Category Archives: Ajánló

Dörömbölnek a vágyak…

HL2 Orange Box

… és maguk alá gyűrnek engem. Napról napra, óráról órára, percről percre erősödik bennem a vágy, hogy birtokoljam EZT – és nem telik el hét, hogy ne érezzek ellenállhatatlan vágyat a beszerzésére. A mai nap pedig ismét csatlakozott három szépség a kötelezően megvásárolandó játékaim egyre bővülő listájára, amely… eh, beszéljenek helyettem a bizonyítékok, amelyek nem ígéretek. Devil May Cry 4. Burnout Paradise. Half Life 2 The Orange Box. Colin McRae DiRT. Halo 3. Project Gotham Racing 4. Resident Evil 5. Bioshock. Turok. Mass Effect. Assassin’s Creed. Conan. Gears of War. Asszem, abbahagyom a felsorolást… ez már amúgyis túladagolás az adrenalinból és a szenvedésből.

Street Fighter 4 HD, SF2 HD Remix, Rez HD, HD HD…

Street Fighter 4

Kisebb örjöngést váltott ki a Street Fighter sorozat újjáélesztésének bejelentése a londoni Capcom Gamers Day kapcsán: minden idők egyik legjobb verekedős sorozata visszatér, méghozzá nem is akárhogy! Csak remélni tudom, hogy a látvány olyan megjelenítést kap majd, mint a Street Fighter 4 frissen kikerült teaser trailerjében; és bár a munkálatok csak mostanában kezdődtek meg, jó hosszú időtartamot kell még kibiccelnni a megjelenésig. Szerencsére ez engem cseppet sem zavar, hiszen rövidesen érkezik a Street Fighter 2 Turbo HD Remix Xbox Live-on, amelyhez hamarosan a REZ HD is csatlakozik majd… csak lenne már nálam a kis masinám. Microsoft, hol késlekedsz? Szállítsd már azokat az árcsökkentett Elite-okat, hogy én is kapj… ehh! [Ha már játék: töltsd a Hellgate: London demonstrációs verzióját, Roper bácsiék elindították a bulit!]

Kedd esti T’ecsó kaland

mc_header.jpg

Ma este, kanizsai Tesco, hírlap szekció. Távoli visszhang: jöjj közelebb! Master Chief vigyorog, a Gamestar fedlapjáról. Ejnye, boyz… savanyú a szőlő? Megéri várni rá PC-re? HAHA! Két és fél év elég lesz? Nevetséges. A PC-s játékipar érzi a vesztét? Nem kicsit, nagyon. Nem bölcs dolog egy haldokló ágya felett imádni az öreg kaszást, de… sűllyed a hajó, s vele együtt a hazai PC-s non-multiformat magazin piac. Nincs hova ugrani? “Skacc, a multiplatform nem bejövős idehaza” – szólt a Master. “Nem alakult még ki olyan nívós gamerközösség, amelyik el bírja viselni a másikat. Ez nem a nyugat. Persze, közben lerobotozhatjátok Samus kalandjait (ejnye Ashe, a játéknak köze sincs ahhoz, amit írtál…), és lehet nyálazni totálisan félreinformált olvasóközönség láttán, de… talán fel kellene világosítani az igen tisztelt írógárdát, hogy ne keverjék a szezont a fazonnal. Enyje, elkárhozott, sóvárgó PC-s lelkek… hát szabad veletek ilyet művelni?” – elmélkedett a Spártai.

Tovább megyek: üdítőitalos pult, Kofola raklap. Cseh manna, kellemesen fanyar, citromos beütésű, fura mellékízzel. Szeretem. Ha arra gondolok, hogy alig négy nap múlva Czech Liont (a jó öreg burgonaknédli, majonézes-tormás dinsztelt káposztával, sült csülökkel és pirítóssal – nyamm…) öblítek testes és ízletes pilseni söröcskével a Venczel tér mögötti apró sikátorokban megbújó pubok valamelyikében, nos… nincs választásom, kosárba pakolok egyet, már csak az emlékek miatt is. Egészségetekre. [Tudtátok, hogy a legtöbb helyen Csehországban és Szlovákiában a helyi sörökhöz hasonlóan csapolják is?]

Elizabethtown – ha nincs más

Elizabethtown

Nem szeretem a nyálas öntömjénező filmeket, viszont magamon is meglepődöm, amikor az amerikai kisvárosi harmóniát és a nagy, gigászi metropoliszi elvadult társadalmak szerelmeseit összekovácsoló filmre vágyom. Nos, az Elizabethtown – legyen kicsit egyik és másik is – teljesen más aspektusból mutatja be két közeli, mégis oly’ távoli, barátságot “akaró”, azonban egymásba habarodó két fiatal történetét. Romantikus vígjáték, amelyben a tapintatlan nagybácsitól az állandóan üvöltő unokaöccsig egész sereg rokon fog megvigasztalni: mindennél van rosszabb.

Drew azonban másképp gondolkozik, hiszen az ő életében már semmi sem lehet rosszabb annál, hogy munkahelyén cipőtervezőként egymilliárd (!) dolláros bakit követett el. Ám mindenből van kiút: Drew-nak éppen kapóra jön apja halála, így az önsajnálatból a még nagyobb önsajnálatba menekülhet, ráadásul még a temetést és a holttest hazaszállítását is neki kell elintéznie, ezért le kell ruccannia rég nem látott rokonai közé Elizabethtownba (valószínűleg még jobban szórakoznánk, ha ismernénk valódi Kentucky-beli embereket, így kénytelenek vagyunk elhinni a rendezőnek, hogy ott valóban mindenki ilyen barátságos és habókos). A temetésszervezés egyszerre visszataszítóan humoros, meghökkentő és időnként megható szálával egy bontakozó szerelem képez bizarr párhuzamot. Drew a Kentucky felé tartó repülőúton ismerkedik meg egy javíthatatlanul – és csak egy kicsit idegesítően – optimista, csinos stewardess-szel, akivel némi habozás után kölcsönösen kergetni kezdik egymást.

Mi tetszik még? A zene. Zseniális a soundtrack – akár rossz kedved van, akár mosolyogsz, akár mérges vagy, akár magányos. Szóval… Elizabethtown. A bájos Kirsten Dunsttal és Orlando Bloommal. Nézd meg.

elizabethtown_pic.jpg

(Elizabethtown 2005.)

Olvasószoba: A pengék királynője

StarCraft: Queen of the Blades

A nyár számomra legjobb sztorijait, a StarCraft: Tűzkeresztség és a Teremtők Árnyai, illetve az SC Ghost: NOVA regényeket a mai nappal újabb követte: az Alexandrában járva próbaképpen elnéztem a Sci-fi szekcióhoz, hogy vajon kapható-e a sorozat legújabbja, a Szukits Kiadó gondozásában megjelent, és a Tűzkeresztség egyenes folytatásaként tekinthető Pengék Királynője. Kutatok az Alien vs. Predator regények alatt, de csak a StarCraft: NOVA-t látom. Hümm… nehogymár ne legyen, hiszen csak az Ámokfutás a hiánycikk, amely az eredeti trilógia harmadik kötete volt (mellesleg nem is lesz belőle utánnyomás 2008 tavaszáig, a Szukitsnak írt levelemre jött válasz alapján), a Pengék Királynőjét pedig már hetek óta kapni lehet az online shopokban. Legnagyobb örömömre nem is ért kellemetlen meglepetés, találtam vagy négyet is (eldugva, az egyik sarokban, a legalsó polcon… fura látvány volt egy premier kiadványt így eltemetve látni). Boldogan kaptam a kezembe, hogy a NOVA utolsó oldalait kivégezve belevessem magam Jim Raynor és az ex-Sarah Kerrigan párkapcsolat legújabb történetébe.

StarCraft: A pengék királynője

(StarCraft: A pengék királynője. 2007. Szukits Kiadó.)

A hónap aukciója: XII Stag

XII Stag

Akarod látni a hónap ebay aukcióját? Elhiszem. Tegnapelőtt csengetett vele a postás, én pedig már elő is készítettem a szombat esti shooter partira. Hogy jó-e, vagy sem, nos… majd kiderül. A XII Stag – bár nem 10/10-es alkotás – elég jónak ígérkezik a beszámolókat látván, ami azonban a vásárlás mellett döntött, az: ár, a 2 player cooperative, a Taito logo és a vertical shooter jelző. Jeeeeszoké. Kár, hogy nincs Freeloader Playstation 2-re… akkor nem csak a szemeimet legeltetném EZEN az összeállításon.

Ákos – még közelebb tripla koncert DVD

akos_header.jpg

Hát… khm. Nos, igen. Megint egy olyan kiadvány, ami mellett Ákos rajongóként nem mehetek el szó nélkül. EZT ugyanis minden, magát Ákos kedvelő egyénnek be kell szereznie főképp akkor, ha koncertekre is jár az illető. Vacakom jóvoltából idén két zseniális még|közelebb turné állomáson is voltam (a veszprémi, illetve zalaegerszegi dörreneten), így nagyon vártam már az idei koncertDVDt, ami grandiózus anyagával mindent maga mögé utasít. Na, de elég a dumából, katt IDE és “be a kosárba”, ha még nem tetted volna meg.

