őszülő arcai által kalapált Ultima– és Bard’s Tale szerű klasszikus felülnézeti RPG Crimson Twilight címmel, amely hosszú évek lázas munkájának eredményeképpen lassan, de biztosan a finisbe ér. Az Ős-szerepjátékok alapjaira épülő kaland bár hosszú ideig nem hallatott magáról, de a tavaly szeptemberi chicagoi Retro expon felbukkant előzetes után a fejlesztők elérkezettnek látták az időt arra, hogy érdekességeket szivárogtassanak a lassan felnőtté cseperedő játékukról.

Crimson Twilight - Karakterlap

Crimson Twilight – Karakterlap

Érdemes átkutatni a projekttel kapcsolatos fejlesztői oldalt, hiszen ha nem is túlzottan frissek, de olyan érdekességekről is olvashatunk, mint pl. a Cartograph, amelyet eredetileg a játékteret felépítő datamap-ok mentésére használtak, de a folyamatos fejlesztéseknek hála, szervesen beépült a kód-struktúrába (hasonlóan pl. a Last Ninja Integrátorához). Történet szempontjából egyelőre csak az egyik főképernyő által fellibbentett pársoros bekezdésből mazsolázhatunk: eszerint hősünk rejtélyesen eltűnt családja körüli szálakat bolygatja, de rá kell jönnie, hogy a misztikummal övezett nyomozás nem akármilyen kalandokat tartogat majd számára Murkasada földjén. Keresztapja legendás hagyatéka, egy rakás gonosz, és mágiák sora állja majd útját – kezdésnek nem túlzottan sok, de a fejlesztők változatos környezetet, nagy bejárható területeket, hamisítatlan CRPG élményt, és váratlan eseményeket ígérnek [bővebben: katt a Tovább gombra]

Arcade mindenek “alatt”

Ki ne szeretne egy, a valóságtól elzárt kis szegletet, amely minden problémától mentes mivoltában igazi menedék, és kapu a múlt szép emlékeihez ? Ez a nagybetűs Dolgozószobának álcázott retro játszótér, a múzeum, a személyes emlékkönyved, a titkos átjáród a gyermekkorodhoz, a saját erődítményed, a vén tinédzserek búvóhelye… bőszen lehet sorolni a jobbnál-jobb jelzőket, egy azonban biztos: mindig jön valami, ami felülírja ezeket a nagyszabású terveket. Az esetemben már évek óta futó projekt egy MAME kabinet (abból is egy NeonMAME), de eddig idő, és legfőképp hely hiányában még csak a tervek várnak megvalósításra a gépemen – igaz, ezek gyakorlatilag a famunkálatoktól a burkolattervig, az elektronika és a hardverkonfigurációkig 100%-osak. Azonban ahogy a mondás is tartja. a jó munkához idő kell, és ezen esetben sok egyéb tényező is közrejátszik abban, hogy a születendő csöppség tényleg fizikai testet is öltsön.

Arcane Arcade - kávéasztal retro kabinetnek álcázva

Arcane Arcade – kávéasztal retro kabinetnek álcázva

Hacsak nem döntök úgy, hogy az egészet átinvesztálom egy ilyen igazi Retro-hatást árasztó, ultimate árkád gyűjteményt rejtő kávézóasztallá. A brit Surface Tension meglátta az ötletben a tutit, és némi variálhatósággal keverve elkezdte gyártani ezeket az “embedded HTPC-kkel” szerelt dizájnos bútorzatokat (is), amelyek egy modern és retro sílus irányzatokat elegyítő kávézóasztalnak álcázva rejtenek konkrét MAME emulátorokat, és árkád játékgyűjteményeket. Talán ecsetelni sem kell, mekkora meglepetést okozhat egy ilyen hardcore cucc a kedélyes baráti összejövetel alkalmával, ahol a beszélgetés végül egy kis Pac-Man partival, vagy némi lövöldözéssel végződik. Helytakarékos, ötletes, és nagyszerű megoldás, némi negatívummal fűszerezve – ez pedig az ár. Az alap modell 2000 jó magyar font (plusz szállítás, legalább még +200), ami durva becsléssel is kb. 700E HUF – leleményes magyar gondolkodással, minőségi anyagok felhasználásával, és egy kis informatikai/elektronikai képzettséggel maximum 150.000 Ft-ból kihozható a mutatvány tokkal-vonóval – (asztalosmunka, nyersanyag, karcálló színezett üveglap, 26-28″-es LCD tv, arcade stick+gomb elektronika, kábelezés, és a hardver, ami akár egy mini-ITX alapú, full-integrált barebone is lehet), így mindenképp elgondolkodtató az ötlet.

Guns’n Ghosts

Nem tudom hogy vagytok vele, de engem mindig jó érzéssel tölt el, ha egy számomra kedves platformra még évekkel, évtizedekkel később is jelennek meg játékok. A SEGA Dreamcast eléggé népszerű ilyen tekintetben, de nem az egyetlen, sőt: mikroszámítógépekre talán még nagyságrendekkel több új fejlesztés jelent meg az utóbbi években. A jelenlegi felhozatalból mindenképp figyelmet érdemel a Commodore 64 is, bár szinte minden héten elmondható lenne, hogy valami újdonság van érkezőben a zömök kis masinára – jelenleg épp a Guns’n Ghosts, amely a jó öreg Bubble Bobble és a Ghouls’n Ghosts játékmenetbeli dolgait elegyíti össze egyetlen akció-platformer játékká. Az ízléses külsőbe csomagolt C64 kazetta, vagy Floppylemez formátumban érkező játékot az a Georg Rottensteiner és Trevor Storey kalapálta össze, akinek a korábbi Joe Gunn és Soulless játékokat köszönhetjük, ráadásul a kiadó is a Retro kiadványairól ismert RGCD és a Pystronik Software lesz, így a gyümölcsöző együttműködés rövidesen kézzelfogható eredményt szül majd.