Phazon Ball, Elysia, Sky Town

Metroid Prime 3

Ejha. Szegény Sammy (by Gandrayda) porcikája jobban szenved a Phazontól, mint valaha: ma sikerült a Byyro szívébe fúródott Leviathan gubó energiapajzsait feloldanom és elrepülni a kérdéses koordinátákra, ahol egy újabb gusztustalan Boss, egy Repticilous War Golem Phazon szörnyeteg várt enyhén tárt karokkal. Nem volt egyszerű feladat, de a Phazon Ball speckó képességért megérte – amit azonban utána láttam, engem is meglepett. A bestia robbanásakor Samus elég nagy dózis Phazont kaphatott, mert testében megnövekedett a fertőzés szintje – ennek tanúbizonyságául térdre rogyott, erőtlenül ledobta a sisakját és… kékes anyagot öklendezett ki magából (gy.k. úgy rókázott, mint a lakodalmas kutya). A Chozo Varia Suit kéken izzott az elnyelt Phazon mennyiségétől, a szkenner pedig Phazon sejtmag burjánzást mutatott ki a hősnő szervezetében, ami már a 25%-ot is meghaladta. Érdekes lesz ez – a GF Aurora szerint a kutatók már dolgoznak az ügyön (hehh, azt mondja, hogy a GF P.E.D. Phazon integráció még nem tökéletes… vettem észre: többször is Phazon Overloadot kaptam harc közben, azt pedig csak egyetlen módon lehet megszűntetni, ha az adott energiacella összes lövedékét kipumpálod magadból… eredmény: mínusz 1 Energy Tank. Szuper.), azonban mindezidáig nem sikerült megoldást találni a problémára.

A lényeg azonban az, hogy a Byyro megtisztult, Sammy pedig elhagyta a bolygót, hogy az Elysia felé tartva a Sky Townba csapódott Seed hatástalanításán dolgozzon. Talán nem mondok el újdonságot azzal, hogy az Elysian is aktív Chozo jelenlét volt tapasztalható és hogy néhány évszázaddal ezelőtt kutatóbolygóként használták a helyet – a későbbiekben általánossá vált létforma, az Elysianok pedig a Chozok teremtette mesterséges intelligenciával felvértezett robotok voltak. Elképesztő – ahogy egyre jobban beleásom magam a sztoriba, úgy erősödik bennem az ötlet, hogy könyvbe kellene foglalni az egész történetet. Minden összefügg mindennel, a lore feljegyzéseket olvasva pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy a Retronál profi sci-fi írók hozták össze a sztorit – JÓ ELŐRE, még a trilógiává válás előtt. Zseniális. Mi az, ami még újdonság volt ma? Az, ahogy Samus külleme a Phazon fertőzés növekményével együtt változik: a Sky Townban a Visorban visszatükröződő képen észrevettem, hogy furcsa kékes erek, és elváltozások jelentkeztek a csajszi bal szeme, illetve orra körül – ráadásul mintha a bal írisz színe is sötétebb és sokkal kékesebb, mint a másik. Oké, ez csak az egyik plusz. A másik, néhány apróság az Extra menüben, ahol a rendelkezésre álló kreditjeimből unlockoltam pár dolgot: egy-két galéria, és kézzel rajzolt atwork még a fejlesztés idejéből. A sok bónusz tartalom közül most épp a screenshot opcióra gyúrok, hátha lehetőségem lesz majd képeket villantani a játékból és a Wii memókártyájára, majd onnét a PC-re menteni… ez lenne csak a nagy királyság.

Kalandozások egy új világban…

Metroid Prime 3

Hát… nem semmi ez a játék. Érdekes, hogy a blog írásában a legnagyobb inspirációt maga a Metroid sorozat adta, de pontosan a várva-várt legújabb epizód megérkezéséről és élményeiről maradt el a beszámoló. Nos, mivel a Wii kínálat idei legnagyobb címe (a Mario Galaxy-t leszámítva) az Egyesült Államokban már augusztus utolsó hetében elérhető volt, illdomosnak láttam egy NTSC példány beszerzését a mielőbbi teszt érdekében. Martin volt olyan jó és felajánlotta a szerkesztőségi NTSC masinát, majd a Stadlbauerrel hozatott egyet a fentebb említett szépségből. Két hete az életem csak a munka, a munka és a változatosság kedvéért a munka körül forog, amelybe azért belefért egy kevéske kalandozás is. A baj ezzel csak az, hogy én speciel szeretek nyakig elmerülni az adott játék nyújtotta kalandba, ami az elmúlt hét sűrű történéseit tekintve egyáltalán nem jött össze – így a Metroid Prime 3: Corruption tesztet hagytam a legvégére, bevállalva azt, hogy tegnap és tegnapelőtt hajnali négykor is a Wiimote-ot markolásztam a kezemben.

Megérte. Azt hiszem, nem árulok el újdonságot azzal, hogy a Metroid Prime 3: Corruption nálam kiérdemelte a minden idők egyik legjobb, leghangulatosabb és legzseniálisabb játéka címet. Legyen valaki tipikus retrohead, vagy hardcore gamer, Samus legújabb kalandjaival bizony meg fogja találni a számításait – különösen akkor, ha megvan a szükséges alapozás a két korábbi Prime játék személyében. Jöhet itt tíz pontos Halo 3, és kilenc pontos Bioshock – a maga nemében mindkettő zseniális alkotás (mondjuk nálam a Bungie játéka csak 8 és felet érdemel max, de a Rapture-beli kalandozás lazán 9-es), de azért a Metroid is hozza a tőle elvárható rendkívül magas színvonalat, sőt! Jócskán túl is lépi azt. Oké, most sokan azt hiszik, hogy az elfogultság beszél belőlem, de nekik azt üzenem, hogy több millió ember, a neves hírportálok, gamer magazinok és rajongók is tévednek ? A válasz: nem. Nem csalás, nem ámítás: a Retro Studios ismét bebizonyította azt, hogy képzelőerő és ötletek terében a legjobbak ritka táborát gazdagítják, mert amit a Prime 3-ban műveltek, az kérem nagyon durva. Az oké, hogy eddig is művészi megvalósítást kaptak a helyszínek, de hogy ezt egy játékon belül négyszer is megismételjék, az bizony komoly teljesítmény. A bolygóközi utazásban akármerre, akárhogy repülsz, teljesen eltérő civilizációkkal, párját ritkító kidolgozással, saját történettel és kultúrával, magas szintű fantáziával megáldott helyekre bukkansz. A Byyro például az Aetherhez hasonlóan a pusztulás szélére taszított, kétértelmű bolygó, amelynek zivataros története a hüllőkhöz hasonlító birodalom felemelkedését, a törzsi szokásoktól való elszakadását, virágkorát és hanyatlását is elénk tárja – a múlt pedig több ízben kapcsolódik az Aetheren élő Luminoth, az egykoron Tallon IV-et benépesítő Chozo nép, illetve az eddig magáról még semmit sem hallató Ylla fajhoz. Többet egyelőre nem árulok el (egyrészt azért, mert a teljes sztori 20%-a körül járok, másrészt nem akarom szétspoilerezni az egész játékot – harmadrészt pedig úgyis megírom majd a Galaxy Guide hasábjaira) – talán még csak annyit, hogy akár a fegyverarzenált, akár a célpontokat, a Visorokat vagy Samus nemezisét nézzük, váratlan és csavaros eseményekkel-pillanatokkal találkozhat majd az, aki beruház a játékra. Az irányítás tökéletes (nem akartam elhinni, de ez az eddig valaha tapasztalt/készült legtökéletesebb alternatíva, amit konzolos FPS-hez készítettek – a Wiimote célzás és Nunchuk mozgás után a hagyományos analóg kar egész egyszerűen kőkorszaki őskövületnek tűnik, a zenei aláfestések úgyszintén (Kenji Yamamoto, a mester ismét visszatért, és nagyon odatette magát!), de a látványra se lehet panasz. A Metroid Prime 3 szakértők, barátok és laikusok szerint is hozza az X360 és PS3 közeli nextgen élményt, így alaposan megdolgozik a Wii hardvere azért, hogy a látványért felelős kódhalmazt a képernyőre pakolja. Hosszan mesélhetnék még a játékról, de aki kíváncsi a részletekre, olvassa el az októberi 576 Konzolban található Metroid Prime 3: Corruption tesztet – és bár ott sem a spoilerezés a lényeg, mégis érhetőbb formában foglaltam össze a lényeget, hogy miért is közel tökéletes végeredménnyel zárt az idei év egyik legnagyszerűbb kalandja.

Zuhatag

Finish the Fight Halo 3

Azoknak, akik aggódásukat fejezték ki értem, hogy hova a jó életbe is tűntem: élek és virulok, csak épp kicsit túlvállaltam/hajszoltam magam a napokban… az utolsó utáni pillanatban elkészült az Xbox 360/PC-s Bioshock végigjátszás (Bear, köszi a türelmed, nagy vagy, ezentúl már nem fog gondot okozni a tesztmasina), a gamer365-ös Loki teszt (átalakultunk, nézzetek meg minket!), voltam Budapesten a szerkesztőségben (Szati, jó volt egyet beszélgetni, aztán csak óvatosan az új dizájnnal), vállaltam diákmunkát (ez csak amiatt rossz, hogy a héten ötből háromszor este 10-kor értem haza, ergo még Vacakhiányom is van) és bőszen nekiálltam élesben tesztelni a Metroid Prime 3-at is (az NTSC Wii-ért és az NTSC Metroid példányért ezer köszönet Martin maestronak!). Időközben elcsitult a HALO 3 láz is – véleményt majd valamikor holnapután délelőtt írok minderről. Jah, és mégvalami: vegyétek, olvassátok az 576 Konzolt, ugyanis a szeptemberi szám amellett, hogy exkluzív HALO 3 tesztet tartalmaz, a Gamer párkapcsolatoknak és a megújult Retro rovat követelőknek is kedvez! Mit is akartam még… ja, igen: Prison Break S03E02!! éééés… nagyon úgy néz ki, hogy a két évvel ezelőtti kiruccanás folytatásaként október 20.-a körül ismét elhúzunk Prágába és Drezdába sörözni, jókat enni-inni, kirándulni és bulájozni! Ahh, alig várom már… röviden ennyi – most kikapcs, good nite all!

Prison Break S03E01 (!) – Jericho HUN premier [Spoiler!]

Prison Break Season 03

Két szó: PRISON BREAK és JERICHO. Előbbi azért, mert ma este bemutatásra került a harmadik évad bemutatkozó epizódja, utóbbi pedig azért, mert a TV2 vasárnap levetítette a Jericho első részét. (Spoiler a második évadot még csak most nézőknek!) Őszinténszólva nagyon kíváncsi voltam, hogyan boldogul majd Scofield a SONA-ban – hogyan kovácsolódik össze a nagy csapat és mi lesz a fő cél, hogy túléljék ezt a kalandot. Az első rész persze megint sok szállal indít, hiszen Lincoln fiának és Sarahnak az elfogása, a párbaj, a zsarolás, és a zseniális SONA belviszályai új vizekre evezi a túlélésért küzdő Michaelt, Alex Mahone-t, T-Bag-et és Bellicket. Sucret hiányoltam még, de ami késik, az eljön – kegyetlenül nehéz lesz kivárni a jövő hét szerdát. Egy hét a szökésre? Ez kellett a Prison Breaknak! Újabb terv, újabb veszélyes helyzetek… csekkoljátok a prisonbreak.hu-t és a sorozatjunkie-t, ahol utóbbin winnie jóvoltából már szinte úszkálni lehet a pozitív-negatív kritikák között!

Metroid Prime 3: Corruption – PREMIERE EDITION Guide

Metroid Prime 3 Corruption

Nocsak, nocsak. Mit fújt be az ablakon (izé a postáson keresztül) a szél… Miután hajnali négyig pötyögtem a Hellgate: London alfa beszámolót, reggel 9-kor álmos fejjel bóklásztam el az ajtóig, ahol a postás barátom mosolygott rám. Csomagot hoztam – mondja. Vigyáztam rá, ahogy szoktam. Jó vaskos, és masszív, de kell is az ilyen: a Magyar Postánál sohasem lehet tudni. Köszike, ezzel nagy örömet szereztél ! Csak öt napja, hogy feladták és már itt is van… még mondja valaki, hogy a nemzetközi légiposta nem gyors.

Gyors elköszönést követően nagy robajjal vágódok be az étkezőbe: a masszív dobozon amazon felirat díszeleg, széttépni, felnyitni első próbálkozásra szinte lehetetlen. Kést ragadok a kezembe, óvatos lefejtéssel (nehogy a célbajutás előtt megsérüljön a tartalom) újabb csomagolóanyagba botlom. Odaát aztán értik a biztonságos csomagküldés csínját-bínját! Nagy és széles mosollyal veszem kézbe a pakk tartalmát. Enyhe örömteli felkiáltás: éééés megvan!

Metroid Prime 3 Corruption Premiere Edition Guide

Metroid Prime 3: Corruption Premiere Edition Guide

Prima Games – 2007.

Gyönyörű, nemde? A kiváló minőségű, tartalmas és terjedelmes játékkönyveiről ismert Prima Games kiadó premierhez kötött Metroid Prime 3: Corruption Guide-ja több, mint értékes: nélkülözhetetlen, főként egy rajongó számára. Hisz’ nem csak a teljes, képekkel tarkított végigjátszást tartalmazza (természetesen a 100%-ost, az összes scan – lore, item, quest lelőhelyével, leírásával együtt), hanem a játékban fellelhető összes lényt, bosst, helyszínt, tárgyat, questet és az esetleges rövidítési lehetőségeket is tárgyalja – méghozzá képekkel, tippekkel-trükkökkel illusztrált fejezetek formájában.

Külön meglepetésnek számítanak a fejvadászokról, Samus Aran-ról és a Galaktikus szövetség bolygóiról szóló feljegyzések is, ráadásul mindez gyönyörű, dombornyomott és fénylő borítóval, valamint 240 (!!!) oldalnyi tartalommal körítve. Bár a játékban fellelhető térkép adatbázis is kiváló (a szokásos Metroid minőség), a Guide-ban kihajtható, és hatalmas méretű nyomtatott térképeket is találunk – természetesen minden helyszín képviselteti magát és az átláthatóság érdekében a fontosabb területek, tárgyak mind-mind jelölve vannak a rajzokon. Ja, igen: a bónusz meglepetés, amiről nem szólt a fáma sem az amazonon, sem a Prima Games oldalán: Premiere Edition révén a könyv egy gigászi méretekkel rendelkező Metroid Prime 3: Corruption posztert is tartalmaz, ráadásul a Galaktikus Szövetség páncélzatát viselő, PED backpack-et viselő Samus Arannal a főszerepben! Sírtam a gyönyörűségtől… bárcsak a játék is meglenne már!

Ja, hogy neked még nincs ilyened? A rendelkezésre álló készleteket rendkívül gyorsan elkapkodták, így szerezd be magadnak, amíg csak lehet.

[TOTAL] Domination, avagy [A] szombat este

Raziel

Szombaton ismét lezajlott az utóbbi hetekben szokásossá vált hétvégi game parti: a mag persze most is odatette magát, de régről elfeledett barátaink is csatlakoztak a kedélyes társasághoz. A sort Ray és R indította, akihez a menyasszonyi székben üldögélő Dudi, a Pesthonból hazaszakadt Qry is csatlakozott. Ray persze már jó előre bejelentette, hogy egy régről elfeledett ismerőst is hoz magával, de az ajtónyitás pillanatában rá kellett jönnöm, hogy valójában hárman toporognak a küszöbön. Szevasztok, miujs vazze, jöttetek gémelni? Ja, tudod hogy megy ez. Jó társaság, jó házigazda, jó játékok… szóval nem lehetett kihagyni. Mivel toltok?

Beinvitálom a vendégeket az ösztönösen kialakított gamer helységbe: válasszatok magatoknak kárhozato… izé, helyet. Srácok átesnek a földön heverőkontrollerek, vezetékek, gépek sokaságában, mire megjegyzem, hogy a hűtőben finom sör, bor, és mindenféle nyalánkság is lapul – nem telik bele 5 perc, mindenki kétpofára csámcsogja a ropogtatnivalót, és egymást leordítva próbálja a másikat felülmúlni Burnoutban. A negyedik Revenge természetesen: abszolút best of, hifire kitolva, dübörög a HD élmény: 9-es szint, fullkemény verdák, bőven 250 környéki nitró, persze semmit sem lehet látni. Buky öcsém is hozza a legjobb formáját: elvileg utálja az árkád őrületet, nem az ő PC stratéga kezének való ez – a következő pillanatban viszont lazán lealáz mindenkit, amikor 32 Takedown-al, a béka segge alá tipor minket. Laza. Előkerül a sajátkezűleg készült törkölypálesz, bombák, pezsgő, Hubertus, és a “hajtóanyag” is – jó két órát töltöttünk el az imént vázolt világban, mire tudatosult bennünk, hogy játékot kellene váltani. Nincs vége, még csak most keződik…

A megjelenés utózöngéi

mp3c_header.jpg

Nehéz lesz kivárni ezt a néhány hetet (pontosabban két hónapot). Bár elhatároztam, hogy a játék európai megjelenéséig (2007. október 26.) egyetlen videót, képet, trailert, gameplayt, egyszóval semmit nem nézek meg, képtelen voltam ellenállni a gametrailersen található anyagoknak. A Metroid Prime 3: Corruption úgy tűnik, hozza a formáját: a gamespoton kívül kivétel nélkül mindenki 9+ -os pontszámot ajánlott (9.5/10, 9.6/10, 10/10 … ) a játéknak, és az általános vélemények szerint abszolút meg is érdemli – hölgyek-urak, itt a Wii első komoly, igazán hardcore, igazán klasszikus N rajongóknak készített vérbeli, kőkemény Metroidja.

Best Metroid which has been ever made? Absolutely. Stop reading and go buy it.

Ha már a játéknál tartunk: megint felbukkant a 2005-ben napvilágra került, azóta is kósza feltevések alapján létező 2D-s epizód, a Nintendo DS-re fejlesztett Metroid Dread – konkrét infó még mindig nincs, azonban többen felfedezni véltek a Corruptionban egy rejtett utalást, amely egy, a játék által bejárható egyik bolygó távoli bugyrában található számítógép panel szkennelésével került napvilágra: (szabad fordításban: Kísérleti állapot jelentésének frissítése: A Metroid “Dread” projekt közel áll a sikeres befejezéshez.) Hogy ez mit jelent? Valójában semmit, de egy újabb remény a Dread mítosz életben tartásához.