gunsnghosts02

Guns’n Ghosts – C64

(Az említett játékok közül talán a Soulless érdemel komolyabb szót, amely tavalyi megjelenése nagyszerűen megmutatta, mire képes a homebrew szcéna, ha megvan az a bizonyos összefogás mögötte: az érdem nem kevesebb, minthogy konzol-minőséget láthatunk viszont a mikroszámítógépek világában, ez manapság pedig igencsak ritka esemény.) Az RGCD jelenléte ráadásul garancia arra, hogy a vadászat a digitálisan megvásárolható változattal együtt Cartridge formában is megjelenik, sok bővítőkártya-gyűjtő legnagyobb örömére.

A Guns’n Ghosts egyébként 70+ különböző pályát, kétjátékos módozatot, és számtalan érdekes ellenfelek (ghoulok, csontvázak, zombik, szellemek, démonok és gonosz lelkek) változatos kompániáját zúdítja a nyakunkba, mindössze egyetlen betöltési fázis alatt, sőt: a fejlesztők még egy mini bevezető animációval is kedveskednek a borzongások kedvelőinek. Sokak szemében ez biztosan mosolyt szül, ám a C64 idejében valóban így nézett ki egy tisztességesen megtervezett, összerakott programocska. Előrendelés, screenshotok és doboztervek a játék kiadói oldalán találhatóak.

Szélvihar közeleg!

Ha nem ismerném a SEGA mára kultikussá vált konzolja, a Dreamcast történetét, kétkedve fogadnám a Sturmwindről szóló pletykákat: Az utóbbi idők egyik legnagyobb szabású Unofficial projektje, a RedSpotGames gondozásában megjelenő Duranik szülemény egy ízig-vérig klasszikus horizontal-vertical shooter, amely lassan már két és fél éve szépül, terebélyesedik és válik kézzel fogható valósággá. Nem akármilyen játékról van szó, az R-Type és Gradius felmenői jegyekkel büszkélkedő alkotás pazar látványvilágát bármelyik kurrens Live Arcade játék megcsodálhatná, pedig ez a 2D/3D hibrid kód bizony egy 1999-ben megjelent vason fut, akármennyire nehéz is ezt elhinni.

Egészen biztos vagyok, hogy az eredetileg 2011-re datált játékot az összes Dreamcast rajongó és tulajdonos epekedve várja, hiszen a tizenhat gyönyörűen megkomponált helyszín, a húsz masszív legyőzésre váró boss és százfajta kompániája, az online hi-score tábla, valamint egy (megnyitható bónuszokkal teli) trófea-rendszer már önmagában is elegendő hívószó egy ilyen monumentális projekt esetén. Azonban mint minden vérbeli shooter, a Sturmwind is a látvány, illetve a hozzá passzoló gameplay körítés segítségével tud csapást mérni a gyanútlan gémerre – a lenti videó megtekintésével azonban nyilvánvaló, hogy minden esélye megvan maradandót alkotni. Az április 24-et megcélzó előrendelés még javában fut, de már csak a normál kiadásra lehet leadni foglalást, 39.95 EUR értékben.

Super Made In Metroid: Attack of Rinkas

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy minden idők legnagyszerűbb és legterjedelmesebb 2D-s akció-kalandjátéka a Super Metroid (nem hiszed? Pedig anno még a Screw Attack is őt hozta ki győztesként). Zseniális pályatervezés, játékdizájn, hangok, és korát meghazudtoló technológiai újítások egész sora jellemzi a legjobb 2D-s Samus kalandot, amely méltán vívta ki a hardcore gamerek elismerését világszerte. Talán ezért is nem meglepő, hogy közkedvelt célpontja a homebrew fejlesztéseknek (A Super Metroid: Redesign konkrétan egy teljesen új játék) és hack-közösségeknek, akiknek hála egy újabb gyöngyszemmel bővült a tört/módosított ROM katyvaszok sora. A jelenlegi eset azonban annyiban kivétel, hogy nem egy újabb “fokozzuk a kihívást az őrület határára” cucc, hanem konkrétan egy, a sztorit teljesen mellőző Survival mód, amelyben a Rinkák támadása ellen bizonyíthatja mindenki, milyen hatékonyan képes megvédeni a Zebest a veszélytől.