Mi van még? Egy aprócska elrejtett easter egg, egyenesen Satoru Iwata-tól, a Galaktikus szövetség rádióadásában. Hol lelhető fel? Hát persze, hogy Samus űrhajójának kommunikációs központjában!

…végül: a gametrailers srácai amellett, hogy elkészítették a játékból származó, 15 perces videótesztet (nézzétek meg, érdemes – őszintén remélem, hogy a Metroid Prime 3 inspiráló hatással lesz a Wii-re fejlesztők körében is… nextgen? Az. Nagyon.), befejezték a Metroid Retrospective összefoglaló utolsó, ötödik fejezetét is. A teljes anyag letölthető már az oldalról, mondani sem kell MAXIMÁLISAN ajánlott minden Metroid rajongó számára.

MSI RG60SE: egy megbízható router, otthonra

wifi_header.jpg

Tegnapelőtt sikerült vennem végre egy jobb wireless routert saját, otthoni használatra – most már nem okoz gondot, hogy a lakásban onnét internetezzek, ahol csak akarok – ráadásul az Xbox is a helyi LAN részét képezi már, így akármikor meg tudom nézni a megosztott filmjeimet, hallgathatom a zenéimet, másolgathatok ide-oda, vagy kimehetek vele az internetre (live játszani, vagy zenét-filmet letölteni, hallgatni). Az MSI gyártotta RG60SE típusú hálózati eszköz egyébként a nyár vétele volt, hiszen alig 8000 HUF-os árával abszolút olcsónak számított: érdekes módon a Plus szórólapján találtam rá, így egy pillanatig sem haboztam, hogy megvegyem-e, vagy sem. Meglepő egyébként, hogy egy alapvetően élelmiszereket és vegyiárukat árusító üzletben miket lehet találni – a múltkor pendrive, fejhallgató és külső USB-s háttértároló volt akciós áron – rendszerint a számítástechnikai üzletek árcímkéjénél 30-40 %-kal olcsóbban. Mit ne mondjak, ez igy nagyon jó vétel volt: a 802.11-es Wireless szabványon akár 108Mbit/s-es adatátviteli sebességet is lehet produkálni – a router korrekt hangolása, a beépített tűzfal, a MAC szűrés, jelszó beállítás és titkosítási kulcs konfig beállítása pedig alig tartott 20 percig (védekezni ugyebár kell, hiszen ahogy nekem, úgy másnak is eszébe juthat, hogy internet elérést csencseljen a router meglepően nagy hatósugarán belül…)

Metroid adalék: a heti mennyiség

… és ha már a Metroid Prime 3-ról beszélek (újfent, hehe…): miért lesz a Retro Studios játéka a Wii legjobb, legexkluzívabb címe? Hát ezek miatt… Aki arra is kíváncsi, hogy miért csenték el az űrkalózok a Valhalla cirkáló Aurora 303-as egységét, az is válaszokra lelhet. A Nintendo nem füllentett, amikor augusztust a Metroid hónapjának (Metroid month) szentelte – hetente 2-3 újabb gameplay és trailer, valamint (a kiotóiaktól független) Metroid Retrospective is tiszeletét teszi a világhálón (az 5. befejező epizód holnap, azaz augusztus 25.-én esedékes). Kénytelen voltam megálljt parancsolni magamnak… már így is épp eleget láttam ahhoz, hogy meg tudjam ítélni: a trilógia lezáró epizódja frenetikus élményeket nyújt majd. Éppen ezért: a fentebbi videók megtekintése Metroid freak figuráknak nem javasolt.

GC 2007

gc2007_header.jpg

Így péntek éjféltájt fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy az idei Games Convention hatalmasra duzzadt kiállítása ellenére nem volt olyan robbanó hatással a játékos társadalomra, mint amilyennek reméltem. Volt sok szép, egy kaptafára készült lövöldözős-autós game, apró újdonságokkal rendelkező Sony konferencia, és pár érdekesség, de összességében véve a szerdai napot követően már csak a látogatók számára nyitva maradt expó maradt az egészből. Nekem speciel a Burnout 5, a Wipeout Pulse, a Heavenly Sword, és a Hellgate: London jött be a legjobban – persze a hivatalos európai Xbox 360 árcsökkentés és a heti Metroid Prime 3 adag sem volt kutya.

Metroid Galaxy Guide: a folytatás…

Mint ahogy láthatjátok, a Metroid Prime 3: Corruption érkezése következtében történt felbuzdulásom okán kicsit megváltozott a dizájn, és új köntösbe bújt a képernyő felső harmada is. Első lépésként a megunt fejléccel kezdtem valamit, folytatásnak pedig… nos, felkerült az egy éve kómába esett Metroid Galaxy Guide legújabb, négyes számú fejezete,

Az első védelmi vonal

címmel. A gépezet tehát újra beindult, rövidesen a folytatás is megérkezik – addig pedig kellemes olvasgatást, észrevételeket az adott fejezet komment szekciójában, vagy e-mail formájában várom.

[Metroid Galaxy Guide]

Metroid Retrospective III.

Metroid Retrospective

A múlt heti Metroid Retrospective összefoglalókat megnézve már akkor tűkön ülve vártam a folytatást – szerencsére a várakozás nem volt eredménytelen, mivel az előzetes híreszteléseknek megfelelően napvilágot látott a legújabb felvonás is. Az augusztus 27.-én debütáló vadonat új Wii epizód előtt tisztelegve, a srácok a két Metroid Prime epizódott vették górcső alá a mintegy negyed órányi kedvcsináló alatt. Lelkes és tartalmas videóanyagról van szó, amelyben többek között az is nyilvánosságra kerül, miért épp a Retro Studios és a Metroid Prime lett a nyerő a nagy N brainstormingon.

Lökéshullám

Metroid.com

Az ominózus Metroid cikk alaposan felkavarta a Metroid Prime 3: Corruption körüli helyzetet: Matt Casamassina, az IGN protagonistája által fogant iromány, illetve a nemzetközileg kiváltott heves reakciók még a NOA elnöki székében alvó óriásokat is felébresztették – talán így történhetett meg az, hogy a Nintendo sebtiben frissítette a metroid.com-ot, kipakolt a Wii Channel-re egy vadonat új trailert, és bejelentette az augusztusban érkező két Virtual Console címet, a Super Metroid és a Metroid NES képében. Cinikus mosollyal újfent gratulálunk nekik. Azok a srácok a szívüket-lelküket beleadták ebbe a játékba és a sytem-seller launch hype egy trailer-VC kombóban ki is merül? Őszintén remélem, hogy nem. A HALO 3 amerikai előrendelése már bőven az egy millió felett tart, holott a Metroid a Nintendo számára legalább olyan erejű cím lesz, mint az ominózus Bungie játék. Mindegy – ők tudják.

Nemtetszésünknek hangot adva a gamer365 hasábjain és az SG.hu fórum ide vágó topikjában, azonnal megjelent a hazai Wii Defense Force alakulat szószátyára, aki az elvakult és hajthatatlan N-ellenes gamer365-576 Konzolt vízionáló mivoltával abszolút esélyes a Trolls of 2007 bajnoki címére. Az eseményt nem kommentálom, az eredményt mindenki szűrje le maga.

BlizzCON, 2007 – a nagy várakozás

BlizzCON 2007

Nem sokkal eme bejegyzés megírása után, cirka négy óra múlva nyitja kapuit a 2007-es BlizzCON, Anaheim-ben – az a rendezvény, amit már hosszú hetek óta nagyon-nagyon várok. Miért ? Talán…

• Újabb információkat és képeket-videókat kapunk a nyáltermelődést megindító StarCraft II-ről ?

• Bejelentik a legújabb World of Warcraft expanziót (amelyet már sokan tényként kezelnek a játékiparban) ?

• Lehull a lepel a Blizzard Team 50 fős legénységének keze alatt készülő titkos produktumról? (Édes jó istenem, add, hogy a Diablo 3 legyen az!!!)

• Bemutatásra kerül a World of Warcraft: The Boardgame első expanziója, a Burning Crusade: The Boardgame ?

• Felfedik a szeptember elején debütáló zseniális FFG játékot, a StarCraft: The Boardgame-ot?