Super made in Metroid: Attack of the Rinkas

Super made in Metroid: Attack of the Rinkas Romhack

Kicsit sem lebecsülendő feladat ez, a mellékelt videó láttán játékos legyen a talpán, aki hosszabb ideig húzza az arénában, ahol idővel szinte az összes Suit upgrade megszerezhető feltéve, hogy álljuk a sarat az energiagyűrű-szerű Rinkák hordájával szemben. A Super Made In Metroid: Attack of the Rinkas nagyszerűsége egyszerűségében rejlik: minél tovább húzod, annál több pontot kapsz. Persze számos opció közül választhatsz, ha ez nem lenne elég, így rajongóknak feltétlen javasolt a beszerzése. A játékhoz szükséges maga a hack, és az eredeti Rom is, letöltési lokációkhoz tessék a lentebbi linkekre fáradni:

NES “WarezDrive” N8

Várható volt, hogy előbb-utóbb véglegesnek mondható megoldás születik a NES játékok tökéletes emulációjára – erre mi sem lehet alkalmasabb, mint maga az ősvas, csak egy megfelelő interfésszel kell ellátni a zömök kis gépezetet. A multiplatform klóngépezet RetroN széria mellett (amelyből már az 5. verzió csinosítása folyik a tervezőasztalon) igazi kuriózumként hat az Everdrive N8 RAM Cartridge, amely a DS Flashkártyákhoz hasonlóan egy microSD foglalatból fogadja a NES Romszettek sokaságát – ráadásul akkora tárkapacitással, hogy akár a teljes NES felhozatal elfér rajta. Az alaposan letesztelt, és sokrétű hardver az összes létező NES-Famicom régiókódú játékkal megbirkózik (beleértve a Famicom Disk System fájlokat is), az emulátorokból ismert Save slotokat egyből a memóriakártyára menti, és még egy előre telepített Game Genie cheatmodult is tartalmaz.

EverDrive N8 - a stílusos, egyedi burkolat még hiányzik

A stílusos burkolat elkészítése csak egyéni döntés kérdése

Nem kérdés, hogy a leggazdaságosabb Retro élményre vágyó vén tinédzserek igazi slágertermékévé válhat a cucc – feltéve, hogy beszereznek hozzá egy átalakítót, ugyanis az EverDrive N8 alapból a japán Famicom lábkiosztásának megfelelő 60Pin-es változatban kerül a boltok polcaira. Szerencse, hogy az anno import játékokhoz használt Cartridge Connectorok könnyedén beszerezhetőek az ebay-ről – mármint ha híján vagyunk az olyan ritkaságoknak, mint pl. a Gyromite, amelyek gyárilag beépített régióadaptert tartalmaztak a régiózárral kapcsolatos problémák megoldásaként. Merthogy anno bizony ilyen trükköket is bevetett a japán óriás.

Dizzy Returns

Ha nem tudod, merről fúj a Dizzy sorozat, annak csak két oka lehet: vagy ifjú titán éveidet taposod, vagy csak nem voltál aktív játékos a ’80-as évek végéhez közeledve. Pedig az ügyességi-logikai játékok eme koros képviselője anno az európai piac egyik legnépszerűbb képviselője címet is birtokolta, amely az akkori Codemasters egyik legjobban futó sorozata volt. A tojás-szerű figura általában barátait, családját kényszerült sorozatosan megmenteni a gaz Zaks mágus fogságából, amelyhez jellegzetes, tündérvilág-szerű körítésben, bonyolultabb logikai ügyességi feladványok sokaságával kellett megküzdenie a lelkes játékosoknak. Az Oliver-ikrek alkotta sorozat 1987-es Dizzy: The Ultimate Cartoon Adventure megjelenése óta nyolc folytatást, és az alapsztorihoz kapcsolódó több spinoff epizódot is megélt, mielőtt a kilencvenes évek elején végérvényesen nyugdíjba vonult – ám az évek alatt jelentős rajongótábort épített ki maga mögött, ahol az aktív közösség elvétve még a mai napig portolgatja az egyes epizódokat valamilyen népszerű platformra.

Dizzy ?

Dizzy-apóval egyébként szinte minden akkoriban népszerű számítógépes és konzolos gépen (lsd: Wikipedia) találkozhattál, hiszen az eredetileg Amstrad CPC és Sinclair ZX Spectrumra fejlesztett kalandjáték C64-re, Amigára, Atarira, de később valamilyen játékgyűjtemény részeként PC-re, NES-re, Sega Game Gearre, de még Megadrive-ra is megjelent. Népszerű, színes, és jópofa játékmenete még a mai kor játékosait is megihleti, így nem csoda, hogy az egykor Interactive Studios alapító tagjaiként ismert Oliver-ikrek is beálltak a Kickstarter projektek előnyeit kihasználó oldschool fejlesztők táborába: a Dizzy Returns húsz esztendő után tehát ismét visszatérhet, ráadásul nem Remake, hanem egy teljesen új epizód formájában, ahol a kor technikai színvonala mellett új kalandok, fejtörők, szereplők és helyszínek várják majd a játékosokat. A Blitz Gamessel karöltve ehhez csupán 35K dollár és jó adag képzelőerő szükséges (feltéve, hogy az urak sikeresen megtalálják az egyensúlyt a manapság már hardcore-nek számító játékmenet, és a jelenleg elfogadott challenge igények között…). ps.: Vajon a Codemasters oldalán található tojástartó mire utal? 🙂

#Retroid update

Space Rocks – a díjnyertes cover

Gondoltad volna, hogy a rég elfeledett színes Atari handheld, a Lynx még máig masszív közösségi támogatást élvez? Pedig így van, sőt olyannyira működik a dolog, hogy a Zaku címre hallgató lökött shooter hamarosan meg is jelenik, méghozzá a PenguiNet gondozásában, amelyet a Super Fighter Team ültet majd át fizikai formába: tizenhat, az Atari Lynx teljesítményéhez mérten szépen illusztrált pályán folyik majd a lövöldözés, amelyet fotók formájában, a sztori, a szereplők és a zenei aláfestés mellett a projekt hivatalos oldalán lehet megtekinteni. A csapat megadja a módját, a 4Mbit-es cartridge mellé 31 oldalas színes-szagos kézikönyv, és ízlésesen kialakított papírtok is dukál majd az 50 dolláros adományért cserébe, ha a játék a sokszorosító műhelyek felé. Egyébként az Atarinál maradva igazán örvendetes, hogy a közösség, akárcsak a Dreamcast, vagy a NES esetében is, a mai napig él a gépekben rejlő lehetőségekkel: ha a kiadók és a nagy játékgyárok már letettek a platformról, a fókusz a rajongókra, és a 3rd party fejlesztőkre, garázscsapatokra szegeződik.

Ennek egyik hozománya az Asteroids nyomdokain haladó Space Rocks is, így ha anno szeretted az inspirációs forrásként szolgáló lövöldözős játékokat, ez is tetszeni fog neked. Darrel Spice, Jr (aki a játék egyedüli programozója, mellesleg az AtariAge egyik szerzője) még történetet is kreált a játékhoz, amelyben a naprendszer kartográfus felderítő hajó pilótájaként egy ismeretlen aszteroida-mezőbe tévedve kell a veszélyt rejtő csillagtörmelékek között lavírozni -azonban hogy ne legyen ennyire könnyű a dolog, hősünket még a gaz xenofób idegenek is kispécizték, így ellenséges hajókat, illetve magna-aknákat zúdítanak a mit sem sejtő játékosra. A cucc első ránézésre is az igényesebb homebrew produktumok közé tartozik – a játék ráadásul 32K-n helyezkedik el, így az animáció, az effektek és a grafika is majdhogynem túllépi az öreg 2600-asban rejlő hardveres korlátokat – főleg mikor kétjátékos módban nyüstöljük a gépet, vagy belépünk a hipertérbe… További finomság, és a retro-témájú művészi hajlamot felmutató olvasók körében is biztos tetszést elnyerő dolog az a pályázati kiírás is, amelyet a hivatalos formában is megjelenő játékprogram borítótervére írtak ki a srácok: a november 11-ei zárásig több, mint ötven pályamunka érkezett, amely (a kiválasztott nyertessel együtt) most mind megtekinthető az AtariAge kapcsolódó fórumtopikjában. Nem egyet tudnék elképzelni közülük poszter nagyságú változatban a nappali falán…

Zaku

Hogy ne csak a régmúlt idők konzoljairól essen szó, íme az újjászületett Amiga Facebook oldala, és egy új Amigás logikai/ügyességi játék, a Balance Blox, amelyben lehulló számokkal kell egyensúlyban tartanunk az alsó lécet. A három, egyforma színű kocka egymás melletti, vagy feletti formációja esetén az adott egység eltűnik, persze vigyázni kell, mert az eltérő számú blokkok bizony más és más súllyal rendelkeznek, így az egyensúly hamar felborulhat. Ötletes és jópofa, ráadásul a speciális szín-oszlop-sor eltüntető pluszokkal még izgalmasabbá válhat a játék. A megjelenés egyelőre csak Amigára van tervbe véve, de könnyen elképzelhető, hogy iOS és Android platformokon is napvilágot lát majd a Balance Blox (a Demo .lha formátumban elérhető a hivatalos oldal download szekciójából, a teljes játék mindösszesen 5 EUR-ba fáj…)

Természetesen a Kickstart is dübörög, cirka egy év alatt a nagy lehetőséggé nőtte ki magát a garázscsapatok, illetve a játékipar nagymesterei körében: öreg motorosok, ifjú tehetségek, akiknek csak az anyagi támogatás szükséges egy régi álom megvalósításához, gyakorlatilag mind jelen vannak már az online projektfinanszírozó oldal segítségével. a Retroid által kiválasztott egyik reményteli vállalkozás egy korábban már bizonyított csapat jelenleg is futó projektje – a 16bites korszak egyik kiemelkedő Megadrive-os csillagként befutott Pier Solar, amely korának egyik legkiválóbb és legterjedelmesebb szerepjátékának számított. A szakma és a rajongók is elismerő véleménnyel díjazták a kiváló munkát, amely egyik sajátossága a szokatlanul nagy (64Mbit) tárhelyet igénylő mivolta (összehasonlításképpen: a kor átlag címei 12Mbites cartridge-okon jelent meg, még a legnagyobb tárhelyet igénylő Super Metroid is “csak” 24Mbit-et igényelt a rivális SNES-en), illetve egyedi alapötlete és megvalósítása volt. Az unikumnak számító Pier Solar több, mint ötven órányi szórakozást, háromszáz helyszínt, 800-nál is több NPC-t, és felfedezésre váró feladatok/kincsek egész hadát kínálja a játékosnak egy olyan, egyedinek számító játékmenetben, amelyben egyszerre akár öt karaktert is csatarendbe állíthatsz, ha a játék HD-ra felhúzott változata eléri a kitűzött 139.000 dolláros finanszírozási küszöböt: minden esélye megvan rá, a screenshotok alapján tényleg fantasztikusan néz ki, így mindenképp megéri azt a 15 dollárt, amennyiért már a tied lehet az Xbox Live Arcade verzió. Külön pozitívum, hogy a Pier Solar öt nyelvű, digitálisan feljavított, kicsiszolt változata PC-re, Macintosh-ra, Linuxra és [SEGA DREAMCAST-ra] is megjelenik – aki bővebben érdeklődik a téma iránt, a projekt Kickstarter oldalán alaposabban utánajárhat minden idők egyik legjobb SEGA RPG újjászületésének.