Őszintén remélem, hogy mindegyik valóra válik. A StarCraft: The Boardgame már kőkeményen odapakolta magát, a joystiq internetes portál által készített BlizzCON-os képeken – egy fiatal társaság épp a játék egyik első példányát tolja a hallban, amely egyben az első HIVATALOS fotó a figurákról, a lapokról, a végleges doboztervről és minden egyébről. Irtózatosan nehéz lesz kivárni ezt a néhány órát…

E3-as Metroid utózöngék

Metroid Prime 3: Corruption

Ha már Metroid Retrospective, akkor egy aprócska botlás pótlása:a nyári melegben (ez de rossz, most épp nincs is meleg… szerencsére) elsuhant E3 Expó alatt csak sebtiben volt lehetőségem átnyálazni az egyetlen engem érdeklő Wii játék trailerjét, de a StarCraft és Alien sci-fi regények notórikus olvasgatása közben azért igyekeztem megejteni. Noha a Metroid Prime 3: Corruption új, E3-as trailerje és a beharangozott fejlesztői bemutató játékmenet-beli újdonságot aligha tartalmazott, szinte minden pillanatban rám tört az érzés, hogy ez bizony egy teljesen más kaland lesz, mint amit Metroiddal valaha is átéltem. Az egy éves csúszás oka ugye a Wiimote-ra optimalizált irányítás csiszolgatásával telt el – a beszámolók szerint a végleges variáció tökéletesre sikerült, ráadásul az érzékenység és a free aim (szabad célzás, rásegítés nélkül) tetszőleges megválasztásával a hardcore rétegnek is megfelelő kihívással szolgál majd.

mp3c01.jpg mp3c03.jpg mp3c09.jpg

Metroid Retrospective I-II

Metroid Retrospective

Eddig soha, sehol nem született olyan, a Metroid Univerzumot és játékait összefoglaló mozgóképes alkotás, mint amilyen a Gametrailers.com Retrospective szériájának legújabb felvonása. Nemrégiben még a Legend of Zelda: Twilight Princess kapcsán merült fel a hasonló témát boncolgató videósorozat, ám a srácok voltak olyan restek és nekiestek a másik kultikus Nintendo szuperhősnek is. A Metroid Retrospective egészen a kezdetektől kezdve (Metroid NES, 1985) építi fel a sorozatot, sorra véve és alaposan kivesézve minden egyes epizódot. Az öt részesre tervezett összefoglaló első két felvonása már elérhető a Gametrailers oldalán, a harmadik pedig a jövő héten várható.

Az MR első és második fejezetében a 2D-s szekció bemutatása folyik (Metroid NES, Metroid II: Return of Samus GB, Super Metroid SNES, Metroid Fusion GBA), a következőben gyaníthatóan a Zero Mission és a Metroid Prime sorozat tagjai következnek. Ha Metroid freak vagy, kötelező a letöltés!

Candamir: Az első telepesek

Candamir

Tegnap kiruccantunk egyet Keszthelyre, és ha már ott voltunk, megnéztük a nyári forgatagban újra életre kelt sétáló utcát is. Egyetlen ok vezérelt oda minket: a Bambi játékbolt. A Gulliver Kft. (hivatalos magyarországi Disney forgalmazó) keszthelyi üzlete azért olyan számottevő, mert a legnagyobb Disney választékkal rendelkezik Zala megyében. Mivel Vacak abszolút elvakult Füles gyűjtő (a depressziós csacsi a Micimackóból), mindenképpen szeretett volna venni valamit. Az ajtóhoz érve egy tábla fogadott bennünket: Végkiárusítás, 30-50% Mi a szösz!? Megszűnik a Bambi? A feltételezés sajnos igaz: az üzlet, amelybe már hosszú évek óta vissza-visszajártunk Puzzle-t, társasjátékot, vagy Disney figurákat vásárolni, beadta a kulcsot. Az utolsó nyitvatartási napra estünk be, a vásárlók pedig megkezdték az áruház széthordását, de szerencsére én is találtam magamnak valamit. Mostanában egyre többet szemezgetek a minőségi táblás társasjátékokkal (különös tekintettel a Doom III-ra, vagy az eufórikus hangulatot kiváltó StarCraft: The Board Game-re) – annál is inkább, mivel egy új táblás játékrovatban gondolkozom. Persze ez csak az egyik ok: régebben rengeteget játszottunk ilyenekkel és manapság újra egyre nagyobb keletje van az efféle szórakozási formáknak. A rajongás a fantasy és a PC-s játékokból készült címek okán lelkesült fel bennem, így oroszlán módjára vetettem magam rá a Candamir: Az első telepesek című CATAN folytatásra. Ez nem egy expanzió, hanem a ’95-ös év játékának direkt folytatása, amely mindazt a dinamizmust, változatosságot és stratégiai fejlesztgetős-, kalandozós- és kereskedős játékmenetet magában foglalja, mint a díjnyertes stratégiai játékok. Nem is haboztam rajta: rögtön a kosárba pakoltam, az éles tesztet pedig ma délután vállaljuk majd be. Elsőre kicsit bonyolultnak tűnkik a játékmenet, de egy próbajáték után biztosan tisztázódik majd néhány ködös pont. Már a dobozt tartva is érezni lehet a belső tartalom “súlyát”…

candamir_01.jpg candamir_03.jpg candamir_02.jpg

StarCraft: Tűzkeresztség

StarCraft

Tudván, hogy hosszú napokra a Balatonra költözünk, már előre tudtam, hogy mialatt Vacak a napon heverészik, szükségem lesz némi unaloműző sci-fi injekcióra a parton. A Bookline-on mindig is jó akciók voltak, így berendeltünk pár kötetet, amelyek közül nekem mindössze egy jutott – ez pedig nem más, mint a StarCraft trilógia első epizódja, a magyar nyelven csak Tűzkeresztség (eredeti angol címe: StarCraft: Liberty’s Crusade) néven ismert történet. A Blizzard játékos történetei mindig is komoly tartalmi mondanivalót hordoztak maguk mögött, így a Diablo könyvek után ettől is váratlan fordulatokat, és izgalmas sztorit vártam. Igazam lett. A könyv a StarCraft alapjáték által teremtett univerzumban játszódik, és az ott megismert történetet meséli el egy új szemszögből. A történet főhőse Michael Liberty, az UHH (Univerzum Hír Hivatal) szolgálatában álló ismert és elismert riporter, akit tharsonisi otthonából a Konföderáció által uralt Sara rendszerbe küldenek, hogy a háborúról és a tengerészgyalogosok életéről tudósítson. Michael kalandjai során azonban rájön arra, hogy a látkép csupán propaganda, a valóságban a Zergek és Protossok szorításában lévő Terran faj csupán csali az ellen számára – az emberiség világában zajló párharcok és politikai ellencsapások pedig porrá zúzzák a fegyveres erőket. Az emberi faj léte veszélybe kerül, így nincs más megoldás: összefogást kell találni a két ellentétes oldal között, amellyel képesek megvédeni magukat a külső világok fenyegető pusztításától. A sztoriban mindenki felbukkan, aki csak számít. Duke ezredes, Jim Raynor hadnagy, a szellemharcos Sarah Kerrigan, a Korhal Fiai terrorcsapat (és későbbi császár) Arcturus Mengsk, a Protoss Tassadar és még sokan mások – abszolút hangulatos történet, amely szinte ordít azért, hogy tovább olvasd.

Én sem bírtam ki: az utolsó oldal elolvasását követően alig vártam, hogy feljöjjünk a partról és berendeljem a két másik kötetet is: a Starcraft: A teremtők árnyai és a Starcraft: Ámokfutás a napokban érkezik majd és jó időre elvág majd a való élet nyújtotta kalandoktól. Így, a bejegyzés végén nincs más hátra, mint hogy kijelentsem: nálam a StarCraft a nyár legjobb sztorija.

StarCraft: Tűzkeresztség

StarCraft: Tűzkeresztség

[E3] 2007, ahogy én láttam…

E3 2007

Bár az idei E3 drasztikus változtatásokon esett át, még mindig az év legrangosabb videojátékos megmozdulásaként van jelen. Éppen ezért, miután hazaértünk a nyaralásból, kapásból belevetettem magam a munkába, hiszen az 576 Konzolon mindössze ketten feleltünk azért, hogy a négy napos rendezvény minden nagyobb bejelentéséről, játékos újdonságáról, vagy épp a játékfejlesztők és konzolcégek konferenciáiról tudósítsunk. Többek közt ezért esett meg az, hogy a blog kissé hanyagolva lett az elmúlt két hétben (na meg azért, mert időközben összehoztam egy Overlord tesztet a gamer365-re, és a nagy meleg elől menekülve kiköltöztem a Balatonra egy mobilnet kíséretében…) – de kárpótlásul több, mint 140 hírt, videót és bejegyzést publikáltunk az 576 Konzol hasábjain. Itt jegyezném meg, hogy Liquid-san és gamer365-ös kollégáim is remek munkát végeztek – jók voltatok, srácok. Most, miután kellően leüllepedett az E3-as láz, sikerült megrágni minden új videót és bejelentést, már objektíven látni a játékipar közeli jövőjét. Összefoglaló, avagy a 2007-es E3, ahogy én láttam

Zakynthos, 2007 – a beszámoló

…avagy életem egyik legjobb nyaralása. Kezdeném talán azzal, hogy ha Vacak nincs, nem is jutok el oda, amit azóta csak görög paradicsomnak nevezek – Zakintoszra (vagy Zakynthos, ha már így írogattam eddig is). Mi is ez a csodás égei-tengeri sziget? Nos, képzeljetek el az európai szemnek kissé kopár, de úgy általánosságban olajfa ligetekkel tarkított helyet – északnyugati irányban hatalmas, felhő fedte hegyvonulattal, amelyeken apró, és hazai szemmel félsávos utak húzódnak. Mindenütt olajfa ligetek, kopár szikla és az égbe érő sziklafalak váltják egymás. Magyar szemmel nézve néhány helyszín szakasztott úgy néz ki, mintha a Karib Tenger Kalózai című mozfilmből ugrott volna elő – fehér homokos part, teknősök, pálmafák, és olykor mexikói hangulatot idéző tavernák, utcák kényeztetik a szemet. A sziget mindössze 46 km hosszú, így nem volt nehéz feladat bejárni – különösen azért, mert két napra még kocsit is béreltünk. Túlnyomórészt én vezettem: a kritikán aluli magyar utakhoz szokva nem ért különösebb meglepetés ott sem – bár azért a 300 méternél is magasabb sziklafalak szélén kanyargó utakat egyikünk sem viselte túl jól.