Pier Solar

A Humans Must Answer kicsit más műfaj: leginkább csak stílusa miatt passzol bele a Retroid jellemvilágba, ugyanis a klasszikus 2D shooterek népszerű táborát erősítő produkcióról van szó: az elkövető ráadásul az ex-S.T.A.L.K.E.R gárdából verbuválódott új Sumom Games, amely független stúdióként fejleszti a játékot Kijevben. Az alapítók, Denis Matveenko és Eugeny Yatsuk egész elborult történetet találtak ki az egyébként egész tetszetős Steam-re szánt játékhoz: a főszereplő nem más, mint egy intelligens csirkék által vezetett űrhajó, akik a galaxis felfedezésére indulva velünk, emberekkel kerülnek szembe – mi persze azonnal ellentámadásba lendülünk, így szegény páráknak egyből masszív seregekkel és robot drónokkal kell megküzdeniük, mielőtt elérhetik céljukat, a naprendszer közepét. A játék érdekességei közé tartozik a fegyverek variálhatósága, a hajó számtalan átmeneti és végleges mütyűrökkel való fejlesztési lehetősége, amelyhez számtalan, a pályákon fellelhető rejtett bónusz járul hozzá – masszív, és mindent elsöprő gigászi bosszok, valamint robbanások közepette. A 2013-ra datált shooter már relatíve a spájzban van, a Humans Must Answer Steam Greenlight oldalán egy látványos trailer, és további infók várják a lelkes közönséget.

 

Retroid @ Gamer365.hu

Elérkezett a pillanat, hogy kísérleti és tesztjelleggel útjára indítsak egy, a klasszikus játékok frontján tapasztalható friss történésekkel és érdekességekkel foglalkozó cikksorozatot, amolyan nyugodt, vasárnapi olvasnivalónak szánva (emlékszik valaki a Reiker-féle nonhype-ra?). A Retroid csemegék ezen formában való ömlesztett tálalása már régóta a terveim közt szerepelt, hisz’ minden héten fennakad néhány geek anyag, amit szívesen olvasnak a játékrajongók nehézbúvárai, és a Gamer365-ön tiszteletét teszi a lelkes közönség is.

Meglepő volt, hogy a kéthetes ciklusokra osztott vasárnapi olvasmány első két felvonását milyen pozitív fogadtatás várta, így ha esetleg nem lett volna hozzá még szerencséd, a cikk kereső segítségével magad is elolvashatod őket. Az anyagok bővített, extra tartalommal körítve (mondjuk úgy: eredeti, blogra tervezett változatukban) hamarosan ide is felkerülnek, bár még nem döntöttem el, hogy új rovat, vagy csak post formájában.

Ideje dolgoznom a holnapi anyagon, várható kilövés késő délután magasságában. Addig is: Stay tuned!

[Retroid @ Gamer365]

SNES[éra]

Unokaöcsém vidáman fedezte fel a szekrény mélyén turkálva, hogy neki bizony megvan még a kitűnő állapotban levő Super Nintendoja: bár az idő vasfoga miatt néhány eleme szépen besárgult (tényleg, tudja valaki, hogy mi az oka ennek, illetve lehet-e rajta javítani?), de kiválóan működik, így holnaptól masszív retrózásba kezd a hosszú évek alatt acélosra edzett WoW- és úgy általában PC gamer. Holnap kap tőlem egy szép kis pakkot: Legend of Zelda: Link to the Past, Super R-Type, Super Star Wars, Yoshi’s Island 2, a Mario All-Stars, valamint az elmaradhatatlan Super Metroid.  Utóbbi amúgy gyakran eszembe jut mostanság az Other-M miatt, és bár ezt az elmaradást még pótolnom kell, annyi biztos, hogy Samus Aran fénye mit sem fakult az elmúlt 26 esztendő alatt… s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az utóbbi időszak legjobb művészi szüleménye.

Samus Aran by poojipoo

Bár az idén érkező Wii U-ra nincs még bejelentett új Metroid epizód (és a kiotóiakat ismerve egy ideig nem is lesz), biztos vagyok benne, hogy a soron következő, és nagy változásokat hozó Zeldát, és új Samus kalandot is kalapálják már – legalábbis a tervezőasztalon biztosan. Titkon persze sok rajongó (köztük magam is), arra vár, hogy a Nintendo ezúttal már valóban folytassa a 2002-es, Gameboy Advance-re megjelent Metroid Fusion cselekményét, amelyben kedvenc videójáték-hősnőnk a BSL kutatóállomáson történt kalandjai közben esküdt ellensége DNS kódjával fertőződik meg. A szám szerint csak Metroid 4-nek hívott epizódban nem mellékesen ugyanaz a Yoshio Sakamoto tevékenykedett Lead Writerként, aki régi motoros révén anno a 16bites korszak csúcsjátékának számító Super Metroidot, illetve a nemrégiben megjelent, és múltidéző szerepet betöltő Metroid: Other-M Wii-t is jegyzi; és bár utóbbi nem lett akkora bombasiker, mint ahogy azt a játékipar az egykori klasszikus lenyomataként várta volna, a Wii-re fejlesztett 2D-3D epizód szintúgy a polcra tehető a sorozat többi kiváló darabja mellé, hiszen a franchise összes olyan pozitívumát tartalmazza, amelyet egy Metroid játék kapcsán csak elvárhat a gamer. A Wii U ráadásul sokkal masszívabb, és kevésbé kritizálhatóbb erőforrásokkal rendelkezik majd int elődje, így valóban nem lesz majd indok a sajnálkozásra, hogy milyen lenne Samust a rivális platformok dicsfényében úszva látni. Adott a vászon, az ecset, és a képzelőerő: a kérdés csupán az, hogy huszonhat év távlatából a kiotói óriás mit kezd majd a nagy N triumvirátus egyre korosodó tagjaival…

[Fotó: poojipoo Paintbrush Gallery @ DeviantArt]

[Header: Behind the Visor – Metroid Prime 3: Corruption]

iRetro.id.