A nyaralásból hazaérve azért elgondolkoztam ezen: talán épp azért gondolta mindenki így, mert még egy árva szalagkorlát sem volt sehol, miközben a szembejövő forgalom sebességénél és agresszivitásánál fogva is letolt minket az útról. Két kocsi abszolút nem fért el egymás mellett, így különösen azokon a helyeken voltunk gondban, ahol a házak fala közvetlen az utak mellett volt – még egy ember sem fért volna el ott, nemhogy két autó… Ezzel azonban még nincs vége… >>>

Pirates!, avagy játék notebook módra

treasure_header.jpg

Most már egyértelmű számomra, hogy egy viszonylag egyszerűbb VGA vezérlővel felszerelt notebookkal is lehet jókat játszani: mialatt a Tomb Raider: Anniversary végigjátszást kínlódtam végig Bear kolléga javára, előkerestem a porosodó Sid Meier’s Pirates!-t, és néhány órányi fosztogatást követően rájöttem, mennyire szeretem én ezt a játékot – még akkor is, ha ez csak az ős klasszikus C64-es verzió egy felturbózott és kibővített remake-je. Bebizonyosodott, hogy akármit is választok 2005-2006 tájáról, minden elfogadható sebességet produkál, így plusz 1 GB betuszkolása után nyugodtan vágtam neki a Destination: Treasure Island című klikkelgetős kalandjátéknak is(angolul nem értők számára letölthető a teljes magyarítás is), amely egyébiránt a Charlton Heston főszereplésével készült Kincses Sziget című klasszikus direkt képzeletbeli folytatása. Aki kedveli a kalózos kalandjátékokat, a keresgélést és logikai feladványokat egy elhagyott trópusi szigeten, az semmiképp se hagyja ki: Syberia és Myst keverék, Karib tenger kalózai köntösbe bújtatva: notebook tulajdonosoknak tuti befutó… mint ahogy a MAME és a Kawaks arcade emulátorok is. Tonnányi szuper game vár végigjátszásra, ha ráveszed magad és letöltesz pár klassz romsetet: én a bunyós játékok okán a Marvel vs. Capcom 2-re és a Street Fighter III: The Third Strike-ra izgultam rá, úgyhogy megyek is és Wolverine-el végigverem az egész bagázst…

Nintendo DS Lite Wi-Fi multiplayer teszt [beszámoló]

wifi_header.jpg

…merthogy ilyen is volt ma. Az újonnan kézbe kapott szépség itt hever az asztalon: kecses, dögös, szexi kis masina, amely alig várja, hogy kellemes perceket szerezzen nekem. Jobbanmondva: nekünk. Az ex-DS ugyanis már hosszú idő óta Kisvacakom tulajdonában van, így két gép okán végre lehetőségünk volt alapos tesztelés alá vetni a Nintendo duálképernyős hordozható masinájának Wi-Fi multiplayer komponenseit is.

Közös gyűjteményünk mindössze csak öt olyan játékot számlál, amely lehetőséget ad erre – ezekből ma este hármat próbáltunk ki élesben, mivel a Metroid Prime Hunters (akármennyire is a Wi-Fi DS partik királya) enyhén szólva nem éppen lánybarát programocska (akinek nem volt hozzá szerencséje, pillanatok alatt rájön: ezt az irányítást és testhelyzetet bizony szokni kell…). Mielőtt bármibe is belekezdenék, le a kalappal az N előtt: végre sikerült valakinek egy könnyen kezelhető, gyors és stabil lagmentes vezeték nélküli multiplayer felületet megalkotnia – ez pedig nagy szó. A rendszer egyik legnagyobb előnye az, hogy az esetek döntő többségében egyetlen kópia is elegendő a többgépes (maximum 16-20) hancúrpartikhoz, így abszolút költségkímélő megoldással állunk szemben. Hosszabb beszámoló következik…

UPC: Bandiiii, hol vaaagy? A Nintendóban?

bandi_header.jpg

Persze azért jó dolog is történt az elmúlt pár napban. Amellett, hogy a tárcám folyamatosan kiürül (a használtan vásárolt kocsi bizony csak úgy szakítja a lét, ha javításról van szó), sikerült néhány napot eltölteni a Balatonon, alapot ásni, betonozni és festeni a 42 fokos melegben, vagy pontot tenni a hűvös szobában a Sly Cooper 2 végére (ez utóbbi Vacak érdeme, őt tessék dícsérni érte).

Egyik nap talán drag kolléga tollából olvastam, hogy az UPC új akciót szervez a Stadlbauer és az 576 áruházlánc jóvoltából. Először hinni sem akartam a szememnek, aztán az ügyeletes Szőke-kapitány kábelbarát barátomtól (szevasz, Dude!) megkaptam a hivatalos felvilágosítást. Akarsz egy vadiúj Nintendo DS Lite-ot ingyen? Akkor fizess elő a Chello-ra és máris a tied az egyik a sokszáz iPod fehér masinából! No, hát nekem sem kellett több: mivel keresztanyám hűségnyilatkozata már évek óta határozatlan státuszú, gyorsan felmondtam a “Dolgozónet” csomagot, és egy gyors Online rendeléssel karöltve lecseréltettem egy vadiúj Chello Medium előfizura. Eredmény: Olcsóbb net, majd’ 40 ezres NDS Lite ajándékcsomag+ingyen játékszoftver. Szőke kapitány, csatlakoznék én is a Nintendóhoz! Ha lehetőségetek van rá, éljetek az akcióval! A készülékek gyorsan fogynak és a felajánlás csak a készlet erejéig tart!

game.[sarok] – Raziel és a többiek

raziel_header.jpg

Úgy másfél hete sikerült kivégezni a Legend of Zelda: Twilight Princess Gamecube verzióját – bár nem volt túlságosan nehéz játék, a hossza azért elegendő volt ahhoz (walkthrough nélkül, természetesen), hogy az egyszeri játékost elriassza a Hyrule földjének megmentéséért vívott harctól. Azt azonban nem értem, hogy a Japánok számára mi volt ebben nehéz: tipikus Zelda, Twilight Zone csavarral, gyűjtögethető bogarakkal, Itemekkel és egy gyönyörű történettel – ráadásul normál nehézségi szinten is kifejezetten könnyű játékmenettel. Minden különösebb erőlködés nélkül, csupán alig 65 óra alatt csúcsra járattam(tuk) az ifjú Linket, aki kitudja már hányadszor szerezte meg a Master Swordot és náspángolta el a vörös szakállú Ganondorfot. Bár a mesének vége, egyelőre nem érzek késztetést ahhoz, hogy elkezdjem – sokkal inkább a Wind Waker, illetve Minish Cap azok, amik felkeltették az érdeklődésem… persze mindent csak sorjában, előbb még más téren is csodás kalandok várnak a gyűjteményem legfelső polcán.

Kezdetnek itt az egy hete beszerzett Legacy of Kain mítosz két gyöngyszeme, a Soul Reaver 2 (PS2) és az ötösfogat lezáró epizódját képező LoK: Defiance (Xbox). Furcsa világ Nosgoth, Raziel, Kain és Moebius kálváriája: annyira kusza és szövevényes, hogy még magyar nyelven is alig lehetne nyomon követni – nemhogy angolul. Pedig a játék döbbenetesen hangulatos, a maga árnyvilágos, vámpír eredetű fejlődéstani megvalósításával (itt ugye a Vámpír szemével látott spektrális szellemvilág az, amit az új Zelda-ban a Twilight Zone testesített meg), a Raziel-Kain közötti feszültség kibontakozásával és a számtalan logikai fejtörővel megbombázott játékmenetével igencsak felcsigázza a látó- és hallóidegeket. Az első két epizód korai nagy kedvenc volt játékos összejöveteleink alkalmával, így itt az ideje, hogy végleg kijátsszuk és tisztába tegyük a Kain mítosz momentumait. Ebben pedig sem az irdatlanul szaggató Colin McRae Rally DIRT és Tomb Raider: Anniversary PC-s inkarnációja sem akadályozhat meg (előbbi ismét bebizonyította, hogy egy két és fél éves PC-nek semmi létjogosultsága nincsen a mai számítógépes játékos társadalomban – utóbbi viszont egyben meg is cáfolta ezt…).

Starcraft II, Diablo 3, Metroid Prime 3: Corruption kombó

mp3_newlogo_header.jpg

Amikor már azt hinném, hogy semmi sem érdekel és eszem ágában sincs többé videojátékra költeni, akkor… mindössze egyetlen nap alatt három olyan bombahírrel is szembesülök, ami jókora pofont lekeverve újra a TV/monitor elé szegez – jó előre, már hónapokkal a megjelenés előtt.

A Starcraft II, a Diablo 3 és a Metroid Prime 3: Corruption márpedig ilyenek. A koreai Blizzard event után egyértelmű számomra, hogy a kultikus sci-fi stratégia folytatásának bejelentésével az év stratégiai játékának létrejötte történt meg. Az első epizódba éveket öltem: csak egy hasonló kaliberű programmal találkoztam játékos múltam során számítógépen, ami ilyen hosszú ideig képes volt lekötni – ez pedig szintén Blizzard delikvens, mégpedig a Diablo saga. Ja, hogy elképzelhető a folytatás? Nagy esélyű bejelentés a Blizzcon-on? Adná az ég.