A tegnapi első nemhivatalos Mass Effect találkozó után (Csibesajt, dreampage, Ringu, Deku, Kriszti köszi nektek!), amit a Nyugatitól nem messze levő Szlovák Pubban rendeztünk, a nosztalgiázásból is kijutott bőven. Ennek folytatásaként válogattam össze néhány érdekességet az elmúlt időszak alatt összegyűjtött Retroid témájú linkekből, amolyan “retro mazsoláció” céljából.

Továbbra sem veszik tudomásul a Dreamcast számára kitett Stop táblát (és ennek mi, rajongók nagyon is örülünk!): június utolsó hetében látott napvilágot a soron következő 2D platformer-shooter, amely a 2001-ben alapított, árkád shooterekre szakosodott NG:Dev.Team legújabb Turrican klónja, a Gun-Lord. A tavalyi Neo-Geo arcade premier után immár Dreamcastra és NEO-Geo AES-re is beszerezhető a Last Hope után földhözragadtabb formára váltó alakulat shootere, amely kilenc óriási pályaegyüttesen csábít eszeveszett lövöldözésre. A 16bites korszak stílusjegyeire építő akciójáték a nyolc irányba scrollozó, nem lineáris felépítésű pályáival, a grandiózus stage bossokkal, az online ranking táblázattal, a VMU- és arcade stick támogatással, illetve a stabil 60 FPS képfrissítésével igazi kuriózum a SEGA nagybecsű konzoljára, amelyet akár Limitált kiadásban is megvásárolhatsz az NG:Dev.Direct webshopból. Bővebb információkért, screenshotokért és a trailer videóért katt a játék hivatalos oldalára!

Ha már Retro lövölde, íme egy újabb gyöngyszem, ezúttal a PC tábor számára: a Hyperspace Invaders II, mint ahogy neve is mutatja, már nem az első felvonás: az EntityLabs jegyezte pixelshooter a Geometry Wars, a Stardust, és a Space Invaders nyomdokain lépkedve kínál kikapcsolódást, stabil 60FPS-ben, full HD felbontásban, és több, mint kétszáz enemy hullámmal meglovagolva, harminc különböző nehézségi fokozatban. Addiktív vertikális shmup, amelyet az Atomic – Android Logic című album zenei aláfestése tesz még élvezetesebbé. A demo mindösszesen 40 MB-ot kóstál (bővebb infók ITT), és rokonszenv esetén pl. az IndieCity webstore-ból pazar 4 fontért már meg is vásárolható digitális formában.

Vissza a múltba: Míg a 72 Pins oldalán a jelenkor generációjának nagy játékait ültetik át a klasszikus NES cartridge-okon található pixelművek matricás formációiba (nem vicc, még rendelni is lehet belőlük), addig a Vectrex Regeneration projekt a ’80-as évek elején villant egyedi hordozható vektorgrafikás konzol, a Vectrex játékadaptációit ülteti át a tablet piacra, egyelőre csak az Apple család készüléki számára (hamarosan Android változat is érkezik.) A twitteren és a hivatalos oldalon is követhető projekt mint oly’ sok más, szintúgy a KickStarteren kezdte a pályafutását, ám a szükséges 50.000 USD összegyűltekor turbó fokozatra kapcsolva hamarosan tényleg a finisbe ér.

Újabb masszív frissítés ért révbe az internet egyik legnagyobb Commodore 64 adatbázisában, amely az 500+ új bejegyzéssel átlépte a bűvös 23000-es határt. Screenshotok, több száz órányi SiD soundtrack, és letölthető játékok + egy komplett adatbázis várja a retro kedvelőket a GB64.com virtuális C64 szentélyében. A hosszú évek gyűjtőmunkája nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy megmentse minden idők legsikeresebb mikroszámítógépének TELJES múzeumi hagyatékát…

A végére pedig ismét egy nemrég debütált új játék, 8bites köntösben: az Oniken a nyolcvanas évek végén térhódító akció-platformerek előtt tiszteleg, Metroidvania játékmenetével, átvezetőivel, szövevényes pályarendszerével, és az elmaradhatatlan boss harcokkal, amely igazi oldschool játékként még az audiofil füleket is 4 csatornás zenével babonázza meg. Próbáld ki, és ha tetszik, cirka 4 EUR-ért már a tiéd is lehet. Bővebb infók, trailer, demó és vásárlási lehetőség az oniken.net-en.

Star Castle @ Atari 2600

Howard Warshaw, a nagybetűs fejlesztőmérnök; egy zseniális elme, akinek az Atari 2600-on debütált Yar’s Revenge c. játékot köszönhetjük – nyilatkozta egy interjúban anno (eredeti cikk ITT), hogy az általa korabeli Coin-op árkád automatákba tervezett vektorgrafikás korabeli slágert, eredeti nevén Star Castle-t az Atari 2600 technikai korlátai miatt egyszerűen lehetetlen lenne a cartridge áramköreibe tuszkolni. Emiatt döntött úgy, hogy – az erdeti verzió alapmechanizmusát véve – inkább új játékot gyúr belőle, amely a tervezőasztalon végül a Yar’s Revenge címet kapta, és amely az A2600 legsikeresebb szoftvereként került bele a videójátékok nagykönyvébe. Scott Williamson sohasem hitt ebben. Három évtizeddel azután, hogy az otthoni konzolok evolúciós lépcsőjének első állomása hivatalosan is nyugdíjba vonult, az egykoron szintén Atari alkalmazott és természetesen Star Castle rajongó úriember elérte célját: sikerült úgy portolnia az eredeti játéktermi verziót, hogy a Star Castle végre már az Atari 2600 áramkörein keresztül is kiutat talál a TV képernyőkre.

 

A jelenlegi High Voltage stúdiónál technikai igazgatóként ténykedő Williamson legfőbb motivációjának azt a mérnöki kihívást tekintette, amely a maximum 8K felhasználható memóriára korlátozódott – ennyi volt ugyanis a maximális felhaszhálható RAM méret az egykori gépezetben.

A kezdetekkor meg voltam győződve arról, hogy sikerülhet – ahogy azonban haladtam előre, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy ez egy szörnyen nehéz challenge lesz. Végig memória- és időzítésproblémák egész sora nehezítette a projektet, mire néhány hónappal később végül sikerült forgatásra bírnom a pajzsokat, aztán az ellenséges ágyút, az aknákat, a játékos hajóját, a lövedékeket, az energiarobbanásokat, az AI-t, az összeütközés animációkat, zenét, és minden egyebet. 2010 elejére aztán befejeztem, sikerült létrehoznom egy hithű másolatát az erdeti arcade játékélménynek Atari 2600-on, 8K-ba sűrítve.

Manapság a legtöbben csak legyintenének erre a feladatra, de a Scotthoz hasonlóak nagyra értékelik az efféle teljesítményeket. Mint ahogy az mostanában lenni szoktott, úgy Williamson is a Kickstarterre vitte az időközben bőséges tartalmúra duzzadt projektet, hogy végül elkészülhessen a fehér ledekkel vadított Star Castle Cartridge, amely így évtizedekkel később is dicsfényét hirdetheti a történelem egy darabkáját birtokló Atari 2600-as felhozatalának. Ha bővebben érdekel a téma – vagy hozzám hasonlóan Retro rajongó vagy -, íme a link, amelyen tájékozódhatsz, és további érdekes infókra bukkanhatsz a játékról.

[Atari 2600 Star Castle @ Kickstarter]

GameCube: turn 10.

Úton-útfélen előítéletekbe botlom. Ebből a szempontból vajmi kevés változás történt az elmúlt néhány évben, és az igazat megvallva most sem látom másként a dolgot. Az új konzolgeneráció elérkeztének első igazi hírhozója, a Wii U kapcsán is lehet érezni azt a fajta negatív szelleműséget, amely sajnos már megszokottnak mondható egy új Nintendo konzol esetében. Az ok nem a közelmúltban, sokkal inkább valahol 1996 környékén, a Nintendo 64 életciklusának hajnalán körvonalazódott ki, amikor a kiotói cég a riválisok által felkarolt digitális technológiák hullámait túl idegennek, és korainak találva úgy döntött, külön utakon folytatja tovább, vállalva az előítéleteket, a beskatulyázást, a megkülönböztetést, és a későbbre halasztott valódi generációváltást. Az idősebbek bizonyára emlékeznek a Dreamcast/Playstation/3DO környéki CD-alapú adattárolásra, a masszív memória- és processzorméretekre, de legfőképp a totálisan más irányba forduló játékfelhozatalra, amely akkoriban valóban idegen volt a Nintendo számára. Később persze a felnőttes játékok, a grandiózus címek, és a Sony “komolynak mondható” fenyegetése nyomatékosította a váltás szükségességét, vagy legalábbis az új irányvonalak felé történő nyitottságot, de akkor már kicsit késő volt az üdvösséghez. Amennyire a technológia és a játékok stílusa, illetve a megcélzott rétegek ijesztő jövőképe taszító volt a klasszikus ösvényen járó Kiotóiak számára, úgy váltak egyre inkább célpontjaivá a váltást sürgető rétegek hangoskodástól sem mentes becsmérlésének.