Ám ez még mind semmi: a messzi semmiből érkező vándor ekkor egy cédulát nyom a kezembe, 2007. augusztus 20.-ai felirattal. Dupla pirosbetűs ünnep, a Metroid szimpatizánsok számára. A galaxis elismert és roppant szexi fejvadásznőjének, Samus Arannak újabb megmérettetése végleges megjelenési dátumot kapott! Mit jelent mindez? Augusztus végén Wii a polcról levesz, kosárba bepakol, MP3: Corruption előrendel. A vég kezdete: egy korszakot lezáró csodás kaland veszi kezdetét, a régi köntösben. Samus is back!

Ákos – Még Közelebb turné, Zalaegerszeg

akos_header.jpg

Ez kész… Vacak megint megcsinálta! Akárcsak két évvel ezelőtt, ismét sikerült neki jegyeket nyerni a május 11.-ei, zalaegerszegi Ákos Még Közelebb turné koncertre, ráadásul teljesen véletlenül, a Kanizsa Rádió jóvoltából! Elképesztő ez a tempó: nem egészen két héttel ezelőtt, május 5.-én Veszprémben buliztunk egy hatalmasat az akkor szerzett VIP jegyekkel (külön köszönet Piedronak és az Angel Radio-nak érte, a beszámolót lásd lejjebb), most pedig ráadás banzájra megyünk a közeli ZEG városába. A városi sportcsarnokban tartandó buli már két évvel ezelőtt is fenomenális volt, így most is hasonlóra számítva a fényképezőgépet és a kamerát sem hagyjuk otthon! Kichie, csak azt bánom, hogy te nem leszel ott velünk!

Ja, igen: a buli Ákos rajongóknak kötelező, mindenki másnak erősen ajánlott. Én szóltam 😉

Vesprem Radicals – ÁKOS koncert

Ákos - Még Közelebb

Ultramegakirály brutál döbbenet hasított majd’ ketté tegnap. Egy hirtelen jött lehetőségtől vezérelve nem a május 11-ei zalaegerszegi, hanem a tegnap lezajlott veszprémi ÁKOS – MÉG KÖZELEBB turnéállomáson tomboltuk ki magunkat. Történt ugyanis, hogy a múlt szombati Plaza karaoken egy hirtelen ötlet (no és persze a kapcsolatok) okán free speckó VIP jegyekre tettünk szert a veszprémi koncertre – Ákos rajongók lévén remegő kezekkel vártuk a szombatot, hiszen az angel radio csak tegnap délelőtt adott zöld utat a fergeteg party-nak. Gyors szervezkedés, kocsi suvickolás, tankolás, fürcsi, kaja, az esthez méltó öltözet felöltése, majd… irány a Tapolca-Veszprém útvonal negyedmagunkkal a fedélzeten (“Sunyi” Ibizánk első nagy útja)! Útközben megálltunk Tapolcán Pidro maestronál (angel radio rulez, hatalmas thanx neki a VIP jegyekért!) némi infó szerzés miatt (kik is vagyunk, hogy jutunk be), majd szédítő tempóban indultunk tovább Veszprémbe, ahová épp 19:00 óra előtt pár perccel érkeztünk meg. Mondanom sem kell, az utolsó pillanatban, persze sejtettem, hogy a srácok jó szokásukhoz híven sohasem kezdik időben a koncertet. Eleinte kissé csalódott voltam a tömeget illetően, de az 1 órás várakozás alatt (ahogy Hangyával a hangcuccokat és a technikát elemeztük – már ami ugye az eltakart fekete lepel mögött látszott) szépen összegyűlt a tömeg és a hangos “8 óra! Gyertek ki! Hey, hey, hey…” skándálás hatására elaludtak a fények. Sötét borult a sportcsarnokra és… az újszerű, kolosszálisra sikerült Intro után lehullt a lepel, majd színpadra lépett ÁKOS is. Hatalmas tempót diktálva, a tökéletesre hangszerelt dalok mellett mi is végigtomboltuk a két órát (még ma is alig van hangom), hiszen a koncert válogatása nagyon jóra sikerült: a Még Közelebb album dalainak nagyszerű vegyesfogata mellett régebbi Ákos dalok (Menekülj, Idelenn Idegen, Végre, Ikon, Gondolnék Rád, Ölelj meg újra, Új törvény (RULZ!) stb.) és ős-klasszikus Bonanza Banzai dalokat is eljátszottak a fiúk (101-es szoba, Elmondatott, Jóslat). Az 1956-os dal gyertyás, zongorás megvalósítása, illetve a “Minden most kezdődik el” vizuális megjelenítése szintén nagyot ütött – akárcsak a “Mondj Igent”, vagy az “Ennyi nem elég” feltuningolt gitárzúzása. Nem tagadom, néhol eufórikus állapotban tombolva, énekeltük a sorokat, miközben hullámzott a tömeg – egészen 22:02-ig, amikoris az Adjon Isten… eléneklésével lezárult az akos.hu szerint is eddigi legjobbra sikerült koncert. No de beszéljenek helyettem a képek: az akos.hu már felpakolta a tegnapi buli képeit a galériába, érdemes mindenkinek megtekintenie, miről is maradt le. Felejthetetlen élmény volt.

1177873465_151.jpg1177873344_116.jpg1177873343_106.jpg

1177873342_099.jpg1177873340_085.jpg1177873338_066.jpg

Visszafelé a Siófok-Nagykanizsa útvonalat céloztuk meg: hajnali fél egykor Gyros tálat vacsiztunk a helyi (és kiváló konyhájáról ismert) Matróz-ban, majd meglátogatott siófoki barátainktól elbúcsúzva hazafelé vettük az irányt. A bulihangulat a hazaúton sem hagyott alább, a CD lejátszóban pörgő Ákos felvételek többségét vokálban is előadtuk, amíg hajnali fél háromkor végre átléptük az édes otthon küszöbét. Oltári hétvége volt. Aki teheti, menjen el a Zeg-i bulira – nem fog csalódni.

God of War II tömény dózisban [10/10]

God of War II

Rájöttem, hogy az első részt feltétlenül pótolnom kell. Ez akkor tudatosult bennem, amikor Bear kolléga felhívott, hogy kellene neki egy God of War II végigjátszás, de izibe’. Mivel a játék az előzetes bemutatók alapján már korábban is mellbe vágott párszor, nyomban rá is csaptam a témára – bár a helyzetet kicsit megnehezítette, hogy a múlt héten még csak NTSC vagy warez kópia állt rendelkezésre a teszthez. Mivel a PS2-m nem moddolt, ezért gyorsan küldettem le egy “okosított” masinát, így nyomban belevetettem magam Kratos durvulásába.

Leírhatatlan, hogy ez a játék milyen dózisban köpi a látványt, az ötletességet és a lebilincselő megvalósítást a játékos arcába: régesrég volt már olyan lemez a konzolban (a GC-s Twilight Princesst leszámítva), amely ennyire le tudott volna kötni. Mivel egyébként is imádom a görög mitológiát, a játék által okozott siker nem volt kérdéses: ez kéremszépen, a PS2 koronájának méltó ékköve – egy olyan grandiózus alkotás, amely méltán emeli trónra a kettes számú pléjstációt a szememben. A God of War II vérbeli nextgen játék egy olyan platformon, amelynek még mindig van létjogosultsága az elkorcsult, hatalom- és pénzéhes nextgen rivaldafény árnyékában. 10/10, nem vitás: MINDENKI kajlizik, aki nem ért ezzel egyet. Pont.

Megoldás: gameseek.co.uk beizzít, GOW2 Limited Edition kosárba bepakol, checkout, rendel. A gyönyörű dobozért, a bónusz DVD-ért és a tonnányi extráért egyértelműen megéri (ráadásul így nem gazdagítjuk a kapitalista világban felcseperedett hazai vérszívó kereskedőket és még spórolunk is).

NTSC vs. PAL kiadások

link_header.jpg

SiD barátommal (aki mellesleg nagy NTSC fan) épp arról beszélgettünk a minap, hogy egyáltalán nem hátrányos az NTSC játékok létjogosultsága a PAL területeken. Amellett, hogy az európai kiadások rendszerint késnek, tartalmilag megnyírbáltak, külcsíni negatívumoktól is szenvednek. Az amcsi dobozok, tokok és fedéltervek például a japáni társaikkal együtt lazán lemossák a fantáziátlan európai változatokat, akármelyik játékot is nézzük. Vegyük példának a Metroid Prime 2: Echoest. Japánban már az elnevezés is sokkal hangzatosabb: a fedlapról a Dark Echoes vigyorog vissza, és akkor a hátsó borító szép kidolgozását meg sem említem. Az amerikai változat kivételesen ebben az esetben sokkal látványosabb: dombornyomott samus figura, hologramos festékkel átitatott papírra nyomva – ahogy mozgatod a tokot, a fény hatására előbújik az Aether bolygó sötét darkos atmoszférája. Bámulatos. Ahogy megláttam, már tudtam, hogy nekem is kell egy ilyen.