Nintendo Gamecube 2001 – 2007

Erre a 2000-es évek elején debültált Gamecube sem tudott ütőképes választ adni: a konzolt túlzottan Nintendo-hűnek, játékfelhozatala miatt “gyermekkonzolnak” titulálta a szakma, pedig a vezetés pozitív mérlegére legyen írva, tényleg mindent megpróbáltak, hogy a felnőttebb rétegek számára is megfelelő alternatívát kínáljanak, de hiába… a dizájneri szempontból messze az egyik legkívánatosabb és szerethetőbb kis kocka hiába váltott optikai adattárolóra, kisméretű memóriakártyára, a multimédiás képességei nem vették fel a versenyt a Playstation 2-vel, vagy a később piacra lépett akciódús Xbox Classic-kal. Hisz’ miért játszottak volna a Luigi’s Mansionnal a lila kis masinán, mikor ott volt a csábító fekete Sony erőmű a Grand Theft Auto-val, vagy a nagy zöld masina a Halo-val? Azok, akik felismerték a konzolban rejlő lehetőséget, és a múltbéli emlékeik révén profitáltak a Gamecube bizonyításvágyából, összességében majd’ 22 millió darabot pakoltak a kosaraikba, így a szerencsés rajongói bázisnak végülis megadatott a lehetőség, hogy a minőségi és nívós felhozatalból, amelyre még a szakma is elismerően csettintett, csemegézhessen. Kételkedőknek íme, egy kis ízelítő a Nintendo kis ékszerdobozának felhozatalából: mi jut eszedbe, ha azt mondom, Metroid Prime? Az év játéka és számos nemzetközi elismerés bezsebelője? Korrekt válasz. Legend of Zelda: Wind Waker? Az egyik valaha készült legjobb Zelda kaland. Star Wars: Rogue Leader? A harc a halálcsillagon, amely máig az egyik legnagyszerűbb adaptáció? Pontosan. Az Eternal Darkness misztikuma, a Resident Evil sorozat éles váltását elhozó negyedik epizód, vagy az elődökből készült újrafeldolgozások? A Killer 7 eltorzult képi világa, a bámulatos Viewtiful Joe, vagy a máig fantasztikus Paper Mario, esetleg a Super Mario Sunshine? Látod, egytől-egyig bámulatos, időtlen játékok. Épp ezért sajnálatos, hogy a legtöbb nemzetközi szaksajtó még csak meg sem emlékezett a tizedik évfordulóról, pedig a fentiek alapján tényleg volna miért. A zömök masina elnyűhetetlen olvasója ma este ismét felpörög, hogy felidézze azokat a szép pillanatokat, amelyek az ezredforduló után meghatározó mivoltukkal hozzájárultak a játékipar mai önképének megformálásához. Boldog születésnapot Gamecube.

Giana’s World[s]

Bár ez a hetem nem volt túlságosan aktív játékos szempontból, de a sárkányok megkapó fantasy világa azért képes volt átrántani azon a bizonyos varázskapun valamelyik éjszaka: talán ennek köszönhető, hogy reggel némi eufória került a reggeli kávémba, ugyanis valahogy sikerült rátalálnom a játék zseniális sountrackjének rajongói remixeibe a youtube egyik távoli szegletében. Innen igazából már csak egy ugrás volt az alant is olvasható Metroid Metal, amely végül megadta az utolsó lökést a Machinae Supremacy-féle SID dallamok fülcsalogató impulzusához. Ha SID, akkor pedig C64: kicsit úgy vagyok gyerekkorom legmeghatározóbb mikroszámítógépének csodálatos világával, mint a kocka-lét a mátrix mantrával: néha már azt hiszed, sikerül szakadni tőle, de valójában soha nem tudod eldobni ezt a köteléket, hiszen a DATA sorok beleégnek a mikrokódodba, a loader képernyők vad villogása alatti izgalom nyoma pedig örökre ott marad a zsigereidben. A tenyered izzadni kezd, szinte érzed, ahogy anno az ujjaid körülfonták a mikrokapcsolós Joy-t, a füledben csilingelnek a zseniális 4 csatornás SID dallamok, és ha meglátsz/hallasz egy régi klasszikust, az emlékképek egy szemvillanás alatt akkora retro-dózist pumpálnak a gondolataidba, hogy sem az ujjaid, sem az elméd nem képes ott, és abban a pillanatban a feladatodra koncentrálni.

Giana Sisters DS

Valahogy így voltam a Machinae Supremacy bandával is, akiknek SIDology névre hallgató válogatását Macko kolléga tűzte ki valamikor a facebook falamra: természetes, hogy erről a csapatról legtöbbünknek a The Great Giana Sisters jut eszébe először, hiszen nekik köszönhető az a zseniális feldolgozás, amely az egyik legmeghatározóbb a SID-rock műfajban – pedig talán kevesen tudják, hogy valójában egy masszív Super Mario koppintásról van szó a Rainbow Arts egykori repertoárjában, amelyet olyan művészek neve fémjelez, mint Manfred Trenz, akinek többek közt a szintén Amigás, C64-es (később pedig konzolos) Turrican játékokat köszönhetjük (Metroid, valaki?). Érdekes, hogy ezt a nagyszerű 2D platformjátékot a túlságosan is Super Mario-jellegű játékstílusa, illetve a látványvilága miatt anno a Nintendo a jog erejét kihasználva úgy megszorongatta, hogy nem sokkal a megjelenést követően le is került a polcokról Európában, mégis máig találkozhatunk vele a játékok világában. Giana hozománya a rajongóknak hála ugyanis számtalan formában él tovább, az idők során kialakult Giana Community továbbra is egyengetni próbálja a régi klasszikus útját – többek között azzal a nem hivatalos, de annál nagyszerűbb folytatással, amely Giana’s Return címre hallgat, és a PC mellett már számtalan más platformra, többek közt Dreamcastra, GPX2-re, és PC-re is megjelent már. A sors fintoraként fogható fel az is, hogy nemrégiben egy olyan cég konzoljára készült Giana epizód, amely egykoron épphogy be akarta tiltani azt: 2009-ben a DTP Entertainment és a Spellbound jóvoltából ugyanis napvilágot látott a Giana Sisters DS, amely az eredeti alapjáték lényegi mivoltát megtartva teljesen új pályavezetéssel, új játékelemekkel, illetve a kornak megfelelő grafikai körítésben tálalta a ’80-as évek egyik nagy klasszikusát. Ha platformer rajongó vagy, semmiképp se hagyd ki: töltsd le a Giana’s Return-t, illetve less bele a DS-es változatba – végül pedig zúzz kicsit a Machinae Supremacy csapatával.