A sort azzal is folytathatnám, hogy kintről beimportálva az árak is sokkal barátságosabbak: amellett, hogy igazi 60Hz-es verziót kapsz (ez sok PAL-os cuccban kinyissz), a játékot eredeti formájában olcsóbban szerezheted be – igaz, egyszer be kell importálni a tőkét egy freeloader-be, de a cucc már egy (!) játéknál behozza az árát, az összes többiben pedig nyereséget termel. Ez a régiómentes cuccok (NDS-GBA) esetében feleslegessé is válik, de a nagykonzolos gyűjteményeket még mindig érdemesebb NTSC verziókból felépíteni. Én most pontosan ezt fogom tenni: Resident Evil 4 (tudvalevőleg messze a GC-s a legszebb), Legend of Zelda: Twilight Princess (az NTSC minden előnyével együtt) és a brutál borítójú Metroid Prime 2: Echoes (ez pedig tisztán az exkluzív tok és egyedi mivolta miatt) rendelésbe fogok a közeljövőben – utóbbi kivételével ezek a gyöngyszemek még hiányoznak a saját Gamecube gyűjteményemből (igen, még mindig kölcsön Zeldával nyomom…

work @ media

stalker_header2.jpg

Szép lassan elkezdtek szálingózni a privát megjegyzések az 576 Konzol márciusi számában publikált Contra Jelenség II. című agymenésem kapcsán: eddig mindenkinek bejött a stílus és a téma is, így remélem, hogy a lelkesedés kitart a harmadik, mindent lezáró fejezetre is. Időközben elkészültem a Trackmania United teszttel is a gamer365-re, amihez sikerült megint egy relatíve passzoló videórivjút is összedobni – nézzétek el a feliratozást, a kommentek Windows Movie Makerrel készültek, így senki ne várjon művészi csodákat tőle. A lényeget mindenesetre látni lehet, a tesztpéldányért pedig hatalmas thanx az Amex-Tec Kft-nek. Őszintén remélem, hogy a közeljövőben további tesztjátékokkal is megdobálnak minket, mert mindig élvezetesebb egy program összes multis élményét is kihasználni a jogtiszta kódoknak köszönhetően. Már csak az nem világos, hogy miért csak én hajlok ezekre a videoreview-okosságokra, ha amúgy is piszok népszerű letöltéseket generálnak?

Mind1, a hétvégére készülő Silverfall és a jövő hétre betáblázott (zsigereimben már rég befészkelődött) űber királyság S.T.A.L.K.E.R: Shadow of Chernobyl című okossághoz is készítek majd – azt is bizonyára hasonló sikerrel fogadja majd a közösség. A gamer365-re egyébiránt sok érdekes cikket és hírt kipakoltunk, így érdemes szemezgetni közülük.

Az 576 Konzol fronton már az áprilisi cikkeket rakosgatom össze a fejemben: ha minden igaz, sikerült lezsíroznom egy PRESS CD-t a Last Hope-ot jegyző redspotgames-től, amit majd a két oldalas Dreamcast rovatukba pakolunk be a Trigger Heart Exelica és a Karous duóval karöltve. Mivel nagyon úgy tűnik, hogy a hosszas huzavonát követően mégiscsak ezek a SEGA konzoljának utolsó hírnökei, ezért egy értékelő nélküli bemutatóval tisztelgünk a masina előtt. A gépről a Contra Jelenség III.-as és egyben befejező cikkében is megemlékezek majd, hiszen magyar vonatkozásai is van a dolognak.

Végül a S.T.A.L.K.E.R… Mega-brutál, nagyon ütős, eltalált game – mivel Csernobil mindig is érdekelt, most ha fikcionálisan is, de bejárhatom a környéket. Hasonszőrű barátaim: STALKER: Radiation Pack (Limited Collector’s Edition), csak nektek.

Dreamcast mustra: az elmúlt hónapok “must have”-jei

trigger_header.jpg

Ma pótolni fogok. Nem filmet, vagy sorozatot (bár a Jericho 01×13-hoz még mindig nincs felirat), hanem játékot – mégpedig Dreamcastra. Az elmúlt napokban ismét a magasba szökött a Dreamcast-lázmérőm, hiszen a szabadidőm jelentős részét a KATANA-val történő közelebbi ismerkedéssel töltöttem. Érdekes volt a kutatás, hiszen szép lassan derült csak fény a sarkalatos pontok megoldásaira: kikupálódtam a kábelek és az SDK terén, de a gép működésével kapcsolatban is felfedeztem pár hasznos tippet-trükköt. (Nagy köszönet érte újdonsült angol barátomnak, sabre470 -nek). Aztán a mai nap egészen véletlenül végigzongoráztam a DC gyűjteményemet és rájöttem, mennyi mindent nem volt még lehetőségem kipróbálni. Hirtelen szilánkként hasított agyamba az elmúlt hónapok kihírezett Dreamcast termése: egy nagy rakás olyan shooter jelent meg a gépre, amivel csak screenshotok és hírek kapcsán foglalkoztam, holott odabiggyesztettem melléjük a képzeletbeli “ezt mindenképp ki kell próbálnom” jelzőt is.

Nem is kellett több: villámgyorsan a kedvenc underground-gamer torrent oldalam után néztem. Alaposan átnézve a legutóbbi DC termést, meglepődésemre négy olyan shooter is felkerült a netre, amely rajta van azon a bizonyos “must have” listámon. Ha emlékezetem nem csal, utoljára még az Ikaruga-val nyomultam a gépen, de Wilson REZ HD fotója olyannyira felizgatott, hogy nyomban nekiálltam lezúzni a kimaradt címeket (Respect SEGA, mihelyst lesz rendelkezésre álló keretem, pénzmagot is áldozok a DC oltáron…). A speckó shooter packok olyan játékokat rejtenek, mint a Trigger Heart Exelica, az Under Defeat, a Karous (Karasu), az R-Type Delta és a rá hajazó Last Hope – szóval lesz mivel kíntatni a szebb időket megélt masinát. Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy a Karous / Crow lett a legutolsó hivatalosan kiadott Dreamcast játék, hiszen a SEGA egy hónappal ezelőtt beszűntette a community-t éltető GD-Rom lemezek gyártását. R.I.P.

Metroid Galaxy Guide update

galaxy_guide_header.jpg

Igen, tudom megígértem. Két hónappal ezelőtt, javában a vizsgaidőszak szépségei között vergődve próbáltam kicsit elvonatkoztatni a tanulástól és nekiálltam a lassan egy éve laposkúszásban levő Metroid Galaxy Guide négyes számú fejezetének. Zozzy maestro hívta fel erre a figyelmem egy csípős komment formájában, hogy:

“ember, elkéstél. MEGINT. Ha még készül, akkor hajrá, ha meg kész van már, akkor feltölteni tessék szépen ide izibe’ “

Pajti, don’t worry about that – nem hogy a négyest, de az ötöst is lassan befejezem már – mihelyst utolérem magamat az 576konzolos és gamer365-ös munkáimmal, szép nagyot frissítek a Metroid Guide-on – igencsak bele kell húznom, hogy azt a huszonsok fejezetet egyszer be akarom végleg fejezni. Ki tudja… lehet, hogy ez lesz életem főműve? Egyébiránt a Metroid túltengésben szenvedő egyéneknek jelzem, hogy kettő darab napja már elérhető az útjára indított friss Retro agymenésem a gamer365 hasábjain. Numero 1: Metroid vs. Turrican, a hogyant és a miértet ITT keressétek. Jó szórakozást!

Board game-corner: Arkham Horror

arkham_header.jpg

Az eszem megáll ezektől a Fantasy Flight Games társasjátékoktól… hihetetlen, hogy milyen odaadással, figyelemmel készített minőségi termékeket képesek kiadni a kezük közül – nem is csoda, hogy néhányan jogosan irigyek az amerikai kiadóra. Erre az apróságra hétről hétre rá kell jöjjek, amikor a Board Game Online / Társasjáték ajánló éppen aktuális bejegyzését pötyögöm az 576 Konzol.hu -ra. Nem egészen másfél hónapja döntöttem úgy, hogy saját rovatot indítok az online felületen, amelyben minden vasárnap egy-egy világklasszis jelzővel titulált táblás társasjátékot próbálok meg az olvasóközönség tudomására hozni. A megfelelő formában tálalás nem mindig sikerül megfelelően, hiszen gyakran nehéz ezeknek a játékoknak a hangulatát szavakba önteni – de azért igyekszem. Ahogy olvasom az angol-magyar ismertetőket, és bámulom a boardgamegeek oldalán található tonnányi képecskét, mindig megtalál a birtoklásvágy érzése egy-egy ilyen bejegyzés elkészülte után. Doom, Rúnamester, Warcraft, és most az Arkham Horror… művészi, önmagát soha nem ismétlő, veszettül hangulatos darabok, amiket már régesrég felírtam a képzeletbeli táblás játék listámra. Csak ne lennének ilyen piszok drágák és lenne kivel játszani… Eh, a fenébe is: Vacakkal ketten kevesek vagyunk ezekhez. Ja igen: az aktuális kitekintőt már kipakoltam – főszerepben H.P. Lovecraft és az ő Cthulhu mítosza az Arkham Horrorban. Isten látja lelkem, többé nem fogok tudni ellenállni, ha a másfél év óta készülő Starcraft: The Boardgame is megjelenik idén…

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE